Körülbelül két évvel ezelőtt írtam egy posztot. A poszt nem érdekes, nem vagyok rá büszke később bocsánatot is kértem érte. Nem ez a lényeg, hanem hogy a hozzászólások között teret adtam egyik barátomnak akinek, hát hogyis mondjam, elég sajátos világképe van. Több más blogról kitiltották már, de igazából ez sem érdekes. az egésznek az a lényege hogy azon a kommentmezőn összeverődött egy jó kis társaság a világ minden tájáról és bizony sokszor alakultak ki nagyon érdekes és tartalmas beszélgetések. Annyira hogy néhány napja elértük a 100ezredik kommentet. Mindezt úgy hogy az utolsó kétszáz napra esik 50ezer komment ami minden napra átlagban 250-et valószínűsít. Fent említett barátomnak igen nagy szerepe van ebben. Ő ott a bokszzsák, az aktuális hülyegyerek és a megnevelendő rosszfiú, nem mellékesen a bulvár szerepét tölti be. Mitől pörög egy blog? Nyilván a posztoktól. Én havonta 2-3 posztot tettem ki mostmár valahol a 250. környékén járunk és hát tudjuk hogy hol van a Digger blog.
Ugyanakkor váratlan sikert hozott az említett poszt kommenszáma is. Mitől pörög a kommentlista? Egyértelműen attól ha odakattintok és látok ott MINDIG friss hozzászólást. Ez a lényeg és nem más. Ha felkeresem az oldalt és nem látok friss írást akkor legközelebb később keresem fel és mivel mindenki így tesz szép lassan elhal az egész.
Ezért kell a bulvár, a bokszzsák, a semmiről sem szóló töltelékkommentek hogy alkalomadtán aztán értelmes témáról folyjon a szó. Ezt a köztes időt biztosította fent említett barátom.
Úgy döntöttem hogy onnan a Sötétség birodalmának legmélyéről felhozom a nyilvánosság elé kommentfolyam folytatását. Legalábbis megpróbálom.
Úgy terveztem hogy bezárom azt és kinyitom ezt. Rögtönzött közvéleménykutatásomnak az lett az eredménye hogy nem sokan támogatták. Ezért köztes megoldást választottam. Megnyitom ezt és nyitva hagyom azt.
Aztán vagy feljövünk ide vagy nem.
Rengeteg blog van az internet világában. A többség valamire szakosodott fórum. Főzésre, határátkelőkre, politikára, ufókokra és felsorolni sem lehet mi mindenre. Beszélgetős blog is van biztos ezen kívül. nem tudom mennyire sikeres.
Nem akarok egy blognak sem a konkurrenciája lenni. Nem akarok ÉRTELMES BESZÉD BLOGOT. Az értelmes beszéd blogok mind dögunalmasak. Bulvárblogot akarok ahol nyomokban előfordul értelmes beszéd.
Nem moderálok, nem cenzúrázok, tegye meg ezt mindenki magának. Nem védek meg senkit, védjen meg téged a Nőtanács. Ha idejössz szívesen látunk, ha nem akkor meg kiutálunk. Előre borítékolom hogy lesz néhány sértett ember aki duzzogva elmegy innen. Nyilván van aki nem bír egy társaságot vagy személyt, személyeket és elmegy. Ez természetes. Én is jöttem már el két blogról úgy hogy mindegyik helyen 5 évet kommenteltem. Aztán tele lesz a hócipő és lelépünk.
Azt viszont megtanultam hogy ahhoz hogy valaki megsértődjön nem kell hogy megsértsék. Ez a két dolog nem függ össze. Gyere ide, aztán ha nem érzed jól magad akkor ideológia gyártás nélkül lépj le.
Ha idejössz számolj vele hogy kapni fogsz a pofádra. Akik engem ismernek azok tudják hogy nincs még egy akkora marha aki a barátaitól olyan sokat elvisel mint én. Tény hogy én is adom az ívet rendesen, ritkulnak is mintha ciánoznák őket.
A mi társaságunk elég sokszínű. A jogásztól a munkakerülőig, a bankártól az árokásóig széles a paletta.
Itt most mindenki tiszta lappal indul, egyetlen embert kivéve aki már alapból ki van tiltva. Igen nehezen tolerálom a frissen regisztrált nicknévvel idehányó trollokat. Általában kibaszom őket mint macskát szarni.
A Gyerekihóra poszt egy nyílt tér mostantól. Rajtatok múlik hogy a hamvába hullik vagy a következő 100ezer kommentet itt éljük meg. A blog természetesen az általam írt posztokkal megy tovább ahogy eddig.
Hogy az egyik általam nagyon tisztelt kommentelőtársam szavait idézzem útjára bocsátva ezt a posztot:
HAJRÁ MARI NÉNI...
