Gabi családtag volt. A nővérem veje, az unokahúgom férje. Ha röviden jellemezném azt mondanám hogy egy jámbor óriás. Kétajtós szekrény termet, péklapátnyi tenyér. Olyan igazi nagy lapaj ember. Szerencsére agresszivitás annyi szorult bele mint egy molylepkébe. Klasszikus életút az övé. Házasság, lakás, gyerekek. Világéletében dolgozott, mégpedig kemény fizikai munkát. Először sírkövesnél csiszolta a köveket majd odavittem ahol én dolgoztam. Soha senki mással nem tettem ilyet de benne megbíztam. Megállta a helyét, soha kifogás nem érte a munkáját. 

Voltak elhajlásai de kinek nincsenek? Néhány évig anyáméknál laktak és egyszer mutter ment reggel a boltba és Gabit ott találta a virágágyásban aludva a tulipánok között. Éjszaka már nem szomjasan hazatérve nem akarta zavarni a családot és megágyazott magának a virágok között. Anyám kiváló éleslátással mindjárt elnevezte Tulipános Fanfannak. 

Aztán egy kis faluban lakást vettek és jött három gyerek. Nagy szeretettel nevelték őket szerény körülmények között de mindent megadva nekik. 

A munkahelyen kívül általában disznóvágáskor futottunk össze. Brutális ereje sokszor kisegített. A családom többi tagja nem lelkesedett a disznó gyilkolászásért de Gabi, apánk halála után néhány évvel került a családba éppen jókor.  Ha ő megfogta a disznót az meg volt fogva. Emlékszem egyszer egy közel hárommázsás cocát vágtunk a nővéremnek. Nem mertük kiengedni az udvarra, a karámban viszont csak a disznó meg két ember fért el.  Mondtam a Gabinak hogy márpedig kettőnkre vár az ott bent. Bólintott, bementünk. Lebirkóztuk aztán megszúrtam. A disznó utolsó erejével a lábával a karám egyik oldalát döntötte ki a fejével a másikat. Mondtam is Gabinak hogy veled ketten akármekkorát bevállalok.

Aztán kikerültem Londonba, a disznóvágások is elmaradtak már, csak annyit tudtam róla hogy dolgozik becsülettel. Két gyönyörű unokája született, és ha a sors közbe nem szól látta volna felnőni őket. Nővéremmel minden héten telefonon beszéltem és ő mondta hogy baj van a Gabival. Megtámadta valami kór és testileg szellemileg napról napra épült le. Megjárta a magyar egészségügy legsötétebb bugyrait, de nem tudtak segíteni rajta. Karácsonykor meglátogattam és bár akkor tiszta elmével beszélgetett velem, már az ágyból nem tudott felkelni. Az a hatalmas ember elfogyott. Szörnyű volt nézni hogy az egykor életerős, hegyomlás méretű  férfi magatehetetlenné válva fekszik az ágyon. Felesége a munkahelyét otthagyva főállású gondozóként minden percében vele volt.

Aztán egyik reggel hívott a nővérem. Gabi meghalt. Eddig bírta. Nem volt ötven éves. Feleséget, három gyereket két unokát hagyott hátra.

A sors nem kímélte. Apját gyerekkorában elvesztette autóbalesetben. Nővére, bátyja évekkel ezelőtt meghalt rákban. Most ő is követte őket.

Melós volt. A legjobbak közül. Férj volt, apa volt, nagyapa volt. A legjobbak közül. 

Gabi, egyszer majd ott fönn számítok rád mikor meg kell fogni a disznót.

Nyugodjál békében, legyen neked könnyű a föld.