Ma reggel felkeltem és mivel feleség gyerek Magyarországon van gondoltam elmegyek a Motorkerékpár múzeumba.
Tudni kell hogy nekem örök szerelem a motorkerékpár ezen belül is a veterán motorok.Valamikor nekem is voltak veterán motorjaim. Ha valakit érdekel rákereshet a neten. Volt nekem egy Zündapp K800-as 1930-ból majd utána egy 1938-as BMW R66-os. Mindkettő ritka típus, ezen a téren nem kispályán játszottam.
Na szóval elmentem a múzeumba.A belépődíj elég baráti
Tisztáztuk azért a nyelvi korlátaimat de kézzel lábbal szavakkal azért megértettük egymást.Ez úgy ment hogy minden egyes motornál elmondta mikori ki gyártotta hány köbcentis én meg mondtam hogy ismerem a típust SV vezérlése van angol iskola szerint épült vagyis külön a váltó külön a motorblokk, hogy Sturney& Archer váltó van benne és így mentünk előre.
Mondja az egyiknél hogy az ikerdugattyús kétütemű én mindjárt mondtam hogy mentem hasonlóval mert az Osztrák Puch gyár szinte csak ikerdugattyús motorokat gyártott.Megbeszéltük a vezérléseket SV, IOE, OHV, OHC, DOHC mindegyikre mutatott példát bár IOE nem volt a gyűjteményben.Így haladtunk előre minden motornál elidőzve kitárgyalva különlegességeit.
Mikor végére értünk mondja hogy menjek vele. Átmentünk egy másik épületbe ahol csak a Triumph márkának a motorjai voltak kiállítva. Ott ugyanúgy végigkalauzolt megmutatott minden ritkaságot én mondtam hogy volt néhány angol motorhoz szerencsém amiket szereltem de a Triumph-ból csak a német nürnbergi TWN Triumphot ismerem mert egyik barátomnak volt egy 200-as kétütemű belőle.
Odaértünk egy magas dobogón álló Triumphoz aminek minden apró részegysége meg volt nyitva hogy bele lehessen látni.Az Öreg mondja hogy tegyem zsebre a kezem, majd bekapcsolta a szerkezetet ami a dobogóba rejtett dörzskerékkel elkezdte lassan hajtani a motort.Minden alkatrész működését mozgás közben lehetet látni.
Aztán kimentünk az udvarra ahol két szerelő épp törölgetett egy régi Triumph Bonneville-t.Teljesen gyári új állapotú csillogó villogó motor volt.Nem hittem a fülemnek mikor az Öreg mutatja hogy vegyek fel egy bukósisakot és menjek egy kört azzal a csodával. Mondtam hogy nem mert 25éve nem ültem motoron.
Jól van azt mondja akkor menjek utána. Bevitt egy nagy raktárba ahol a múzeumban még ki nem állított csodák voltak.Olyan múlt század elejéről származó motorok amiket még szíj hajtott meg gyorsasági rekorder motorok és ezeket is egyenként megmutogatta.
A végén már olyan mélységekbe mentünk mint a léptetővilla tárcsás vagy kukactengelyes mozgatása és hogy melyiket milyen modelleknél alkalmazzák.. Soha nem gondoltam volna hogy valaha ilyenekről fogok beszélgetni egy angollal.
Mikor végeztünk látom hogy a sarokban van egy régi olajoskanna ráírva hogy a múzeum segítésére oda lehet bedobni az adományokat. Nem sajnáltam 10fontot bedobni.
Visszaérve Golders Greenbe a főutcán beültem egy olasz vendéglőbe, ettem egy csirkés gombás rizottót lekísértem három Peronival (jóvanna csak 3decisek) lefojtottam egy csokoládé szufléval majd hazaballagtam.
Lehet hogy ma kispolgárabb voltam a kispolgárnál de olyan életreszóló élménnyel lettem gazdagabb hogy hálát adok Istennek hogy itt lehetek és ezt megélhettem.
Most nagyon jól érzem magam.
Mondtam már mennyire útálom ezt a szakadék szélén tántorgó rothadó kapitalizmust?Itt fetrengek a hanyatló nyugat mákonyában és elégedett vagyok. Skandallum
:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))