Ass blaster

Ez a poszt egy aluliskolázott alulképzett bevallottan proli posztja. Makacsul prolinak vallom magam mert ezt az egy szellemi örökséget hagyta rám apám és én büszke vagyok erre az örökségre. Megint egy politikai helyzetelemzés következik vulgáris szókimondó formában. Akinek nem tetszik az úgy járt.

A billogot többféleképpen használják. Régen állatok tulajdonjogának igazolására egy, a tulajdonost igazoló jelet sütöttek bele az állat valamelyik testrészébe. Vagy pedig a társadalom által kivetett úgymond rosszéletű embereket jelöltek meg vele hogy mindenki tudja kivel áll szemben. Bűnözőket kurvákat stb... Talán a leghíreseb ilyen megjelölt a Három Testőrben szereplő főgonosz milady. Lényeg hogy a billogot a letörölhetetlenség szándékával sütötték valakire. 

A FIAT cég valamikor közkedvelt és jó autókat gyártott. Talán a 60-as évek végéig. Aztán valami elromlott. Hamar szétrohadó, folyamatos műszaki problémákkal küzdő autókat kezdtek gyártani. Vita tárgya hogy a mai nap is, vagy már ez megváltozott jó irányba. A németek azt mondták hogy ki se kell hozni a szalonból mert már a katalógusban szétrohad. Egy biztos a FIAT a közvéleménytől egy billogot kapott. A szar olasz autó billogát. Tegyük fel hogy hirtelen elkezdenek megbízható autókat gyártani. Mennyi időbe telik a megbízható FIAT imázsát felépíteni? Néhány emberöltőbe biztos.

A falusi embernek a már 30 éve a faluban lakó bevándorló is gyüttment. Ha valakit meggyanúsítanak gyilkossággal de kiderül hogy ártatlan az haláláig gyilkos lesz a falu szemében. 

Na most térjünk rá a politikára. A fentiek ismerete szükséges a továbbiak megértéséhez. 

A Fidesz negyedik kormányzati ciklusát tölti. Mi az első ami az emberek eszébe jut a kormányzó pártról? A gátlástalan leplezetlen, kirakatba tett korrupció és tolvajlás. Már az első kormányzati ciklusukban rájuk égett a billog. A székházügy a Kaya Ibrahim Josip Toth féle cégeladások és még sok egyéb. Minden kormányzati időszakuk a pofátlan tolvajlás jegyében telt, telik. 

Van egy barátom aki szerint az időközben hozott jóléti intézkedések megfogják változtatni az emberek véleményét merthogy el fognak gondolkodni hogy ha ilyen sokba kerül például a családprogram akkor mégsem lophatnak annyit. 

ÓRIÁSI TÉVEDÉS. Nem tud a Fidesz olyan átlátható tiszta üvegzsebű kormányzást folytatni 100 éven keresztül hogy a billogtól megszabaduljon. Elkéstek és tévedtek. A Fidesz tolvajkormányként vonul be a történelembe. Na nem mintha ez a magyar választópolgárt egy kicsit is zavarná abban hogy rájuk szavazzon. Az ellenzéken kívül senkit sem zavar hogy lopnak. A magyar ember így szocializálódott. (Természetesen te vagy a kivétel kedves olvasó mielőtt...)  Ő is visz mindent ami nincs lebetonozva és MINDEN politikusról tudja hogy lop és akkor hazudik mikor mozog a szája. 

A Fidesz saját tábora sem vonja kétségbe a lopás tényét. Ők azt hozzák fel mentségül hogy a másik oldal is lop. A másik oldal azzal menti magát hogy igen de a Fidesz aztán többszörösét és nyíltan és pofátlanul a szemünk előtt. 

Mintha mérték számítana. Ha elvágják a nyakad az kisebb bűn mintha elvágják és még ki is beleznek?

Hogy valóban olyan sokat lopnak vagy nem azt nem tudom. Egy biztos. MEGTEHETIK. Miért? Csak egy név a magyarázat. Polt Péter. Ő az aki áll a vártán és elporlad rajta minden feljelentés  minden vád  minden gyanú, ő a Fidesz garanciája a következmények nélküli tolvajlásra. A következő időben jöhet bármi a billogot az isten se mossa le róluk. A vád ki lett mondva beleégett az emberek tudatába innentől kezdve ezt tényként kezelt alapvetés.

Nem esek bele abba az ellenzéki hibába hogy MINDEN amit a kormány tesz az rossz. A liberálisok a demokráciát 29 éve mindennap temetik, a Fidesz kormányzása diktatúra, Orbán pedig a patás ördög. 

Elemezzük egy kicsit ki a kormányzati munkát. 

A kommunikációjuk hatásos csak gyomorforgató. A Soros György elleni kampányt kajálják a népek pedig önmagában közröhely. Milyen ország az amelyik fél egy aggastyán tőzsdelovagtól? Ki ő? Osama Bin Laden reinkarnációja? A világ ura aki egy tollvonással eltörli Magyarországot a föld színéről? Magyarország fél egy embertől? Tízmillió ember fél egy idős bácsitól? Ha igen akkor az egy gyenge ország, egy gyenge kormány. 

Sajtószabadság. Elkövetik sokan azt a hibát hogy összeszámolják hány média és hány sajtótermék van egyik meg a másik oldal kezében és aszerint temetik a demokráciát. Attól függ a sajtószabadság hogy ki számolja. Pedig  ez nem számít. A nézettség és az olvasottság számít. Hogy melyik oldal üzenete hány emberhez jut el az számít. A kormány még besegít ebbe az óriásplakátokkal és máris az egész ország Sorosozni kezd. 

Szólásszabadság. Közeledünk a Rákosi rendszerhez ezen a téren. Ott volt utoljára hogy a melóst vegzálták a kimondott véleményéért. Mert ABBAN a rendszerben a melósnak is volt vesztenivalója. Elvitték kitelepítették vagy csak simán megverték, feketelistára tették stb... A Kádár rendszerben ez már nem állt fenn. Az értelmiségieket megfigyelték de a melós mondhatott bármit. Úgy voltak vele addig nincs baj míg kimondja, ha csönd van akkor van baj. Fideszék visszatérnek a Rákosi érába. MEGINT van a melósnak vesztenivalója. Az állása, a kenyere. Ennek elvesztése nagyobb csapás mintha megvernék. Fideszék pedig élnek vele. A mamelukok, a csinovnyikok tudják a dolgukat. A seggnyalás érdem lett. A túlteljesítő ganaj ember megbecsült kutya az asztalnál. Ez nagy hiba. A félelem és a demokrácia nem fér össze. A félelemben tartott ember csak a diktatúrában eszköztelen. Demokráciában, szabad választások demokráciájában félő hogy a szavazófülke magánya bátorrá teszi. 

Minden ellenkező híreszteléssel szemben Magyarországon demokrácia van. Néhány területen korlátozott de a szabad választás még garantálja a demokráciát. Itt álljunk meg egy kicsit. Gyakori a vád hogy megváltoztatták a választási törvényt. Nem számít. Ez csak az ellenzék gumicsontja. 2010-ben még nem volt megváltoztatva mégis kétharmaddal nyertek. Az első ciklusban meghozták a lényeges kétharmados törvényeiket és utána nem számít mennyivel nyernek csak nyerjenek. Ostoba emberek még mindig ott tartanak hogy ha nem változtatják meg a törvényt akkor nem nyernek. Dehogynem . Ráadásul törvényi felhatalmazásuk volt arra hogy megváltoztathatják. 

Kultúrpolitika. A Kádár korszak kultúrpolitikája nagyságrendekkel szabadabb volt. Aczél elvtárs a rendszerkritikának is teret adott. Ma minden kultúrát közvetítő eszköz állami csöcsön lóg. Ha a csöcsöt elvonják tőle tönkremegy. Ilyen egyszerű. Innentől kezdve az rendeli a nótát aki fizeti a cigányt. Ugye érthető? Orbán a legelső miniszterelnöksége idején megrendelte a saját nagyságát bemutató filmet a Hídembert. A film üzenete pont ellentétes Orbán tetteivel. Az építő hidat verő ember helyett, az árkot ásó,megosztó, embereket szembefordító családi, baráti és munkahelyi közösségeket tönkretevő embert kellett volna bemutatni. Várom a mostani Orbán éra gigantomán filmjét. 

Nem, Nincs diktatúra Magyarországon. ÖNKÉNYURALMI rendszer van. Bármelyik csókos megkíván valamit azt meg is kapja. Így vagy úgy de az övé lesz. Rongyrázás, pökhendiség, kivagyiság, gátlástalanság jellemzi a Fidesznyikeket. 

Gazdaság. Az unortodox gazdaságpolitika fényes győzelmet aratott. Az ellenzék egyetlen jóslata sem jött be amelyik az összeomlására mutatott. A gazdaság köszöni szépen jól van. Matolcsi zseniális gazdasági szakember, a megfelelő ember a megfelelő helyen.

Család és adópolitika. Az egyik fő ok amiért harmadszor is nyertek. Végre a csóró melósnak is van esélye lakáshoz jutni. Régen mi volt? Proli csinált három gyereket kapott kedvezményes kölcsönt aztán összerántotta a famíliát és felhúzott egy kádárkockát.  Most csinál három gyereket megkapja a kedvezményes kölcsönt , amit lazán kifizet abból a pénzből amit NEM kell adóban befizetnie, mert van három gyereke és anélkül hogy a kisujját mozdítaná alátolnak egy lakást kulcsrakészen. Nyilván ingyenebéd nincs. Három gyerek felnevelése nem kis feladat. Az ellenzék persze kézzel lábbal tiltakozik rendkívül hatásosan, így aztán Orbánnak megint összehozták a harmadik kétharmadot. Nagy gratula faszfejek. 

Aztán Viktor bejelentette a hétpontos csomagot ami az ellenzéknek a kegyelemdöfés volt azóta a helyüket sóval hintették be, emléküket megőrizzük. Gyanítom a következő választásig lesz még néhány jóléti intézkedés és az a néhány lézengő ritter is Tasmániába költözik akik ellenzéknek merik nevezni magukat még. 

Külpolitika. A magyar külügyminiszter egy olyan figura akinek megpillantásakor egy becsületes magyar zsebében kinyílik a bicska és ökölbe szorul a kéz. Az az igazi hamisítatlan tenyérbemászó arc akit még a mentőben is ütnék. HA. Ha nem lenne olyan kiváló külügyminiszter. Kemény, határozott Magyarország érdekeit szem előtt tartó bátran kiálló figura akiből ezt a teljesítményt molekulányi méretekben sem feltételezném ránézésre. Én a kutyám megpisiltetését nem bíznám rá, Orbán viszont az ország külügyeit adta neki és lám, milyen jól tette. 

Számomra a legnagyobb pozitívum Orbán Európai Unióhoz való viszonya és a kelet felé nyitás. Az ellenzéki vélemény az hogy nem harapunk abba a kézbe amelyik etet. CSAKHOGY. A magyar ember már régen leszámolt azzal a hiedelemmel hogy az EU felzárkóztatja a keleti államokat. Lófaszt. Lerabolja és csak annyi alamizsnát lök neki hogy meg tudja venni a szar minőségű élelmiszereiket és parasztvakító Iphone 67-es ipari hulladékaikat. Az EU lefölözte az ország szakembergárdáját(igen, én is köztük vagyok) vagyis ingyen befektetés nélkül jutott sokmillió Kelet Európai szakemberhez majd piacnak használva az újonnan csatlakozókat fellendítette a SAJÁT gazdaságait. Mit érez a magyar ember az EU csatlakozás óta? Csonka lett a család mert mindenhonnan hiányzik valaki aki kivándorolt. Pozitívumot? Ja azt semmit. mert mi történt? Amikor a magyar balliberális oldal volt kormányon és csontig nyalt az Uniónak , na AKKOR döntötték be az országot pénzügyi válsággal. Az EU aki meghatározza az uborka görbületét meg hogy a malacokat Mozart zene mellett kell hízlalni NEM TETT SEMMIT a válság ellen. 

Ezek hátterében miért is csodálkozunk hogy tapsol a magyar mikor Viktor üti vágja az EU-t? Micsoda? Merkel mutti beenged egymillió migránst majd szét akarja osztani a tagállamok között? Anyád. Hülye picsa. 

Oroszbarátság? Kérem szépen Putyin korunk legnagyobb államfője. Agresszív politikája tizede sincs az USA agressziójának. Ki rohanta le Irakot koholt vádak alapján? Ki volt a tevőleges felelős az ISIS megalakulásában? Kinek az elkúrt politikája okozta a migránsok Európába indulását? Egyikért sem Oroszország a felelős. Hogy a liberális sajtó minek állítja be Putyint az a lőtéri kutyát nem érdekli. 

Mi van most Magyarországon? 

Van egy kormány amelyik KORMÁNYOZ. Igen kérem, ez nem magától értetődő Magyarországon. Ott már annak is örülni kell ha valaki tesz valamit. Jót vagy rosszat de tesz. A közvélemény szerint lopnak csalnak és hazudnak. A fő csapásirány jó. Határozottan kiállnak a nemzet mellett ugyanakkor az egyéni szabadságjogokat lábbal tiporják a tulajdonjog pedig igen tág fogalomként van értelmezve. Magyarul pofád lapos és ne legyél Fidesz háttér nélkül túl sikeres mert esetleg megkívánják. A jóléti intézkedések sikeresek az ellenzék érdemi választ nem tud adni rájuk. Van az ő seggükön egy furunkulus amit úgy hívnak hogy Kereszténydemokrata Néppárt. Haszontalan ingyenélő banda de a nevükben szereplő keresztény szó miatt bevették őket a brancsba, azóta mint parazita a gazdaállatón növelik potrohukat.  

A kormányzó párt mint látjuk meglehetősen ellentmondásos és bizonyos elemeiben hányingerkeltő, de ezzel szemben van egy totálisan ALKALMATLAN ellenzék amelyikről mármár felmerül hogy rajta van a Fidesz fizetési listáján. Merthogy ingyen nem lehetnek ennyire balfaszok. A TV székházban a földön fetrengenenek, esetleg visszapattanak az ajtóról vagy nem tudják mi a különbség az ly és j között. 

Kunhalmi Ágnesnak van egy kétségtelenül figyelemreméltó tulajdonsága. Ahogy a magamfajta suttyó prolik szokták mondani "meg hát" . Ilyen szempontból rendben van a csaj. Tény hogy nem lopnák el az eszéért de nem is atomfizikusi kvalitásaival hívja fel magára a figyelmet. 

A többire amit el lehet mondani talán annyi hogy súlytalan vizesnyolcasok akik karakterben, karizmában, egyéniségben azon versenyeznek egymással hogy ki tűnik szürkébb egérnek a másiknál. 

Egyik barátom szimpatizál valamelyik pártcsökevénnyel. Kérdésemre elmondta hogy nem tartja őket alkalmasnak a kormányzásra, nem tudna mondani közülük egy miniszterelnök jelöltet, és ugyanez vonatkozik a lehetséges koalíciós partnerekre, de majd egyszer lesz belőlük valami. Fasza. Ez igen...

Tehát elmondhatjuk hogy az ellenzék egy eszköztelen jelentéktelen képződmény, hogy egyik barátom szavait használjam sánták bénák pitiánerek és buzeránsok gyülekezete. Alternatívát felmutatni nem tudnak, valahol az "Orbán takarodj" szövegnél megakadt náluk a lemez és ők akarják leváltani a Fideszt. 

Ok. Sok sikert átlagjózsik de mi lenne ha tényleg nyernétek valamikor?  Mit kínáltok? Nyugatbarát EU seggnyalást melegszarig? Juncter vagy Merkel ánuszgyűrűje szorul majd a nyelvetekre? Ha nyertek atomvillanás gyorsaságával dobjátok sutba magyarságotok, a magyar nemzeti identitást és mindent aminek eredményeképp még MEGVAN a magyar nemzet. Mit akartok? Mi a gazdaságpolitikátok, a családpolitikátok az adópolitikátok? Ki lesz a góré? Ki tudtok választani valakit? Meg tudtok egyezni valakiben közösen? Mert az elmúlt három választáson nem úgy tűnik... Szégyen a létetek is. 

Egy okot mondjatok amiért RÁTOK szavazzon a magyar és nem Orbán ellen. 

Nehéz most ellenzékinek lenni. Nehéz most liberálisnak lenni. Tolnátok a szekeret de a talpatok alatt nincs semmi.. Nincs hol megvetni a lábatokat. Nincs alattatok talaj. Kapálóztok.  "Orbán takarodj".

Állandó félelem van bennem hogy egyszer nem lesz miről írnom. Hogy elfogy a téma. Beköszönt a világbéke. Aztán valakitől mindig kapok inspirációt a folytatásra mint most is. Az előző posztomhoz kapcsolódóan ugyanis kaptam egy emailt. Érdekes témát vet fel. 

Szia Digger,

Olvasom a legújabb blogbejegyzésedet, és megakadt a szemem egy nem túl lényeges részleten. Ha van hozzá kedved, érdekelne, mit gondolsz róla.

Félre ne érts, semmiképp nem akarlak bántani, és direkt nem a bloghoz írok kommentet, mert ott csak felesleges vihart kavarnék.

Szóval, írod, hogy büszke vagy Bíró Józsefre, a golyóstoll feltalálójára, merthogy ö is magyar és te is.
Eddig értem :-)

Az nem zavar téged, hogy Bíró József, amíg Magyarországon élt, addig büdös zsidó volt, és amikor elmenekült, akkor tudott sikeres lenni? Csakúgy, mint Teller Ede, Szilárd Leo, Neumann János, Bartok Béla vagy Gábor Dénes. Gondolom, ismered őket is, nekik szerencséjük volt, el tudtak menekülni.

és akik ezeket az embereket elüldözték, meg még pár tízezret haláltáborba küldtek, vagy a Dunába lőtték, azok is magyar emberek voltak. Akik 200 ezer magyar katonát hajtottak a Don-kanyari vágóhídra, a túlélés esélye nélkül, azok is magyar emberek voltak.
Engem pl ez utóbbiak rettentően zavarnak, miattuk nem szoktam büszkélkedni a magyarságommal. (Szerintem nekem másra is van okom büszkének lenni, mondjuk a szaktudásomra, ez még egy érv).

Még egyszer: nem téged kritizállak, nem akarlak megbántani sem, csak a véleményed érdekel, te hogyan látod ezeket a dolgokat?

Engedélyt kértem és kaptam a levél közzétételére mert egy érdekes témának tartom és szerintem beszélni kell róla. 

Mi a büszkeség? Nem tudom mi a hivatalos megfogalmazása de szerintem valamilyen teljesítmény iránti személyes elégedettség, valamilyen pozitív élmény. Mi kell hogy büszkék legyünk egy teljesítményre? Valamilyen közös szál valamilyen közösségvállalás azzal aki a pozitív élményt okozza. Ez lehet nagyon távoli is. Például büszkék lehetünk emberi mivoltunkra emberi létünkre. Legjobb példa erre hogy büszkék vagyunk az egyik legnagyobb emberi teljesítményre a holdraszállásra.  Ahogy Neil Armstrong mondta az egy nagy lépés az emberiségnek. Ebben az esetben az EMBERRE vagyunk büszkék, az emberi tudásra, és hogy mi is abba a csoportba tartozunk amelyik ezt a tudást birtokolja.

Ugyanakkor vannak dolgok amire nem vagyunk büszkék. Hiszen az ember az is ki kivágja az amazóniai esőerdőket, tönkreteszi a bolygót ahol él. 

Arra akarok rávilágítani hogy büszkeség és az elutasítás nem zárja ki egymást. Az egyikből nem következik a másik. Ha nem szeretem a spenótot attól nem utasítom el a kelkáposztát. 

Ezért vagyok büszke a Nobel díjas magyar tudósokra, és nem vagyok büszke azokra akik miatt el kellett hagyniuk az országot. 

Nem kell hogy a büszkeség mögött valami kiemelkedő teljesítmény legyen. A családjára is büszke lehet valaki. A szüleire, a testvéreire, a gyerekeire, a férjére feleségére. 

A barátom levelében írt gondolatmenetet követni olyan lenne mintha azt mondanám hogy nem vagyok büszke a lányomra mert a fiam tett valami rossz dolgot. 

Semmi baj nincs azzal hogy egyes emberek teljesítményére büszkék vagyunk, mások tetteiért pedig szégyent érzünk. Büszkék vagyunk az olimpiai sikereinkre? Persze. Büszkék vagyunk a londoni 6:3-ra? Persze. Büszkék vagyunk a magyar focira? Lófaszt vagyunk büszkék rá. Na de ettől még a 6:3 az 6:3 marad. 

Legyünk büszkék sikereinkre és tanuljunk hibáinkból. Emberi, nemzeti, családi, és egyéni szinten tudnunk kell kezelni és helyére tenni a dolgokat.

Barátom azt írja hogy ő inkább a szaktudására büszke. Igen, arra is lehet büszkének lenni. Én személy szerint inkább azt emelném ki, arra lennék büszke hogy nálam jobban senki nem népszerűsíti ezt a szakmát. Bizonyíték erre ez a blog valamint a videóblogomra feltett több mint ezer videó ami a munkámról szól.

Itt ragadnám meg az alkalmat hogy egy jelenségről beszéljek. 

Arcidegrángást kapok mikor azt mondják hogy azért vagyok jó abban amit csinálok mert alázattal állok hozzá a szakmámhoz. Mi vaaan? Szó nincs ilyenről. Az alázat szó egy kifordított félreértelmezett használatával állunk itt szemben. Az alázat alá és fölérendeltségi viszonyt jelent. Egy szakma nem lehet fölöttem. Egy szakmát meg kell tanulni és jól csinálni de szó nincs semmiféle alázatról. Művészekkel kapcsolatban számtalanszor mondják hogy alázattal áll hozzá a darabhoz amit játszik. Miről beszélünk? Ha velem kapcsolatban ezt emlegetik mindig felháborodottan utasítom vissza. Nincs semmiféle alázat. 

A gépkezelő az egy csodálatos szakma tudásának a birtokában van. Nem alázatról van szó. Szolgálatról van szó. A gépkezelő KISZOLGÁL  de nem szolgál. A mi munkánkba abban mérik a tudást hogy mennyire tudjuk kiszolgálni a lapáttal dolgozó melóst. A lapátos ember is földmunkát végez és mi is földmunkát végzünk. Igaz hogy a mi kezünkben egy mérnöki remekmű van amit arra KELL használnunk hogy az emberi erő kiváltsuk. Mint a jó pincér aki tudja mikor menjen oda a vendég asztalához hamutartót üríteni vagy a tányérokat leszedni, úgy nekünk gépkezelőknek mindig pontosan kell tudnunk mikor kell felajánlanunk a segítségünket. Látnom kell mikor tudok segíteni. Mint a pincérnek. Kiszolgálunk. De alázatról szó nincs. Ahogy Hobó mondta "le kell menni kutyába, inkább legyél a kutyák királya mint királyok kutyája". Én szívesen lemegyek kutyába ha ezalatt munkát értjük, és szívesen leszek a legjobb a kutyák között ha ezalatt a jó munkát értjük. Prolinak vallottam magam mindig és ma is prolinak vallom magam. Sajnos ezt a szót ledegradálták már olyan szintre hogy a kutya jelző sem sértő, vagy nagyon megkülönböztető jelző a prolitól. 

Köszönöm hogy elolvastátok.

Ez egy lelkizős fejezet akinek nem jön be a műfaj itt hagyja abba.

Mi indított ennek a posztnak a megírására?  Általában évente egyszer megyek haza karácsonykor 1-2 hétre, így Epres Attila barátommal aki a Diggerdrájver színdarabban engem játszik csak olyankor szoktam személyesen találkozni, viszont év közben whatsappon tartjuk a kapcsolatot és szöveges üzenetekben szoktunk beszélgetni. 

Legutóbb küldött egy üzenetet aminek az írója egyik kollégája és érdekes témát vet fel. Attilán keresztül engedélyt kértem a szöveg publikálására és megkapva a beleegyezést kiteszem ide:

Szatmari Atti kollegám nézte az előadást: “Nem akarlak zaklatni a lelkesedésemmel,de az előadásodban az a mondat,hogy "Nincs honvágyam",azt jelenti,hogy "igenis van".És ez ebben az egészben a legfájóbb és legtanulságosabb.Pont olyan,mint amikor Latinovits halála után fű-fa elkezdte mondani,hogy "ő így szerette,-meg úgy szerette L.Z.-t",és akkor Őze azt mondta,hogy "...úgyhogy én úgy döntöttem,hogy én inkább nem szerettem Latinovits Zoltánt..."Nem tudom,hogy az eredeti "diggerdrájver" hogyan értette ezt a mondatot,de színpadon - drága Atti - így kell ezt kitolni,ahogyan Te.Semmiféle kioktatásnak ne vedd ezt,jó kollégám!Ölellek!”

Tökéletes meglátás. Igen ezt így kell előadni ahogy Epres Attila teszi. Indulattal, mert az indulat cáfolja a mondatot. Az egész darab ellentmond ennek a mondatnak. A gyerekkori emlékek, a karácsony családi ünnepe, a disznóvágások élményei, a meghalt kollégára való visszaemlékezés mind mind ezt a mondatot cáfolja. Aki ismer engem, aki a blogot olvasta, aki látta a színdarabot, azok előtt az életem nyitott könyv és nem gondolhatják komolyan hogy nincs honvágyam. 

Egyetlen probléma van. Nem tudom milyen a honvágy mint érzés. Nem tudom mit kéne éreznem és mikor. Hogyan zajlik ez le? Leülök és magamba zuhanva vágyódok haza? Egy depresszióhoz hasonló érzés? Egy negatív hangulat a honvágy? Mi a honvágy? Ha lenne miért ne vállalnám? Az egy természetes dolog nem? Egy 47 éves ember elmegy kétezer kilométerre a családjával és nincs honvágya? Nemár...Azért nem vagyok én olyan kemény legény hogy ezt tudatosan lefojtsam, ne vegyek róla tudomást, és még le is tagadjam. Akkor hol van? 

Szatmári Attila fenti üzenete után kezdtem el gondolkodni hogy mégis mi a honvágy? Merthogy én jól elkülöníthető érzelmi hullámvölgyként nem élem meg. 

Aztán rájöttem. Nálam a honvágy nem az amit érzek hanem amit TESZEK. Ennek a blognak minden sora honvágy. A videóblogom ahol a szakmát mutatom be és az összehasonlítási alap mindig Magyarország. A honvágy az a családom, a barátaim, az egész internetes tevékenységem. A blogon kiírom, a videóblogon kibeszélem magamból a honvágyat. Mindennap elmegyek a Wembley stadion mellett. Mindennap eszembe jut hogy ott zajlott a magyar sporttörténelem legnagyobb pillanata a londoni 6-3. Ha adok egy Negro cukorkát valamelyik kollégámnak elmondom neki hogy ő most egy magyar tradícionális közel száz éves gyár termékét eszi és csak Magyarországon gyártják. Ha kölcsönkér valaki egy golyóstollat akkor mindig hozzáteszem hogy magyar találmány. Ha ezt nevezhetjük honvágynak akkor megtaláltuk mi az én honvágyam.

A színdarabban mindez sűrítve jelenik meg. Ezért üt nagyot az indulattal kiejtett honvágyat tagadó mondat. 

Mi van mögötte? Negyvenhét évesen országot váltottam. Nem hazát, országot. Azt mondják ha Isten becsuk egy kaput akkor kinyit egy másikat. Na énelőttem aztán kinyitotta. Jó szélesre tárta. Megmutatott egy másik világot amibe be kellett Illeszkednem. Mi segített? Bármilyen furcsa erre a kérdésre az a válasz hogy a düh. Dühből hagytam el az országot, mérhetetlen indulattal, és minden hidat felégetve.  Úgy éreztem hogy az ország megalázott semmibe vett és kidobott. Lehet mondani hogy nem így van és túl sokat látok bele. Igaz. Nekem viszont így könnyebb volt a túlélés. Muszáj volt valami kapaszkodót találni. 

Azt mondják idővel csökken a düh, az indulat. Igen. Nálam ez átcsapott egy megfelelési és bizonyítási kényszerbe. Sokszor beszélgettünk már a haza fogalmáról meg az identitásról. Magyar vagyok Magyarország a hazám és magyar az identitásom. Negyvenhét évet éltem ott, otthont teremtettem ahol nekem nőtt a fű és nekem termett a gyümölcs. Bármennyire is kötődöm oda bármennyire is hazámként szeretem az nem jelenti azt hogy az ott kialakult helyzetért amiért el kellett jönnöm ne lehetnék dühös. Sőt annál inkább. 

Sokszor elmondtam már hogy a maradáshoz elég lett volna negyvenezer forint fizetésemelés. HAVONTA.Itt NAPONTA többet keresek de ezt most hagyjuk.  Ez körülbelül 200forint órabéremelést jelentett angol pénzben FÉL font. Tavaly az ügynökség akinek dolgozok EGY fontot emelt a fizetésemen úgy hogy NEM IS KÉRTEM. Egy font órabéremelés itt kétheti komplett nagybevásárlásra elég.

Mindezek után ki meri kétségbe vonni a dühömet? Igen. Meg akarom mutatni hogy többet érek mint amit ott nem adtak meg. Aztán lehet ezekután beszélgetni hazaszeretetről meg "ittélnedhalnodkell"-szózatról.

Csak a pénz számít? Nem. Az én és a családom élete számít. Sajnos ennek a minősége pénzhez van kötve. Ledolgozok harminc évet adófizető állampolgárként Magyarországon és a feleségem azt mondja hogy nem mer a gyerekkel boltba menni nehogy megkívánjon valamit? Én meg állandó éjszakás műszakban nem keresek annyit hogy tisztességes kispolgári életet tudjak biztosítani a családomnak? Svájcifrankos hitelt kell felvennem egy 10éves autóra hogy egyáltalán munkába tudjak járni? Mi vaaan?

Persze hogy dühvel jöttem el. Mivel kellett volna? Sajnálkozással? Nyilván még most is bennem van a düh. A Diggerdrájver színdarabnak a legfőbb üzenete az hogy miért kellett ennek megtörténni? MIÉRT?

Mindennap rácsodálkozok a világra. Mindennap tanulok valami újat. Folyamatosan képzem magam. Olyan szakmai tapasztalatok birtokába jutottam ami egyedülálló ebben a szakmában. Aki Londonban él az egész világból kap ízelítőt. Össze sem tudnám számolni hány nemzet fiai voltak a munkatársaim. 

Véleményem szerint az életnek két alappillére van amire építeni lehet. Ez pedig az alkalmazkodóképesség és a folyamatos önképzés. Az alkalmazkodóképességhez intelligencia kell az önképzéshez pedig nyitott szemmel kell járni a világban. Ennek a két képességnek a birtokában, ha bárkit kiemelnek megszokott lakókörnyezetéből és a világ bármelyik tetszőleges helyén leteszik az boldogulni fog. 

Ugyanakkor a fent leírtak a kötődést nem változtatják meg. Az ott leélt évek nem foszlanak semmivé. Az emlékeket nem felejtjük. Magyarok maradunk. Magyarként élünk idegenben is. A honvágy bármilyen formában is de elkísér. Ott van, ott lesz velünk. Utat tör, felszínre kerül ha akarod ha nem. Nélküle ennek a blognak egyetlen fejezete sem született volna meg. 

Köszönöm Szatmári Attilának hogy inspirációt adott  ennek a posztnak a megírásához, és remélem a választ is megkapta Diggerdrájver honvágyára. 

Karácsonyi otthontartózkodásom alatt Az Örkény színház egy új darabját is volt szerencsém megnézni. A Patika című darab Szép Ernő írásából készült nagyon átdolgozva. Szinte személyre szabva a szereplőknek. Az előadás után beszélgettem Epres Attilával és mondom neki hogy ez a szerep(Borgida a jegyző) nagyon hasonlít rád. Mondja hogy persze mert rám irtuk. Telitalálat. A szurkálódó hátulról beszólogató, a helyzetkomikumot mindig felismerő és kihasználó a proli szlengben oltogatónak nevezett ember szerepe Attila szerepe, ehhez kétség nem fér. 

Az egész darabot ha jellemeznem kéne egy szóval akkor azt mondanám hogy fergeteges. Óriási fizikai és szellemi megterhelést ró minden színészre. Mozgalmas a színpadot szinte mindig kitöltő sodró lendületű előadás.

Miért tetszett? 

Mert imádom a korrajzokat. Könyvben, filmen, színpadon nekem a korrajz a kedvencem. Ezért kedvenc filmem a Sörgyári Capricció és az Én kis falum Menzeltől, valamint a Cinema Paradisó Tonatorétól. Ezek mind korrajzok. Bemutatnak egy adott kort annak minden szépségével és negatívumával együtt. A darab talán a múlt század első felében játszódik egy eldugott vidéki faluban, ahol szinte csak alá és fölérendeltségi viszonyok vannak az ott élők között.  Persze, van cselekmény van történet van dráma van nevetés de azért mégis egy korszak keresztmetszetét látjuk. A közönségnek megadja a szórakozás élményét a savanyúarcú kritikusoknak pedig a mélyebb elemzés lehetőségét. Le lehet írni a kor rasszizmusát a cigányokkal szemben, le lehet írni a nők megalázottságig alárendelt szerepét, akik aztán úgy vesznek elégtételt ahogy a legjobban fáj. Minden szereplő tudja a helyét és nem akar se több se kevesebb lenni mint amit az adott kor társadalmi viszonyai ráróttak. 

Mégis azt mondom hogy nekem a korrajz tetszett. A kiváló színészi munka, az óriási fizikai teljesítmény, a kifinomult jellemábrázolás odarepített abba korba. 

Mi a tanulság? 

Nagyon egyszerű. Bármilyen korba születsz, bármikor éled életed NINCS esélyegyenlőség. Kúrvára nem mindegy hogy gyerekkorodban a fal mellett állva egy Dante kötet esik a fejedre vagy egy lábasfedő. Aki jó helyre született, születik az jól él aki rossz helyre az szarul él. Történelmi korszaktól függetlenül. Kevesek kiváltsága az alacsony sorból való kitörés és ennél többek sorsa a magasból való lecsúszás. Feminizmus? Több kárt okozott mint hasznot. Cigányok? Ott vannak most is mint száz évvel ezelőtt. Rendszerek jönnek, rendszerek mennek és a korrajz mindig ugyanaz. Ülsz a nézőtéren és azt érzed semmi nem változott. A segéd "úr" az mindig csicska marad, a nőket megalázzák és ha besokallnak akkor lelépnek vagy alkoholisták lesznek, a cigány a mindig cigány, az uraknak pedig mindig minden körülmények között mindent szabad. Ismerős? EBBEN élsz barátom. Civilizált világ? Modernitás? Információs forradalom? Fogyasztói társadalom? Lófaszt. Az alapok, a háttér nem változott. MINDIG az erősebb kutya baszik....

Miért nem tetszett?

Úgy álltam fel a székből mint a liba tömés után. Leültem egy asztalhoz éhesen és legszívesebben befaltam volna öt rántotthúst, de elém tettek tízet és mind meg kellett ennem. Olyan hosszú a darab mint a vonatfütty. A vége felé már bántja a füledet. Három óra negyven perc. Majdnem egy fél munkanap. Sok. Kényelmetlenül sok. Három felvonás négy szín. Állítólag ki akarnak venni belőle negyed órát. Kevés lesz. Ha ez az előadás két óra negyven perces lenne még most is ott tapsolnám. Tökéletesen illik rá a mondás hogy kevesebb több lenne. 

Nagyon jó előadás. Tökéletes korrajz, elsőrangú színészi játék, tanulságos történet, nézzétek meg.

Mikor néhány hete otthon jártam fatornyos kisfalumban Bicskén, volt szerencsém egyik barátom jóvoltából megnézni a Fiatalok Házát. Bizony, ilyen is van a faluban és büszkék lehetünk rá. A Fiatalok Háza nem egyéb mint egy bálterem, klubhelység, előadói színpad nézőtérrel és kiszolgáló helységekkel. Valamikor régen a legkisebb faluban is volt bálterem vagy valami közösségi összejöveteleket biztosító épület.  A Fiatalok Házát a Müvelődési Központ működteti, kisebb rendezvényekhez előadásokhoz ideális de nem erről akarok írni. Ezt a létesítményt a régi Mozi épületéből alakították ki. A Moziról írnék most mint gyerekkorom, ifjúkorom emblematikus intézményéről. 

Mert kérem szépen a mozi az egy faluban intézmény. Az életre nevelés és az életre nevelődés hangsúlyos helyszíne. A film az nevel. Ezt mindenki tudja. Nem kicsit, nagyon. Pontosan ezért minden politikai rendszer elsővonalbeli propagandaeszköze. Propagandafilmekből Dunát lehetne rekeszteni. Hogy most a szovjet változat szerinti "Szása a megmaradt pisztolyával legyőzi a hetedik német dandárt" vagy ugyanennek amerikai tükörképe, a "Rambó megmaradt tőrével megnyeri a vietnami háborút" változatot nézzük tök mindegy. A mozivászon mindent elbír. 

A hetvenes években voltam gyerek és mi már beleestünk az iskolamozi korszakába. Időnként áthajtottak minket az iskolából a moziba megnézni a Timur és csapatát vagy a Jégmezők lovagját esetleg más szigorúan szovjet eredetű filmet. Azt hiszem egy bélás volt az ára. Gyengébbek kedvéért két forint. 

Erre az időszakra esik mozilátogató korszakomnak java része. 1975-78-ig szinte minden mozifilmet láttam. Hetente három filmet vetítettek. Két napig egy filmet és szerda volt a szünnap.  Ez azt jelentette hogy heti három napmoziba mentem. Iszonyú szar filmeket láttam és valódi gyöngyszemeket is. Az olyan alapműveket mint a Volt egyszer egy vadnyugat, ahányszor hozták annyiszor néztem. Egy filmet meg kell említenem ami akkor hatalmas durranás volt. A Pillangó. Steve McQueen Dustin Hoffmann. Tolongtak az emberek a jegypénztárnál. Máig emlékezetes ahogy ki volt írva "Dupla helyár duplán". Ha jól emlékszem a legdrágább jegy 34 forint, ami akkor hatalmas pénz volt mozira. Korhatáros film, a bátyám vitt be. Hetekig beszéltünk róla. 

Mielőtt elfelejtem néhány szó az épületről, és az üzemeltetésről. A jegypénztáros Pali bácsi volt, közismertebben Mozis Pali egy halkszavú agglegény aki a mi utcánkban lakott a szülői házunktól a néggyel lejjebb. Nyugodt csendes végtelenül jóindulatú ember volt. Az igazgatót Éva néninek hívták és egy meglehetősen szigorú hölgy volt, aki mindig kellő határozottsággal tett rendet a balhézó kisebbség között. Kellett is a szigor, egy ilyen helyen nem lehet gyengének látszani. A jegyszedő egy alacsony néni, nem emlékszem már a nevére de azt tudom hogy nagyon kedves és jóindulatú volt. A mozigépészek közül én már csak Makofkára emlékszem de szerintem a hetvenes években más volt. Majd a kommentekben kiigazít valaki ha rosszul írok valamit. Az biztos hogy fent említett személyek szinte összenőttek a mozival és évtizedekig dolgoztak ott becsülettel. Örök hála és megbecsülés nekik, aki meghalt nyugodjék békében, aki él az sokáig élvezze még nyugdíját. 

Tizenkilenc sor szék volt a moziteremben és a tizedik sor a legnépszerűbb. Az első kilenc sor a cigánypáholy, oda a helyi péró lakosain kívül nemigen vett más jegyet. Én megmondom őszintén jobban szerettem a feliratos filmeket pont a kisebbség miatt. Feliratos filmre vagy nem jöttek, vagy ha mégis akkor nem zavart a hangoskodásuk. 

Nem véletlenül írtam hogy a mozi az életre nevelődés kiemelt helyszíne is. Az első randevú, az első csók, az első pofon emlékezetes helye. A szerelmesek hideg téli estéken hova ülhettek be néhány órára olcsón meleg helyre ahol még sötét is volt? Persze hogy a moziba. 

A kollégium elvégzése után a baráti társasággal ismét nagy mozilátogató lettem. Ez már a nyolcvanas évekre esett, ha minden filmre nem is de akkor már bátrabban kezdtek nyugati filmeket is hozni így aztán hetente egyen azért ott voltunk. Egy emlékezeteset ebből a korszakból is megemlítenék. Elhozták az AC/DC koncertfilmet. Ugye ez egy ausztrál kemény rock együttes a legnépszerűbbek közül. Persze hogy ott a helyünk mentünk megnézni. A probléma ott volt hogy a mozi vezetősége úgy gondolta nem szabad elszabadítani az indulatokat és a hangerőt beállították olyan 65 decibelre. Hogy mennyi az? Mint mondjuk egy Opel Astra motorzaja az utastérben 80km/órás sebességnél. Amikor valaki elkiabálta magát hogy HANGOT RÁ akkor LEJJEBB vették néhány decibellel. Élvezhetetlen volt az egész. 

Aztán eljött a mozi hanyatlásának korszaka. Első csapást a VHS videó mérte rá. Miért menjen valaki moziba mikor előbb-utóbb a videótékából kölcsönözve vagy feketén másolva megnézheti otthon fotelből.  A videó kivégezte a falusi mozikat. Aztán jött a DVD majd a számítógépes online filmnézés, a torrent letöltés és ez a városi mozikat is megtizedelte. Kár érte. Nincs az a kétméteres átlójú hiperszuper lapostv ami a moziterem hangulatát a hatalmas vetített felület élményét visszaadná. A megmaradt mozilátogató közönség is hogy úgymondjam korszerűsödött. Beülnek fél köbméter pattogatott kukoricával, egy vödör colával(mert az ökröket vödörből itatják) és csörögnek zörögnek telefonálnak, majd egy disznóólat hagynak maguk után. 

Igen, ilyenkor jön a duma hogy régen minden jobb volt. Mert anyag volt benne...

...és tényleg.