Ass blaster

A Határátkelő blog pályázatot írt ki hogyan lehet jobbá tenni Magyarországot. Ez az írás arra a pályázatra született.
A témaválasztás kiváló. Sokszázezer magyar él külföldön és vérremenő adok-kapok megy a médiában a blogokon a Facebookon az emigráltak és az otthonmaradottak között. Tegyük ezt most mind félre és próbáljunk meg közösen javaslatot tenni egy élhető országra. Biztos vagyok benne hogy a pályaművekben sok magasröptű gondolat elhangzik, köztük sok használható is.
Könnyű lenne írnom egy posztot panelekből és elcsépelt közhelyekből. A korrupció megszüntetéséről, a politikusok sóbányába küldéséről, az emberek gondolkodásának megváltoztatásáról, a magyarországi közállapotokról stb…
Kérem szépen a gondolkodásmódot két úton lehet megváltoztatni. Erőszakkal, vagyis szankciókkal, büntetésekkel, kőkemény számonkéréssel vagy jóléttel. Szankciók nem fognak bekövetkezni mert az állampolgár egyben választópolgár is. Mivel hogy a fentiekből következően nem fogják kikényszeríteni a változást ezért a jólét sem fog eljönni. Hogy két példát említsek. Szingapúr és mondjuk az egyik skandináv állam Svédország.

Szingapúrban kőkemény büntetésekkel kikényszerítettek egy rendet és ez teremtett egy élhető országot, amit ugyan a nem odavalósiak elutasítanak de az ottélők gondolkodásmódját mégis megváltoztatta, és azonosultak a rendszerrel.

A másik példa Svédország ahol a jólét teremtette meg a gondolkodásváltozást és pont ez a jólét tette őket sebezhetővé és most nem tudnak mit kezdeni a megszokott társadalmi normáktól eltérő viselkedéssel. Teremtettek egy élhető országot hozzáidomult a gondolkodásmód ami viszont magávalhozta azt hogy védtelenek lettek az új kihívásokkal szemben.

Magyarországot a társadalmi és történelmi tapasztalat egy hihetetlenül kreatív simlis országgá tette. Minden történés minden kapcsolat minden párbeszéd mögött a hátsó szándékot keressük mindig a sorok között próbálunk olvasni és a rebellis kuruc vér a jószándékkal szemben is ellenállást szít bennünk. A törvények kijátszása így válhatott nemzeti sporttá. A magyar embernek az élet egy sakkjátszma amiben az a sikeresebb aki minél több lépésben gondolkodik előre. Ugyanakkor ez a képesség tesz minket külföldön sikeressé. Az előre gondolkodás képessége megfelelő közegben nagy előnyt biztosít a magyarnak. Nagy baj lenne ha most hirtelen megváltozna a gondolkodásmód. Az állampolgár védtelen lenne az állammal szemben. Jelenleg az államapparátus és az állampolgár potenciális ellenfelek. A túlélés záloga az „okosban megoldjuk” szemlélet. Ha ebben a küzdelemben a polgár feltenné a kezét akkor ne legyen kétségünk felőle hogy megkapná a halálos lövést, magyarul inge-gatyája se maradna. Ez az állapot konzerválódik még hosszú évtizedekig mert senkinek sem érdeke megváltoztatni.
Ezért aztán a fenti három példa miatt ezt a „fejekben kell megváltozni” lózungot el is vetettem.

Írhatnék egy építőipari posztot. . Elképesztően sok újítást át lehetne ültetni a magyar építőiparba. Öt év és kb hatvan építési területen tapasztalt technológiákról napokig tudnék beszélni.
Nem teszem.
Máshonnan szeretném megközelíteni a dolgot. Meggyőződésem hogy igazán élhetetlenné az országot az apró mindennapi bosszúságok teszik és az apró mindennapi ötletek tudják javítani a közérzetet. Kezdjük egy témába vágó viccel.
„A férj munkából hazatérve a következőket mondja feleségének:
-Képzeld drágám, az új titkárnő zöld szoknyában és fehér felsőben volt. Tudja hogy szeretem a Fradit, nem nagy dolog, de jól esett.
Másnap megy haza a férj és mondja:
-Képzeld drágám az új titkárnőm ma zöld bugyit és fehér melltartót viselt. Tudja, hogy élek halok a Fradiért, nem nagy dolog, de jól esett.
Harmadnap ismét megy haza a férj, de mielőtt szóhoz jutna mondja a neje:
-Képzeld drágám ma átjött a szomszéd, csak két centivel volt nagyobb a farka mint a tiéd....Nem nagy dolog, de jól esett.”
Ilyenekről fogok most írni. Nem nagy dolgokról de olyanokról amik jól esnek a mindennapi életben. Nem témákra bontva hanem csapongva, az élet minden területét lefedve. Nem mondom azt hogy ezek az ötletek ingyenesek. Nem olcsók, de talán megérné rááldozni néhány stadion árát.

Köztudott hogy a közlekedés rengeteg áldozatot szed. Jelentős részük gyalogos. Állítólag már javult a helyzet de nem olyan régen, Magyarországon átmenni az út túloldalára felért egy kalandtúrával. Londonban háromféle lehetőség van átkelni az úton. Lámpával biztosított gyalogátkelőn, zebrán, vagy olyan helyen ami ugyan gyalogátkelő de az autós nem köteles elsőbbséget adni a gyalogosnak. Ezeken a helyeken és a zebrával biztosítottakon is, az úttest közepén van egy kis járdasziget. A gyalogosnak mindig csak egy irányba kell néznie átkelés előtt, mert a járdaszigeten védett helyen megvárhatja míg a másik irányból is szabad utat kap. Az autósokat sárga gömb alakú lámpák figyelmeztetik mind a gyalogátkelő mind a járdasziget meglétére.

Maradjunk a közlekedésnél. Angliában a kereszteződések jelentős része körforgalom. Lehet vitatni ennek hasznosságát de most nem erről akarok beszélni. Északabbra fekvő angol kisvárosokban láttam forgalomlassító kereszteződéseket. Alá és fölérendelt kereszteződésről van szó ahol az egyik útnak elsőbbsége van a másikkal szemben. Középre betesznek egy kiemelt kör alakú szigetet ami általában tele van virággal. Ez a sziget belelóg mindkét út sávjába. A főúton haladónak is lassítania kell ha át akar menni a kereszteződésen. Számtalan olyan kereszteződés van ahol nagyon sokan meghaltak már vagy azért mert nem belátható a főútvonal vagy egyszerűen nem adják meg az elsőbbséget. Ilyen helyre nem érdemes körforgalmat tenni mert az megtöri a főúton haladók lendületét hiszen meg kell állniuk. Egy kis sávelhúzás az úton lassításra kényszeríti őket mégis folyamatos haladást tesz lehetővé.

Ha már autó…
Magyarországon az autóátírás az egyik legidegőrlőbb tortúra. Ugye ezt nem kell részletezni. Itt merőben más a helyzet. Nincs eredetiségvizsga, nincs forgalmi engedély, nincs törzskönyv. Miért is kéne eredetiségvizsga? Ezért? http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2016/06/03/a_rendorseg_elviszi_az_autodat_nem_tehetsz_semmit/
Nem mellékesen nincs átírási illeték. Van egy regisztrációs dokumentum amin rajta vannak az autó és tulajdonosának adatai. A kétoldalas lap hátoldalának alsó része letéphető. Ha veszek egy autót akkor a tulajdonos letépi ezt a részt és kitöltve átadja nekem. Ezzel igazolom ideiglenesen hogy megvettem az autót. A dokumentumon kitöltjük a megfelelő rubrikába az új tulajdonos adatait és ez az egész dokumentumot a régi tulajdonos elküldi a DVLA-nak. Két hét múlva én mint új tulajdonos kapok egy teljesen új regisztrációs dokumentumot ahol a tulajdonos már én vagyok. Ha eladom akkor letépem róla az alsó részt amit kitöltve odaadok az új tulajdonosnak és az új tulajdonos mezőt már az ő adataival kitöltve az egész dokumentumot én küldöm el a DVLA.nak. Magyarországi gyakorlatban ez annyival módosulna hogy az új tulajdonos a nevére szóló regisztrációs dokumentummal együtt kapna egy csekket amin az átírási illetéket befizeti. Ugye milyen egyszerű?

Freelancer vagyis szabadúszó vállalkozó.
Nem tudom van-e ilyen státus Magyarországon és annak milyen adminisztrációs és anyagi vonzatai vannak. Elmondom hogy megy ez itt.
Interneten kiváltom az UTR number-t ami a vállalkozói szám. Innen kezdve vállalkozó vagyok. Telefonon csinálok egy CIS regisztrációt hogy ne 30, hanem 20%-ot vonjanak adóelőleg címén. Mostmár szabadon vállalkozhatok. Számlaképes vállalkozó vagyok bár soha nem adok számlát. Ügynökökön keresztül vagy akár direktben is dolgozhatok építőipari cégeknek mindenféle számlaadási kötelezettség nélkül. Ha ügynökségen keresztül dolgozok akkor ők adnak egy jelenléti ívet(timesheet) amit minden pénteken aláiratok a művezetővel és ami tartalmazza a ledolgozott órákat. Ez alapján egy külsős bérelszámoló cég kiszámolja a béremet, levonja a 20% adóelőleget és a saját jutalékát a többit pedig minden pénteken átutalja a számlámra. Ha direktben dolgozok a cégnek akkor a jelenléti ív kimarad. Az email címemre megküldik a bérelszámoló lapot(payslip) ami mindent tartalmaz. Milyen adminisztráció terhel engem? Aláíratni a jelenléti ívet, mentlevelet vezetni az autóval történő munkábajárásról. Ennyi. Ezt is sokallom, el is vagyok maradva a menetlevélírással legalább egy hónapot. A jelenléti ívet is csak azért íratom alá mert az alapján kapok fizetést Meg kell őriznem minden bérelszámoló lapot és havi bankelszámolást, valamint minden költségszámlát. Minden év áprilisában megyek a könyvelőmhöz. Ő összeveti a bérelszámoló lapokon szereplő jövedelmeket a banki kimutatásokkal. Utána összeszámolja a kiadásokat. Az autó mérföldköltségét, a munkaruhaszámlákat, a laptop és egyéb vállalkozáshoz szükséges elektronikai eszközök számláit és még néhány dolgot amit le lehet vonni költségként. Mindezt levonja a teljes jövedelemből és a maradékból kiszámolja mennyi személyi jövedelemadót és TB-t kell fizetnem. A jövedelem 20%-át már befizettem adóelőlegként. Ebből levonja a befizetendőket a többit visszakapom. Elküldi nekem emailben a teljes adóbevallást. Átnézem és kinyomtatom azokat az oldalakat amiket alá kell írnom. Ezeket beszkennelem a gépbe és visszaküldöm. Ő másnap benyújtja az adóbevallást. Egy héten belül számlámon van a visszajáró pénz.
Mi a különbség köztem és egy alkalmazott között? A levonásokat tekintve semmi. Ugyanannyi adót és TB-t fizet az alkalmazott is. Egyetlen lényeges különbség van. A vállalkozónak nem jár fizetett szabadság az alkalmazott viszont nem tudja levonni a költségeit. A legtöbben azon csodálkoznak mindig hogy miért nem adok számlát. Miért is kéne? Mi a számla? Egy papír, ami igazolja hogy a cég vagy az ügynökség kifizetett engem én pedig a másolatával igazolom hogy átvettem az összeget. A bérelszámoló lap tökéletesen megfelel erre a célra. Rajta van minden kifizetés ami kell. A másolata igazolja hogy a cég vagy ügynökség kifizetett engem. A banki havi elszámolásokon pedig rajta van hogy megkaptam a pénzt. Minek a számla?
Meggyőződésem hogy a bürokrácia az élet megrontója.

Fogyatékosok.
Ne ejtsünk most szót a fogyatékos közlekedés magyarországi megsegítésének gyakorlatáról. Tudjuk amit tudunk. Inkább nézzünk néhány itteni ötletet.
A fogyatékos társadalom viszonylag kis részét teszik ki a vakok mégis kiemelt figyelmet szentelnek a közlekedésük segítésének. Egyébként minden közlekedő ember figyel rájuk és segíti őket. Gyalogátkelő helyeken a járdalapok felülete speciális dudoros kialakítású hogy cipőn keresztül is érezni lehessen. A nagy ötlet viszont az hogy ez a dudoros felület egy méter szélességben a házfalakig folytatódik. Ha tehát egy vak ember megy a járdán akkor előbb-utóbb rálép erre a felületre ami jelzi neki hogy most éppen gyalogátkelőhelynél jár. Mivel a járművek zajából tudja melyik oldalon van így ezen a burkolaton egy derékszögű fordulatot téve néhány lépéssel az út szélén van. Ott pedig már mindig van valaki aki átsegíti vagy a lámpa hangjelzését figyeli.
A kerekesszékesek közlekedésére mondhatnám hogy mindenhol akadálymentesítve van de nem igaz. Valóban minden út és járda használható nekik a legjelentéktelenebb legrejtettebb helyeken is. Nagyon sok főút feletti gyalogoshíd van de mind vagy egyenes vagy spirális rámpával van építve. Egyedül a metróállomások nincsenek még mindenhol lifttel felszerelve de folyamatosan dolgoznak rajta. A kb négyszáz metróállomásból talán száz már használható mozgássérülteknek is. A kerekesszékeseket segítő rámpák és liftek egyébként a babakocsit toló anyák számára is nagy segítség.
A buszokon a tolókocsik és babakocsik részére külön hely van kialakítva. Minden üléstől karnyújtásnyira elérhető egy leszállásjelző gomb. Ezen a gombon Braille írással is jelezve van hogy az egy leszállást jelző gomb. Miért van másmilyen gomb is? Igen, van egyetlen egy amivel a kerekesszékes jelzi leszállási szándékát és egyben a sofőrnek azt hogy a megállóban a rámpát ki kell engednie a busz oldalából.

Üzletpolitika.
Magyarországon a fogyasztásra ösztönzés leragadt a reklámok és akciók szintjén. Itt a legjelentősebb fogyasztásra csábító üzletpolitika a minél többet vásárolsz annál olcsóbban kapod. Talán a tej példája mutatja legjobban. Itt pintben mérik a tejet, ami kicsit több mint fél liter. Egy pint tej 50penny de hat pint ami 3,6 liter az két font. Hatszoros mennyiségi növekedéshez tartozik négyszeres árnövekedés. Szinte minden terméknél ki van írva hogy mennyivel olcsóbb ha kettőt-hármat-négyet veszel. Fogyassz fogyassz és fogyassz mert az pörgeti a gazdaságot és teremt munkahelyeket. Bementünk egy szőnyegboltba. Akartunk venni egy kis szőnyeget. Tíz font volt. Aztán úgy döntöttünk hogy kellene még egy. Mikor fizettem nyújtom a húszfontost, merthogy a két szőnyeg egy magyarnak húsz font. Az eladó visszaadott két fontot. Mivel kettőt vettünk. Nem alkudtam, nem kértem. Így kell a vevőt megfogni és sikeres üzletet vinni.

Oktatás.
Ódákat lehetne zengeni a magyar-brit oktatási rendszer közötti különbségekről hol az egyik előnyeit kiemelve hol a másikét.
Régi elcsépelt közhely az hogy az életnek tanulunk nem az iskolának. Na de akkor modellezzük le az életet. Ne a magyart ahol a többség munka után még meggebed hanem az angolt. Minimális házi feladat vagy semmi. Hogy csinálnám Magyarországon? Maradjon meg a jelenlegi oktatási rendszer de szüntessük meg a házi feladatot. Vegyük az iskolát munkahelynek. Tanítás órákra bontva utána feladatok megoldása tanári felügyelettel, az ISKOLÁBAN. Ha valaki mögött az iskola kapuja becsukódott akkor onnan élje a gyerekek életét. Legyen gyerek, hagyják gyereknek lenni. Ez ugye mindjárt járulékos haszonként magával hozná azt hogy nem kell iskolatáska hiszen minek vigye haza? A házi feladat a legostobább oktatási találmány amit valaha is bevezettek. Magyarországon ezt pedig a végletekig kiterjesztették egészen odáig hogy szó szerint elrabolja a gyerekkort.
Ugye az köztudott hogy a gyerekek kegyetlenek. Nincs kialakulva bennük a tolerancia képessége. Mindent ami eltér a megszokottól kifiguráznak, kicsúfolnak. Éppen ezért itt minden osztályba betesznek egy enyhe értelmi, vagy testi fogyatékos gyereket. Pontosan azért hogy megtanulják a másság elfogadását. Úgy nőnek fel hogy fel sem tűnik nekik hogy egyikük nem focizik velük az udvaron mert tolókocsis. Ezekre a fogyatékos gyerekekre külön tanár felügyel amíg az iskola területén tartózkodnak. Ez biztos nem olcsó de ha van valami ami sokszorosan megtérül akkor az ez.

Ugyan megígértem hogy munkáról nem írok de van egy dolog amiről szót kell ejteni. Magyarországon a munkaidő kettős tagolású. Van egy félórás szünet délben és azt sem fizetik. Itt kétszer fél óra van, abból az egyiket kötelező fizetni de mostmár szinte minden cég fizeti mindkettőt. A lényeg mégsem ez hanem a három órás szakaszokra tagolt munkaidő. Az egyik szünet tíz órakor van a másik délután egykor. Két-három órát könnyebb folyamatos munkával tölteni mint négy-öt órát. Sokkal hatékonyabb így a munka.

Nagy általánosságban ezeket emelném ki mint az élhető országhoz vezető út lépcsőfokait.

Mindezekhez jönnek még olyan figyelmességek hogy minden készpénzfelvétel ingyenes, de még akkor is ha a Barclays bankfiók oldalán lévő Barclays automatából HSBC bankkártyával veszek ki pénzt. Minden automatából minden bankkártyával ingyenes a pénzfelvét.
Hipermarketek pénztárai is készpénz felvevő helyek. Mikor kártyával fizetek a pénztáros megkérdi hogy kérek-e készpénzt. Ha igen akkor odaadja a kért összeget, és a vásárolt áru értéke a kapott készpénzzel együtt kerül levonásra a kártyáról.

Szóval ilyen apróságoktól lesz élhető egy ország. C kosaras helyett D kosaras. Nem nagy dolog de jólesik.

Nem gondolom hogy a pályázati írásokból bármi is megvalósul. Magyarország egy magas lázban vergődő vírusos beteghez hasonlít ahol a szervezet nem ellenanyagot termel a vírus legyőzéséhez hanem ellenvírusokat hoz létre és végül az egész szervezet vírusok harcterévé válik. Jobb és baloldali vírusok harcolnak egymással, próbálva a szervezet minél több sejtjét a maguk oldalára állítani és közben nem veszik észre hogy a beteg meghal.

 Egy ilyen http://lattilad.org/vicky/doku.php/blog/in_memoriam_eselyegyenlosegi_torekvesek országban ahol törvény van az akadálymentesítésről és senki sem kéri számon a törvény betartását nem fognak járdaszigeteket építeni a gyalogátkelőkhöz. Nem fog egyszerűsödni az autóátírás vagy a vállalkozói adminisztráció hiszen Magyarországon mindenki potenciális adócsaló az adóhivatal szemében. Ne legyenek illúzióink nehogymá’ egy emigráns praktikusat javasoljon otthon. Ez csak egy könnyed eszmefuttatás volt arról hogy mitől élhető egy ország.

A minap kezembe akadt egy felmondás. Egyik ismerősöm felkérésére írtam majdnem tíz éve.  Előzménye az hogy ismerősömet és az egész munkacsoportot a főnökük a leggusztustalanabb módszerekkel terrorizálta. Amikor besokallt akkor megkért hogy írjam meg neki a felmondását. Ennyi idő után azt hiszem közzétehetem itt mindenki okulására és talán mintának is. A kötelező sablonokat nem másolom be csak az indoklást Íme:

Indokolás

Közvetlen főnököm és köztem fennálló kibékíthetetlen ellentét miatt nem látom értelmét hogy továbbra is a vállalat alkalmazottjaként dolgozzak. Mint szakmunkásképző iskolát végzett ember minimálisak az elvárásaim a munkahelyi bánásmódot illetően. Mégis, ezek között első helyen áll hogy felettesem intellektuális képessége meghaladja a mezei mókusét. Kollégáim és személyem munkája közbeni folyamatos és idegesítő zaklatása alapján levonható a következtetés hogy ő korunk ritka genetikai félresiklása. Jólöltözött oktalan kinézete hasznos volt mikor jelentkezett állásra, de ha felelősséget kell vállalnia valamiért azt áthárítja túldolgoztatott beosztottaira, reménykedve hogy tudásuk fedezi az ő alkalmatlanságát. Bár munkámat mindig tisztességesen és legjobb képességem szerint végeztem, panasz kifogás soha nem merült fel de főnököm minden emberi normát felrúgó, a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő ordenáré, alpári és trágár megnyilvánulásai arra indítottak hogy véget vessek ennek az együttműködésnek. Mivel valószínűtlen hogy a helyzet egy teljes homloklebenymetszés nélkül megváltozna kénytelen vagyok benyújtani a felmondásomat. Huszonhat éves szabad magyar állampolgár vagyok, készen rá hogy munkaerőmet bármikor áruba bocsátsam. Viszont a becsületem, az értékrendem az emberi és női mivoltom NEM ELADÓ. Azt pedig hogy kiszolgáltatott munkavállalóként rendszeresen megalázzanak soha nem fogom eltűrni. Egészségemet, idegrendszeremet legfőképp pedig családi békémet egy ember miatt sem vagyok hajlandó kockáztatni. Mielőtt bárkiben is felmerülne hogy miért a távozást választottam egyéb megoldás helyett, akkor szeretném elmondani hogy tökéletesen tisztában vagyok a munkavállalókat sújtó magyarországi, feudális szinten megrekedt érdekérvényesítés "áldásaival". Pontosan ismerem munkahelyem "sógorkomajóbarát" összefonódásait, méltóságomon alulinak érzem hogy bármelyik munkahelyi kiskirálynál panaszt tegyek.Munkatársaimmal a viszonyom kiváló, nem várhatom el és nem is fogadnám el családos emberektől hogy állásukat kockáztatva kiálljanak mellettem. Ők kénytelenek tovább tűrni. Indítékaimat talán jobban megértik ha adalékként elmondom hogy volt olyan kolléganőm aki a megaláztatások hatásaként idegösszeomlást kapott és kénytelen volt felmondani. Ha lehet ezt a sorsot én elkerülném. Egyébként a munkáltatók és főnököm által legtöbbet hangoztatott mondat az hogyha valami nem tetszik akkor el lehet menni, sorban állnak a kapuknál. Én átadom a helyem egy sorbanállónak. További sok sikert kívánok a ..............................KFT-nek.

A történet utóéletéről annyit hogy ismerősöm még mindig ezen a munkahelyen dolgozik a benne szereplő munkahelyi vezető más munkahelyen és más ügyekért börtönbüntetését tölti vagy talán már szabadult.

Folyamatosan jönnek a hírek Magyarországról hogy baj van. MUNKAERŐHIÁNY VAN. Nem találnak embert, szakembert meg pláne. Horribile dictu  néhány cég odáig süllyedt hogy kénytelen bért emelni. Belegondolni is rossz. Vége a világnak BÉRT KELL EMELNI.

http://www.napi.hu/magyar_gazdasag/havi_negyszazezerert_sem_jon_haza_a_magyar_szakacs.615170.html

Most ha rosszmájú lennék akkor elégtételt éreznék, sőt kárörvendenék. Tudjátok mit? Én bizony elégtételt érzek és kárörvendek. Otthon beérett a termés. Sok köszönet nincs benne, kicsi is meg savanyú is de a tiétek. Tisztelt vállalkozó urak. Tisztelt közgazdászok akik a közép és felsővezetést adjátok a vállalatokban. Most ÉN kérdezek vissza. Hogyis van az a „ ha nem tetszik el lehet menni”, „nyitva az ajtó”, „döngetik a kaput annyian akarnak itt dolgozni”,  „annyit fizetünk neked amiért még itt maradsz ő meg annyival kap többet hogy idejöjjön”?

Én meg azt mondom HA DISZNÓ NINCS KONDÁS SEM KELL.

El lehet menni? Kösz, megfogadtuk a jótanácsot néhányszázezren. Na akkor MOST lehet kinyitni a kapukat és beengedni aki döngeti. Nocsak. Nincs kint senki? Így jártatok bazdmeg. Urak. Nincs aki kivegye alólatok a szart a kórházban? Nincs aki megsüsse a kenyeretek? Nincs aki megjavítsa a vízvezetéket? Talán tovább kellett volna látni az orrotoknál.

Bizony tisztelt középvezetők, tisztelt vállalatvezetők, tisztelt vállalkozók ezért jó részt ti vagytok a felelősek. A lovat nem csak ütni kell hanem néha egy kis kockacukrot is kellett volna adni neki. Dakota indián alól kidőlt a ló mert éhenhalt. Mostmár adnál neki de késő.

Közgazdász urak. Céget menedzselni megtanultatok. Emberként viselkedni nem. A konda szétszéledt, nincs aki összeterelje. Persze ti nem vagytok felelősek. Ti nem tudtátok. Azt hittétek örökké tart a „ majd veszünk fel másik embert” korszak. Tévedtetek. Megérdemlitek.

Utoljára a nagy büdös átkos kommunista korszakban volt a főnök beosztott viszony közvetlen és szociálisan érzékeny. Aztán a rendszerváltás után az átkosban szocializálódott melósbarát „öreg”-eket szép lassan felváltotta az egyetemről frissen kikerült profitorientált fiatalok hada. Megtörtént mindenhol az úgynevezett „fiatalítás”.

 Mára beérett a gyümölcse.

Láttam hogyan beszélnek tisztességben megőszült szakemberekkel. Sokan inkább vállalták hogy idő előtt csökkentett pénzért nyugdíjba vonulnak. A fiatalítás hozadéka az is hogy Magyarországon negyven év felett nem ember az ember. A szaktudás a tapasztalat a szorgalom nem érték.

Az emberek értettek a szóból. A köztudottan röghözkötött magyar máshol próbál boldogulni.  Nyelvtudással vagy anélkül keserűséggel telve megy el.

Kint az új országban iszonyatos hátrányt kell ledolgozni.

Elhelyezkedtem az angol építőiparban. A nyelvet nem beszéltem. Az építőipar felépítését technológiai folyamatait nem ismertem. Húsz év után a birminghami vizsgán ültem újra lánctalpas forgókotróra megint. Sokszoros hátrányból indultam. Valamivel pótolnom kellett a nyelvtudás hiányát. Csak és kizárólag a munkámmal tudtam azt elérni hogy a cégek, az ügynökségek munkát adjanak. Csak a munkámmal tudtam kompenzálni. Nem, nem kellett többet dolgoznom mint más gépkezelőknek csak jóval profibbnak kellett lenni. Két dolog jellemzi az itteni, amúgy nagyon jó gépkezelőket. Csak annyit csinálnak amit mondanak nekik. Soha nem kezdeményeznek akkor sem ha tudnának segíteni. Valamint úgy félnek a közművezetékektől mint a tűztől. Na ezen a két téren tudtam lelépni őket. Nem volt könnyű. Ha a feleségem nem tartja bennem a lelket az első időkben akkor idegileg rámegyek. a szakmai önbecsülésem romokban hevert. Ő volt aki bízott bennem és végig tartotta bennem a lelket. Sikerült. Ma már folyamatosan van munkám sőt olyan is előfordult hogy cégek akiknek dolgoztam újra engem kérnek. Az ügynökök naponta küldik ajánlataikat.

Dolgoztam az öt év alatt körülbelül hatvan különböző építkezésen. Egy naptól egy évig. Soha a legcsekélyebb problémám vagy konfliktusom nem volt, egy esetett kivéve mikor én hagytam ott egy építkezést. Mindig mindenhol a legnagyobb tisztelettel beszéltek velem. Számtalan ország melósaival dolgoztam együtt Dél Afrikától Litvániáig. Mindenkivel békében és barátságban.

Nehéz volt idáig eljutni. Mindegy nem érdekes. Túl vagyok rajta.

Igen ez nekem elégtétel. Ha van eszük akkor a nagy arcból egy kicsit visszavesznek otthon. A pökhendi megalázóan odavetett „el lehet menni” talán kevesebb lesz. Még az is előfordulhat hogy emberszámba veszik a melóst. A megbecsüléstől még fényévekre vannak de valami elkezdődött.

Mi néhányszázezren indítottuk el ezt a folyamatot. Volt a kormánynak néhány sikertelen, közröhelybe fulladó próbálkozása a kivándorlók hazacsábítására.

Ahány kivándorló annyiféle indíttatás. Természetesen a legnagyobb motiváció a pénz. Viszont a munkahelyi légkör sem elhanyagolható tényező. Van akinek fontos. Aztán ez az az időszak amikor a magyarnak elfogyott a türelme.  Már nem hat a „várjál még néhány évet és jobb lesz” duma.

Persze senki sem pótolhatatlan. Majd közgazdász úr beáll tökösnővérnek, majd menedzser elvtárs kiszedi a kenyeret a kemencéből.

Azt hiszem a közgazdasági állatorvosi ló minden ismérve felfedezhető a balatoni vállalkozók tevékenységén. Csapnivaló szolgáltatást nyújtani aranyáron, zsebből fizetett vagy ki nem fizetett emberekkel három hónapig, kitermelve az év többi hónapjára a megélhetést plusz az X5 BMW árát.

Az egész folyamatra az ostoba kormányzati kommunikáció még rátett egy lapáttal. „Tapasztalatot szerezni mennek ki a magyarok aztán majd hazajönnek és felvirágoztatják az országot”.

Tejóatyaúristen. Ha egy kutyának beadnák ezt a dumát megveszne tőle. A kormány az adófizetők pénzéből hazavásárolt néhány embert és óriási sikerként elkönyvelte.

Lófaszt mama…

Kinyílt a világ megszűntek a határok, egy újkori népvándorlás kezdetén vagyunk. A „Nem térkép e táj” már nem tart otthon senkit. A párducbőrös kacagányt el kellett adni hogy egy tányér leves kerüljön az asztalra.

A tisztelt országmenedzser urak mit gondoltak meddig lehet büntetlenül hülyének nézni a magyart? Meddig lehet lózungokat pufogtatva röghöz kötni az embereket?

Negyvenhét évesen harminc év munkaviszony után mondtam hogy elég volt. Azt kell mondanom hogy köszönöm urak. Meg kell köszönnöm hogy átsegítettetek a saját korlátaimon és olyan élményekhez jutottam amikhez egyébként esélyem sem lett volna. Minden nap egy új élmény minden nap egy új felfedezés, és vagyunk így ezzel néhány százezren.

Ja hogy közben otthon nincs szakember. Az országot nem egyetlen nap alatt hagyta el ennyi ember. Hosszú, folyamatosan erősödő trend ez ami mérhető vizsgálható és előre jelezhető. Semmit nem tettetek ellene. Most meg megy a csodálkozás hogy nincs ember. Gratulálok. Így kell ezt csinálni. Felmerül a kérdés hogy mondjuk az utolsó tíz év felsővezetése mennyire alkalmas a feladata ellátására ha az orruk előtt zajló folyamatokat sem tudják kezelni? Ha én ilyen szakember lennék már páros lábbal rúgtak volna ki mindenhonnan.

Nem sajnálok semmit és senkit. Nyomokban sincs bennem ideológiai elkötelezettség az ország iránt. Magyar vagyok és ezt soha nem tagadnám meg. Ott születtem, az életem legnagyobb részét ott éltem le. Minden emlék odaköt. Semmi bajom az országgal, a hazával, sőt az ott zajló folyamatokkal sincs. Elfogadom és tiszteletben tartom a nép döntését hogy milyen országvezetést választott. Ha a választópolgároknak ez kellett ám legyen. Engem nem érint. Gusztustalanul önző féreggé váltam.

Most meg elégtételt érzek. Visszaigazolást hogy jól döntöttem. 

Mi kivándorolt magyarok számtalanszor megkaptuk már hogy hazaárulók vagyunk, hogy menjünk nem hiányzunk  senkinek, hogy mindig idegenek leszünk a világban és sehol nem lelünk otthonra. 

Én meg csak ennyit mondok:

Nehezen vettem rá magam erre a posztra mert látszólag unalmas és száraz témákról szól de pont ezért szeretném úgy leírni hogy mindenki számára közérthető legyen. Nem fogok belemélyedni túlságosan csak az alapokat próbálom megismertetni annyira hogy egyáltalán fogalmunk legyen mi miért történik.

Első körben az elektromosságról beszélnék.

Mit tud róla az átlagember? „Ha megbasz a kettőhúsz akkor meghalsz”, „dróton dzsal a petró”, „ha szöget dugsz a konnektorba akkor csípődobással kezdi”, „kúrva drága az áram”, „mintha lenne valami feszültség meg áramerősség amit Volttal vagy Amperral mérnek de a franc se tudja melyik melyik”.

Körülbelül ennyi.

Én emlékszem még az általános iskolai órára mikor a tanár az elektromosságot tanította. Feltette a kérdést, mi az elektromos áram? Meg is válaszolta magának mindjárt, hogy elektronok vándorlása.

Kösz baszdmeg, sokat segítettél mostmár akkor mindenki ki lett művelve rendesen áramilag. Aztán elment mindenféle Ohm meg frekvencia meg egyéb érthetetlen számítások felé kellő módon megutáltatva mindenkivel a témát.Most megpróbálok ezen fordítani és közérthetően elmondani hogy miről van szó.

Kezdjük.

Mindenki ismeri a vízvezeték hálózatot. Két mérhető tulajdonságáról beszéljünk most, a nyomásáról és a szállított vízmennyiségről. A vízhálózat nyomása átlag 5 bar körüli. A bar leánykori neve atmoszféra. Az 5 bar az 5 atmoszféra nyomás, a továbbiakban a bar-t használom.A másik tulajdonsága a szállított vizmennyiség. Nem tudok pontos értéket szerintem olyan 100liter/perc körül van.

Hogy van ez az elektromos hálózatnál?

„Ha megbasz a kettőhúsz akkor meghalsz”. Ez már módosult 230 voltra, de ez részletkérdés. Az elektromosságban a feszültség, vagyis a Volt az a vízhálózat nyomásának felel meg. Az áram mennyisége, az Amper pedig a szállított vízmennyiségnek.

A villanyóra előtt rendelkezésünkre áll 230 volt feszültség és általában 16 amperra van biztosítva a hálózat. Ebből 25-30 milliamper már halált okoz.

Tehát a vízhálózat vízóra előtti része 5 bar(volt) nyomással és 100liter/perc(amper) áteresztési mennyiséggel várja hogy fogyasszunk belőle. Kinyitunk egy csapot és teleengedünk egy vödröt. A vízóra méri a kiengedett mennyiséget és azután fizetjük a vízdíjat.

Amikor felkapcsolunk egy villanyégőt akkor a vízhálózattal ellentétben a villanyóra nem áteresztett mennyiséget mér hanem az áram által elvégzett munkát amit Watt-ban mérünk és Kilowatt-ban fizetünk de ebbe ne menjünk bele mélyebben.

Néhány szemléltető példát hoznék a feszültség(nyomás) és áramerősség(szállított vízmennyiség) viszonyára és érthetőbb lesz az összefüggés.

Az elektromos áram halálos. Viszont nem a feszültség(volt) öl hanem az áramerősség(amper). Pontosabban a feszültség és az áramerősség együtt. A halálos mennyiségű áramerősséghez minimum 42 volt feszültség is kell.

A benzinmotorok gyújtószikrája 20ezer volt feszültségen üzemel. Kúrva kellemetlen ha az ember belenyúl de néhány izomgörcsnél nagyobb baja nem lesz. Mert mindössze 3-6 milliamper áram folyik át a testén. Nézzük meg ennek a párhuzamát folyadékoknál. Egy munkagép olajnyomása 160-480 bar-ig terjed. Ez iszonyatos nagy nyomás. Kettő bár guminyomás már felemel egy autót. Mégis ha eltörik egy olajcső akkor semmi veszély nincs hiszen az a maximum 400liter olaj nem számottevő mennyiség ahhoz hogy balesetet okozzon.

Mi van ha a szállított mennyiséget(litert vagy ampert) növeljük és a nyomást(bar vagy volt) csökkentjük?

Képzeljük el hogy benne állunk a budai csapadékvíz főgyűjtő csövében ami három méter átmérőjű, és egyszerre teljes keresztmetszetben ránk zúdul a víz. A végeredmény megegyezik azzal mikor 30milliamper a szívünkön keresztülhalad. Meghalunk. Ez jól szemlélteti hogy a szállított mennyiség öl.

Persze vannak átmenetek. Ha csökkentem a szállított mennyiséget és növelem a nyomást akkor kapok egy vízágyút és annak teljes vízhozamát nyomását arcba kapva ugyanúgy halál a vége.

Beszéljünk egy másik érdekes részéről a két hálózatnak. Hogyan szállítunk nagymennyiségű áramot és vizet?Hogyan tudok nagymennyiségű vizet eljuttatni adott helyre rövid idő alatt?

Vagy a cső nyomását növelem vagy az átmérőjét. Míg az elektromos áram szállításának feszültségét a hálózati 230 voltos feszültség többszázszorosára is lehet növelni ez víznél nem lehetséges. Ha nem tudnánk ilyen mértékben növelni a feszültséget akkor áramot csak rövid távra és derékvastagságú kábelekkel tudnánk szállítani. Egy háromszorosára növelt nyomású nagyátmérőjű vízcsőtörés is milliárdos károkat tud okozni, és minden további nyomásnövelés fokozott kockázatot jelent. Ezért vannak aztán méteres vagy nagyobb átmérőjű vízvezetékek. Ezek aztán ahogy a víztározókból a lakossághoz érnek mindig kisebb átmérőre csökkennek de a nyomásokban számottevő különbség nincs.

Nem úgy az elektromos hálózatnál. A legnagyobb magasfeszültségű vezetékek 120ezer voltra feltranszformált áramot visznek a településekbe. Mint tudjuk ezeknek a vezetékeknek már a megközelítése is halálos. Ott ezt visszatranszformálják általában 10ezer voltra és ezt már a föld alatt vezetve viszik a település különböző helyein található transzformátorokba ahonnan már 230voltos hálózati feszültségként mennek a fogyasztókhoz.

A mindennapi életben kétfajta áramot használunk. Váltóáramot és egyenáramot. A váltóáramnál az áram iránya másodpercenként ötvenszer változik. Vagyis ötvenszer az egyik és ötvenszer a másik irányba áramlik. Az egyenáram mindig egy irányba folyik. A két áramfajta felhasználása jól elkülönül egymástól. A lakosság általában mindkét áramformát használja. A lakásokat ellátó hálózati áram az váltóáram.

 Az autók elektromos hálózata viszont egyenáram. Egyenáram működteti még az elektromos szállító járműveket, úgymint metró, trolibusz, villamos. Kevesen tudják de az egyenáram veszélyesebb mint a váltóáram. Az egyenáram lebontja a vért oxigénre és hidrogénre a maradék vörös vértestek pedig összeállva vérrögöket képeznek amik a szívbe érve halált okoznak. Persze ez nem a kisfeszültségű autóknál probléma hanem a nagyfeszültségű szállítóeszközöknél.

Nagy ipari üzemekben ahol nagymennyiségű akkumulátort töltenek egy helységben ki van írva hogy acéltalpú bakancsban belépni tilos. Az akkumulátorok töltésekor képződő hidrogéngáz robbanásveszélyes, és egy betonon megcsúszó szikrát vető acéltalpú bakancs nagy tüzijátékot okozhat.

Az egész fenti szösszenet arra volt hivatott hogy az elektromos hálózatot a vízhálózattal párhuzamba állítva könnyebbé tegye a megértését. Nem beszéltünk elektromágnesességről, biztosítékokról, ellenállásról, és még rengeteg dologról. Rengeteg szabályozás, kivétel extrém megoldás tarkítja a történetet én csak a gyakoribb megoldásokat írtam le. Ha csak egy kicsit is tudtam segíteni egy homályos terület jobb megértésében már nem írtam hiába.

(Köszönet villanyszerelő barátomnak a Határátkelő blogról, aki segített a fenti írás létrejöttében.)

Turbó

Mi a turbófeltöltő és hogyan működik?

A benzin és dízelmotoroknak köbcentiméterben mért hengerűrtartalma van. Alapesetként vegyünk egy négyhengeres kétezer köbcentiméteres benzinmotort. Kétezer köbcentiméter az két liter tehát a négy henger mindegyikére fél liter űrtartalom jut. Egy szívóütem alatt ez a henger fél liter levegőt képes beszívni. Ehhez hozzáadjuk a benzint és gyújtószikrával meggyújtjuk. A benzin felrobban, elvégez egy munkaütemet és ezeknek a munkaütemeknek az összessége hajtja az autót. Mi a probléma?

Az hogy ez az autó 120 lóerős teljesítményt tud leadni de én sokkal többet szeretnék. Nosza akkor nyomjunk bele több benzint és erősebb lesz. Na itt van az eb elhantolva. Nem több teljesítményt kapunk hanem egy köhögő füstöt okádó autót. Miért?

Mi az égés három alapfeltétele? Levegő, éghető anyag, gyulladási hőmérséklet.

 Ami nem mindegy az a levegő és a benzin keverési aránya. Azért mert egy kilogramm benzin hasznosításához 14,7kilogramm levegő szükséges. Közérthetőbben egy liter benzin elégetéséhez 8925liter levegőt kell adni.

A motorba jutó benzin mennyiségét a legkönnyebb növelni. Az nem probléma. A levegőmennyiség növelése a probléma. Egyszerű a megoldás, több levegőt kell bejuttatni és ahhoz már mehet a több benzin. Vagyis tömjük meg a motort mint a libát.

Na erre találták ki a turbófeltöltőt.

Egy öklömnyi szerkezet ami a motorra felszerelve a 120 lóerőből 160-at csinál. Hogy működik?

Van két csigaházszerű oldala és két lapátkereke amit tengely köt össze. Az egyik lapátkereket  a kipufogógáz hajtja meg a másik pedig túlnyomást állít elő a hengerben.

Ilyen egyszerű?

Nem.

Először is a turbó az élete legnagyobb részét extrém magas hőmérsékleten a vas vörösizzásához közeli hőmérsékleten tölti. Másodszor pedig az emberi elme számára felfoghatatlan magas fordulatszámon pörög. Százezertől háromszázezerig tartó fordulatot képes produkálni egy perc alatt. Ötezerszer fordul egy másodperc alatt.  Csapágyazása ilyen fordulat mellett hagyományos módon nem lehetséges ezért magasnyomású olajban forog. Ez hozza magával azt hogy turbós motorú autókat nem szabad egyből leállítani mert leállításkor azonnal megszűnik az olajnyomás és amíg a turbó a több százezres fordulatról megáll addig szárazon forog. Közismert autószerelő trükk hogy leveszi a szívócsövet és megmozgatja a turbó tengelyét. Ami lötyög, persze hogy lötyög hiszen áll a motor és nincs olajnyomás körülötte. Ő viszont azt mondja hogy nézze hölgyem-uram lötyög a tengelye ki kell cserélni, 300ezer.

A legnagyobb műszaki problémát az úgynevezett turbólyuk okozza. Ha hirtelen gázt adunk egy turbós autónak akkor azt tapasztaljuk hogy hirtelen megtorpan majd őrült módjára elkezd gyorsulni. Ezt a megtorpanást nevezik turbólyuknak. Mi okozza?

A kiáramló kipufogó gáz csak érintőlegesen hajtja a lapátkereket, a gázkiáramlás többsége akadálytalanul megy a kipufogóba? Miért?

Azért mert ha úgy méreteznék hogy már alapjárati fordulatszám közelében nyomást állítson elő akkor odalépve neki ugyan turbólyuk nélkül gyorsulna de már félgáznál felrobbanna a turbó valahol ötszázezer fordulat környékén. A turbó a legmagasabb fordulatszámát és töltőnyomását a motor legmagasabb fordulatánál kell hogy elérje. Ezért van az hogy a fordulatszám alsó harmadában nem, vagy alig tölt többletlevegőt a hengerekbe. Ma már számtalan műszaki megoldás létezik a turbólyuk és egyéb hátrányok kiküszöbölésére amik eredményeképpen szinte csak az előnyei érvényesülnek.

Mi van akkor ha nem elég a 160lóerő és még kéne hozzá vagy 15?  Olyankor egy töltőlevegő visszahűtő kerül beépítésre.

A magas hőmérsékleten dolgozó turbó felmelegíti a benyomott levegőt és az kitágul, az oxigénmolekulák ritkábbak lesznek és kénytelenek leszünk kevesebb üzemanyagot befecskendezni.

Ha viszont a már turbó utáni magasabb nyomású levegőt visszahűtjük akkor az oxigénban dúsabb levegőbe még több benzint juttathatunk és még nyerünk 15 lóerő többletet.

Jelenleg ott tart a járműipar hogy a dízelmotorok már csak és kizárólag turbóval és visszahűtővel szerelve kerülnek ki a gyárból. A környezetvédelmi előírások miatt a benzinmotorok hengerűrtartalma csökken de ezt kompenzálandó turbóval szerelik fel őket.

Ennyit a turbóról.

A Nagy Kérdés.

Most egy műszaki problémáról szeretnék beszélni aminek a megoldását hiába keresem régóta.

Vázoljuk fel hogyan működik egy négyütemű motor olajozása.

Van egy olajteknő vagy olajtartály ahonnét egy szivattyú nyomja az olajat a kenendő helyekre. Az olaj elvégzi kenő, és hőelvezető feladatát majd LECSÖPÖG az olajteknőbe, az olajszivattyúhoz és kezdődik a körforgás elölről. Értelemszerűen a gravitáció szükséges ehhez a körfolyamathoz.

Egészen addig működik is a dolog amíg a motor hengerszöge nem tér el LEFELÉ a vízszintestől. Vagyis az álló a V vagy a boxermotor minden további nélkül működhet a fent vázolt körfolyamattal.

Innen kezdődik a probléma. Mi van amikor a motor hengerszöge lejjebb van a vízszintestől vagy pláne fejjel lefelé van beépítve.

A repülőgépek csillagmotorja kiváló példa. Hol az olajteknő hol az olajtartály, hova kerül a fejjel lefelé álló hengerek olaja? A fordulaton járó motor dugattyúszoknyája megtelik olajjal? Hogyan épül fel a körfolyamat?

Sok soros repülőgépmotort építettek be fejjel lefelé . Vajon milyen olajozási rendszerük volt?

Tud erről valaki valamit?

Nem szeretem a bort. Nem ízlik. Amelyik netán mégis, az meg nem ér annyit hogy egy lépést is tegyek érte. Viszont szeretem a bor és a szőlő mondavilágát a róluk kialakult anekdotakincset és az írásaimban szeretek hasonlatokat használni. 

Bevezetőként elmondok egy anekdotát a szőlő elterjedéséről. Én közel negyven éve hallottam és a interneten kutakodva sem találtam sehol. Van egy hasonló Noé történet de az nem ugyanez. 

"Az idők kezdetén Bacchus a bor istene talált egy apró csenevész szőlővesszőt. Úgy gondolta hogy ez a növény lesz a bor megteremtésének eszköze és először, mivel kicsi volt beleültette egy kismadár koponyájába. A szőlővessző növekedett és hamarosan nagyobb edényre volt szükség. Talált egy oroszlán koponyát és átültette bele a szőlőt. Ez a koponya sajnos hamar kettérepedt és új tartó után kellett nézni. Végül egy szamár koponyájában erősödött meg annyira hogy onnan már ki lehetett ültetni a szabadba és elterjedvén a  világban máig a bor megteremtőjeként tisztelik. Viszont a bor is megőrzött valamit  a szőlő kezdeti viszontagságaiból és ezért van hogy aki kicsit iszik az úgy érzi magát mint egy kismadár, aki többet iszik az oroszlán, aki meg mérték nélkül az olyan lesz mint a szamár."

A szőlőnek és a bornak más párhuzamai is vannak az emberi élettel. Az elültetett szőlővessző az első termésig megfelel az ember gyerekkorának. Ha jól gondozzák és időben lemetszik róla a vadhajtásokat akkor dús lombú bőtermő kiváló kondícióban lévő ültetvény válik belőle. Aztán leszedik a termést amit préselnek és hordókba helyeznek. Ez az a pont amikor sorsfordító történések fennforgásának eszközlése foganatosítódik. A bor forrni kezd. Egy zavaros mérgesgázokat termelő, haragosan bugyborékoló folyadék lesz belőle. Ez az ember kamaszkora. A lázadó mindenkivel szembemenő öntörvényű és világmegváltó forradalmár korszak. Itt dől el hogy mi lesz az emberből mi lesz a borból. Megpimpósodott borecet vagy évről évre nemesedő egyre letisztultabb óbor. 

Az ember életének meghatározó és sorsdöntő szakasza ez a néhány év. Ezután a hosszú bevezető után ezen korszakomnak három évéről szeretnék most írni. Nemrég felkért egy interjúra Sándor Zsuzsa a 168 óra újságtól. Egy skype interjú volt és beszélgettünk mindenről. Többek között szóba került az iskola ahol legszebb három évemet töltöttem. Akkor döntöttem el hogy írok róla.

Apám egyszerű melós volt. Kőműves. Nagyon intelligens és elképesztően tájékozott ember. Többek között életem egyik meghatározó útravalóját is tőle kaptam a természet szeretetét. Egész gyerekkoromban erdésznek készültem. Nem jött össze. Nem volt meg hozzá a képességem, az általános iskolában nem tudtam olyan tanulmányi eredményt elérni hogy esélyem legyen az erdész pályára. Magyarra lefordítva hülye voltam a tanuláshoz. Viszont egy proli családban alapelvárás hogy szakmát kell tanulni. Beadtuk hát a jelentkezési lapot a velencei Entz Ferenc Szakmunkásképzőbe növénytermesztő gépész szakra. Ez a szalonképesebb megnevezése a tsz traktorosnak.

Kollégista lettem, 1978-ban. Havi 150 forint volt az ösztöndíjam és minden hétvégén adott anyám egy ötvenest amiből 33 forint volt a retúrjegy. Apám mondta hogy ha nincs pénzem szóljak és ad. Soha nem kértem. Néha a nővérem adott egy százast de úgy alapjában véve elég volt a pénzem. Később jobb tanulmányi eredményért már volt amikor 350 forint ösztöndíjat kaptam. 

Abban az iskolában szárnyaltam. Eleve nagyobb tudásanyaggal mentem oda mint a többség. Na nem az általános iskola adta a tudást hanem az a három könyvtárnyi könyv amit kiolvastam. Minden vetélkedőben élen végeztem minden olvasótáborban, országostól a megyeiig ott voltam. A kollégiumnak is volt saját könyvtára, egyből tag lettem ott is.

A körülményekről néhány szót. Akkor még viszonylag új modern iskola volt. Érdekes hogy minden korszerű vívmányt beleépítettek de tornaterem nem volt. Kiváló konyhája viszont igen. Ha valaki háromszor kért akkor háromszor kapott. Voltak hátrányos helyzetű gyerekek akik hétvégén nem mentek haza. Nem sok 2-3 gyerek, maximum öt. Minden hétvégén külön be kellett menni néhány konyhásnak és főzni nekik. Mi akkor még szombaton tanultunk és délben indultunk az állomásra. Mindenki kapott az útra hidegélelmet. Nyolcan voltunk egy szobában, emeletes ágyakon. Mikor visszamentünk vasárnap este akkor bevártunk mindenkit és kipakoltuk a hozott finomságokat. Mindenki azt evett amit megkívánt.

Ha az ösztöndíjamat kiraktam az asztalra az addig ott volt míg én el nem tettem. A szekrényeket zárni lehetőség sem volt. Soha semmi nem tűnt el.

Most pedig a lényeg. Az oktatás és nevelés  színvonala olyan magas volt hogy csak a legmagasabb fokú elismerés illeti meg. Persze ezekre az ember már csak később döbben rá mint az atyai pofon szükségességére. A kollégiumban nevelés folyt az iskolában oktatás. Nem tudnám megmondani melyik volt magasabb színvonalú. Két kollégiumi nevelőtanárunknak nevét meg kell itt említenem. Czompó Károly és Huszti Mihály. Életem két meghatározó oktatója-nevelője. Fiatal emberek voltak mégis a humánumnak, a nevelés professzionalitásának olyan magasságait adták elő hogy az példa minden nevelő előtt. 

Czompó Karcsi két évig osztályfőnökünk is volt. Huszonéves fiatalként minden csibészségünkkel tisztában volt és kapásból blokkolta azokat. Személyisége talán a Tüskevár, Kengyel tanár urának személyiségéhez hasonlított. Távolságtartó, de mindenben benne lévő, szigorú de aranyszívű nevelőnk volt. Huszti Misi remekül kiegészítette és kiváló párost alkottak. Kettőjük közül valamelyikük mindig velünk volt. A tanulással különösebb probléma nem volt. Az volt a szokás hogy minden délután az egész osztály tankönyvekkel átvonult két órára az iskolába egy osztályterembe és az egyik nevelő kiült a tanári asztalhoz a rendet fenntartani mi meg már csak unalomból is tanultunk. Én mondjuk könyvtári könyveket olvastam gondosan bekötve kék csomagolópapírba mintha tankönyvek lettek volna. Ilyen borítóból többféle méret volt nekem előkészítve különböző nagyságú könyvekhez.

Három nap elméleti és három nap gyakorlati oktatás zajlott. Az oktatás színvonala rendkívül magas volt. Az a jó tanár aki úgy tudja leadni az anyagot hogy végig leköti a tanulók figyelmét és az ő színvonalukon magyaráz. Ez utóbbi az oktatás legsarkalatosabb pontja.

Az elméleti oktatás terén két tanárom nevét kell megemlítenem. Varga Géza az egész intézmény igazgatója volt és műszaki ismereteket tanított nekünk. Anyagismeret, műszaki rajz, anyagmegmunkálás elméleti ismerete. Kiválóan magyarázó nagy felkészültségű tanár volt. Az az ember aki érdekessé tudta tenni az óráit. Akinek a szavaira máig emlékszem. A másik nagyszerű ember Oros Endre volt. Erőgépet tanított. Mindent ami motor ami traktor ami húz, von és tol. A többi kiváló tanárral együtt ők voltak mai tudásom megalapozói. Akik elérték azt hogy a természet szeretete MELLETT műszaki érdeklődésű is legyek és ami a legfontosabb hogy folyamatosan a mai napig továbbképezzem magam. Az iskolában könyvekből aztán már keresőként szaklapokból és most az internetről. A traktoros és a nehézgépkezelő szakma rokonszakma. Folyamatos a technológiai fejlődés és lemarad az aki nem követi naprakészen.

A gyakorlati oktatás is az intézmény területén zajlott. Olyan felszereltségű műhelye, erőgép-munkagép parkja volt az iskolának hogy bármelyik korabeli TSZ elfogadta volna. Az oktatást traktorosokból tanfolyammal gyakorlati oktatóvá átképzett emberek vezették. Ott tanultam meg fűrészelni reszelni fúrni faragni. Emlékszem hogy a vizsgamunkánk egy tíz centi magas kovácsüllő volt. Ott tanultam meg a szerelési alapismereteket. Onnan ered az a tudásom hogyha ránézek egy traktorra vagy egy munkagépre akkor nem csak a gépet látom hanem pontosan tudom mi zajlik belül és mi miért történik. Elképesztően jó oktatóink voltak. Tőlük tanultam a műszaki problémamegoldás logisztikai folyamatát. Mit, milyen sorrendben milyen szerszámokkal. 

Minden tanárt nem tudok név szerint megemlíteni de egy biztos. Egyetlen egy középszerű sem volt köztük. Mindegyik emberi és szakmai kiválóság volt. Hivatásuk volt az oktatás és a legmagasabb szinten művelték. Ők azon tanárok akik a két legfontosabb tanári tulajdonság birtokában voltak. ÁTADTÁK a tudást és azt úgy tették hogy MEGMARADJON abban akinek átadták. Kevesek privilégiuma ez. Ha mégegyszer kezdhetném az életemet közéjük szeretnék tartozni. 

Mit adott nekem az az iskola?

Kicsit messzebbről kell kezdenem. Az általános iskolát szülőfalumban egy poros járási székhelyen végeztem. Tipikus vidéki iskola tipikus vidéki oktatás. A tanácselnök fia, a szülői munkaközösség tagjának lánya rossz jegyet nem kaphatott. Végigkínlódtam nyolc évet. Megtanultam írni olvasni számolni. Ennél több pozitívumot nem tudok elmondani. Azt a tudásanyagot amivel ott végeztem nem az iskola adta. 

Aztán elkerültem Velencére. Mint a madár akinek kinyitják a kalitka ajtaját. Szárnyaltam. A közösségi életem a nulláról a mindenben benne van-ra módosult. A tanulmányi eredményem hatalmasat ugrott felfelé. Ott váltam emberré. Ott CSINÁLTAK belőlem embert. Olyan útravalót kaptam hogy egész későbbi életemet a mai napig meghatározza. Soha nem szabad elfelejteni azt az alaptételt hogy a leckét az iskola adja fel de az élet kérdezi ki. Mérhetetlen humánummal találkoztam ott. Megsirattam azt a helyet mikor ballagáson elbúcsúztunk.

A bevezető borászati képsoraira visszatérve nem az én tisztem eldönteni hogy azután a három év után jó bor vált belőlem vagy értéktelen lőre. Egy biztos. Ott mindent megtettek azért hogy tiszta lappal kiforrott személyiséggel és elegendő tudásanyaggal induljak neki az életnek. 

Ötvenkét évesen ezt a blogot írva nagy köszönettel tartozom a velencei Entz Ferenc Mezőgazdasági Szakképző Iskolának.