Ott tartottunk hogy október utolsó hetében ittlétem alatt először hazamentem. Az egy hét alatt gyakorlatilag ügyeket intéztem nagyrészt hiába. A TB-ből való kijelentkezésre nem maradt időm. A magánnyugdíj pénztári megtakarításomat próbáltam megmenteni állítólag az utolsó pillanatban voltam és át tudom vinni az ERSTE-hez voltam is náluk át is vettek volna e később kiderült hogy néhány nappal kicsúsztam az időből és az AEGON már nem adta át nekik így az én három milliómat is ellopta pártunk és kormányunk.
Közben családlátogatás mindenhol élménybeszámolók stb…
Mit láttam közel másfél év után?
Egy belefásult letargiába taszított országot. Ökölbe szorított arcokat túlélésre játszó embereket. Elképesztő drágaságot a boltokban. Mindenki próbál megélni ahogy tud spórolni amin lehet. Például a fűtésen. Feltűnt hogy szinte minden udvarban farakások állnak és a közlekedő autók nagy része vagy utánfutón vagy a csomagtartóban fát szállít. Lényegesen kevesebb autó az utakon kevesebb vevő a boltokban. Rájöttem hogy túl csóró vagyok én ahhoz hogy abban az országban éljek.
Mivé lettél mit tettek veled Magyarország?
November 4.-én jöttem vissza. Várt a lutoni munkaajánlat és
Szóval gyorsan elkezdtem autót keresni. Három nap után egy erdélyi magyartól vettem egy Nissan Primera 2,2 dízelt. Csak összehasonlításképpen mondom hogy otthon van egy 2005-ben egymillió forintért vásárolt Nissan Primera-m. Az egy első generációs Primera 70 lóerővel minden extra nélkül. Tíz évesen vettem 200ezer kilométerrel . Most van benne 400ezer. Gondolkodok rajta hogy levizsgáztatom még egyszer hogy ha hazamegyek legyen mivel járni.
Ez a Primera ami itt van 130 lóerős full extrás kombi. Tíz éves 180ezer kilométerrel. Magyar pénzben 560ezer forintért vettem. Kevesebb mint egyhavi fizetésem. Elképesztő iramban rothad itt a kapitalizmusJ
Megvettem az autót a lutoni meló elúszott és a november hónap ittlétem legsötétebb hónapja lett. Egyszerűen nem találtam munkát. Nem tudom miért de se hirdetéseket nem raktak fel sem ajánlatokat nem kaptam. Mást se csináltam minden nap mint ügynökségekhez regisztráltam és SMS-eket küldözgettem munkáért és semmi. Az hogy két munka között eltelik egy max másfél hét az normális de egy hónap az sok. Máig nem értem. Pedig mindent megtettem van regisztrációm több mint száz ügynökségnél kétszáz munkatársuk elérhetőségével.
Végül december 5.-én kaptam munkát Wimbledonban. Ugyan csak 10,5 fontot fizetett de azonnal elfogadtam. A kevés órabért kompenzálta hogy minden szombaton dolgoztunk.
Egy régi házat kellett lebontani majd az új ház alapozását megcsinálni. Az egész munkaterületen ketten voltunk egy lengyel sráccal Grzemekkel. Egy hétig tartott a nevét megjegyezni. Néha megjelent a művezető kimért ezt-azt, megmondta mit csináljunk és elment. Jó meló volt. Két és fél hónapig tartott.
Ezután megint belefutottam egy egynapos munkába Vauxhall-ban.
Ezután jött az a meló amivel tegnap végeztem. Moor Park-ban kellett dolgozni egy nagyon híres magán főiskolában a Taylor’s Merchant School-ban. Az iskola nagyságára jellemző hogy csak focipályából 12 van és még ugyanekkora területen művelik a különböző ilyen-olyan idióta angol mezőnyjátékokat. Mikor beléptem az iskola kapuján negyed órát gyalogoltam a munkahelyig. Hatalmas terület de minden sövény élére vágva minden fűszál a megfelelő irányba fésülve A madaraknak külön légi irányítás légifolyosókkal kijelölve. Ez egy nagyon régi patinás kereskedelmi iskola csak fiúknak. Állítólag 19ezer font az éves tagdíj.
Utat építettünk parkolót bővítettünk buszmegállókat csináltunk. Itt főként angolokkal dolgoztam de volt egy román egy litván és egy albán is.
Nagyon jó munkahely volt sokat kellett dolgozni volt hogy reggel héttől este nyolcig. Viszont kiváló társaság kellemes légkör.
Közben annyi változás történt az életünkben hogy A feleségem cégénél leépítések voltak és Ő is beleesett. Elküldték a munkahelyéről. Most ott tartunk hogy beadtunk minden papírt Hausing benefit-re meg Tax credit-re meg Child Tax Creditre. Meglátjuk mennyit kapunk utána keres valami állást.
Csak mellékesen jegyzem meg hogy az utóbbi két hónapban nem volt olyan nap hogy ne kaptam volna legalább 5 munkaajánlatot különböző ügynökségektől.
Na szóval tegnap volt az utolsó nap reggel kérdem Simont hogy a telefonszámát megadhatom e referenciának ha kérik ügynökségek. Mondta hogy persze természetesen. Az ügynökségek írásos referenciát nem fogadnak el csak művezető telefonszámát és azonnal fel is hívják őket.
Lényeg a lényeg hogy délután egy ügynökség írt hogy van meló Wimbledonban. Mindjárt válaszoltam hogy hétfőtől elérhető vagyok. Azonnal felhívtak és kérgezték hogy milyen cégeknél dolgoztam meg milyen referenciáim vannak? Mondom hogy Dolgoztam a SKANSKA-nak a BRAUN-nak a BRENNAN-nak most pedig a BREHENY-nek.
Mondja hogy meg tudom e adni a művezető számát. Mondom elküldöm SMS-ben. Egyszer csak látom hogy Simon telefonál és nézeget felém. Beszéltek vagy három percig. Mikor befejezte mutatja felém a felfelé tartott hüvelykujját hogy minden rendben. Egy perc múlva megkaptam a címet. Hétfőn megyek aztán majd meglátjuk
Még annyi történt hogy múlt szombaton vittem az autót műszaki vizsgára. Tartottam tőle mert nem tudtam milyen állapotban van. Bár mindent megnéztek rajta majdnem egy óráig vizsgálták minden gond nélkül átment. Kezdem elhinni hogy jó autót vettem.
