Néhány gondolat a divatos a trendi a korszerű a tudatos, összefoglalva az önsanyargató étrendekről. Köztudott hogy ami igazán jólesik az vagy hizlal vagy erkölcstelen. Minden étrend tilt valamit sőt az egyik azt tiltja amit a másik enged a másik azt tiltja amit az egyik enged. Mindenesetre nekem van egy általános tapasztalatom az ilyen-olyan étrendeket előnyben részesítőkről. Valamilyen furcsa oknál fogva az ilyen emberek besavanyodott humortalan karótnyelt merev faszok.Persze a saját véleményük szerint ők a legszórakoztatóbb emberek a földön speciális humorérzékkel. Legyen úgy higgyék azt de amikor engem akarnak téríteni mármár egy inkvizítor vehemenciájával azt igen nehezen viselem. Nekik szól az alábbi írás.

Ha versenyt hirdetnének a legegészségtelenebbül táplálkozó család kategóriában mondjuk 150évre visszamenőleg akkor a mienk jó eséllyel indulna a győzelemért. 
Anyai nagyszüleim az ezernyolcszázas évek végén születtek, nagyapám famíliája generációkra visszamenően pék família volt. Sváb pékek. Kenyér és péksütemény fogyasztásban verhetetlenek. Legrégebbi emlékeim közé tartozik hogy négy és hatéves korom között a szüleim reggel négykor keltettek és a bicikli hátsó ülésén toltak át nagyapámékhoz ahol még aludtam kicsit aztán onnan mentem az óvodába. Előtte viszont egy kétliteres kannával átballagtam a szomszédba a frissen fejt tehéntejért. Én ittam belőle valamennyit a többit nagyszüleim elfogyasztották. Mindketten jóval 80éves kor fölött haltak meg ráadásul nagyanyám 80évesen 160kilósan túlélt egy combnyaktörést. Bár most hogy belegondolok ha nem mérgezték volna magukat ilyen ételekkel akkor lehet hogy ma is élnek:)))) 
A másik nagyszüleim ma divatos szóval az agrárszektorban dolgoztak. Magyarul parasztok voltak. Nagyapám csordás volt a falu hízómarha gulyáját gondozta. Gabonában ők sem szűkölködtek lévén hogy gabonában kapta a fizetését. Nem voltak olyan jómódúak mint iparos nagyapámék húst inkább csak hétvégén ettek addig kenyér zsír tojás kukoricakása és egyéb gabonaféléken éltek. Sajnos csak 85évig. 
Anyám világ életébe nagy kedvelője volt a friss kenyérnek és a tejnek. Lehet valami a csonterősítő hatásában mert 80 évesen is mindennap kötelességének érezte hogy elmenjen a boltba még tükörjégen is. Esett is hatalmasakat mégse tört semmije pedig Ő is 100kiló feletti volt mindig. 84évesen halt meg. 
Én sem vetek meg semmi földi jót. Mindent eszek mindennel és fordítva. Kurva jól érzem magam a bőrömben. Vérnyomásom alacsony a koleszterin vércukor abszolút rendben és 30év rázatása után sem fáj a derekam. 
Lehet hogy holnap feldobom a pacskert de legalább azzal a tudattal hogy ÉLTEM. 
Nem érdekel a génkezelt akármi az antibiotikummal teletömött csülök. 
Persze tudom hogy mindenki „ismerőstől” „őstermelőről” „megbízható helyről” szerzi be a biokukoricán hízlalt csirkét, a Mátra érintetlen tölgyeseiben személyesen Vidróczki által makkoltatott mangalicasonkát és a Hortobágyon legeltetett szürkemarha bélszínt ahol még a gulyás is palackba gyűjti a vizeletét nehogy szennyezze a drága legelőt. 
Egészségükre váljon. 
Néhány gondolatot azért megosztanék. 
Mióta itt kint vagyok egy kicsit másképp szemlélem a világot. Valahogy toleránsabb lettem. Valahogy más alapján ítélem meg az embereket. 
Gondoljatok bele annak a visszásságába hogy Magyarországon mi alapján ítélnek, mi alapján véleményeznek embereket. 
Elképesztő hogy emberek az „egyszerű” jelzővel minősítenek másokat pusztán az alapján mert a Tesco-ban vásárol. Vagy az alapján hogy mit néz a TV-ben. Vagy hogy mit eszik. Vagy mit nem eszik. Jelentéktelen hatszázad rangú dolgok amiknek semmi közük senkinek a valódi értékéhez. Na többek között ez is azok közé tartozik amik itt elképzelhetetlenek. 
A felsorolt dolgok itt mindenkinek a magánszférájához tartoznak és fel se merül ezen keresztül megítélni bárkit. 
Persze Magyarország más. Valamikor az „ezeröcsi” volt a presztízs most meg a biomarha. 
Mert az rangot ad. Az „tudatos”. Ez a divat most a „tudatos” vásárló. Mert akinek tudatja van az egyből feljebb pozícionálja magát a ranglistán. Aki pedig nem hajlandó „tudatosnak” lenni az rongálja az egészségét az szemetet eszik az előbb meg fog halni sőt ami már-már főbenjáró bűn hízlalja a büdösimperialistakarvalytőkést a pénzével. 

A természeti népekről. 
Nem tudom ki mit ért ez alatt de ha valaki a meleg égövön élő halászó vadászó gyűjtögető életmódot folytató népeket érti az ki kell ábrándítanom. 
Igen kevés húst esznek. Jobbára ünnepi alkalom ha húshoz jutnak. 
Ennek egyik legfőbb oka hogy a férfiember lusta mint a dög és az élelmiszerszerző tevékenységet szívesen áthárítja az asszonynépre. Másrészt pedig az úgynevezett őserdőben simán éhen lehet halni. A vadászat nehéz és fárasztó. Az oroszlán zsákmányszerző próbálkozásai közül is jó esetben minden tizedik sikeres pedig elég jól el van látva eszközökkel. Jobban mint egy busman. Tudom hogy különböző népszerű filmek (Az istenek a fejükre estek) meg a többi „természetfilm” mást sugall de az ettől még így van. 
Bármilyen furcsa de a meleg tengerek és óceánok halállománya rendkívül szegényes. 
Nagyon szép színes halak vannak jól lehet búvárkodni de a világ halfogyasztását szinte teljes egészében a hideg tengerek halállománya fedezi. 
A természeti népek közül talán egyedül az eszkimó az amelyik kizárólag húson élt. Mondom élt mert már ez is teljesen megváltozott. 
A trópusi népek közül a maszájok akik szinte teljesen állati eredetű táplálékot esznek. 
Na mit? Tejet. Vérrel keverve. Köszönik jól vannak talán Afrika legegészségesebb népcsoportja az övék. 
Az állattenyésztő népek sem esznek sok húst. Náluk az állat vagyontárgy. Pénz. 
A pénzt pedig nem eszik meg. 
Nemrég voltam a British Múzeumban. 
Rengeteg vaskori bronzkori ember csontvázát láttam. Feltűnt valami nagyon érdekes. 
Az első metsző fogak mindegyike él nélküli széles rágófelületű volt. 
Ez a fogképlet nem a húsevést támogatja.
Az én véleményem a paleóról meg a vegáról meg az összes kirekesztő táplálkozásról rövid: 
Szélsőségek. 
Nem szeretem a szélsőségeket.