Feriről szeretnék most írni, A Feriről. 

Ő egy intézmény volt fatornyos kisfalunkban.. Mindenkit ismert és mindenki ismerte. Mindenki szerette, soha haragosa, ellensége nem volt. Ha valaki látta akkor vagy úton volt valahova, biciklivel, mopeddel, kistraktorral, vagy beszélgetett valakivel. Gyakran lehetett még látni valakinél segíteni. Betont keverni, fát vágni, fát metszeni vagy bármi egyebet csinálni.

A világ legsegítőkészebb embere volt. Pénzt soha nem kért, ha segített önzetlenül tette. Mindenkivel jóban volt mindenkihez volt néhány jó szava. 

Legelső emlékem róla még négy éves koromból származik. Akkor jött haza az első eltávozásra a honvédségtől. Akkor még szovjet mintájú egyenruhát hordtak a katonák és Feri, bár magas ember volt, kapott egy olyan hosszú posztóköpenyt hogy a földig ért. Na apám hamar orvosolta a dolgot és a köpenyt feltéve az asztalra a legélesebb késsel azonnal levágott az aljából vagy negyven centit. Halványan emlékszem még hogy a család vasárnaponként biciklivel, testületileg meglátogatta a legalább 10 kilométerre lévő laktanyában és én is ott ültem valamelyik csomagtartón.

Ugyan elég nagy házunk volt de leszerelésekor még csak két szoba volt benne.Az egyikben én aludtam anyámmal apámmal a másikban a nővérem.

Ferinek nem jutott hely csak a konyhában egy priccsen. A hatvanas években még általános volt országszerte hogy a konyhában aludt valaki a családból. A sparhelt jó meleget adott, nem volt ezzel semmi baj. Mindaddig amíg Feri el nem kezdett csajozni.Jóképű srác volt, ő pedig a legyet is röptében...  

Én meg gyerekként kíváncsi voltam. Mindig akkor lettem szomjas amikor mozgást hallottam a konyhából.

Persze mikor mentem inni akkor a fejükre húzták a takarót de az nem volt elég hosszú így a négy láb kilátszott.

Mentem be a szobába hogy "a bátyusnak négy lába van". Apám aztán megoldva a helyzetet minden este behozott egy kancsó vizet a szobába.

Később aztán neki is eljött a házasság, a gyerek, az építkezés korszaka.

Élte a magyar középosztály átlagos életét. A TSZ-ben dolgozott, először egy Weimar munkagéppel majd Rába-Steigerrel húzta az ig.. ekét.A rendszerváltás után is ugyanott dolgozott sőt nyugdíjazása után is visszament éjjeliőrnek.

Életem egyik legjobb döntése volt hogy tavaly meg tudtam hívni Londonba őt és a nővéremet. Ferinek élete legnagyobb élménye volt. Soha nem felejtem el mikor a Manchaster-Liverpool meccset néztük a PUB-ban néhány London Pride mellett. Kimentünk a piacokra, megmutattam a belvárost a London Bridge-t. Fantasztikus élmény volt.

Karácsonykor otthon voltam látogatóban, semmi baj nem volt. Még dolgozott. Aztán januárban telefonon beszéltem a nővéremmel és mondta hogy a Ferivel baj van. Hirtelen sokat lefogyott.

Elment gyomortükrözésre meg CT-re. Diagnózis rák. Már nem műthető nem gyógyítható menjen haza meghalni.

Utolsó pillanatáig tudatánál volt. Mindent elrendezett maga után. Mindenkitől elbúcsúzott.

Ma éjszaka elment. Jó ember volt. 

A bátyám volt. A Feri.

Nyugodjon békében.