Ass blaster

Ez a poszt is egy napomról fog szólni, és még egyéb másról. Sok munkám van benne fogadjátok szeretettel.

Egy régi barátom mikor rácsodálkozott London építészetére azt találta mondani hogy "Ez az építészet, nem az árokásás". Most tekintsünk el a mondatban rejlő mögöttes tartalomtól. A barátomnak igaza van. A festészet az például a Mona Lisa nem a kép vásznát megszövő takács. A szobrászat az a Dávid szobor nem pedig a márványtömböt hegyoldalból kihasító kőbányász. Egy újszülött bébi önmagáért szép és senki sem emlékszik a születése véres kínjaira. 

Ebben a posztban az építészet háttérmunkásairól, ha úgy tetszik árokásóiról lesz szó és mindarról az elképesztő mérnöki innovációról ami lehetővé teszi hogy azok az építészeti csodák megszülessenek amikre a barátom rácsodálkozott. 

A múltkori poszt egy építési terület előkészítéséről szólt. A felesleges föld elszállításáról és egy 26 tonnás Liebherr markoló bemutatásáról munka közben. Most a következő lépcsőt mutatom be. Az egész terület alácölöpözését és a cölöpözésre épülő géplánc munkáját. Ez nem lesz egy építészetileg kiemelkedő műszaki alkotás csak egy hipermarket de biztosíthatok mindenkit hogy minden nagyobb épület építésének első lépcsője ez, és ugyanígy zajlik.

Hogy indul egy nap? Mérgelődéssel. Mert már megint lezártak két sávot a munkába vezető úton és ez reggel-este fél óra araszolást jelent. Mikor beértem és átöltöztem Rob mondja hogy gépet kell váltanom. A 13 tonnás új Liebherrel kell dolgoznom mert kisegítője leszek a cölöpfúró gépnek. Ilyet már csináltam sokat és a legjobb munkák közé tartozik. Először nézzük a gépet.Ez a gyönyörűség az.

Új gép mikor átvettem volt benne 150 üzemóra. Érdekességként mondom hogy a cégek minden gépet fullextrás felszereltséggel vesznek meg. Nem kellene hiszen pontosan tudják hogy úgy is egy Kelet Európai gépkezelő fog vele dolgozni, mégis minden jóval telepakoltan vásárolják meg. A másik gépet múltkor bemutattam most nem teszem csak megemlítem hogy ez is beépített kompresszoros ülésű, levegővel lehet súlyra állítani, a gerinctámaszt szintén levegővel lehet két zónában keményíteni, ülésfűtés légkondi és minden egyéb extra van benne. A gépeket is elérte a komputerkorszak már mindent ellenőriznek és szabályoznak elektronikus áramkörök. A display érintőképernyős és mindent tud. Itt lehet megnézni:

https://www.youtube.com/watch?v=Qtc_rhwQHp0&feature=youtu.be

Szóval ezzel fogok dolgozni az elkövetkező két hónapban amíg a több mint ezer cölöpöt lefúrják. A cölöpfúró gép már napok óta itt várja hogy területet kapjon és kijelöljék a cölöpök helyét. Egy meglehetősen öreg 65 tonnás gép aminek mindösszesen két kezelője van egy gépkezelő és egy kisegítő ember.

Reggel átvettem a gépet és beindult a nap. Egy ekkora munkaterületen rengeteg gép dolgozik és bizony élvezet nézni mikor nyolc óra után mindenki beindul. Így:

https://www.youtube.com/watch?v=d8Z4eH1w0pw&feature=youtu.be

Mint a filmben is elhangzik a gyenge pont a beton érkezése. Naponta 6-10 mixer hozza, nagyságtól függően egy mixer 3-5 cölöp megtöltéséhez elég betont hoz. Volt olyan nap hogy délben jött az első mixer és 5 órakor a munkaidő végén az utolsó kettő.Olyankor mikor várunk szabadidős tevékenység zajlik

Amíg megjön a beton bemutatom a betonpumpát mert érdemes néhány mondatig elidőzni rajta.

https://www.youtube.com/watch?v=PFvjRUFa1xg&feature=youtu.be

A Stetter vagy betonpumpa feladata a beton cölöpbe juttatása. A hátulján van egy tartály amibe a mixer folyamatosan űríti a betont és a pumpa nyomja tovább a cölöpfúró gép oldalán végigfutó csőbe majd fel a toronyba és ott a fúrószár belsejébe, és onnan jut a kifúrt cölöpbe.Ez körülbelül 60 méter hosszúság ahová a betont iszonyatos nagy nyomással el kell juttatni. Ez viszont egy rendkívül durvaszemcséjű és viszonylag sűrű állapotú anyag aminek a pumpálását nem lehet hagyományos elven működő pumpákkal megoldani. Az alábbi filmen megmutatom a működését de előtte elmondom mi van a felvételen. A tartály látható ahová a mixer üríti a betont. A lényeg a szemben alul látható két kerek nyílás.Abban két nem látható dugattyú mozog felváltva. Mikor az egyik előrefelé nyom akkor a másik hátrafelé haladva szív. A betonpumpa csöve pedig mindig a nyomó ütemben lévő dugattyúhoz fordul, az pedig a betont a csőbe nyomja. Nagyon egyszerű az elv, a lényeg az hogy semmiféle finom mechanikus szelep vagy egyéb alkarész ne érintkezzen a betonnal. Akkor nézzük hogy is működik:

https://www.youtube.com/watch?v=tnZ7199otcE&feature=youtu.be

Ezen a képen a betonpumpa rádiós távirányítója látható. Ez a kezelő derekára van csatolva és szabadon mehet bárhova vele.

Amikor megjött a mixer akkor csinál egy próbanyomást a földre majd rácsatlakoztatják a cölöpfúrógépre. Utána a gép kisegítő embere az alábbi képen látható T alakú cső fedelét leveszi és egy húszliteres kannából speciális folyadékot önt a csőbe. Ez egy csúszós bevonatot képez a cső és a fúrószár belső oldalán és könnyebben átmegy rajta a beton.

Említést kell még tenni arról a narancssárga golyóról ami a csövön van. Hogyan oldják meg a betonpumpa és a fúrógép csövének tisztítását a műszak végén? Ez a golyó egy szivacsgolyó amit beáztatnak vízbe és levegővel keresztülnyomják a csővezetéken. A golyó maga előtt tolva a betonmaradékot hatalmas robbanással érkezik meg a fúrószár végéhez. Így:

https://www.youtube.com/watch?v=T2YPc2WicaM&feature=youtu.be

Most még itt nem tartunk, viszont megérkezett a beton és megkezdődik a munka. Ezen a videón a cölöpfúrás folyamata és az én munkám látszik:

https://www.youtube.com/watch?v=5FR1vGiD5qs&feature=youtu.be

Naponta 30-50 cölöpöt fúrunk le. Mi történik a cölöpökkel ezután? Körbeássák őket és egy speciális szerkezet a cölöproppantó letöri a felső egy métert róluk:

Ez láncon lóg egy munkagépen és rá van csatlakoztatva a gép hidraulikus rendszerére. Működés közben itt látható:

https://www.youtube.com/watch?v=JBBSIjplLe8&feature=youtu.be

A vasalás végén azon az egy méteren polifoam csővel van burkolva a betonvas. Így nem köt hozzá a beton és a roppantó könnyebben lehúzza a vasalásról. Ezután egy nagy alapvasalást tesznek rá majd kiöntik az egészet betonnal és arra épül az épületet tartó betonpillér. Ezen a képen látható hogy néz ki roppantás után:

Majd bevasalva bebetonozva és a pillér bezsaluzva. Mindhárom fázis jól látható.

Hogy néz ki a cölöp? Teljesen olyan formája van mint egy középen merev gerincű dugóhúzónak. Pontosan a spirál alakú gallérnak köszönhető hogy elképesztő súlyt bír el. Mutatom:

https://www.youtube.com/watch?v=JXOFByUGeqg&feature=youtu.be

A terület különböző pontjain Úgynevezett tesztcölöpöket fúrunk le. Ezeken vizsgálják hogy mekkora súllyal terhelve süllyed meg a cölöp. A teszt cölöp köré négy húzócölöpöt fúrunk le. Ezekbe négy szál menetes betonvas kerül amik két keresztgerendához, azok meg egy hosszgerendához csatlakoznak. Így:

Középen egy hidraulikus olajemelő látható, ami rá van ültetve a tesztcölöpre és megtámaszkodik a hosszgerendán. Olajnyomást pumpálnak bele ami megpróbálja a hossztartón és a kereszttartókon át megemelni a négy húzócölöpöt. Természetesen a négy cölöpöt nem tudja kiszakítani a földből ezért a központi tesztcölöpre nehezedik az egész nyomás és próbálja lefelé nyomni. Az egész szerkezetet teleaggatják mindenféle mérőszenzorral ami minden ezredmilliméter elmozdulást dokumentál.

Az egész területen 12 tesztmérőhely lett kialakítva. Ez a 12 mérőpont 60 darab cölöpöt használt fel. Egy mérőponton napokig mérik az esetleges elmozdulásokat.

Igazából itt be is fejezhetném, de van még néhány dolog amiről írni akarok. Szóval ahogy fentebb vázoltam így telik a nap. Általában sötétben fejezzük be de a túlórákat fizetik. A kétszer félóra szünetet nem tartjuk meg a kijelölt időben mert bőven van idő két mixer érkezése között. Ami említésre méltó még történt a nap folyamán az az volt hogy jött Rob és a cég nevében meghívott az évzáró vacsorájukra. Na itt álljunk meg egy percre. Ennek a cégnek két hónapja dolgozok mint ügynökség által kiközvetített alvállalkozó. Gyakorlatilag semmi közöm a céghez.Mégis minden contraktort meghívtak a következő ajánlattal. A parti a St Albans-i Hooliday Inn szállodában lesz. A meghívó a dolgozó feleségének is szól. Korlátlan étel és italfogyasztás, és hogy a kocsi ne legyen probléma mindenkinek szoba van foglalva éjszakára és a következő napra, reggelivel együtt.

Nagyon jól sikerült este volt, igazán jól éreztük magunkat. Egy dolog volt amit megemlítenék. Voltunk körülbelül hetvenen. Mindenki tetemes mennyiségű alkoholt döntött magába, ami rendben is van. Ami érdekes volt hogy a cég nem vett egy bizonyos mennyiségű italt hanem a szálloda bárpultjánál mindenki azt rendelt amit akart. Ha rendeltem egy csapolt sört akkor amikor megkaptam a csapos hölgy beütötte a kasszába és kész. Mindenkinél ugyanígy járt el. A kassza végösszegét a cég rendezte. Na és itt gondolkodtam én el a magyarul szocializálódott lehúzásokon és átveréseken edzett agyammal. Szóval hogy is van ez? Senki nem ellenőrzi hogy a rendelések és a kassza végösszege hogyan fedi egymást? Aha. Nincs több kérdés...

Eddig szólt az "egy napom" története. A háttérmunkások az árokásók tevékenységének bemutatása. Közülük senki sem igényli hogy az építőművészekkel együtt emlegessék a nevét. Mi névtelenül is maradandót alkotunk barátom.

A hátralévő rész az perverzebb műszaki érdeklődésű közönségnek szól a munkánkról, érdekességekről műszaki különlegességekről.

Mi történik ha túl sűrű a beton? Ha időben észrevesszük akkor vizet tetetünk hozzá, de ha nem akkor zavar támad az erőben és ez következik be:

https://www.youtube.com/watch?v=ClM-N1b7bB8&feature=youtu.be

 A bezsaluzott alapokat ilyen távirányítós kishengerekkel tömörítik körbe:

Ezt nem tudom bemutatni működés közben de egy régebbi felvételen látható hogyan dolgozik:

https://www.youtube.com/watch?v=5YRLB4NPm18&feature=youtu.be

A nagydömper munka közben:

https://www.youtube.com/watch?v=s84U9adV-B0&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=ZYKBnNFsE0o&feature=youtu.be

Új trónkövetelő az építőgépek között:

https://www.youtube.com/watch?v=Megkx4JUYKY&feature=youtu.be

Két érdekesség még a Liebherről:

https://www.youtube.com/watch?v=ceOCo3hdN3I&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=mmR-9DYxbTM&feature=youtu.be

Kolléga a 26 tonnás géppel nagyot fogott:

https://www.youtube.com/watch?v=UNk-zALZ4rY&feature=youtu.be

Ha valaki még nem unta volna meg itt van két felvétel a munkámról:

https://www.youtube.com/watch?v=FGA55n58TTo&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=p9OW2P4wLxE&feature=youtu.be

Ez pedig már a végjáték. A cölöpfúró szétszerelése és szállítható állapotba történő összecsomagolása.

https://www.youtube.com/watch?v=iKLaqHrJLqw&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=SbAmxE78BmM&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=GB5ClSRloJk&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=vS2C2jHr6IE&feature=youtu.be

"Végét vetik a zenének, hazamennek a legények"

https://www.youtube.com/watch?v=4wfwRpC45CA&feature=youtu.be

Mint láthattuk a henger a betonpumpa és bizony a daruk is távirányítással dolgoznak. Kézenfekvő a kérdés hogy a munkagépek miért nem? Hiszen a technika adott.

Megpróbálom elmagyarázni.

A fent említett gépeknél a kezelő a gép minden részét látja. Mivelhogy látja nem kell ÉREZNI neki. A munkagépkezelés legalapvetőbb követelménye hogy a kezelő ÉREZZE mi történik a földben hiszen nem látja hogy mit fogott a köröm adott esetben. Elektronikus vezérlésű gépeknél ez az érzés hiányzik. Próbáljuk elképzelni a következőt. Beülünk egy autóba és annak minden rezdülését érezzük. Ha keresztülmegyünk egy fedlapon ha nekitolatunk egy oszlopnak, mindezt ÉREZZÜK. Ha viszont a gyerek távirányítós autóját bekormányozzuk az ágy alá és ott az nekimegy egy papucsnak, vagyis nem koppan akkor NEM érezzük hogy a papucs megállította. A videojátékoknál sincs visszajelzés mikor autóversenyen nekicsúsztatjuk az autót a palánknak. A munkagépek vezérlése nem elektronikus hanem kétlépcsős hidraulikus rendszer vezérli. Ez a feltétele annak hogy megfelelő visszajelzést kapjunk kezelés közben. EZÉRT nincsenek távirányítós munkagépek.

Kultúrsokk? Mit nevezünk kultúrsokknak? Az olyan, mi szocializálódásunktól eltérő szokásokat amik másik országba költözéskor sokkolják az embert. Magyarul megfogalmazva azok a negatívumok amik lefelé húzzák a mérleg serpenyőjét. Egészen addig amíg a pozitívumok serpenyője van lejjebb nincs baj. Mikor az arány megfordul akkor szoktak az emberek elgondolkodni a hazatérésen. Persze ez nem ilyen egyszerű. Vannak olyan országok ahol a negatívumok ellentételezésére csak és kizárólag a pénz lehet az eszköz. A sok pénz. Azért ez európai országokra nem jellemző.

Mi már négy és fél éve vagyunk itt. Talán a kezdeti eufória elmúlt talán a stációkat végigjártuk és bizony a keresztrefeszítés is elmaradt. A mérleg serpenyőlében a pozitívúmok jócskán többen vannak mint a negatívumok de most mégis az utóbbiakról írnék. Nem választom most külön egyes népek viselkedési szokásait hiszen London olyan multikulturális város és olyan szinten keverednek benne a nációk hogy én most egy kalap alá véve mindent, írok a nagy egészről.

Mentalitás.

Rendkívül vigyáznak a másik ember intim szférájára. Beszéd közben nem másznak bele az arcodba, ha elmennek melletted de a ruhájuk hozzád ér már bocsánatot kérnek DE, és itt a DE után igen súlyos dolgokat mondok. Itt az emberek a világ legnagyobb rablói és tolvajai. Mind. Gátlástalanúl lopják és rabolják az idődet az élet minden pillanatában. Azon már fel sem akadok hogy a LIDL-ben ahol alig férni el a polcok között, megáll a birkája középen és percekig telefonál blokkolva ezzel a többi vásárló továbbhaladását. Ez itt természetes és senki még csak felháborodva sincs. Persze, ezt nagyon elegánsan úgy is fel lehet fogni és kommunikálni, hogy senki sem siet. Na de én igen bazdmeg. Én sietek mert jobb dolgom is van annál hogy a parasztivadék mögött várakozzak amíg telefonál, hiszen csak szélre kéne kiállnia és mindenki mehet a dolgára. Ez a más ember idejének szégyentelen tolvajlása az élet minden területén jelen van. Az is mindennapos dolog hogy kipakol a pénztárnál egy bevásárló kocsi árut a szalagra és visszamegy még valamiért. Addig percekig áll a sor, áll a kassza és állok a sorban azt kívánva hogy lépjen vadházasságba a jó édes anyjával. Olyat is láttunk már hogy a kasszánál nem pakolt vissza a kosárba hanem mindent akkurátusan rendszerezve rakta a szatyraiba. Ezért senki nem szól nem háborodik fel, ez itt természetes.

Közlekedés.

Na ott történnek csuda dolgok. Londonban a világ összes béna, teszetosza, libáért vett jogosítványú emberét összehozta a sors. Ha lehet itt még gátlástalanabbul rabolják az idődet. Golders Green főutcáján ahol két egymással szembeni forgalmi sáv van az út szélén parkolósávval, és ha az mind foglalt akkor a világ legtermészetesebb dolga hogy megáll az autóval az egyetlen haladó sávban és elmegy valahova. A mögötte lévők meg majd haladnak ha a szembejövő sávban valaki elengedi őket. Az sem zavar senkit hogy buszok is közlekednek ugyanitt. Majd kikerüli. Hiába van bekamerázva minden utca, hiába van a buszok orrán kamera, könnyedén lehetne szankcionálni az ilyen eseteket de nem történik semmi.

Ha valaki megy előtted és úgy gondolja hogy betolat parkolni két autó közé akkor te nyugodtan előveheted a Háború és Békét kiolvasni, de lehet hogy előbb végzel vele mint ő a tolatással. 

A kedvencem mikor megfordulnak az úton. Itt nincs olyan hogy lekanyarodik egy mellékútra és a háztömböt megkerülve fordul meg. Itt természetes hogy akármilyen forgalom van, akárhány sávon kell keresztülmenni, megfordulnak. Ha meg tud fordulni tolatás nélkül akkor is beiktat minimum három hátramenetet mert fogalma sincs az autója paramétereiről. Na de amikor nincs elég hely. Az az igazi cirkuszi mutatvány. Azzal kezdi Fittipaldi hogy keresztbe fordul az autóval, elfoglalva mindkét haladó sávot. Ettől a pillanattól kezdve tizennyolc perc negyvenhárom másodperc míg megtalálja a rükvercet. Ha megtalálta akkor megmozdul hátrafelé teljes huszonöt millimétert. Hogy a kormányt jó irányba tekeri vagy nem az is kétesélyes de ennek taglalásától most tekintsünk el. Szóval megmozdult hátra. Ugyan van mögötte még másfél méter de ő azt nem látja. Neki elég a huszonöt milliméter. Akkor mostmár rutinosabban tizenhat perc hetvenhat másodperc alatt megtalálja valamelyik előremenő fokozatot. Nem feltétel hogy ez az első fokozat legyen. Akár a harmadik is lehet és akkor a motort üveghangra pörgetve fél kuplungot leégetve hatalmas füstfelhőben előremegy harminckét millimétert. Ezt a folyamatot megismétli még háromszor míg úgy gondolja hogy már ő jó irányban áll és haladhat egyenesen. Ennyi idő alatt az aszfaltból csinos erdő nőtt ki, az autókat moha lepi be a gumikból elszökött a levegő a buszüléseken az utasok csontvázai fehéren világítanak, a kapaszkodókon gibbonok csimpaszkodnak. Beköszöntött a világbéke.

Balesetek esetén is elő szokták venni a tisztességtelen módszereket. Jótanácsként mondom hogyha valaki itt baleset részese akkor a baleset pillanatának elmozdulás nélküli állapotát azonnal és részletesen fényképezze körbe. Ma már minden telefonban van fényképező, ez nem lehet probléma. Elmondom az én esetemet. Főútról kanyarodtam mellékútra.  A mellékútról kikanyarodó még a főúton belémjött. Ok minden ment a maga útján nem én voltam a hibás az okozó elismerte felelősségét ámen. Aztán fél év múlva kaptam egy levelet a biztosítómtól hogy én vagyok a hibás. Válaszoltam hogy nem én vagyok a hibás. Írják hogy de én vagyok és már lezárták az ügyet. Én meg visszaírtam hogy fényképekkel tudom bizonyítani hogy a másik fél a hibás és álljanak elő az én felelősségemet alátámasztó bizonyítékokkal ellenkező esetben jogi útra terelem az ügyet. Jött egy levél hogy NEM én vagyok a hibás és megmarad a bónuszom. Miért kóstoltak be fél év múlva? Azért mert a térfigyelő kamerák meg busz kamerák felvételeit fél évig őrzik utána már esetleges bírósági eljárás során nem lehet kikérni. Szóval némi tisztességtelenségért itt sem mennek a szomszédba. 

  Parkolás

Nem az a kérdés hogy megbüntetnek-e tilosban parkolásért hanem az hogy mikor. Mert hogy megfognak az biztos. A parkolótársaságok ugyanolyan tisztességtelen lehúzós tetvedékek mint otthon. Mondok egy példát. A mi utcánk egy parkolási zónához tartozik. Legyen ez a zóna a D zóna. Az én engedélyem a D zónára szól. A zónák határain átfedéseket szoktak hagyni. Vagyis a D és W zóna határán DW jelzéssel hagynak néhány parkolóhelyet ahol mindkét zóna autósai parkolhatnak  A mi utcánk vége szintén ilyen átfedéses zóna. Az ember azt gondolná hogy a zónák határait az utcák vonalai határozzák meg valamennyire. Én is ezt gondoltam de ez a gondolat 55 fontba fájt nekem. Ugyanis az egész utcánk D zóna, a végén néhány átmeneti DW zónás parkolóhellyel és most jön a lényeg, betettek a mi utcánkba három W zónás helyet. Vagyis az egész utcában parkolhatok kivéve az utca végén a jobb oldalon három helyet. A bal oldal már DW jelzésű. Szóval így megy ez itt. Is.

Tömegközlekedés.

Csak magamat tudom ismételni. Csapnivaló, szervezetlen, megbízhatatlan. Viszont legalább jó drága. A buszok rendszertelenül közlekednek és bármikor bárhol megszakíthatják az utat. A buszjáratok közlekedése nem végállomástól végállomásig tart hanem ötletszerűen bárhol azt mondhatja a sofőr hogy ITT van a végállomás. A vezetési kultúra szomáliai szint merthogy a sofőrök is onnan jöttek. Na jó, való igaz hogy a magyar sofőrt mindig meg lehet ismerni mert normálisan közlekedik. Ez tény. A buszokon késő délutánra bokáig járunk a szemétben. Az "úri" közönség kezéből minden ott esik ki ahol éppen van.

A metró az más műfaj. Minden végállomáson takarítják, összeszedik a szemetet. Az utazóközönség teljesen más mint a buszoké. Csendes kulturált, udvarias. A metró csak egy fokkal megbízhatóbb mint a busz. Igen gyakoriak az üzemzavarok. Hónapokig járhatsz ugyanazon az útvonalon ugyanazt a szolgáltatást kapva aztán egyszer behúzva előtted a rács és kiírva hogy a metró nem közlekedik.

Volt már néhány csörtém buszsofőrökkel itt az oldalon. Végső érvként mindig azt hozták fel hogy én hogyan csinálnám. Kérem szépen, nem ez a kérdés. Nem én kapok font tízezreket London közlekedésének megszervezéséért. Én UTAS vagyok aki FIZET egy szolgáltatásért. Olyan pénzzel fizetek amit kemény munkával kerestem és amelyik munkában nekem sem megengedett a hibázás. Ezért a pénzért én is hiba nélküli szolgáltatást várok. KIFOGÁSOK NÉLKÜLI hibátlan szolgáltatást. Ha egy busz homlokára rá van írva hogy a végállomás Golders Green akkor az a végállomás ne Kilburn legyen.Ez olyan nagy kérés?

Vásárlási kultúra.

A vásárlási kultúra az olyan tenyérbemászó. Mikor levesz egy ruhát a fogasról majd miután magához próbálta ott esik ki a kezéből és megy tovább akkor úgy tudnám fejbevágni hogy a takony menetet vágna a nyakán. Olyan nincs hogy valaki megfog egy terméket azt ugyanúgy tenné vissza a polcra. A hipermarketek ruhaosztályán estére térdig járunk a ruhában. Ugyanez igaz minden más részlegre legyen az mirelitosztály vagy zöldségpult. Az áruházi lopás olyan természetes hogy még leplezni sem próbálják. Bejön a csöves és simán mindenki szeme láttára betesz a kabátja belső zsebébe egy töményet.

Munkahely.

Amit erről tudok mondani az igazából nem negatívum. Viszont kultúrsokknak tökéletes példa. Én Magyarországon az építőiparban ledolgoztam 30évet. Ezidő alatt láthatósági mellény volt rajtam talán két napot. Biztonsági sisak talán egy hetet. Acélorrú bakancs az már többet mert volt ahol azt adtak a munkaruha mellé de általában odaadtam valakinek a családban és normális könnyű cipőben dolgoztam. egyébként a cégnél a gépkezelők kérhettek acélbetét nélküli munkavédelmi cipőt is. hogy abban mi volt a munkavédelem azt nem tudom. Angliában a legnagyobb sokk az elképesztően szigorú munkavédelmi előírások garmadája. Eleve a munkaterületre csak arra a területre szóló oktatás után ujjlenyomat azonosítóval ellátott beléptetőkapun keresztül biztonsági sisakban, láthatósági mellényben, acélorrú bakancsban, kesztyűben, és védőszemüvegben  szabad belépni. Mivel szemüveges vagyok rám nem vonatkozik, de volt már hogy kerestek akkora védőszemüveget ami ráfért a dioptriás szemüvegemre. Olyan is volt már hogy az építésvezetővel akartam beszélni és csak akkor állt szóba velem mikor védőkesztyűt vettem fel. A gépben a sisakot levehetem de ha kiszállok akkor sisakban, védőkesztyűben tehetem. A végtelenségig lehetne sorolni az egyéb biztonsági előírásokat, amiket nem csak előírnak de be is tartatnak. Ha a brit munkavédelmi rendszert veszem 100%-nak ahhoz képest a magyar jó ha van 20%.

Ennyi volt amit hirtelen össze tudtam szedni kultúrsokk témájában.