Nosztalgiázzunk egy kicsit.
Felfoghatatlan sebességgel változik világunk. Gondoljunk bele.Harminc éve még bakelit lemezen meg szalagos magnón hallgattuk a Pink Floyd-ot most pedig már az MP akárhányas lejátszó is idejét múlta mert a telefonunk komplett számítógép.
Vidéki kis faluban nőttem fel. Nagy kertünk volt tyúkokat tartottunk disznókat hizlaltunk.Fekete-fehér Munkácsi televízión néztük esténként a Forsite Saga-t a Búcsukban pedig jól fogyott a Ben Quick póló. A mai fiatalság már nem tudja miről beszélek.A kertünkben olyan szőlő és gyümölcsfajták voltak amiknek mára a nevét is elfelejtették.
Emlékszik valaki a Piros Bélű Körtére? Az édesalmára? A Pogácsa vagy Ananász Barackra?Érdekes hogy a Pogácsa Barack az utóbbi években megint divatba jött laposbarack néven kapható mindenhol csak ez már teljesen más fajta.Az eredeti az nagyon lédús, ananászra emlékeztető ízű volt és a legkisebb ütődés is hamar romlásnak indította.Volt még a Búzával Érő Körte ami egy aprószemű körte volt de sok termett és nem kellett permetezni.
Nekünk még természetes volt hogy egy zsíros vagy lekváros kenyérrel kiüljünk az árokpartra és a haverokkal megbeszéljük az előző nap TV-ben látott Parittyás Kierry-t
Akácfáról pampuskát ettünk az árokpartról papsajtot. A csúzli nem hiányozhatott egyikünk zsebéből sem. Vas és üveggolyókkal golyóztunk és pénzzel stríeltünk meg snóbliztunk. Indiánok voltunk pulykatollból készített fejdísszel.
Minden nap kaptam Anyámtól egy réz kétforintost. Ez volt közismert nevén a Bélás. Azért adta hogy vegyek belőle tíz deka nápolyit az iskola boltjában.
Ez a bolt a Pajtás nevet viselte és az egyik tanár Dezső bácsi üzemeltette. Mindig lehetett Dianás cukrot kapni. A főutcán a Presszóban volt fagyi ötven fillérért kisgombóc, egy forintért nagy gombóc. A Bélásom általában ezekre ment el.
Volt még a faluban Trafik. Igazi kincseket árult. Műanyag indián katonákat meg krumplicukrot és Bocskorszíjat. Ott szereztük be a pisztolyokba való szalagpatronokat is amit bele kellett rakni a pisztolyba és a kakas ütésére nagyot durrant. Akkor még ismeretlen volt a petárda.
Gombostűből hajtottunk horgot parafadugóból és libatollból csináltunk úszót és mogyorófa vesszőből horgászbotot amivel a patakban horgásztunk. Ami most a horgászoknak a semmitérő törpeharcsa az nekünk a paptetű (vágó durbincs) volt.
Kifigyeltük és kiszedtük a madárfiókákat a fészkekből és megpróbáltuk felnevelni. Kevés sikerrel.Mi még tudtuk mi az az isafa a kocsilőcs és a petrence.Tudtuk mi a hidas és a szaletli.Láttam a falunkban koporsóboltot és egy lóval húzott halottszállító batárt.
Négy forint volt egy hajvágás. A moziban 19sor szék volt de fehér ember csak a tizedik sortól felfelé vet jegyet attól lefelé az úgynevezett cigánypáholy volt.
Én még kaptam emberes pofonokat az iskolában amit nem mertem elmondani otthon mert kaptam volna a párját.Anyám minden nyáron eltört rajtam néhány fakanalat. Megérdemeltem.
Télen alig vártuk már a disznóvágást aztán pár hét után már utáltuk a hurkát mert mindig azt kellett enni mivel fagyasztó nem volt.
Emlékszem az olajkályhás világra. Iszonyú büdös volt és mindig szerelni kellett őket.Később szobámban fűrészporos kályhával fűtöttem amiről ma már senki nem tudja mi volt az.Majd az erdőre jártunk fát vágni. Amit a favágók meghagytak ágakat azokat vágtuk rakatokba és vittük haza a cserépkályhába. Nem motoros fűrésszel hanem baltával.Száz mázsát minden télen. Otthon tovább kellett aprítani körfűrésszel. Az is házi készítésű volt.
Ott voltam a Nővérem, a Bátyám és még néhány rokon házépítésénél.Apám , Sógorom kőműves volt.Mindig azzal kezdték hogy a telken építettek egy WC-t. Mellékesen megjegyzem hogy ma a 21. században van Magyarországon olyan utca ahol egyáltalán semmilyen WC nincs.Utána kutat fúrtak. Kézzel. Vödrönként húzták fel a földet egyenként süllyesztették le a gyűrűket.Csak ez után indulhatott a házépítés.
Ilyen világ volt akkor
Hú de megöregedtem a rohadt életbe.
