Írnék néhány gondolatot a főzésről a magam szűkre szabott módján. A motorok és a nők után a főzés az a téma amihez mindenki ért amiről mindenkinek határozott véleménye van és általában a másik nem tudja jól hogy hogyan is kell csinálni.
Én a problémát ott látom hogy a többség az nem megnyilatkozik a témában hanem kinyilatkozik. Pedig ez a legnagyobb hiba amit elkövethetünk a főzéssel kapcsolatban. Ugye van az az unalomig ismert közhely hogy ízlések és pofonok különbözőek. Mégis a legtöbb ember egy adott ételre azt mondja hogy ezt így kell csinálni és kész mert ha másképp csinálod ha egy milligramm kakukkfűvel többet teszel bele akkor az már nem az ami nem autentikus nem hagyományos nem finom. Ezeken aztán jókat lehet vitatkozni és mindenki körömszakadtáig védi a maga igazát. Képzeljük el azt az abszurd helyzetet hogy valaki kinyilatkoztatja hogy a nő márpedig szőke magas 90-60-90 mérettel rendelkezik és hajszálpontosan úgy néz ki mint Marilyn Monroe. Aztán valami csoda folytán hirtelen minden nő ilyen lenne a földgolyón. Ha azt mondom hogy a dögunalom köszöntene ránk akkor nem túlzok. Ugyanez a helyzet az ételekkel is. Mi lenne ha minden pörkölt egyforma lenne? Akárhova mennénk az országban mindenhol ugyanazt az egyébként finom de mégiscsak egyenízt kapnánk. Ezért nem értettem soha hogy miért kell egyes ételekre ráhúzni egy sémát és szigorú korlátok közé szorítani az elkészítését. Mert ha valaki tesz bele mást is akkor az már istenkáromlás az már a gasztronómia megcsúfolása és különben is itt a világvége. Merthogy a húslevesben csak és kizárólag kilenc fajta zöldségnek kell lenni és ha valaki kihagy egyet vagy eggyel többet rak bele az már nem húsleves. Számtalanszor elhangzik hogy hú ha az is van benne az akkor már nem az és fuj fuj fuj. Érdekes hogy viszont vannak olyan ételek amikről elfogadottá vált hogy ahány ház annyi szokás. A disznóvágás hagyományairól és az ott készült ételekről elfogadja mindenki hogy ahány annyi féle. A pörköltről miért nem ez a felfogás? Ha disznózsír helyett kacsazsírt teszek a hagyma alá akkor már ki vagyok tagadva? Ha a lecsót főtt tojással és cukorral eszem akkor az emberiség megrontója vagyok?
Itt érkeztünk el a főzés terén a sznobok és a gourmanok táborába. A sznobok akik csak szürkemarhából csak mangalicából csak szibériai fagyasztott mamutból tudják elképzelni az étrendjüket és ami nem felel meg ezen kritériumoknak az ehetetlen és a pórnép eledele. Ők azok akik csak a jól bevált őstermelőtől a Mari nénitől veszik a tojást, százkilométereket utaznak Józsi bácsihoz mangalicasajtból készült körözöttért az ököruszálylevest pedig bölényfarokból készítik. Mindezt azért mert megtehetik mert a szomszéd is így csinálja és mert csak. Őket basszák át a leggyakrabban de hagyjuk meg őket boldog hitükben.
Aztán vannak a gourmanok. Őket csak a borlovagokhoz tudnám hasonlítani akikről egy régen írt szösszenetemet beszúrnám ide:
„Az úgy nevezett „borszakértőkről“ egyébként is külön véleményem van. Igen jókat szoktam röhögni mikor a máltai templomos lovagok jelmezébe öltözött „borlovag" kezébe veszi a talpas poharat. Meglötyköli, szakértően a fény felé tartja kortyol belőle megmossa vele a fogát és nyilatkozik „ -Ez kérem szépen egy testes száraz bor amiben lassú a tanninok lecsengése enyhe vaniliás útóízzel és gyümölcsös teltséggel. Az évjárat 2009-es és a Somlóhegy Lófingató dűlőjéből származik Furunkulus Béla pincészetéből az október 4.-én tartott szüretből. Világosan kiérződik belőle hogy a nyolcadik sor hatodik tőkéjének tövéhez a tavaszi metszés alkalmával odavizelt Ion Radonescu román feketemunkás ami felhívja a figyelmet a szőlőművelők keserű sorsára. Értékelésem végén megadnám mobilwc kölcsönző cégem elérhetőségét és mondjátok meg Ionnak hogy magas a húgysava meg a koleszterinszintje valamint nyolcadik hónapos terhes. „
A főzés területén ugyanezek a „szagértők” jelen vannak. A sült hús ízéből megmondják a hízótáp összetevőit megyénkénti felbontásban, ismerik a tarhonyaföld vegyi sajátosságait és a tányér színéből megmondják hol bányázták a hozzávaló kaolint.
