Ass blaster

Na szóval...

Tegnap reggel nekiálltam írni. Egész nap a billentyűket vertem, aztán átnéztem és beélesítettem. Elég kemény írásra sikeredett vártam hogy kicsontozzanak vagy a libsik vagy hazaffyak. Vagy mindkettő. Gyanús volt hogy olyan lájtos kommentek jönnek. Mi a fasz? Nézem a posztot a felétől hiányzik. Óhogybazdanyád...Nem vagyok összeesküvés hívő de a cenz ura betette a lábát ide? Azonnal kitettem az 1-es számot hogy még folytatása következik, amit most írok. 

Ott hagytam abba hogy az EU ügyel arra hogy a tej az tej legyen a lófasz pedig mindenkinek lófasz maradjon. Na és ebben az esetben mi a pálya? Vettem kúrva drágán hársmézet a LIDL-ben. Annyi hárs volt benne mint térdkalácsban mazsola. Persze, tudom hogy termelőtől meg piacon meg a Józsi bácsitól. Egyrészt az sem garancia hársmézre, akkor ilyen alapon mehetünk lisztért a molnárhoz, vízért a patakra, húsért az erdőbe. Másrészt meg miért van az EU aki garantálja hogy a hársméz hársméz legyen? 

Térjünk át közérdekűbb témákra. Két politikai esemény volt otthon ami kiverte a biztosítékot. Az egyik Kunhalmi Ágnes "Visszapattanok az ajtóról" művészi előadása.</p>

Ez olyan szánalmas blama volt hogy ennek a nőnek soha az életben nyilvánosság előtt megjelenni nem szabadna. Mindig azt hiszem nincs már lejjebb, pedig van. Például mikor egy szobrot kora hajnalban sötétben bontanak el és visznek máshova.

Basszátok meg csak ennyire telik Fideszéktől? Suttyomban orvul alattomban? Nem az eltávolítást bírálom hanem a módját. Egy tökös kormánynak ezt teljes mellszélességgel vállalni kell vasárnap délben mikor minden ellenzéki birka ráér. Mi volt ez? Milyen kisstílű pitiáner megoldás? Féltek bazmeg? Kitől? ETTŐL az ellenzéktől? Na ez a szégyen. 

Azt kell mondanom hogy amióta innen hazajárok még ilyen rossz közhangulatot nem láttam. Mi történik? Fejlődik az ország. Pörög a gazdaság. Munkaerőhiány van. Nőnek a fizetések. Mindenhol felújított épületek, terek utcák. Tisztaság. Jó adórendszer, jó családpolitika, jó migránspolitika, jó külpolitika. 

Mi a baj?

Az kérem szépen hogy vazallus ország épül. Az hogy Döbrögiek országa épül. A seggnyaló hajlékony gerincű boldogul a többinek kuss van. Ha egy kormányközeli Döbröginek megtetszik Márti néni pincsikutyája akkor holnap az már a Döbrögi portán ugat. Bármelyik Csák Máténak bármi megtetszik bármikor elveheti. Aki pofázik holnaptól nincs munkahelye. A nyugdíjas mamának megsúgják hogy ne nagyon szidja a kormányt a piacon mert van egy gyereke aki közalkalmazott és talán az is akar maradni. 

Persze a magyar rebellis nép. Minél jobban taszigálják egy irányba annál jobban betart és ellenáll. Az egész Kárpát medence egy szótól hangos. TOLVAJOK. Soha annyit nem hallottam ezt a szót mint az utóbbi két hétben.  Tolvajok, tolvajok, tolvajok. Tolvaj Orbán, tolvaj Fidesz, tolvaj Mészáros. Ez hallatszik mindenhonnan. Jobban rájukégett már mint Gyurcsányra Öszöd. A lopás a mérce, az összehasonlítási alap. A fideszes nem azt mondja hogy mit csinál jól a kormány hanem hogy a másikak is loptak. Jön rá a kontra hogy azok tolvajlásban ipari tanulók sem voltak a mostaniakhoz. Kérem szépen Magyarország eljutott oda hogy a lopás MÉRTÉKE alapján ítélnek meg egy politikust. Fel se merül hogy bármelyik becsületes lenne. Az kétségtelen kész tény hogy MIND lop. Ez igen. Ez morál. Ez közerkölcs. Ezért a ló túloldala a poszt címe. Azt hiszik hogyha löknek a népnek némi koncot akkor hálásan megnyalják a kezüket. Nem tudják hogy a felszín alatt iszonyatos indulatok feszülnek.

A kormány minden intézkedése a megalkuvás a behódolás a ne szólj szám nem fáj fejem irányába tereli a népet. Elvették a TAO-t a színházaktól. Jónéhány független színház bezár a többiek kénytelenek lesznek az önkormányzatoknál kuncsorogni. Nyilván kapnak pénzt de "majd kérünk valamit Pelikán elvtárs". Aztán egyszer majd egy irodában elhangzik hogy van az a londoni árokásó akinek nagy sikerrel fut a blogjából készült darab. Nem kell propagálni a nyugatot. Nem kell bemutatni hogy meg lehet ott kapaszkodni. Játsszátok helyette a Timúr és csapatát. 

Azt hinnénk hogy legnehezebb dolguk az egyenes gerincű elveikhez hű embereknek van. Pedig nem. Az egyensúlyozó emberek dolga a legnehezebb. Mit csináljon? Behódoljon vagy ellenálljon? Emberek vannak alá beosztva, családok mindennapi kenyeréért felel. Ér annyit a gerinc, ér annyit az elv hogy emberek, családok életét tegye kockára? Iszonyatosan nehéz kérdés ez.

Nem tudom hogy a fent leírtak mögött van-e valóságtartalom. Hogy valóban olyan sokat lopnak-e, vagy tényleg szankcionálják a bírálatokat. Viszont azt tapasztaltam hogy ott most ERRŐL szól minden. Egy politikus azt mondta egyszer hogy nem csak becsületesnek kell lenni hanem annak is kell látszani. Hogy az első kitétel mennyire érvényes a politikusokra azt nem tudom de a második állításból egy betűt sem tartanak be az biztos. 

Befejezésül még valamit. Az Orbán kormánynál alkalmasabb vezetői nincsenek most Magyarországnak. Sőt azt is állítom hogyha a jelenlegi ellenzék marad akkor Orbán unokájának is biztosított a miniszterelnöki szék. Szeretném hangsúlyozni hogy ez az utolsó bekezdés nem az Orbán kormány dicsérete volt. Csak hogy értsük egymást.

Immár több mint hét éve élünk Londonban és idén is megtettem szokásos tisztelgő látogatásom otthon. Egymerő rohanás volt az egész, hivatali ügyintézéstől kezdve színházlátogatásokig régi és új barátokkal való találkozások, rokoni látogatások garmadája, csak mentem mentem és mentem de mindez óriási élmény volt minden találkozás remekül sikerült, semmit sem éreztem tehernek vagy kötelező pofavizitnek. Szerencsés embernek mondhatom magam mert kiváló barátaim és nagyszerű családom van. 

Négyszer voltam színházban abból kétszer néztem meg valami bicskei árokásó emlékeiből készült darabot, valamint egy verses estet és egy új darabot aminek a kritikáját külön posztban írom meg. Az Örkény színház társalgójában a színészekkel folytatott beszélgetéseket és az utolsó este Bagossy László rendező barátommal történt találkozást unokáimnak is mesélni fogom. 

Külön öröm hogy sikerült meghívnom a Diggerdrájverre Horváth Tibor barátomat aki a Ramsburry sörgyár igazgatója és a színdarabban is szerepel valamint a Bugaci Aranykalász Zrt igazgatóját Börcsök Andrást akivel a videóblogomon szoktunk beszélgetni és ő szokta felfrissíteni meglehetősen megkopott mezőgazdasági ismereteimet. Mindkettőjüket elkísérte rendkívül csinos feleségük is. Öröm az élet na...

Jártomban keltemben mit láttam és tapasztaltam? 

Régi vesszőparipám az élhető ország kifejezés. Nem kell nagy dolgokra gondolni, arról van szó hogy sok apró szinte jelentéktelennek tűnő apróság léte vagy hiánya tesz egy országot élhetővé. Például ha bemegyek a bankba akkor nem nálam omlik össze az internetes rendszer. Ha venni akarok egy metró vonaljegyet ahhoz a BKV irodában nem kell sorszámot húznom és nem pont nálam fogy ki a sorszámosztó gépből a papír. Nem nálam megy tönkre hivatali ügyintézéskor a nyomtató és az okmányirodában képesek készíteni rólam egy fényképet kevesebb mint egy óra dobozban való üldögélés nélkül. 

Nézzük.

A legelső ami feltűnik az országban két dolog. A sötétség és a tisztaság. A sötétséget a közvilágításra értem. Maradjunk annyiban hogy néhány gyertyafénnyi világosságot adó  villanyégő pislákol az oszlopok tetején. Ez nem negatívum vagy kritika mindössze feltűnik annak aki Londonban él. A tisztaság viszont szinte mellbevágó. Mind fatornyos kisfalumban mind Budapesten vagy amerre járok. Lehet hogy a helyiek nem így érzik. Nem így látják. Minden viszonyítás kérdése. Nekem van mihez viszonyítani. Magyarok, legyetek büszkék tiszta országotokra.

Kisfalumban felépült egy Járási Hivatal. Tudni kell néhány dolgot. A faluban vannak emblematikus épületek. Ezek, mint mívesen cizellált ékszerdobozok megadják a falu összképét. Elnézést hogy mindig faluként hivatkozok Bicskére de nekem falu marad mindig. Ahogy a szülőnek az őt túlnövő fia is mindig kisfiam marad.  Azt mondják hogy az építészet megfagyott zene. Nagy igazság. A Göllner ház, a Bíróság épülete, a Városháza,  Művelődési központ nekem ilyen:

Az Áruház épülete meg a Nagyállomás épülete meg ilyen:

Namost az új Járási Hivatal mind stílusában mind megjelenésében tökéletesen illeszkedik a faluképbe. Barátságos és otthonos.

Ide vezetett első ügyintézős napunk. Fiam személyi igazolványát kellett megújítani. A Kormányhivatalban. Ki ide belép...

...ne, ne hagyjon fel minden reménnyel, de találkozik egy jellegzetes figurával. Egy kétméteres hegyomlásszerű emberrel Szikla Szilárddal. Ő az ajtónálló, bár nem az ajtón hanem az ajtóban áll és ha hozzádlép egyből tudod hol a helyed. Megmondja hogyan állj hova ülj kinél mit csinálj, hogyan szaggasd a nokedlit, mikor tedd el a befőttet apás szülésnél elvágd a köldökzsinórt vagy a fogaddal harapd el. Hozzád sem ér és megműti a gerincedet.  Ő az első alabárdos aki megjelenésével és határozott fellépésével tudatosítja mindenkiben hogy nem alabárdos ő hanem a halljakend. Félreértés ne essék nem bírálatként mondtam a fentieket, egy rossz szót nem tudnék mondani róla, mindössze teszi a dolgát kicsit túlhájpolva kicsit dagályosan kicsit túlhangsúlyozva szerepét. Jó arc egyébként afféle jellegzetes figura akiről élvezet karikatúrát írni. 

Na most néhány szó a hivatali ügyintézésről. Egy kedves hölgyhöz kerültünk aki minden ügyet intézni akaró embernek az álma. Mosolygós türelmes segítőkész, nem tudom mennyit keres de az kevés...

Itt derült ki fiam egyik súlyos hiányossága. Nem tud aláírni. Nincs szignója. Ugyanis Angliában nem tanulnak folyóírást. Kiderült hogy 14 éves kor után már ő egymaga intézheti a személyi igazolványát aminek során rengeteg dokumentumot alá kellett írnia. Ő pedig elkezdte az aláírást szép nyomtatott betűkkel. Na az ügyintéző hölgy azonnal elétett egy papírt hogy semmi baj itt gyakorolj próbáld egymáshoz kötni a betűket, jó lesz az nagyon szépen írsz sikerülni fog. Itt jöttünk rá hogy a gyereket meg kell tanítani aláírni. Egy szignót begyakoroltatni. 

Utána fényképezés ami néhány perc alatt megvolt majd végeztünk. Kérem szépen nem tudok mást mondani mint hogy ez igen. Így kell ezt csinálni. Az évek során voltam többször a Kormányhivatalban, leánykori nevén Okmányirodában. Voltak a rendszerrel problémák. Ültem egy órát a dobozban hogy egy nyomorult fényképet tudjanak csinálni. Több különböző ügyintézőnél megfordultam. Azt kell mondanom hogy példaértékű az ügyfélkezelésük. Bármi történjen, bármi probléma adódjon MINDIG a megoldást keresik MINDIG kedvesek MINDIG segítőkészek. Egy igazi jó csapat. 

Hogy ne csak dicsérjek. 

Eddig azt hittem hogy csak Angliában lehet találkozni azzal az értelmetlen balesetveszélyes megoldással hogy autópályán a BELSŐ sáv megszűnik. Jelentem mostmár Magyarország is belépett eme ökör megoldást használók táborába. Gratulálok. 

Aztán.

Elég sokfelé találkozni sávelhúzásokkal. Mikor leszűkül egy építkezés vagy felújítás miatt egy út és átterelik a forgalmat a szembejövő sávba. A Magyarországon alkalmazott gyakorlatot példaként lehetne állítani, hogyan NEM szabad ezt csinálni. A szembejövő forgalomtól fizikai akadállyal elválasztják a sávokat. Ez rendben van. A megmaradt sávokban viszont egy ideiglenesen felfestett sárga vonallal kijelölik az eltolt sávokat. Hát eltolták rendesen ahhoz kétség nem fér. Ugyanis nappal nincs baj. Látszik a sárga felfestés. Este vagy pláne este esőben viszont minden festékcsík FEHÉR. A RÉGI felfestést meghagyták. Olyan vonalkáosz van hogy ember legyen aki tudja merre van az arra.

Beszéljünk általánosabb dolgokról. Mit tapasztaltam?

Azt ugye tudjuk hogy Tele van a média vele hogy szakemberhiány van, hogy nőnek a fizetések és közel a kánaán. Aztán bementem a LIDL-be meg a Tesco-ba és hanyattestem az áraktól. Jaa hogy azok is mennek felfelé? Azt nem mondta senki.Itt a sarkon az éjjel nappal nyitvatartó török boltban ugyanannyiért veszem a Téliszalámit mint otthon a Tesco-ban. Itt a LIDL-ben néhány pennyért utánam dobják a zöldségeket otthon meg olcsóbb a hús mint a fehérrépa. Nem szívesen lennék vega Magyarországon. 

Nem olyan régen a Határátkelő blogon olvastam egy érdekes érvet az Európai Unio mellett. Merthogy volt régen Magyarországon egy fehér ital amit tejnek neveztek, de az Unioba való csatlakozás után már csak fehér ital néven jelenhetett meg mert ahogy az egér is egérből van nem pedig szalmából a tej is tejből kell hogy legyen. 

Két héttel ezelőtt másodszor láttam az "Azt meséld el Pista" című művet Mácsai Pál előadásában. Mégpedig itt Londonban a Szent István Házban. Pali egy színészóriás, Kossuth díjas művész, egy ikon a színházi életben. Ha jól értettem 16 éve játssza a darabot több mint 600 előadáson van túl, talán túlzás nélkül mondhatom hogy ez a darab az övé, az élete részévé vált. Én már láttam a darabot az Örkény színházban meg is írtam a kritikáját még akkor. Akit érdekel az itt elolvashatja:

 https://diggerdriver.blog.hu/2018/01/02/amikor_nem_olyan_jo_magyarnak_lenni

Amiről most írni akarok az teljesen más téma de a gondolatébresztő kezdő löketet egy, a darabban elhangzó mondat adta. Arról beszél Örkény hogy ő ugyan nem hívő ember de azért elgondolkozik rajta hogy az univerzum végtelen tömegéből miért pont ő lett az aki.  Nem pontosan idézem de valami ilyesmi a lényege. 

Na akkor ezt egy kicsit gondoljuk tovább. 

Az egész univerzum galaktikus porból és gázokból épül fel. A tömege és kiterjedése emberi ésszel felfoghatatlan.  Na de miért pont abból a néhány vödörnyi porból lettél te kedves olvasó? Erre még találnánk is választ. A végtelen fogalmából egyenesen következik hogy egyszer valahol a kozmikus pornak egy Föld bolygóvá KELL összeállni. Csodálatos módon ennek a bolygónak a hőmérséklet tartománya pont kedvez a víz létrejöttének ami az élet alapfeltételei közé tartozik. Ahogy a kozmikus por és gázok összeálltak egy tűzgömbbé attól kezdve a felszíne egy vegykonyha lett ami a porból, gázokból számtalan vegyi anyagot állított elő. Minden folyamat egyenesen vezetett egy belőle kialakuló másik folyamathoz. Ha a föld keletkezésének néhány milliárd évét egy nap 24 órájába sűrítenénk akkor az ember színre lépése valahol a 24. óra utolsó percének utolsó másodperceire tehető. Az egész folyamat végigkövethető és tudományos bizonyítékokkal alátámasztott történet. 

Kialakult az élet, állatfajok jöttek létre és kihaltak, az evolúció tette a dolgát.

MÍGNEM

Mígnem történt valami. Megjelent egy állatfaj ami merőben különbözött a többitől. A túlélésért folytatott versenyfutásban ÁLLVA hagyta a többi állatot. Olyan mértékben olyan gyorsan hogyha az ember fejlődését egy Marathon  futáshoz hasonlítanánk akkor a Homo Sapiens már átszakította a célvonalat mikor a legközelebbi rokona a csimpánz a startpisztoly dörrenésére még csak az egyik lábát emelte fel.

Mi volt az első lépés az emberré válás útján? Volt egy közös ős egy fán élő kistestű majom amiből a különböző emberszabásúak kialakultak és nagyjából párhuzamosan fejlődtek tovább. Az afrikai erdőkben és szavannákon egymás mellett élt a gorilla, a csimpánz, és az előember. Gyűjtögettek dögöket kutattak fel néha megfogtak valami kistestű zsákmányt és prédái voltak a ragadozóknak. Életmódjuk nem sokban különbözött a másik emberszabású fajtól.

Aztán történt valami. 

Megtanulta uralni a tüzet, és itt álljunk meg egy pillanatra. EZ az emberré válás első lépése és ebből következik minden további történés. NINCS olyan állatfaj amelyik ne félne a tűztől. A szavannatűz vagy a villámok által felgyújtott fa mindennapos az állatok életterében. Még haszonélvezői is. Összeszedegetik a szavannatűz által elpusztult rovarokat, rágcsálókat, hüllőket. Használni viszont nem tudják. Na innen indult el az emberré válás. 

Az előember észrevette hogy az elviselhetetlen forróság az égető lángok és a hideg afrikai éjszaka között van egy kellemesen meleg sáv ahol jó tartózkodni és védelmet nyújt. A ragadozók éjszakai vadászok. Az előember élete éjszaka volt a legnagyobb veszélyben. A tűz közelében ez a veszély elmúlt. Hogy hogyan tanulta meg táplálni a tüzet és megőrizni majd újra meggyújtani az már részletkérdés. A lényeg hogy az állatvilágban egyedülálló módon LEGYŐZTE A FÉLELMÉT és ez elindította egy úton. Mekkora óriási lépés volt ez. Minden állat menekült a szavannatűz elől. Minden állat menekült a villám által felgyújtott fa közeléből. Az előember szembement minden általa ismert viselkedésformával. 

Aztán ebből következett minden tovább. Az eszközök készítése a készletek felhalmozása, az osztálytársadalom kialakulása és elérkezünk a modern emberhez. 

Ahhoz az emberhez akinek van valamije ami mindenek fölé emeli. Összetett gondolkodási képessége. Van tudata és van lelke. Honnan kezdődik a tudat és honnan a lélek? 

Hajlamosak vagyunk az állatokat túlértékelni. Merthogy azok milyen okosak. Aztán így születnek ez olyan filmek hogy a nyomozókutya okosabb mint a rendező, a forgatókönyvíró és az egész stáb együtt. 

Na de maradjunk az eredeti kérdésnél. Hogy jutott el odáig az előember hogy egyáltalán közel menjen a tűzhöz? Hiszen semmi olyannal nem rendelkezett amivel a másik emberszabású, a csimpánz vagy a gorilla ne rendelkezett volna? Igazából mégcsak nem is ez a kérdés lényege és a történés különlegessége. 

Belegondolt már abba valaki hogy azóta mióta az első előember közel merészkedett a tűzhöz eltelt 2-3 MILLIÓ év és ezalatt az idő alatt UGYANEZT a lépést egyetlen más emberszabású nem tette meg?  MIÉRT nem? Miért rekedtek meg azon a fejlettségi szinten? A Marathoni versenynek miért ragadtak a startvonalánál? 

Ne azt vizsgáljuk hogy az ember miért emelkedett ki, miért indult el az úton hanem hogy a vele kortárs, ugyanolyan fizikai és szellemi képességekkel rendelkező genetikailag hozzá legközelebb álló, vele millió éveken ugyanazon a fejlődési pályán haladó kortársa MIÉRT NEM  tört ki az állati sorból? 

Itt érkeztünk el a nagy kérdéshez. Az ember kiválasztott? Miért kiválasztott? Ki választotta ki? Ki ruházta fel ŐT EGYEDÜL egy olyan képességgel amivel SENKI MÁST. 

A tudomány mai állása szerint az ember fejlődése több szálon több különböző földrajzi területen indult el.  Nyilván a fejlettségi fokok nem voltak azonosak és vagy kipusztult sok előember faj vagy más fejlettebb szinten álló fajok kipusztították. 

Most akkor térjünk vissza a kezdeti Örkényi kiindulóponthoz. Te, kedves olvasó a Homo Sapiens fajhoz tartozó ÉRTELMES ember vagy.  Lehetnél csótány, lehetnél virág, lehetnél mamutfenyő. Lehetnél egy kődarab. A kozmikus por a föld vegykonyhájában bármivé alakulhat de mégis ha leírok egy számot és mögé háromezer nullát teszek és azt mondom ennyi kilogramm az univerzum tömege akkor is alábecsültem. Viszont te, kedves olvasó ebből a felfoghatatlan tömegű porból pont egy 80 kilogrammos ember lettél. Miért pont te? Miért te lettél a galaxis kiválasztottja? Az a galaktikus por miért állt össze úgy hogy te legyél? 

Felruházva egy olyan képességgel amivel a földön egyedül az EMBER rendelkezik. CSAK és KIZÁRÓLAG az ember tudja hogy miből lett és mivé lesz. Az ember képes egyedül elvont gondolkodásra. Az embernek van szépérzéke, művészi hajlama, élet és halálfogalma, van erkölcsi érzékünk, a saját örömünkre alkotunk dolgokat míg az állatvilágban minden a túlélést és a szaporodást szolgálja. Mindez a tudat, és van ami ettől merőben más világot nyit az ember számára.

A lélek.

A lélek képes arra hogy az anyagon túl egy mások szellemi világot nyisson. A tudat nem tud szeretni és nem tud gyűlölni. A lélek igen.  A rossz embereket beteg LELKŰ embereknek nevezzük. A jó embereket jó LELKŰ embereknek. 

Az egész mondanivalómnak a lényege, a fő kérdése most következik. 

Az egész folyamatot tudományosan le lehet vezetni egészen az ősrobbanástól a tudat kialakulásáig. 

Na de a LÉLEK ebben nincs benne. Az egy külön entitás. Az más műfaj. Az nem materiális kategória. Van a léleknek evolúciója? Honnan indult? Harcolt már benned a tudat és a lélek? A tudat azt mondja nincs túlvilági élet. A lélek azt mondja van.

Kinek hiszel? 

A tudat az agy materiális világa. Neuronok világa. Pontosan meg lehet állapítani hogy az agy különböző központjait stimulálva milyen reakciók keletkeznek. Nade ezek fizikai stimulációk. 

A lélek nem vizsgálható orvosi bizgerentyűkkel. Csak agykurkász módszerekkel vizsgálható. A lélekhez csak egy másik lélek képes közelkerülni. 

A lelket vizsgálni, gyógyítani, építeni, rombolni, szeretni és elhagyni csak egy másik lélek képes. 

Ki adja a lelket? Honnan származik? A genetikának, a DNS átvitelnek nem lehet köze hozzá. Generációkon keresztül ateista famíliáknak is lehet hívő utódjuk, és hívőknek is ateista utódjuk, akkor is ha a nevelésük célirányosan a családi tradícióknak megfelelően zajlik. 

Értjük hogy mit akart Örkény mondani. Kik vagyunk és honnan jöttünk? Nem a porhüvelyünk hanem a lelkünk. Tudjuk-e vajon hogy a nevelés, az élet megpróbáltatásai mikor hatnak a tudatunkra és mikor a lelkünkre? 

Ha visszatérünk kozmikus por állapotába akkor a lelkünk hova tér meg? 

Előrebocsátom hogy gyengébb idegzetűek ne olvassák ezt a posztot. 

Tudják-e a tisztelt olvasók hogy a háziállatok megölésének hányféle módja van? Kezdjük a baromfikkal. A csirkének hátrafeszítjük a fejét és elnyiszáljuk a nyakát. A vért a földre vagy tálba folyatjuk későbbi fogyasztás céljából. Sokszor láttam és csináltam ilyet. A kacsának lefelé szorítjuk a fejét és a tarkóját vágjuk át. Minden esetben az állat testét magasabban tartjuk mit a vérző nyakat hogy az összes vér ki tudjon folyni. Kell hozzá gyakorlat. Láttam már átvágott nyakú csirkét a vájdlingból kiugorva átvágott nyakkal körbeszaladni az udvart. 

A nyulat megfogjuk két hátsó lábánál fogva és majd a lefelé lógó állatot tenyéréllel határozott ütéssel tarkón vágjuk. Szerencsés esetben azonnal elkezd a vér csepegni az orrából a nyúl lelke pedig az örökké zöld mezőkre költözik. Gyerekkoromban szinte napi rutin volt ez nálunk. 

A disznónak némi birkózás után rátérdelek a nyakára és a kést beszúrom a nyakába majd a kés hegyével egy fentről lefelé irányuló vágással elvágom a nyaki ereket. Néhány száz ilyen műveleten túl vagyok már.

Vágtam birkát és kecskét is már. Egyedül lefogva elnyiszálva a nyakukat. 

Végül a galambról. Nagyapám nagy galambász volt néha a galambjaival beültek idegen galambok is az ólba és azok sorsa húsleves formában realizálódott. Ő mutatta meg a galamb megölésének humánus módszerét. Bal kezünkkel szorosan megfogjuk a galamb testét majd a fejét jobb kezünk mutató és középső ujja közé fogva egy erőteljes rántással letépjük a fejét. Aztán megvárjuk míg kicsöpög a vére.   

Tudom milyen az mikor egy állat kivérzik. Mikor elhalkul a visítás mikor a test remegése megszűnik, mikor az utolsó rúgások elhalnak. Én még hallottam néhány hetes kecskegida csecsemőhöz hasonló sírását mikor nagybátyám elvágta a nyakát. A fenti módszerek egy mai ember számára már borzadályt keltő állatkínzó, horrorisztikus módszerek. A falusi ember számára az állat megölésének természetessége mindennapi gyakorlat volt. Ma már ez nincs így. A mai falusi emberek többsége egy csirke nyakát sem lenne képes elvágni. 

Ne menjünk bele most mélyebben etikai eszmefuttatások taglalásába de feltennék egy kérdést. Mi humánusabb? Tanyán vagy egy falusi csirkeudvarban kapirgálva leélni egy életet és nyakelvágva távozni a másvilágba vagy nagyüzemi körülmények között egy A4-es papírlap nagyságú területen végigszenvedni egy életet és utána "eurokonform" nyakelvágással meghalni? Döntsétek el. 

Egyet viszont ne felejtsünk el. Az állat nem tudja mi a halál. Nem tudja a halál fogalmát értelmezni. 

Lépjünk tovább

Kitört a béke. A második világháború óta eltelt 73 békeév. Világégés nélküli békeév. A mai generáció mit tud a háborúról? megnéz néhány hollywoodi háborús filmet amiben hektószám folyik a művér, belek omlanak ki és végtagok szakadnak le de azért tudjuk hogy a jelenet után a statiszta feláll, leporolja a ruháját majd elmegy a kantinba meginni egy coca-colát. 

Belegondoltunk-e már abba hogy mi a valódi háború? Amikor a könyvelőt, a péket, a patikáriust besorozzák katonának majd vagonokra rakva kiviszik Doberdóba, Isonzóba, Don kanyarba. Amikor nem csirkék nyakát kell elvágni hanem ismeretlen embereket lelőni, felrobbantani, szuronyrohamban leszúrni, úgy hogy bármelyik pillanatban eltalálhatja őket egy golyó vagy repesz. tudja-e valaki milyen -40 fokban hómezőkön menetelni papírtalpú bakancsban éhezve fázva. Orosz hadifogságban túlélni. Tudja-e valaki hogy mi az a verduni vérszivattyú? Mindkét világháború viszonylag jól van dokumentálva. Bőséges képi anyag van róluk. Megmutatom mi a VALÓDI háború.

Először nézzétek meg ezt a filmet ami a verduni vérszivattyúnak nevezett állóháború harctéri idegsokkot kapott katonáit mutatja. A verduni csata 10hónapig tartott és negyedmillió katona halt ott meg valamint félmillió sebesültet eredményezett.

„Micsoda vérfürdő. Milyen borzalmas látvány, micsoda mészárlás. Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet. Még a pokol sem lehet ilyen szörnyű! Az emberek őrültek!” - olvasható a Verdunnél harcoló Alfred Joubaire francia katona nem sokkal halála előtt papírra vetett utolsó naplóbejegyzésében."

„A lábaimnál két szerencsétlen lény vonaglott a földön. Ruhájuk, kezeik, az egész testük égett. Élő fáklyák voltak. Másnap ott feküdtek, még hörögve. A felismerhetetlenségig meg voltak csonkítva. A bőrük teljesen fekete volt. Egyikük még az este meghalt, a másik egy rohamában gyerekkori dalokat dúdolt, az anyjához és a feleségéhez beszélt, a falujáról mesélt. Könnyek szöktek a szemünkbe. .. ” – Louis Barthas egy lángszórótámadásról"

„Mindannyian magunkkal hordoztuk a halottak szagát. A kenyér, amit ettünk, a poshadt víz, amit ittunk. .. minden, amihez hozzáértünk, a rothadástól bűzlött, mivel a körülöttünk lévő föld tele volt halott emberek testével. Nem lehetett megszabadulni a rettenetes szagtól. Ha eltávon voltunk, és beültünk egy italra valahova, csak percek kellettek, hogy a mellettünk lévő asztaloktól felálljanak és elmenjenek. Nem lehetett elviselni Verdun iszonyatos bűzét. ” – egy francia katona"

„Az emberek, akik olyan sokáig éltek ezekben a lövészárkokban, mint a mi katonáink, anélkül, hogy megbolondultak volna, sok dolgot biztosan képtelenek voltak már érzékelni. Szegény embereink túl sok borzalmat láttak, túl sok felfoghatatlan dolognak voltak szemtanúi. Nem tudom elképzelni, hogy ezt fel tudjuk dolgozni. Szerencsétlen kis elménk egyszerűen képtelen mindezt megérteni. ”– egy német katona"

Most pedig néhány kép.

Magyar halottak Doberdónál

Magyar halottak a Don kanyarban

Egyéb csaták és következményeik képekben.

Nézzétek az arcokat. Ezek az emberek könyvelők, pékek, és patikusok. Bármelyikünk születhetett volna abban a korban. Bármelyikünk szerepelhetne a képeken.

Nekik még az iskolában lenne a helyük.

Bármelyikünk vagy bármelyikünk nagyapja dédapja lehetne ott.
A kedves olvasó tegye fel magának a kérdést hogy ha egy csirke nyakát képtelen elvágni, akkor mit tenne a harctéren? Ma már természetesnek vesszük hogy senki nem akarja még egy állat vérét sem kiontani nemhogy emberekét. Ezzel semmi baj nincs . ma már ez nem mindennapjaink része vannak erre szakosodott emberek úgymint hentesek mészárosok az állatok esetében és hivatásos katonák az emberek esetében. 

Mi akkor a baj? 

Blogírói pályafutásomat a Határátkelő nevű blogon kezdtem. Ott indítottak utamra a saját blogommal sokat köszönhetek az ottani bloggazdának és kommentelői társaságnak. Liberálisnak vallottam magam és én ezzel elégedett voltam. Aztán egyszer valaki betett egy kommentet. Talán valami háborús téma volt és ő tudományosan levezette hogy apáink vére amit a harcmezőn hagytak Isonzónál, Doberdónál, a Don kanyarban nem egyéb mint egy kupac szar. Valami olyan elképesztően gusztustalan agyament magyarázatot adott hogy tudományosan bizonyított tény hogy a szar az elhalt vértestekkel van tele és azért apáink emódon hagyták vérüket az említett helyeken. A legnagyobb döbbenet az volt hogy a tisztelt kommentelőtársaság harsányan röhögve a poénon ünnepelte őt. Annyira hogy a bloggazda külön kiemelve a hozzászólást főhelyen publikálta a poszt után. 

Számomra ez volt a vég. Úgy gondolom hogy ott akkor megmutatkozott a liberalizmus esszenciája. A se Istent, se embert, se ősöket, se áldozatokat nem tisztelő elembertelenedett eszmevilág a liberalizmus megmutatta valódi arcát. Ez már nem szabadság nem szabadosság hanem legalja legalpáribb minden erkölcsi tézist alapjaiban tagadó pusztító és romboló eszmerendszer. Innen már nincs lejjebb. Ez a vég. Itt lehet azt mondani hogy a világ megérett a pusztulásra. Az egyszerű katona számára nem létezett a politika. Nem volt beleszólása hogy most akar a vágóhídra menni vagy nem. Az én nagyapáim Gaszt Gyula pékmester és Horváth András csordás nem jelentkezett hogy Isonzóba akar menni és harcolni akar a császárért. Mégis vitték őket. Azokat a harcmezőket magyar vér öntözte. Friss kiontott MAGYAR vér. Őseink vére. Tiszteletet érdemelnek. A fenti képek alapján aki egy kicsit is átérzi mit élhettek át a katonák, függetlenül attól melyik oldalon harcoltak az tiszteli emléküket. 

Na attól a pillanattól lettem én illiberális. 

A probléma az hogy manapság az illiberális meghatározás a magyar nyelvben Fideszest jelent. Nyilvánvaló hogy én mint illiberális nézetű ember egyetértek mindennel ami illiberális. Ha azt a magyar kormány teszi akkor azzal. Ez nem jelenti azt hogy a magyar kormány híve lettem, mindössze annyit hogy az illiberális harcukkal és döntéseikkel egyetértek. 

Ha egy kis tejet akarok inni nem kell megvennem a tehenet. A magyar balliberális ellenzék minden nem liberálist Orbánseggnyalónak tekint. A történet nem ilyen egyszerű. Az ellenzék óriási válságban van. Nincs ütőkártya a kezükben. Valójában egy tökalsójuk sincs. SEMMIJÜK sincs csak egy túlhaladott túltolt hiteltelenedett eszméjük amihez görcsösen ragaszkodnak. Ennyi az eszköztáruk. Magukat nem tudják feldicsérni nem tudják vonzóvá tenni, nem tudnak kínálni SEMMIT. Sírva könyörgök legalább egy nevet mondjanak hogy ki alkalmas jelenleg Magyarországot vezetni? Csak egy nevet. Hallottam már sokszor valami Bárki nevű emberről de látta már valaki vagy még mély illegalitásba vonulva szamizdatot ír? Tegyük fel hogy igaza van az ellenzéknek. Magyarországon nincs szólásszabadság. Igaz. Egyetértek. Az állásával játszik aki a kormányt a pártot a vezért bírálja. Maffiaállam Magyarország? Az. Ha holnap bármelyik magyar ember tulajdonát megkívánja egy kormányhoz közelálló ember akkor azt megszerzi. Így vagy úgy de megszerzi. Nyiss egy kocsmát, egy vágóhidat, egy tüzépet. Ha holnap a polgármester szemet vet rá vagy egy képviselő strómanja akkor olyan gyakori vendég lesz nálad a NAV hogy  amikor este ráfordulsz a feleségedre azt veszed észre hogy a NAV tökeit vakargatod.

Mindemellett számos eredményt is fel tud mutatni a kormány. Nem sorolom mert az eredményeit alátámasztja a választói támogatottság. Nyertek? Igen. Nyernének most is? Igen. Nyerni fognak? Amíg ilyen ellenzék van addig lazán, bármikor. 

Amikor ezt leírom akkor jön a kérdés. Miért nem jössz haza? Miért mentél el? Ezek a töltelékkérdések. Ugyanis ÉRV nincs. Érvek helyett vagdalkozás van. Aki nincs velük az ellenük van. Ez ilyen egybites logika de a tábor bekajálja. Bármilyen illiberális jelöltnek örülnék aki harcol Brüszel ellen, de kiveszi a maximumot amit lehet az EU-ból. Mert ez az ország érdeke. A legnagyobb döntési önállóságot megőrizni és haszonélvezőnek lenni. Hiszen eddig kelet Európa haszonélvezője az EU volt. Elszipkázta a munkaerőt alacsony bérekkel kizsákmányolta az országot, semmi kivetnivaló nincs abban ha visszaveszünk valamit. 

Szóval ki a jelöltetek? 

Megint eltelt egy év és mi jó szokásunkhoz híven újfent meglátogattuk a Hemel Hempstead-i gőzgép fesztivált. Én kamerát használtam és a videóblogomba fel is töltöttem a felvételeket két videóban:

https://www.youtube.com/watch?v=y6sS6CJKlZY&t=1s

https://www.youtube.com/watch?v=QrpqMh_qB6Y&t=179s

Az alább következő felvételeket a feleségem készítette, ezeket fogom kommentálni. Szerencsénk volt. Egész héten esős szeles hűvös idő volt de mikor szombaton kilátogattunk megjavult az időjárás és csodálatos enyhe idő lett napsütéssel kicsit felhős éggel. Szokás szerint megint traktor pótkocsin utaztunk a parkolóból a helyszínre.

Első szekció mindjárt az vintage autók bemutatója. Természetesen az angol gyártmányok domináltak a kiállított járművek között. Anglia gazdag ország hagyományosan őrzik a hagyományt, elképesztő gazdag veteránjármű klubélettel óriási pénzeket ölnek bele a régmúlt emlékeinek fenntartásába. Az angol autó maga az utolérhetetlen elegancia, mondhatnánk hogy ránézésre sugárzik belőlük az örökkévalóságnak épült elegancia, de ez nem igaz. Ipari hulladékok tömkelegét gyártották autónak csúfolva. Szerethetjük, és rajonghatunk az angol autókért csak ne hazudjunk önmagunknak. Mondjuk ki hogy minősíthetetlenül szar autókat gyártottak és többek között ezért nincs jelenleg angol autóipar. Mindettől függetlenül amíg léteztek hihetetlenül gazdag választékban ontották a gyárak szebbnél szebb sportosabbnál sportosabb járműveket. Csodáljuk és dicsérjük szépségüket hagyománytiszteletüket, becsüljük meg egy letűnt kor műszaki bravúrjait. 

Az első képen egy egérszürke Daimler látható amelyik az utolsó csavarig megegyezik a Jaguár korabeli típusaival merthogy a Daimler a Jaguár tulajdona volt és csak hozzáértő szem veszi észre a különbséget.

A Daimler egyébként a királynő kedvence is, a királyi garázsban több Daimler is található, II. Erzsébet gyakran használja őket sőt régebben szívesen vezette is autóit. A lenti képen a négy autóból a két középső Daimler. Jó szemmel talán kivehető a hűtőrács felső részének bordázata ami a Jaguároktól megkülönböztette.

A következő autó egy nagyon különleges márka ritka példánya, egy Jensen C-V8. Hatezer köbcentiméteres Chrysler motor hajtotta. Korának egyik leggyorsabb négyszemélyes autója volt.

Nagy divat volt valamikor a favázas autó. Szépek, stílusosak és ennek a későbbi utánérzése egyes amerikai autókon a famintás matrica a karosszéria oldalán. 

Ha már a faváznál tartunk, jöjjön az utolsó favázas autó a kevés megmaradt angol manufaktúrából ahol még kézzel gyártanak minden karosszéria elemet, ugyanakkor a legkorszerűbb műszaki technika kerül beléjük. Retró forma és blokkolásgátló, faváz és katalizátor jól megfér egymással a Morgan-ben.

Ez a fesztivál egyben társadalmi esemény is. A kiállított régiségek mögött a tulajdonosok felállítják sátraikat és ott laknak három napig. Vannak akik csak kijönnek egy nagy amerikai csatahajóval...

...és a Buick mögött piknikeznek.

Egy régi nagy múltú több mint 150 évig fennálló teherautó és buszgyár terméke ez a Foden. Olyan ronda hogy már szép.

Ez pedig az első lépés a lakóautók felé. 

Aztán elérkeztünk egy legendás lófajta a shire bemutatójához. A világ legnagyobb lófajtája, őseik már a római korban is éltek. Ezekből a nagytestű angol lovakból tenyésztették ki a shire fajtát a középkorban mert olyan ló kellett amelyik elbírja a páncélos lovagok súlyát. Jellegzetességük az óriás termeten kívül a hosszú szőrrel fedett pata.

Ez egy nagyon érdekes kép.

Mit látunk rajta? A háttérben alig láthatóan működik egy stabilmotor. Erről meghajtást kap egy központi állvány csapágyazott tengelye amiről aztán meghajtják a gépi kalapácsot, a fűrészt, a fúrógépet, a vizes köszörűt és egyéb gépeket. Ugyanakkor meghajtanak vele egy dinamót is ami áramot termel egy jól látható kapcsolószekrénybe.  A balesetveszélyen kívül van több hátránya a rendszernek és ezt váltotta fel később az a megoldás hogy a stabilmotor tengelyéről közvetlenül hajtották meg az áramfejlesztőt és minden szerszámgép saját hajtó villanymotort kapott. a villanyvezetékeket tetszőleges hosszban különálló munkaboxokba tudták elvezetni hatékonyabb lett a munka.

A teherautók következtek a látnivalók között. Csodálatosan felújított régi megbecsült munkaeszközök.

Jó poén a Ford Mustang futó ló emblémája a Ford felirat fölött.

Öreg katonazöldre festett Bedford tűzoltóautó.

Ez is egy Bedford.

Scammell teherautó. Kurbli van az elején, azt azért megnézném hogy kurblizzák be.

Matador teherautómentő nyitható első szélvédővel.

Csőrös Bedford a Magas Fák nevű farmról.

Tűzoltóatóvá alakított Land Rover Defender.

T-diamond öszkerékhajtású csörlős teherautómentő.

Régi idők tanúja, egy gyanúm szerint erdei farönkvontató. Az elejére csak annyi van írva hogy Autótraktor.

Ez pedig egy öreg VOLVO kamionmentő

Ezzel az 1938-as tűzoltóautóval egy tipikus angol házaspár vonult fel.

Vajon melyik kutya szájából húzták ki ezt a szerencsétlen gyűrött angol zászlót? Nem volt egy vasaló a közelben?

Végre megérkeztünk a gőzgépek világába.

Csodálatosnál csodálatosabb vasboglyák sorakoztak egymás mellett. A többségük felfűtve menetkész állapotban.

Ezek a kis gőzgépek pedig hobbi célból házilag megépített szerkezetek. Boldog lehet az a gyerek akinek az apja ilyen hobbinak hódol.

Itt éppen az egyik lánchajtásos gőzteherautó differenciál művének a működését tudakolom meg.

Itt akkor egy kicsit megpihentünk mert elértünk a kifőzdék területére. Hagyományszerűen minden évben itt esszük meg autentikus spanyol ételünket a paella-t. Ez nem más mint kiváló rizseshús minden jófélével vegyítve.

Most pedig egy nekem életreszóló élményről szeretnék beszámolni. Hosszú évek óta évről évre megfigyeltünk egy idős házaspárt akik egy fülbemászó dallamot játszó zenegéppel egy kórház javára gyűjtöttek pénzt. Ők azok. A kép 2016-ban készült.

Aztán sajnálattal vettük észre hogy tavaly nem jöttek. Az idén viszont már messziről hallottuk az ismerős dallamokat és nagy örömmel vettük észre hogy itt vannak. Sajnos az idős hölgy hiányzott helyette egy idősebb férfi volt ott. Kérdeztem a papát hogy miért nem voltak tavaly. Azt mondta nagy volt a sár és nem jöttek. Nem akartam direktben rákérdezni a felesége hollétére ezért aztán nem kérdezősködtem tovább. Viszont mikor látta hogy nagyon tetszik amit csinálnak akkor felajánlotta hogy tekerjem én a zenegépet néhány percig. Óriási élmény volt. Fantasztikus.Persze aztán adakoztam bőkezűen a kórház javára. 

Ezután jöttek örök kedvenceim a stabil motorok. Az ő hangjuk a legszebb zene egy műszaki ember füleinek.

Aztán a bazársor volt soron. Mindent árultak és még annál is többet.

Láttunk még egy nagy zenegépet meg egy igazán stílusos retró babakocsit aztán kifelé vettük az irányt.

A kapunál várt a traktor amelyik visszavisz minket a parkolóba. Érdekes volt megfigyelni hogy egy ilyen traktor pótkocsin is van mozgássérülteket, babakocsikat felliftező szerkezet.

Csodálatos nap volt az idő kedvezett nekünk a feleségem professzionális képeket készített, ezúton is köszönet neki.