Ass blaster

Ez a poszt is egy napomról fog szólni, és még egyéb másról. Sok munkám van benne fogadjátok szeretettel.

Egy régi barátom mikor rácsodálkozott London építészetére azt találta mondani hogy "Ez az építészet, nem az árokásás". Most tekintsünk el a mondatban rejlő mögöttes tartalomtól. A barátomnak igaza van. A festészet az például a Mona Lisa nem a kép vásznát megszövő takács. A szobrászat az a Dávid szobor nem pedig a márványtömböt hegyoldalból kihasító kőbányász. Egy újszülött bébi önmagáért szép és senki sem emlékszik a születése véres kínjaira. 

Ebben a posztban az építészet háttérmunkásairól, ha úgy tetszik árokásóiról lesz szó és mindarról az elképesztő mérnöki innovációról ami lehetővé teszi hogy azok az építészeti csodák megszülessenek amikre a barátom rácsodálkozott. 

A múltkori poszt egy építési terület előkészítéséről szólt. A felesleges föld elszállításáról és egy 26 tonnás Liebherr markoló bemutatásáról munka közben. Most a következő lépcsőt mutatom be. Az egész terület alácölöpözését és a cölöpözésre épülő géplánc munkáját. Ez nem lesz egy építészetileg kiemelkedő műszaki alkotás csak egy hipermarket de biztosíthatok mindenkit hogy minden nagyobb épület építésének első lépcsője ez, és ugyanígy zajlik.

Hogy indul egy nap? Mérgelődéssel. Mert már megint lezártak két sávot a munkába vezető úton és ez reggel-este fél óra araszolást jelent. Mikor beértem és átöltöztem Rob mondja hogy gépet kell váltanom. A 13 tonnás új Liebherrel kell dolgoznom mert kisegítője leszek a cölöpfúró gépnek. Ilyet már csináltam sokat és a legjobb munkák közé tartozik. Először nézzük a gépet.Ez a gyönyörűség az.

Új gép mikor átvettem volt benne 150 üzemóra. Érdekességként mondom hogy a cégek minden gépet fullextrás felszereltséggel vesznek meg. Nem kellene hiszen pontosan tudják hogy úgy is egy Kelet Európai gépkezelő fog vele dolgozni, mégis minden jóval telepakoltan vásárolják meg. A másik gépet múltkor bemutattam most nem teszem csak megemlítem hogy ez is beépített kompresszoros ülésű, levegővel lehet súlyra állítani, a gerinctámaszt szintén levegővel lehet két zónában keményíteni, ülésfűtés légkondi és minden egyéb extra van benne. A gépeket is elérte a komputerkorszak már mindent ellenőriznek és szabályoznak elektronikus áramkörök. A display érintőképernyős és mindent tud. Itt lehet megnézni:

https://www.youtube.com/watch?v=Qtc_rhwQHp0&feature=youtu.be

Szóval ezzel fogok dolgozni az elkövetkező két hónapban amíg a több mint ezer cölöpöt lefúrják. A cölöpfúró gép már napok óta itt várja hogy területet kapjon és kijelöljék a cölöpök helyét. Egy meglehetősen öreg 65 tonnás gép aminek mindösszesen két kezelője van egy gépkezelő és egy kisegítő ember.

Reggel átvettem a gépet és beindult a nap. Egy ekkora munkaterületen rengeteg gép dolgozik és bizony élvezet nézni mikor nyolc óra után mindenki beindul. Így:

https://www.youtube.com/watch?v=d8Z4eH1w0pw&feature=youtu.be

Mint a filmben is elhangzik a gyenge pont a beton érkezése. Naponta 6-10 mixer hozza, nagyságtól függően egy mixer 3-5 cölöp megtöltéséhez elég betont hoz. Volt olyan nap hogy délben jött az első mixer és 5 órakor a munkaidő végén az utolsó kettő.Olyankor mikor várunk szabadidős tevékenység zajlik

Amíg megjön a beton bemutatom a betonpumpát mert érdemes néhány mondatig elidőzni rajta.

https://www.youtube.com/watch?v=PFvjRUFa1xg&feature=youtu.be

A Stetter vagy betonpumpa feladata a beton cölöpbe juttatása. A hátulján van egy tartály amibe a mixer folyamatosan űríti a betont és a pumpa nyomja tovább a cölöpfúró gép oldalán végigfutó csőbe majd fel a toronyba és ott a fúrószár belsejébe, és onnan jut a kifúrt cölöpbe.Ez körülbelül 60 méter hosszúság ahová a betont iszonyatos nagy nyomással el kell juttatni. Ez viszont egy rendkívül durvaszemcséjű és viszonylag sűrű állapotú anyag aminek a pumpálását nem lehet hagyományos elven működő pumpákkal megoldani. Az alábbi filmen megmutatom a működését de előtte elmondom mi van a felvételen. A tartály látható ahová a mixer üríti a betont. A lényeg a szemben alul látható két kerek nyílás.Abban két nem látható dugattyú mozog felváltva. Mikor az egyik előrefelé nyom akkor a másik hátrafelé haladva szív. A betonpumpa csöve pedig mindig a nyomó ütemben lévő dugattyúhoz fordul, az pedig a betont a csőbe nyomja. Nagyon egyszerű az elv, a lényeg az hogy semmiféle finom mechanikus szelep vagy egyéb alkarész ne érintkezzen a betonnal. Akkor nézzük hogy is működik:

https://www.youtube.com/watch?v=tnZ7199otcE&feature=youtu.be

Ezen a képen a betonpumpa rádiós távirányítója látható. Ez a kezelő derekára van csatolva és szabadon mehet bárhova vele.

Amikor megjött a mixer akkor csinál egy próbanyomást a földre majd rácsatlakoztatják a cölöpfúrógépre. Utána a gép kisegítő embere az alábbi képen látható T alakú cső fedelét leveszi és egy húszliteres kannából speciális folyadékot önt a csőbe. Ez egy csúszós bevonatot képez a cső és a fúrószár belső oldalán és könnyebben átmegy rajta a beton.

Említést kell még tenni arról a narancssárga golyóról ami a csövön van. Hogyan oldják meg a betonpumpa és a fúrógép csövének tisztítását a műszak végén? Ez a golyó egy szivacsgolyó amit beáztatnak vízbe és levegővel keresztülnyomják a csővezetéken. A golyó maga előtt tolva a betonmaradékot hatalmas robbanással érkezik meg a fúrószár végéhez. Így:

https://www.youtube.com/watch?v=T2YPc2WicaM&feature=youtu.be

Most még itt nem tartunk, viszont megérkezett a beton és megkezdődik a munka. Ezen a videón a cölöpfúrás folyamata és az én munkám látszik:

https://www.youtube.com/watch?v=5FR1vGiD5qs&feature=youtu.be

Naponta 30-50 cölöpöt fúrunk le. Mi történik a cölöpökkel ezután? Körbeássák őket és egy speciális szerkezet a cölöproppantó letöri a felső egy métert róluk:

Ez láncon lóg egy munkagépen és rá van csatlakoztatva a gép hidraulikus rendszerére. Működés közben itt látható:

https://www.youtube.com/watch?v=JBBSIjplLe8&feature=youtu.be

A vasalás végén azon az egy méteren polifoam csővel van burkolva a betonvas. Így nem köt hozzá a beton és a roppantó könnyebben lehúzza a vasalásról. Ezután egy nagy alapvasalást tesznek rá majd kiöntik az egészet betonnal és arra épül az épületet tartó betonpillér. Ezen a képen látható hogy néz ki roppantás után:

Majd bevasalva bebetonozva és a pillér bezsaluzva. Mindhárom fázis jól látható.

Hogy néz ki a cölöp? Teljesen olyan formája van mint egy középen merev gerincű dugóhúzónak. Pontosan a spirál alakú gallérnak köszönhető hogy elképesztő súlyt bír el. Mutatom:

https://www.youtube.com/watch?v=JXOFByUGeqg&feature=youtu.be

A terület különböző pontjain Úgynevezett tesztcölöpöket fúrunk le. Ezeken vizsgálják hogy mekkora súllyal terhelve süllyed meg a cölöp. A teszt cölöp köré négy húzócölöpöt fúrunk le. Ezekbe négy szál menetes betonvas kerül amik két keresztgerendához, azok meg egy hosszgerendához csatlakoznak. Így:

Középen egy hidraulikus olajemelő látható, ami rá van ültetve a tesztcölöpre és megtámaszkodik a hosszgerendán. Olajnyomást pumpálnak bele ami megpróbálja a hossztartón és a kereszttartókon át megemelni a négy húzócölöpöt. Természetesen a négy cölöpöt nem tudja kiszakítani a földből ezért a központi tesztcölöpre nehezedik az egész nyomás és próbálja lefelé nyomni. Az egész szerkezetet teleaggatják mindenféle mérőszenzorral ami minden ezredmilliméter elmozdulást dokumentál.

Az egész területen 12 tesztmérőhely lett kialakítva. Ez a 12 mérőpont 60 darab cölöpöt használt fel. Egy mérőponton napokig mérik az esetleges elmozdulásokat.

Igazából itt be is fejezhetném, de van még néhány dolog amiről írni akarok. Szóval ahogy fentebb vázoltam így telik a nap. Általában sötétben fejezzük be de a túlórákat fizetik. A kétszer félóra szünetet nem tartjuk meg a kijelölt időben mert bőven van idő két mixer érkezése között. Ami említésre méltó még történt a nap folyamán az az volt hogy jött Rob és a cég nevében meghívott az évzáró vacsorájukra. Na itt álljunk meg egy percre. Ennek a cégnek két hónapja dolgozok mint ügynökség által kiközvetített alvállalkozó. Gyakorlatilag semmi közöm a céghez.Mégis minden contraktort meghívtak a következő ajánlattal. A parti a St Albans-i Hooliday Inn szállodában lesz. A meghívó a dolgozó feleségének is szól. Korlátlan étel és italfogyasztás, és hogy a kocsi ne legyen probléma mindenkinek szoba van foglalva éjszakára és a következő napra, reggelivel együtt.

Nagyon jól sikerült este volt, igazán jól éreztük magunkat. Egy dolog volt amit megemlítenék. Voltunk körülbelül hetvenen. Mindenki tetemes mennyiségű alkoholt döntött magába, ami rendben is van. Ami érdekes volt hogy a cég nem vett egy bizonyos mennyiségű italt hanem a szálloda bárpultjánál mindenki azt rendelt amit akart. Ha rendeltem egy csapolt sört akkor amikor megkaptam a csapos hölgy beütötte a kasszába és kész. Mindenkinél ugyanígy járt el. A kassza végösszegét a cég rendezte. Na és itt gondolkodtam én el a magyarul szocializálódott lehúzásokon és átveréseken edzett agyammal. Szóval hogy is van ez? Senki nem ellenőrzi hogy a rendelések és a kassza végösszege hogyan fedi egymást? Aha. Nincs több kérdés...

Eddig szólt az "egy napom" története. A háttérmunkások az árokásók tevékenységének bemutatása. Közülük senki sem igényli hogy az építőművészekkel együtt emlegessék a nevét. Mi névtelenül is maradandót alkotunk barátom.

A hátralévő rész az perverzebb műszaki érdeklődésű közönségnek szól a munkánkról, érdekességekről műszaki különlegességekről.

Mi történik ha túl sűrű a beton? Ha időben észrevesszük akkor vizet tetetünk hozzá, de ha nem akkor zavar támad az erőben és ez következik be:

https://www.youtube.com/watch?v=ClM-N1b7bB8&feature=youtu.be

 A bezsaluzott alapokat ilyen távirányítós kishengerekkel tömörítik körbe:

Ezt nem tudom bemutatni működés közben de egy régebbi felvételen látható hogyan dolgozik:

https://www.youtube.com/watch?v=5YRLB4NPm18&feature=youtu.be

A nagydömper munka közben:

https://www.youtube.com/watch?v=s84U9adV-B0&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=ZYKBnNFsE0o&feature=youtu.be

Új trónkövetelő az építőgépek között:

https://www.youtube.com/watch?v=Megkx4JUYKY&feature=youtu.be

Két érdekesség még a Liebherről:

https://www.youtube.com/watch?v=ceOCo3hdN3I&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=mmR-9DYxbTM&feature=youtu.be

Kolléga a 26 tonnás géppel nagyot fogott:

https://www.youtube.com/watch?v=UNk-zALZ4rY&feature=youtu.be

Ha valaki még nem unta volna meg itt van két felvétel a munkámról:

https://www.youtube.com/watch?v=FGA55n58TTo&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=p9OW2P4wLxE&feature=youtu.be

Ez pedig már a végjáték. A cölöpfúró szétszerelése és szállítható állapotba történő összecsomagolása.

https://www.youtube.com/watch?v=iKLaqHrJLqw&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=SbAmxE78BmM&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=GB5ClSRloJk&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=vS2C2jHr6IE&feature=youtu.be

"Végét vetik a zenének, hazamennek a legények"

https://www.youtube.com/watch?v=4wfwRpC45CA&feature=youtu.be

Mint láthattuk a henger a betonpumpa és bizony a daruk is távirányítással dolgoznak. Kézenfekvő a kérdés hogy a munkagépek miért nem? Hiszen a technika adott.

Megpróbálom elmagyarázni.

A fent említett gépeknél a kezelő a gép minden részét látja. Mivelhogy látja nem kell ÉREZNI neki. A munkagépkezelés legalapvetőbb követelménye hogy a kezelő ÉREZZE mi történik a földben hiszen nem látja hogy mit fogott a köröm adott esetben. Elektronikus vezérlésű gépeknél ez az érzés hiányzik. Próbáljuk elképzelni a következőt. Beülünk egy autóba és annak minden rezdülését érezzük. Ha keresztülmegyünk egy fedlapon ha nekitolatunk egy oszlopnak, mindezt ÉREZZÜK. Ha viszont a gyerek távirányítós autóját bekormányozzuk az ágy alá és ott az nekimegy egy papucsnak, vagyis nem koppan akkor NEM érezzük hogy a papucs megállította. A videojátékoknál sincs visszajelzés mikor autóversenyen nekicsúsztatjuk az autót a palánknak. A munkagépek vezérlése nem elektronikus hanem kétlépcsős hidraulikus rendszer vezérli. Ez a feltétele annak hogy megfelelő visszajelzést kapjunk kezelés közben. EZÉRT nincsenek távirányítós munkagépek.

Kultúrsokk? Mit nevezünk kultúrsokknak? Az olyan, mi szocializálódásunktól eltérő szokásokat amik másik országba költözéskor sokkolják az embert. Magyarul megfogalmazva azok a negatívumok amik lefelé húzzák a mérleg serpenyőjét. Egészen addig amíg a pozitívumok serpenyője van lejjebb nincs baj. Mikor az arány megfordul akkor szoktak az emberek elgondolkodni a hazatérésen. Persze ez nem ilyen egyszerű. Vannak olyan országok ahol a negatívumok ellentételezésére csak és kizárólag a pénz lehet az eszköz. A sok pénz. Azért ez európai országokra nem jellemző.

Mi már négy és fél éve vagyunk itt. Talán a kezdeti eufória elmúlt talán a stációkat végigjártuk és bizony a keresztrefeszítés is elmaradt. A mérleg serpenyőlében a pozitívúmok jócskán többen vannak mint a negatívumok de most mégis az utóbbiakról írnék. Nem választom most külön egyes népek viselkedési szokásait hiszen London olyan multikulturális város és olyan szinten keverednek benne a nációk hogy én most egy kalap alá véve mindent, írok a nagy egészről.

Mentalitás.

Rendkívül vigyáznak a másik ember intim szférájára. Beszéd közben nem másznak bele az arcodba, ha elmennek melletted de a ruhájuk hozzád ér már bocsánatot kérnek DE, és itt a DE után igen súlyos dolgokat mondok. Itt az emberek a világ legnagyobb rablói és tolvajai. Mind. Gátlástalanúl lopják és rabolják az idődet az élet minden pillanatában. Azon már fel sem akadok hogy a LIDL-ben ahol alig férni el a polcok között, megáll a birkája középen és percekig telefonál blokkolva ezzel a többi vásárló továbbhaladását. Ez itt természetes és senki még csak felháborodva sincs. Persze, ezt nagyon elegánsan úgy is fel lehet fogni és kommunikálni, hogy senki sem siet. Na de én igen bazdmeg. Én sietek mert jobb dolgom is van annál hogy a parasztivadék mögött várakozzak amíg telefonál, hiszen csak szélre kéne kiállnia és mindenki mehet a dolgára. Ez a más ember idejének szégyentelen tolvajlása az élet minden területén jelen van. Az is mindennapos dolog hogy kipakol a pénztárnál egy bevásárló kocsi árut a szalagra és visszamegy még valamiért. Addig percekig áll a sor, áll a kassza és állok a sorban azt kívánva hogy lépjen vadházasságba a jó édes anyjával. Olyat is láttunk már hogy a kasszánál nem pakolt vissza a kosárba hanem mindent akkurátusan rendszerezve rakta a szatyraiba. Ezért senki nem szól nem háborodik fel, ez itt természetes.

Közlekedés.

Na ott történnek csuda dolgok. Londonban a világ összes béna, teszetosza, libáért vett jogosítványú emberét összehozta a sors. Ha lehet itt még gátlástalanabbul rabolják az idődet. Golders Green főutcáján ahol két egymással szembeni forgalmi sáv van az út szélén parkolósávval, és ha az mind foglalt akkor a világ legtermészetesebb dolga hogy megáll az autóval az egyetlen haladó sávban és elmegy valahova. A mögötte lévők meg majd haladnak ha a szembejövő sávban valaki elengedi őket. Az sem zavar senkit hogy buszok is közlekednek ugyanitt. Majd kikerüli. Hiába van bekamerázva minden utca, hiába van a buszok orrán kamera, könnyedén lehetne szankcionálni az ilyen eseteket de nem történik semmi.

Ha valaki megy előtted és úgy gondolja hogy betolat parkolni két autó közé akkor te nyugodtan előveheted a Háború és Békét kiolvasni, de lehet hogy előbb végzel vele mint ő a tolatással. 

A kedvencem mikor megfordulnak az úton. Itt nincs olyan hogy lekanyarodik egy mellékútra és a háztömböt megkerülve fordul meg. Itt természetes hogy akármilyen forgalom van, akárhány sávon kell keresztülmenni, megfordulnak. Ha meg tud fordulni tolatás nélkül akkor is beiktat minimum három hátramenetet mert fogalma sincs az autója paramétereiről. Na de amikor nincs elég hely. Az az igazi cirkuszi mutatvány. Azzal kezdi Fittipaldi hogy keresztbe fordul az autóval, elfoglalva mindkét haladó sávot. Ettől a pillanattól kezdve tizennyolc perc negyvenhárom másodperc míg megtalálja a rükvercet. Ha megtalálta akkor megmozdul hátrafelé teljes huszonöt millimétert. Hogy a kormányt jó irányba tekeri vagy nem az is kétesélyes de ennek taglalásától most tekintsünk el. Szóval megmozdult hátra. Ugyan van mögötte még másfél méter de ő azt nem látja. Neki elég a huszonöt milliméter. Akkor mostmár rutinosabban tizenhat perc hetvenhat másodperc alatt megtalálja valamelyik előremenő fokozatot. Nem feltétel hogy ez az első fokozat legyen. Akár a harmadik is lehet és akkor a motort üveghangra pörgetve fél kuplungot leégetve hatalmas füstfelhőben előremegy harminckét millimétert. Ezt a folyamatot megismétli még háromszor míg úgy gondolja hogy már ő jó irányban áll és haladhat egyenesen. Ennyi idő alatt az aszfaltból csinos erdő nőtt ki, az autókat moha lepi be a gumikból elszökött a levegő a buszüléseken az utasok csontvázai fehéren világítanak, a kapaszkodókon gibbonok csimpaszkodnak. Beköszöntött a világbéke.

Balesetek esetén is elő szokták venni a tisztességtelen módszereket. Jótanácsként mondom hogyha valaki itt baleset részese akkor a baleset pillanatának elmozdulás nélküli állapotát azonnal és részletesen fényképezze körbe. Ma már minden telefonban van fényképező, ez nem lehet probléma. Elmondom az én esetemet. Főútról kanyarodtam mellékútra.  A mellékútról kikanyarodó még a főúton belémjött. Ok minden ment a maga útján nem én voltam a hibás az okozó elismerte felelősségét ámen. Aztán fél év múlva kaptam egy levelet a biztosítómtól hogy én vagyok a hibás. Válaszoltam hogy nem én vagyok a hibás. Írják hogy de én vagyok és már lezárták az ügyet. Én meg visszaírtam hogy fényképekkel tudom bizonyítani hogy a másik fél a hibás és álljanak elő az én felelősségemet alátámasztó bizonyítékokkal ellenkező esetben jogi útra terelem az ügyet. Jött egy levél hogy NEM én vagyok a hibás és megmarad a bónuszom. Miért kóstoltak be fél év múlva? Azért mert a térfigyelő kamerák meg busz kamerák felvételeit fél évig őrzik utána már esetleges bírósági eljárás során nem lehet kikérni. Szóval némi tisztességtelenségért itt sem mennek a szomszédba. 

  Parkolás

Nem az a kérdés hogy megbüntetnek-e tilosban parkolásért hanem az hogy mikor. Mert hogy megfognak az biztos. A parkolótársaságok ugyanolyan tisztességtelen lehúzós tetvedékek mint otthon. Mondok egy példát. A mi utcánk egy parkolási zónához tartozik. Legyen ez a zóna a D zóna. Az én engedélyem a D zónára szól. A zónák határain átfedéseket szoktak hagyni. Vagyis a D és W zóna határán DW jelzéssel hagynak néhány parkolóhelyet ahol mindkét zóna autósai parkolhatnak  A mi utcánk vége szintén ilyen átfedéses zóna. Az ember azt gondolná hogy a zónák határait az utcák vonalai határozzák meg valamennyire. Én is ezt gondoltam de ez a gondolat 55 fontba fájt nekem. Ugyanis az egész utcánk D zóna, a végén néhány átmeneti DW zónás parkolóhellyel és most jön a lényeg, betettek a mi utcánkba három W zónás helyet. Vagyis az egész utcában parkolhatok kivéve az utca végén a jobb oldalon három helyet. A bal oldal már DW jelzésű. Szóval így megy ez itt. Is.

Tömegközlekedés.

Csak magamat tudom ismételni. Csapnivaló, szervezetlen, megbízhatatlan. Viszont legalább jó drága. A buszok rendszertelenül közlekednek és bármikor bárhol megszakíthatják az utat. A buszjáratok közlekedése nem végállomástól végállomásig tart hanem ötletszerűen bárhol azt mondhatja a sofőr hogy ITT van a végállomás. A vezetési kultúra szomáliai szint merthogy a sofőrök is onnan jöttek. Na jó, való igaz hogy a magyar sofőrt mindig meg lehet ismerni mert normálisan közlekedik. Ez tény. A buszokon késő délutánra bokáig járunk a szemétben. Az "úri" közönség kezéből minden ott esik ki ahol éppen van.

A metró az más műfaj. Minden végállomáson takarítják, összeszedik a szemetet. Az utazóközönség teljesen más mint a buszoké. Csendes kulturált, udvarias. A metró csak egy fokkal megbízhatóbb mint a busz. Igen gyakoriak az üzemzavarok. Hónapokig járhatsz ugyanazon az útvonalon ugyanazt a szolgáltatást kapva aztán egyszer behúzva előtted a rács és kiírva hogy a metró nem közlekedik.

Volt már néhány csörtém buszsofőrökkel itt az oldalon. Végső érvként mindig azt hozták fel hogy én hogyan csinálnám. Kérem szépen, nem ez a kérdés. Nem én kapok font tízezreket London közlekedésének megszervezéséért. Én UTAS vagyok aki FIZET egy szolgáltatásért. Olyan pénzzel fizetek amit kemény munkával kerestem és amelyik munkában nekem sem megengedett a hibázás. Ezért a pénzért én is hiba nélküli szolgáltatást várok. KIFOGÁSOK NÉLKÜLI hibátlan szolgáltatást. Ha egy busz homlokára rá van írva hogy a végállomás Golders Green akkor az a végállomás ne Kilburn legyen.Ez olyan nagy kérés?

Vásárlási kultúra.

A vásárlási kultúra az olyan tenyérbemászó. Mikor levesz egy ruhát a fogasról majd miután magához próbálta ott esik ki a kezéből és megy tovább akkor úgy tudnám fejbevágni hogy a takony menetet vágna a nyakán. Olyan nincs hogy valaki megfog egy terméket azt ugyanúgy tenné vissza a polcra. A hipermarketek ruhaosztályán estére térdig járunk a ruhában. Ugyanez igaz minden más részlegre legyen az mirelitosztály vagy zöldségpult. Az áruházi lopás olyan természetes hogy még leplezni sem próbálják. Bejön a csöves és simán mindenki szeme láttára betesz a kabátja belső zsebébe egy töményet.

Munkahely.

Amit erről tudok mondani az igazából nem negatívum. Viszont kultúrsokknak tökéletes példa. Én Magyarországon az építőiparban ledolgoztam 30évet. Ezidő alatt láthatósági mellény volt rajtam talán két napot. Biztonsági sisak talán egy hetet. Acélorrú bakancs az már többet mert volt ahol azt adtak a munkaruha mellé de általában odaadtam valakinek a családban és normális könnyű cipőben dolgoztam. egyébként a cégnél a gépkezelők kérhettek acélbetét nélküli munkavédelmi cipőt is. hogy abban mi volt a munkavédelem azt nem tudom. Angliában a legnagyobb sokk az elképesztően szigorú munkavédelmi előírások garmadája. Eleve a munkaterületre csak arra a területre szóló oktatás után ujjlenyomat azonosítóval ellátott beléptetőkapun keresztül biztonsági sisakban, láthatósági mellényben, acélorrú bakancsban, kesztyűben, és védőszemüvegben  szabad belépni. Mivel szemüveges vagyok rám nem vonatkozik, de volt már hogy kerestek akkora védőszemüveget ami ráfért a dioptriás szemüvegemre. Olyan is volt már hogy az építésvezetővel akartam beszélni és csak akkor állt szóba velem mikor védőkesztyűt vettem fel. A gépben a sisakot levehetem de ha kiszállok akkor sisakban, védőkesztyűben tehetem. A végtelenségig lehetne sorolni az egyéb biztonsági előírásokat, amiket nem csak előírnak de be is tartatnak. Ha a brit munkavédelmi rendszert veszem 100%-nak ahhoz képest a magyar jó ha van 20%.

Ennyi volt amit hirtelen össze tudtam szedni kultúrsokk témájában.

Ez a poszt lehet hogy nem illik bele ennek a blognak a tematikájába. Nem baj. Már úgy is kezdett itt olyan komoly lenni a helyzet mint egy vakbélgyulladás. Autókról írok most és hölgyekről. Vagy mindkettőről. Nem kell komolyan venni, a jellemek valósághoz közeli hasonlósága csak a véletlen műve.

Három prémiummárkáról írnék most. Audi kisasszonyról, Mercedes kisasszonyról, és BMW kisasszonyról. Ki mire számíthat ha említett márkákból beszerez egy példányt.

                                                                            AUDI

A szépségkirálynő. A tökéletes, a hibátlan, a páratlan szuperlatívusz. A vénuszi arányok a kőbe vésett domborulatok a szoborszerű tökéletesség. Ha egy ilyen nővel megjelensz valahol te vagy az élet császára. A befutott ember, a kétlábon járó sikeresség. Ha ő vonul az oldaladon minden férfiembert elemészt az irigység. Ő egy csoda. Minden a helyén van minden mozdulata maga a tökély. Tud viselkedni, tud reprezentálni tud VONULNI. Ő a csiszolt gyémánt. Életed koronáján a koh-i-noor. Mindenki azt hiszi boldog ember vagy. 

Pedig...

Audi kisasszonnyal ha kettesben maradsz azt is megbánod hogy élsz. A magánéletben is olyan mint a kifutó reflektorfényében. Hűvös távolságtartó és elutasító. Külön szobában alszik és mikor reggel kilép az ajtaján akkor tökéletes sminkben és öltözékben teszi. Életét a világbékének szentelte és oda te már nem férsz be. Neki a szeretkezés annyi hogy hanyattfekszik és úgymarad. Szalvétával és eltartott kisujjal fogja meg a brét ha egyáltalán... 

Kóbor numerákról szó sincs, lift vagy konyhaasztal szóba sem jöhet. Minden megtervezve percre pontosan német precizitással kivitelezve. Havonta háromszor menstruál a többi időben fáj a feje. Ha közel enged magához mártír ábrázattal tűri hogy magadévá tedd de reakcióra ne számíts. Tudsz mindent mi hol van, szolgáld ki magad. Csak te tudod hogy egy hideg, rideg lélektelen teremtés, egy guminő is hamarabb felizgul mint ő.

Vacsoránál négy méterre ültök egymástól az ebédlőasztal két végén ő estélyiben te szmokingban és villával eszed a borsófőzeléket. Tv nézés szótlanul külön fotelban. Társalgás csakis emelkedett világmegváltó dolgokról. Káromkodás, disznóvicc mesélés urambocsá' egy jó recsegős fingás a jelenlétében kizárt. 

Ő a TÖKÉLETES nő.

                                                                    Mercedes

Mercedes kisasszony a megtestesült bujaság.A szemüveges bubifrizurás hölgy aki kiskosztümben, szűk szoknyában tipeg előtted de alig várja hogy széttehesse a lábát. A negyvenes MILF az autók Monika Bellucci-ja. Dús idomok, érzékiség minden mennyiségben. Mindenből egy kicsit több mint a tökéletes de épp csak annyival hogy minden érintése az őrületbe kergessen. Az a nő aki sokat nyújt de sokat is kíván. Egy hirtelen ötlettől vezérelt numera a konyhaasztalon nála követelmény. A liftben egy mozdulattal letépi rólad a ruhát és mire felértek a tizedikre belőled csak a nadrág marad. Szeretkezéseteket a harmadik szomszéd is hallja, és egy közös fürdés után elegánsan pöcköli szét azt a buborékot ami te voltál valamikor. Véresre karmolja a hátadat, megnyúz felaprít kicsontoz és ha egyszer is meginogsz elhajít mint egy használt felmosórongyot. A hedonizmus, az életigenlés reprezentánsa  ő.Te pedig boldog vagy és azt hiszed az isten nyúlt le érted. Mindent szabad nála és mindent megenged magának. Ha úgy tartja kedve akkor holnap éjfélkor az Eiffel Torony lábánál fog lepippantani akármennyibe is kerül neked. 

Észre sem veszed és romlásba dönt. Nem tudsz neki nemet mondani. Mindíg, mindíg többet kíván. Te pedig teljesítesz. Erőn felül, kondíción felül, ha akarod ha nem de teljesítesz. Szép lassan csonttá aszalódsz. Hálni jár beléd a lélek, a nadrág akkor ér a lábszáradhoz ha odafújja a szél. Aki Mercedes kisasszonnyal jár annál soha nem lehet tudni hogy kőgazdag vagy ezer forintért tankol a kúton.

Ő a SZIRÉNEK ÉNEKE.

                                                                                     BMW

BMW kisasszony a szénné szoláriumozott szikkadt picsa. Inas testű kidolgozott izomzatú fitnesz guru. Csont, izom és bőr. Neki csak ez számít. Mikor dugod akkor két nyögés között testzsírszázalékot számol, és az orgazmus csúcspontján boldogan sikítja a füledbe hogy "ezer kalória minuuuuusz". 

Tőled is ezt követeli. Születésnapodon cukormentes répatorta vár frissen facsart uborkalével. Már kockás a hasad, kockás a füled, kockás a fogad de még nem elég. Arcizmaid kapnak némi botoxot hogy a fogpasztavigyor állandósuljon. Ő sem tétlenkedik. Szilikonmell szilikonvádli szilikonsegg. Kivasalt arc, feltöltött ajkak, szálkásra koplalt nyakizmok. Már nem elég natúr az asztalra tett lósóska. A természetesség jegyében kijártok legelni a mezőre. Te éjszakánként arról álmodsz hogy eladod a fél vesédet egy abált tokaszalonnáért. Amúgy szép pár vagytok. Tökéletesen kidolgozott test, arányos izmok, a bőrötök annyit sötétedett az állandó szoláriumozástól hogyha kétszáz évvel ezelőtt éltek eladnának benneteket rabszolgának.

A szteroidoktól az állkapcsod fél métert nyúlik a cerkád fél centire zsugorodik. Aztán egy szép reggelen eljön a pillanat mikor arra ébredsz hogy te vagy ő, ő pedig te. Ne felejtsd el a személyi számodat kettesre cserélni.

Ő a TELJESÍTMÉNY.

Köszi hogy elolvastátok.

Ez a poszt tíz nap történéseit mondja el. Jót rosszat, hivatali anomáliákat, családi örömöket és tragédiákat. Jellemrajzok családtagokról, barátokról és szösszenetek mindenről ami eszembe jut és jó kiírni magamból.

Huszadikán késő este a reptéren a lányom várt és a  barátja, aki ha ráért engem hurcolászott ha nem ért rá kölcsönadta az autóját. Nagyon nagy köszönet érte.

Másnap első utunk a bicskei CBA lacikonyhájába vezetett, rántotthús hegyek vételezése céljából. Az otthontöltött idő gasztronómiai vezérfonala most a rántotthús volt. Kevés helyen tudják jól csinálni, márpedig ott jól csinálják. VASTAG. A jó rántotthús VASTAG. Nem cipőtalppá klopfolt taplószáraz fűrészporízű frizbi. Szeretem a KFC csirkéjét de az nem rántotthús. A igazi panír ott kezdődik hogy liszt-tojás-zsemlemorzsa. 

Szóval magunkhoz vettünk egy jó adag schnitzel-t és otthon betoltuk arcba. Megbékéltem a világ dolgaival.

Délután bementünk az Örkény Színházba. Az utcán mindjárt volt egy kis parkolóügyi bazmegelés. Az úgy történt hogy találtunk parkolóhelyet, Jani beparkolt én meg kérdem a közelgő parkolóőrt hogy mennyi a díj? Azt mondja 440 forint egy órára. Maximum három órát lehet igénybe venni. Ok, mondom hol lehet fizetni? Ott a parkolóautomata. Kérdem hogy papírpénzt elfogad-e? Azt nem. Mondom, mi van??? Ha valaki parkolni akar akkor tartson magánál 1320Ft vasat? Igen. Köszbazdmeg. Illetékes elvtársnak üzenném hogy kitalálták már a papírpénzt elfogadó automatát. Ha pedig az árak szárnyalásával nem tud lépést tartani az érmeforgalom akkor javasolnám az 500 forintos érme bevezetését. Szerencsére találtunk egy magánparkolót ahol feleannyit fizettünk.

Szóval bementünk a színház társalgójába ahol Bagossy Lacival a Diggerdrájver rendezőjével ültünk össze egy kis beszélgetésre. Ö egyébként egy igen figyelemreméltó ember, érdemes a wikipédián utánanézni viselt dolgainak.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bagossy_L%C3%A1szl%C3%B3_(rendez%C5%91,_1967)

A darabnak nagyon jellegzetes zenéje van. Ez a részlet talán visszaad belőle valamit. A Sonar együttes zenéje.

https://www.youtube.com/watch?v=dGnJ9pvwbqU

Kérdeztem tőle hogy ki választotta és hogyan? Azt válaszolta hogy sok zene meghallgatása után ő választotta mert szerinte ez illik a darabhoz. Telitalálat. Ez a Laci fiú tud valamit na...

Sajnos rossz hírt is mondott. A január 8-ra kiírt előadást Attila egészségi állapota miatt le kellett mondani. Tiszteletbeli diggerdrájver kollégámmal beszéltem telefonon azt mondta hogy nagyon bízik benne hogy a január 28-ra kiírt előadást már meg tudják tartani. Nagyon drukkolok neki hogy mielőbb felépüljön. Nekem azt az előadást látnom kell, így átíratom a repülőjegyet akkorra.

Közben befutott Pogány Judit aki hozott két akkora kürtőskalácsot hogy valószínűleg hajóárbócra tekerve sütötték meg. Finom friss fahéjas tészta. Találkoztam Bíró Krisztával aki a darab premierje előtti Széljegyzet műsorvezetője volt és hajcsavaróval a hajában is elbűvölő személyiség.

Lacival még beszélgettünk blogról, színházról, menekültkérdésről, aztán hazaindultunk. A parkoló felé menve a Rumbach Sebestyén utcában hirtelen ötlettől vezérelve betértünk egy kávézóba. Az a fajta kávézó ahol frissen pörkölt, frissen darált, frissen főzött kávét lehet fogyasztani nagyon hangulatos környezetben nagyon kedves kiszolgálással körítve. Olyan kávét ittunk hogy megint csak azt mondhatom hogy meg vagyok elégedve a világ dolgaival.

Másnap a Trófea étterembe voltunk hivatalosak ebédre. A meghívást feleségem családjának doyenjétől, Gyuri bácsitól és Irénke nénitől kaptuk. Igazából a doyen szó nem fedi a lényeget. Ők az EGÉSZ család nagypapája és nagymamája. Gyuri bácsi egy joviális öregúr aki minden korosztállyal szót ért, Irénke nénit pedig tökéletesen leírta Fekete István a Tüskevár című regényében mikor kitalálta Náncsi néni figuráját. Ők azok akiktől nem lehet üres kézzel eljönni, akiknél a jó szó alaptartozék. Rendkívül művelt és széles látókörű emberek akik nyolcvan felé közeledve is megőrízték szellemi frissességüket. Isten tartsa meg őket még sokáig jó erőben egészségben.

Szóval a Trófeában is ráficcentem a rántotthús vonalra, borjúpaprikással kombinálva. Jelentem, hogy a rántotthús borjúpaprikás szaftjába tunkolva olyan gasztronómiai magasságokba visz hogy ott már a szférák zenéjét hallod, ha pedig mindezt megfejeled a pölöskei bodzaszörp üveges szóda kombinációjának mértéktelen élvezetével akkor már érzed hogy az Isten nyúlt le érted és a mennybéli hurik csak neked adják elő hastáncukat. Hogy apám szavaival éljek a kínai császár sem eszik különbet.  Ha azt mondom hogy a bodzaszörp fogyasztását előnyben részesítem a sörnél akkor világossá válik hogy ital még ilyen dicséretet tőlem nem kapott.

Másnap az okmányirodával kellett kezdenem a napot. Az hogy sorszám és végeláthatatlan várakozás, az nem lep meg. Hamarosan lejár a személyim és az útlevelem, újat kell csináltatni. Ha várni kell akkor várni kell.

Hanem!!! De!!! A kutyaúristenit!!!

Bejutottam, leültem udvarias ügyintézés. "Kérem fáradjon át a másik asztalhoz fénykép elkészítése céljából".

Átfáradtam. Aztán lefáradtam. Fél órát ültem egy furnérból tákolt bodegában mert az a kibaszott kamera folyamatosan visszautasította a felvételkészítést csukott szemre hivatkozva. Most tekintsünk el attól hogy annál a kameránál egy húszforintos telefon is többre képes. Legjobban az ügyintézőket sajnálom hogy a huszonegyedik században olyan eszközökkel dolgoznak amihez képest már egy dagerrotípia is előrelépés. 

De.

Nincs másik kamera, nincs másik program, nincs másik számítógép, nincs elérhető rendszergazda, nincs a közelben hozzáértő ember, nincs a kezelő ilyen helyzetekre kioktatva. Ez kész. Mit lehet erre mondani? Fél óra múlva jut el oda egy rendszer hogy használható fényképet csináljon. Erről nincs több mondanivalóm.

Délután egy szomorú családi eseménynek kellett eleget tenni. Temetésre mentünk. Feleségem egy közeli rokonát temettük. Sajnos azt kell mondanom hogy ez az év a rák éve volt. Közeli családtagokat, barátokat, ismerősöket támadott meg és vitt magával ez a terrorista. Igen terroristának nevezem. Könyörtelen, alattomos terroristának aki nem válogat, nem ismer se istent se embert csak gyilkol. 

Pistáról, Katona Pistáról megemlékeznék néhány szó erejéig. Én jobbára családi ünnepeken, vagy disznóvágásokon találkoztam vele. Igazi társasági ember volt. Jó humorú, tájékozott beszélgetőtárs. Máig szállóige a családban mikor valaki már jól belakva körbenézte az asztalt hogy mit egyen még akkor megszólalt "egyél még ha nem tudod mi az elég":)))))).Kiváló ács szakmunkásként élte le az életét. Igen, ő is olyan melós volt aki olvas, aki művelődik, aki elgondolkodik az élet dolgain, aki észreveszi a hernyóból pillangóvá válás csodáját. Ötven évesen kapta el először a rák. Akkor az orvosok adtak neki még tizenöt évet. A másodikat már nem tudták kivédeni. Hatvanöt évesen elment. Nyugodj Békében Pista.

Aztán elérkezett huszonnegyedike szenteste. Pontosabban előtte még a szentdél, mivel mi két helyen ünnepeljük a karácsonyt, és az ebédet a lányom prezentálta otthon. Igazán kitett magáért volt minden. Halászlé, sült kacsa párolt káposzta, sütemények. Délután fadíszítés majd irány anyósomékhoz ahol igazi nagycsaládos vacsorázós ajándékozós szenteste volt. Másnap a szokásos családlátogatás, és minden olyasmi amit a "Karácsony" című posztomban már megírtam. A vasárnap barátok meglátogatásával telt. Minden évben meglátogatom barátomat és munkatársamat aki jól megérdemelt nyugdíjas napjait tölti, és akivel évtizedeket dolgoztam együtt. Utána egy olyan régi utcabeli barátnőmnél tettem tiszteletemet aki még babakocsiban tologatott engem, csekély ötvenegy évvel ezelőtt amikor még akkora voltam mint egy kukoricacső. Na jó, egy ötkilós kukoricacső:)))))

A hétfői nap megint hivatali ügyintézéssel kezdődött. Decemberben kaptam egy levelet a biztosítótól hogy mennyi lesz az autóm biztosítási díja 2016-ban. Apró probléma hogy én az autót 2015 januárjában leadtam a bontóba és kivonattam a forgalomból. Mindenhova be lett adva a kivonásról szóló igazolás de a biztosítónál hogy hogynem tovább élt a biztosítás és egész évben vonták a díjat. Vinni kell egy másolatot a kivonásról és akkor visszamenőleg visszaadják a pénzt. Ok, irány az okmányiroda. Alig másfél óra várakozás után sorra kerültem és mondom az ügyintéző hölgynek hogy kéne nekem egy másolat a kivonásról. Aztán itt jött a következő párbeszéd amitől az agyam ledobta az ékszíjat.

-Hol vonták ki az autót a forgalomból?

-Szigetszentmiklóson ahol apósom intézte a kivonást.

-Látom a monitoron hogy az autó ki van vonva, látom hogy Szigetszentmiklóson vonták ki de nem adhatok igazolást mert azt csak a Szigetszentmiklósi okmányiroda állíthatja ki.

-Míííííííí???

Tehát hogy mégegyszer pontosítsunk. Elvileg minden okmányirodában minden ügyet el lehet intézni. Hiszen ezért lett egy bicskei lakos autója Szigetszentmiklóson(apósom ott lakik a közelben) kivonva a forgalomból, de akár a személyi vagy útlevél is intézhető bárhol. Minden adat látható bármelyik okmányiroda monitorján. Senki nem vitatja a kivonás megtörténtét viszont igazolást csak ott adnak ahol kivonták a forgalomból. Van egy számítógépes rendszer ami adatokat tárol és az ország bármelyik hivatalában hozzáférhető. Jaaa hogy nem ér semmit az egész??? Így jártál bazdmeg.

Az ügyfélszolgálatos hölgy igazán segítőkész volt és azt mondta hogy menjek át az önkormányzat adóosztályára mert a súlyadó miatt ott is szerepelni kell a kivonás tényének. Átballagtam és azzal a lendülettel lepattantam a bezárt ajtóról merthogy ügyfélfogadás majd januárban.Magyarország jobban teljesít.

Mit lehet erre mondani? Az okmányiroda munkatársainak ügyfélkezelése egyébként csillagos ötöst érdemel. Mind a fényképkészítési malőrnél mind a járműügyintézésnél Bicskén és később Szigetszentmiklóson a maximális udvariassággal kedvességgel és segítőkészséggel találkoztam. Nem az ő hibájuk hogy a rendszer még a kőkorszakban ragadt. 

Volt még egy érdekes epizód ebben a tíz napban. Hazavittem a magyar SIM kártyás telefonom hogy azon beszéljek a otthoniakkal. Volt rajta néhány ezer forint. Aztán úgy a nyolcadik nap táján egyszercsak beszélgetés közben beleszól valaki hogy van még tizenöt másodpercem, és nincs tovább. Húha. Elszoktunk mi már ettől. Bizony el vagyunk kényeztetve telefonügyileg ott kint. Megszoktuk hogy kötök egy kétéves előfizetői szerződést amivel amivel annyi ingyenperc jár hogy Zoli barátomnak felolvashatom a Háború és Békét, valamint annyi ingyen SMS hogy a szomszédnak 160 karakterenként elküldhetem Lenin összes műveit. Tényleg. Meg is fogom tenni, hadd művelődjenek:))))) Mindehhez korlátlan internethasználat jár korlátlan megosztással.

Este pedig elérkezett a Határátkelő találkozó. A tavalyi sikerén felbuzdulva idén is gondoltuk hogy szervezni kéne egyet. Mivel senki nem vállalta így rám maradt. December 23 volt a jelentkezési határidő és 23.-án 23óra 20perckor is érkezett jelentkezés sőt egy órával a találkozó megkezdése után 28.-án este 6órakor is jelentkezett valaki. Volt olyan aki írt hogy jön, aztán mégse, aztán jön ha... aztán mégse. Így is jelenvoltunk azért tizennyolcan. Érdekes hogy jelenvolt néhány titokzatos figura akik nem kommentelők csak kívülről figyelők vagy esetleg kommentelők csak nem akarták felfedni magukat. Féltem hogy ők nem tudnak bekapcsolódni a beszélgetésbe de alaptalan volt az aggodalmam mert mindenhol a hosszú asztal mellett beszélgetőcsoportok alakultak ki. 

Mikor odaértem Tanató már ott volt. A doki egy rendkívüli vitalitású joviális figura aki bátran letagadhat tíz évet a korából. Őrá nagyon kíváncsi voltam mert a blogomon aktív kommentelőként a menekültügyben azonos véleményen voltunk. Ő egy igazi humanista közösségi ember. Aztán befutott 33621akit ezen a nicknéven képtelen vagyok emlegetni ezért a továbbiakban Peti lesz. Ő Debrecenből csak ezért a találkozóért utazott a fővárosba ami szerintem egy óriási dolog. Következetesen öcsinek szólít engem annak a három napnak az okán amennyivel előbb született. Most mit mondjak erre? Petikém nagy előny hogy mire megszülettem én, addigra te már vagy hatszor összeszartad magad:))))))))))))

Aztán jöttek sorra a vendégek. Jött Zsanett akiről annyit tudunk hogy Kínában tanult. Jó lenne ha leírná kínai élményeit. Jött egy fiatal srác aki Floridában lakik és mentőápolónak tanul. Érkezett egy fiatal pár akik csak olvassák a blogot de nem kommentelnek. Felmerült a gyanú bennem hogy a srác a Nagy Kékség de ez a srác nem egy ideggóc. Ordított róla hogy fát lehet a hátán vágni és soha nem húzná fel magát azon ha valaki eldob egy csikket. Befutott Articsóka a férjével. Hogy is jellemezhetném Zsuzsát? Talán úgy hogy az Értelmező kéziszótárban a kedvesség, az aranyos, és a mosolygós szónál az ő neve szerepel.Ő és a feleségem egyébként évtizedekig egy munkahelyen dolgoztak. A férje is a mi kutyánk kölyke, egy jómunkásember, aki Németországban minősített hegesztőként dolgozik. Jött még egy fiatal srác aki néha szokott kommentelni és a legobszcénebb nicknévvel rendelkezik. Jelen volt még Sanz, a mi Sanzunk aki minden korabeli lányra az asztalnál ráficcent. Egy nagyon jóhumorú jópofa fiú egyébként csak az a típus akire ha ránéz egy lány akkor ő már berendezte a közös fürdőszobát. Kívánom neki hogy találja meg az igazit. Végül de nem utolsósorban berobbant a Grazi Mészáros, Vitya családostul. Idomított családostul. A gyerekek ha megkérdik őket hány éves az apjuk akkor kapásból rávágják hogy 24. Ja. Most még csak fülenként de lesz a foganként 24 is...:)))))))))))))))) Vitya egyébként olyan társaság motorja féle ürge, aki mellett nem lehet unatkozni.

Szóval öt órakor érkeztünk és fél tizenegykor mentünk haza tehát sikeres és építő jellegű találkozó volt. A kaja sem volt elhanyagolható momentum mert ahogy elnéztem volt ott hagymás rostélyos, bécsiszelet, harcsapaprikás, marhapörkölt és minden egyéb. Én csak szerényen egy sóletet ettem füstölt libamellel, töltött libanyakkal és tojással aminek utánaküldtem egy mákosgubát forró szilvalekvárral.Ha már zsidónegyedben lakok... Ne vigyorogjatok nem fogom magam körülmetéltetni:))))))))))))

Megint eltelt egy év. Rácsodálkozunk a gyerekekre hogy mekkorát nőttek megint öregebbek lettek egy évvel, csak mi fiatalodunk. Egyre gyorsabban szaladnak az évek mi pedig egyre sűrűbben mondjuk hogy "már megint itt a karácsony". 

Nem akarom most az ünnep közhelygyűjteményét újraírni. Kihagynám most a meghittség, a békés, az áldott, és egyéb kapcsolódó szavak szövegbe illesztését. Kicsit máshonnan közelíteném meg.

Miért van olyan nagy jelentősége a karácsonynak?

Véleményem szerint ez egyfajta számvetése az évnek. Az amerikaiak kitalálták a hálaadás napját. A mi karácsonyunk a hálaadás ünnepe. Miért jó összejönni és együtt lenni? Ilyenkor számot vet az ember az évvel. Mire jutottunk? Itt van mindenki? Nem, nincs. Bátyánk elment. Pótolhatatlan veszteség. Többen lettünk? Igen. A nővéremnek megszületett a második dédunokája. Együtt van a család? Igen. Van mit enni, van tető a fejünk fölött, éljük a kispolgárok szokásos életét minden nehézséggel dacolva. 

Az elmúlt ötven évben mindig volt gyerek a családban. Az ő örömük a mi örömünk is. Felnőnek, családot alapítanak mi pedig örülünk ha gyarapodnak. Mindezzel együtt jár hogy néha elmegy közülünk valaki. A közelmúltban kezembe akadt egy régi fénykép. Apai nagyapánk és nagyanyánk aranylakodalmán készült 1969-ben. Húsz ember van a képen és csak hatan élünk közülük. Ugyanakkor most egy hasonló alkalomra könnyedén összejönnénk legalább ötvenen.

Ez az élet rendje. Örömök és bánatok váltakozása. Ahogy a költő mondta "Ember küzdj és bízva bízzál". Az utóbbi években több jut a küzdelemből és kevesebb a bizakodásból de mégis mikor karácsonykor összejövünk mindig pozitív a mérleg.

Karácsonykor visszatekintünk az elmúlt évre. Ami elmúlt azon változtatni nem tudunk. Csak reménykedhetünk hogy az előttünk álló év több örömet és kevesebb bánatot hoz.

Ez az ünnep viszont mégis az örömé. Emlékezünk és remélünk, de örülünk. Jó érzés tartozni valahova jó dolog hogy van mire visszatekinteni. A Nagy Öregek elmennek, aztán mi leszünk a Nagy Öregek és mi is emlék leszünk majd egyszer.  

Nem tisztem véleményezni mások ünneplési szokásait. Nálunk a családi összejövetelek nem karótnyelt, arcrafagyott műmosolyú muszájtalálkozók. Amikor még otthon laktunk akkor is meglátogattuk egymást minden héten. Anyánk volt aki összetartotta a családot, most átvette a szerepét a nővérem.

A mi karácsonyunk itt kinn kezdődik. Öten vagyunk itt a családból. Amikor még nem jártunk haza év végén minden szenteste nálunk volt egy vacsora. Bizony a kis studiólakásban is megoldottuk.Az egész lakás volt vagy 15 négyzetméter. Az ágyon ülve megkeverhettem az ételt a tűzhelyen. Karácsonykor szétszedtük az ágyat és kitettük a folyosóra hogy elférjünk, de megoldottuk. Volt halászlé igazi fenyőfa és minden ami kell. Most hogy hazajárunk az utazás előtti hétvégén foglalunk egy asztalt a Harvester vendéglőben és ott vacsorázunk, ajándékozunk. A sógornőm talált egy internetes oldalt ahol regisztrálni lehet és a gép minden regisztráltnak kisorsol egy nevet amit csak ő tud és annak vesz ajándékot. Csak ott a vacsoraasztalnál derül ki hogy ki kit ajándékoz meg.

A többi otthon folytatódik a családok, rokonság, barátok meglátogatásával. Most minden hétvége ajándékok vásárlásával telik, csokoládék, kekszek, teacsomagok garmadával. Ezeket egy csomagküldő céggel vitetjük haza. Sok program van, sok helyre megyünk. Mindenkinek jut valami.

Valamikor a gyarmati időkben a brit kolóniákban, ahol egész nap kemény munka folyt, szokás volt hogy a vacsorát közösen, a férfiak szmokingban a nők estélyiben fogyasszák el. Ez volt a civilizáció megőrzésének a feltétele. Azt mondták hogyha nem teszik akkor elvadulnak és vademberekké válnak.

Nekünk a karácsony az összetartozást jelenti. A családot. Ha ez nem lenne szétesne a család. Elidegenednénk egymástól. Igen, kell lenni egy ünnepnek mikor megállunk  

Mi azt valljuk hogy jó együtt lenni jó beszélgetni jó ünnepelni. Nagy a család jut idő mindenkire.

Azt kívánom mindenkinek aki ezeket a sorokat olvassa hogy hasonlóképpen éljék át az egymáshoztartozás élményét.

Nagyon békés Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek.

Digger