Előrebocsátom hogy gyengébb idegzetűek ne olvassák ezt a posztot. 

Tudják-e a tisztelt olvasók hogy a háziállatok megölésének hányféle módja van? Kezdjük a baromfikkal. A csirkének hátrafeszítjük a fejét és elnyiszáljuk a nyakát. A vért a földre vagy tálba folyatjuk későbbi fogyasztás céljából. Sokszor láttam és csináltam ilyet. A kacsának lefelé szorítjuk a fejét és a tarkóját vágjuk át. Minden esetben az állat testét magasabban tartjuk mit a vérző nyakat hogy az összes vér ki tudjon folyni. Kell hozzá gyakorlat. Láttam már átvágott nyakú csirkét a vájdlingból kiugorva átvágott nyakkal körbeszaladni az udvart. 

A nyulat megfogjuk két hátsó lábánál fogva és majd a lefelé lógó állatot tenyéréllel határozott ütéssel tarkón vágjuk. Szerencsés esetben azonnal elkezd a vér csepegni az orrából a nyúl lelke pedig az örökké zöld mezőkre költözik. Gyerekkoromban szinte napi rutin volt ez nálunk. 

A disznónak némi birkózás után rátérdelek a nyakára és a kést beszúrom a nyakába majd a kés hegyével egy fentről lefelé irányuló vágással elvágom a nyaki ereket. Néhány száz ilyen műveleten túl vagyok már.

Vágtam birkát és kecskét is már. Egyedül lefogva elnyiszálva a nyakukat. 

Végül a galambról. Nagyapám nagy galambász volt néha a galambjaival beültek idegen galambok is az ólba és azok sorsa húsleves formában realizálódott. Ő mutatta meg a galamb megölésének humánus módszerét. Bal kezünkkel szorosan megfogjuk a galamb testét majd a fejét jobb kezünk mutató és középső ujja közé fogva egy erőteljes rántással letépjük a fejét. Aztán megvárjuk míg kicsöpög a vére.   

Tudom milyen az mikor egy állat kivérzik. Mikor elhalkul a visítás mikor a test remegése megszűnik, mikor az utolsó rúgások elhalnak. Én még hallottam néhány hetes kecskegida csecsemőhöz hasonló sírását mikor nagybátyám elvágta a nyakát. A fenti módszerek egy mai ember számára már borzadályt keltő állatkínzó, horrorisztikus módszerek. A falusi ember számára az állat megölésének természetessége mindennapi gyakorlat volt. Ma már ez nincs így. A mai falusi emberek többsége egy csirke nyakát sem lenne képes elvágni. 

Ne menjünk bele most mélyebben etikai eszmefuttatások taglalásába de feltennék egy kérdést. Mi humánusabb? Tanyán vagy egy falusi csirkeudvarban kapirgálva leélni egy életet és nyakelvágva távozni a másvilágba vagy nagyüzemi körülmények között egy A4-es papírlap nagyságú területen végigszenvedni egy életet és utána "eurokonform" nyakelvágással meghalni? Döntsétek el. 

Egyet viszont ne felejtsünk el. Az állat nem tudja mi a halál. Nem tudja a halál fogalmát értelmezni. 

Lépjünk tovább

Kitört a béke. A második világháború óta eltelt 73 békeév. Világégés nélküli békeév. A mai generáció mit tud a háborúról? megnéz néhány hollywoodi háborús filmet amiben hektószám folyik a művér, belek omlanak ki és végtagok szakadnak le de azért tudjuk hogy a jelenet után a statiszta feláll, leporolja a ruháját majd elmegy a kantinba meginni egy coca-colát. 

Belegondoltunk-e már abba hogy mi a valódi háború? Amikor a könyvelőt, a péket, a patikáriust besorozzák katonának majd vagonokra rakva kiviszik Doberdóba, Isonzóba, Don kanyarba. Amikor nem csirkék nyakát kell elvágni hanem ismeretlen embereket lelőni, felrobbantani, szuronyrohamban leszúrni, úgy hogy bármelyik pillanatban eltalálhatja őket egy golyó vagy repesz. tudja-e valaki milyen -40 fokban hómezőkön menetelni papírtalpú bakancsban éhezve fázva. Orosz hadifogságban túlélni. Tudja-e valaki hogy mi az a verduni vérszivattyú? Mindkét világháború viszonylag jól van dokumentálva. Bőséges képi anyag van róluk. Megmutatom mi a VALÓDI háború.

Először nézzétek meg ezt a filmet ami a verduni vérszivattyúnak nevezett állóháború harctéri idegsokkot kapott katonáit mutatja. A verduni csata 10hónapig tartott és negyedmillió katona halt ott meg valamint félmillió sebesültet eredményezett.

„Micsoda vérfürdő. Milyen borzalmas látvány, micsoda mészárlás. Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet. Még a pokol sem lehet ilyen szörnyű! Az emberek őrültek!” - olvasható a Verdunnél harcoló Alfred Joubaire francia katona nem sokkal halála előtt papírra vetett utolsó naplóbejegyzésében."

„A lábaimnál két szerencsétlen lény vonaglott a földön. Ruhájuk, kezeik, az egész testük égett. Élő fáklyák voltak. Másnap ott feküdtek, még hörögve. A felismerhetetlenségig meg voltak csonkítva. A bőrük teljesen fekete volt. Egyikük még az este meghalt, a másik egy rohamában gyerekkori dalokat dúdolt, az anyjához és a feleségéhez beszélt, a falujáról mesélt. Könnyek szöktek a szemünkbe. .. ” – Louis Barthas egy lángszórótámadásról"

„Mindannyian magunkkal hordoztuk a halottak szagát. A kenyér, amit ettünk, a poshadt víz, amit ittunk. .. minden, amihez hozzáértünk, a rothadástól bűzlött, mivel a körülöttünk lévő föld tele volt halott emberek testével. Nem lehetett megszabadulni a rettenetes szagtól. Ha eltávon voltunk, és beültünk egy italra valahova, csak percek kellettek, hogy a mellettünk lévő asztaloktól felálljanak és elmenjenek. Nem lehetett elviselni Verdun iszonyatos bűzét. ” – egy francia katona"

„Az emberek, akik olyan sokáig éltek ezekben a lövészárkokban, mint a mi katonáink, anélkül, hogy megbolondultak volna, sok dolgot biztosan képtelenek voltak már érzékelni. Szegény embereink túl sok borzalmat láttak, túl sok felfoghatatlan dolognak voltak szemtanúi. Nem tudom elképzelni, hogy ezt fel tudjuk dolgozni. Szerencsétlen kis elménk egyszerűen képtelen mindezt megérteni. ”– egy német katona"

Most pedig néhány kép.

Magyar halottak Doberdónál

Magyar halottak a Don kanyarban

Egyéb csaták és következményeik képekben.

Nézzétek az arcokat. Ezek az emberek könyvelők, pékek, és patikusok. Bármelyikünk születhetett volna abban a korban. Bármelyikünk szerepelhetne a képeken.

Nekik még az iskolában lenne a helyük.

Bármelyikünk vagy bármelyikünk nagyapja dédapja lehetne ott.
A kedves olvasó tegye fel magának a kérdést hogy ha egy csirke nyakát képtelen elvágni, akkor mit tenne a harctéren? Ma már természetesnek vesszük hogy senki nem akarja még egy állat vérét sem kiontani nemhogy emberekét. Ezzel semmi baj nincs . ma már ez nem mindennapjaink része vannak erre szakosodott emberek úgymint hentesek mészárosok az állatok esetében és hivatásos katonák az emberek esetében. 

Mi akkor a baj? 

Blogírói pályafutásomat a Határátkelő nevű blogon kezdtem. Ott indítottak utamra a saját blogommal sokat köszönhetek az ottani bloggazdának és kommentelői társaságnak. Liberálisnak vallottam magam és én ezzel elégedett voltam. Aztán egyszer valaki betett egy kommentet. Talán valami háborús téma volt és ő tudományosan levezette hogy apáink vére amit a harcmezőn hagytak Isonzónál, Doberdónál, a Don kanyarban nem egyéb mint egy kupac szar. Valami olyan elképesztően gusztustalan agyament magyarázatot adott hogy tudományosan bizonyított tény hogy a szar az elhalt vértestekkel van tele és azért apáink emódon hagyták vérüket az említett helyeken. A legnagyobb döbbenet az volt hogy a tisztelt kommentelőtársaság harsányan röhögve a poénon ünnepelte őt. Annyira hogy a bloggazda külön kiemelve a hozzászólást főhelyen publikálta a poszt után. 

Számomra ez volt a vég. Úgy gondolom hogy ott akkor megmutatkozott a liberalizmus esszenciája. A se Istent, se embert, se ősöket, se áldozatokat nem tisztelő elembertelenedett eszmevilág a liberalizmus megmutatta valódi arcát. Ez már nem szabadság nem szabadosság hanem legalja legalpáribb minden erkölcsi tézist alapjaiban tagadó pusztító és romboló eszmerendszer. Innen már nincs lejjebb. Ez a vég. Itt lehet azt mondani hogy a világ megérett a pusztulásra. Az egyszerű katona számára nem létezett a politika. Nem volt beleszólása hogy most akar a vágóhídra menni vagy nem. Az én nagyapáim Gaszt Gyula pékmester és Horváth András csordás nem jelentkezett hogy Isonzóba akar menni és harcolni akar a császárért. Mégis vitték őket. Azokat a harcmezőket magyar vér öntözte. Friss kiontott MAGYAR vér. Őseink vére. Tiszteletet érdemelnek. A fenti képek alapján aki egy kicsit is átérzi mit élhettek át a katonák, függetlenül attól melyik oldalon harcoltak az tiszteli emléküket. 

Na attól a pillanattól lettem én illiberális. 

A probléma az hogy manapság az illiberális meghatározás a magyar nyelvben Fideszest jelent. Nyilvánvaló hogy én mint illiberális nézetű ember egyetértek mindennel ami illiberális. Ha azt a magyar kormány teszi akkor azzal. Ez nem jelenti azt hogy a magyar kormány híve lettem, mindössze annyit hogy az illiberális harcukkal és döntéseikkel egyetértek. 

Ha egy kis tejet akarok inni nem kell megvennem a tehenet. A magyar balliberális ellenzék minden nem liberálist Orbánseggnyalónak tekint. A történet nem ilyen egyszerű. Az ellenzék óriási válságban van. Nincs ütőkártya a kezükben. Valójában egy tökalsójuk sincs. SEMMIJÜK sincs csak egy túlhaladott túltolt hiteltelenedett eszméjük amihez görcsösen ragaszkodnak. Ennyi az eszköztáruk. Magukat nem tudják feldicsérni nem tudják vonzóvá tenni, nem tudnak kínálni SEMMIT. Sírva könyörgök legalább egy nevet mondjanak hogy ki alkalmas jelenleg Magyarországot vezetni? Csak egy nevet. Hallottam már sokszor valami Bárki nevű emberről de látta már valaki vagy még mély illegalitásba vonulva szamizdatot ír? Tegyük fel hogy igaza van az ellenzéknek. Magyarországon nincs szólásszabadság. Igaz. Egyetértek. Az állásával játszik aki a kormányt a pártot a vezért bírálja. Maffiaállam Magyarország? Az. Ha holnap bármelyik magyar ember tulajdonát megkívánja egy kormányhoz közelálló ember akkor azt megszerzi. Így vagy úgy de megszerzi. Nyiss egy kocsmát, egy vágóhidat, egy tüzépet. Ha holnap a polgármester szemet vet rá vagy egy képviselő strómanja akkor olyan gyakori vendég lesz nálad a NAV hogy  amikor este ráfordulsz a feleségedre azt veszed észre hogy a NAV tökeit vakargatod.

Mindemellett számos eredményt is fel tud mutatni a kormány. Nem sorolom mert az eredményeit alátámasztja a választói támogatottság. Nyertek? Igen. Nyernének most is? Igen. Nyerni fognak? Amíg ilyen ellenzék van addig lazán, bármikor. 

Amikor ezt leírom akkor jön a kérdés. Miért nem jössz haza? Miért mentél el? Ezek a töltelékkérdések. Ugyanis ÉRV nincs. Érvek helyett vagdalkozás van. Aki nincs velük az ellenük van. Ez ilyen egybites logika de a tábor bekajálja. Bármilyen illiberális jelöltnek örülnék aki harcol Brüszel ellen, de kiveszi a maximumot amit lehet az EU-ból. Mert ez az ország érdeke. A legnagyobb döntési önállóságot megőrizni és haszonélvezőnek lenni. Hiszen eddig kelet Európa haszonélvezője az EU volt. Elszipkázta a munkaerőt alacsony bérekkel kizsákmányolta az országot, semmi kivetnivaló nincs abban ha visszaveszünk valamit. 

Szóval ki a jelöltetek?