Honvédség.

Véget nem érő sztorik forrása.

Vannak akik hiábavaló, elvesztegetett időnek tartják vannak akik újra bevezetnék és szükséges rossznak tartják a mai ifjúságneveléséhez.

Bevallom én az utóbbiak táborát erősítem.

Ember nincs a világon aki annyira utálta volna a katonaságot mint én mégis azt mondom kellett. A leszerelők többsége meghízva hagyja ott a laktanyát én cihésen lefogyva vagy 20kilót jöttem el.

Hihetetlenül gyűlöltem. Mégis azt mondom hogy a fiatal suttyó olyan mint a betöretlen csikó.

A honvédség a legjobb alkalom a betöréséhez.

Én 1986 februártól 87 februárig voltam honvédő.

Magyarország vérzivataros történelmében az az egy év volt amikor mindenki biztonságban hajthatta álomra a fejét mert én óvtam a hazát. Akkor kemény volt a szolgálat. :)))))))))

Én eleve túlkorosan 22évesen vonultam be.

Egy 22éves akkor már öt évi munkaviszonnyal rendelkező családos embernek iszonyú trauma az alá és fölérendeltségi viszonyok megalázó alakisága.

Mikor az ember belép a körletbe és azt látja hogy ott heverészik a rajparancsnoka aki 19éves és tegnap még valamelyik tanyán a szart vakarta a tehén picsájáról, a szókincse 50 szó ha eszébe jut, és mégis oda kell állni eléje engedélyt kérni a körletben tartózkodni.

„őrvezető elvtárs kérek engedélyt a körletben tartózkodni.”

Egy üzemanyag tároló laktanyában a legrosszabb helyre kerültem.

Őrkatona lettem.

Bundzsi.

24 órás szolgálatot adtunk 3órás váltásokkal délelőtt 9-től másnap délelőtt 9-ig.

Hat őrtorony volt a laktanya körül ebből kettő az utcára nézett. A tornyok között éjszaka őrkutyák voltak.

Hat torony az tizenkét őr plusz két felvezető és egy őrparancsnok.

A felvezetők dolga kivinni az őrséget a toronyhoz, szabályosan leváltani a kinnlevőket és behozni a leváltott őröket.

Minden felvezetőhöz értelemszerűen hat őr tartozott.

Milyen az őrszolgálat?

Reggel nyolckor az új őrség felsorakozott a fegyverszoba előtt.

Mindenki megkapta a saját AMD géppisztolyát és három tárra való, 90darab éleslőszert.

Ezeket egy speciális fa tölténytartóban hozták ki, olyan tartóban, hogy minden lőszernek látni lehessen a hegyét. Mindenki saját magának tárazott be. Az íves tárak ki voltak herélve.

Ez azt jelenti hogy a tárakból egy rugó nyomta fel a lőszert a töltényűrbe a cső elé.

Amikor már húsz lőszer benne volt a tárban akkor már igencsak erőlködni kellett még tízet beleszuszakolni mert a rugó már majdnem teljesen össze volt nyomva.

Elődeink gondoskodtak róla hogy nekünk már ilyen problémánk ne legyen mert levágták a rugó felét így a be és kitárazás könnyen ment.

Ezután az udvaron fel kellett sorakozni eligazításhoz amit az ügyeletes tiszt tartott.

Utána az őrség levonult az őrszobára ahol az új őrparancsnok átvette a szolgálatot.

A régi és az új felvezetők együtt vitték ki az őrséget, majd mikor a régi őrség bejött akkor ők elvonultak a fegyverszobához kitárazni és leadni a fegyvereket.

Minden őr három órát figyelt a toronyban.

Az őrszobával egy belső rádiós rendszeren tartották a kapcsolatot.

Az őrnek időnként be kellett jelentkezni. Az őrparancsnoknak joga volt tíz percre leküldeni a földre az őrt járőrözni. A tornyokon hatalmas reflektorok voltak amikkel gyanús zörejek hallatán meg lehetett világítani az egész torony környékét.

A toronyszolgálat baromi unalmas rendkívül szar tevékenység volt.

Pláne éjjel.

Nálunk az elalvás főbenjáró bűn volt minimum hat hét helybenjárás járt érte.

A hat hét helybenjárás az hat hét kimenő nélküli laktanyaszolgálatot jelent.

Mik fordulhatnak elő éjszaka?

Jobbára semmi.

Én fél évig jártam toronyba. Semmi nem történt azon kívül hogy csőre töltött géppisztollyal megadásra szólítottam fel néhány sündisznót.

A rohadék pont úgy szuszog és olyan zajt csinál mint egy ember.

A fegyverhasználatnak szigorú szabályai vannak.

Elsőre „állj” a felszólítás.

Másodikra „Állj vagy lövök” és egyidejűleg csőre tölt.

A harmadik lépcső egy figyelmeztető lövés.

Csak a negyedik lépés lehet célzott lövés.

Megvan annak a hangulata mikor az „állj vagy lövök” után a sündisznó kiballag a gyalogútra és csodálkozva belenéz a reflektorokba.

Ha valóban ember vagy emberek támadják meg a tornyot akkor úgy kell célozni hogy soha semmilyen kérdésre ne tudjon már válaszolni.

Néhány szó erejéig had térjek ki arra közkeletű tévhitre (talán Hofitól ered) hogy elsőt az emberbe aztán a levegőbe és senki nem állapítja meg hogy melyik volt előbb.

Ez hülyeség.

Könnyen és egyszerűen megállapítják.

Ha az első lövés megy emberbe akkor a ruhán vagy a seb bemeneténél fegyverolaj maradványok vannak.

Minden lőgyakorlat után a fegyvereket tisztítani kell. Speciális eszközökkel speciális olajjal.

Az első lövés magával viszi a csőben lévő olajat.

Ilyen egyszerű.

Az utcára néző két torony őrének még volt egy plusz feladata.

Jelenteni kellett nekik a DT, a CK, valamint az XX rendszámú autók laktanya előtti elhaladását és ezt egy külön füzetben az őrparancsnoknak be kellett írni.

Ezzel mérték a diplomaták és az idegen állampolgárok elhaladási gyakoriságát a laktanyák körül.

Kopasz időszakomra esett egy nagyon szomorú esemény is. Az egyik öregkatona nem jött vissza hétfőn.

Tudtuk hogy családi problémái voltak meg hogy a családban már sokan lettek öngyilkosok.

Szerdára megszerveztek egy kutató csapatot mert minden jel arra mutatott hogy talán öngyilkos lett.

Én a konyhára voltam beosztva fekete mosogatónak. A nagy kondérokat súroltam és megállapítottam hogy a konyhások szakácstanfolyam helyett szénégető tanfolyamot végeztek az edények állapotát látva.

Akkor szóltak hogy ha akarok mehetek én is keresni.

Gondoltam az odakozmált lábosoknál minden jobb meg csak nem vagyok olyan szerencsétlen hogy én találjam meg így igent mondtam. Nem kellett volna.

A falu közepén leosztottuk az irányokat és mindenki elindult az erdőbe.

Én egy csákvári sráccal együtt nyílegyenesen nekigyalogoltunk a hullának.

Mentünk az erdőben és egyszer csak az erdő szélén látjuk himbálózni.

Szerencsétlen egy diófára kötötte fel magát vékony drótkötéllel.

Soha nem gondoltam volna hogy egy három napos hulla koromfekete és olyan kemény mint a fa.

Hívtuk a többieket és egy falubeli katonatársa leszedte a fáról.

Kijött a katonai ügyészségtől két nyomozó levetkőztették, a ruháját külön becsomagolták majd mondja nekem az egyik hogy ilyenkor késő este már nem tud szerezni hullaszállítót majd miközöttünk elfér a platón a két padsor között.

Mondom neki akkor itt senki nem fog felülni az autóra abban biztos lehetsz. Nem gondolod hogy ott fog gurulni közöttünk?

Na jól van azt mondja akkor először beviszik a halottat és utána minket.

Így is történt csak volt egy kis probléma. Minket a falubeliek a nagy megrázkódtatás konpenzálásaképpen erősen elkezdtek itatni mindenféle házi párlattal.

A végén minket is úgy vittek be a laktanyába hogy semmit nem tudtam magamról.

Az elsőidőszakos (kopaszkatona) fél évem után tiszteskiképzésre küldtek Hetényegyházára.

A honvéd feletti első három rendfokozat az úgynevezett tiszteseké.

Ők a sorállományból valók és csontcsillag (krumplivirág) jelzi a rangjukat.

Egy csontcsillag őrvezető két csontcsillag tizedes három, szakaszvezető. Valamit jól csinálhattam mert a laktanya történetében elsőként nekem és egyik társamnak egyből tizedesi csillagokat adtak.

Ott Hetényegyházán éltem át életem legszörnyűbb menetelését.

A minket kiképző hadnagy elvtárs vezényletével kimentünk a határba majd „gáztámadás” vezényszóra mindenkinek fel kellett venni a vegyvédelmi ruhát.

Ez egy teljesen zárt értelemszerűen szellőzésmentes ruha gázálarccal.

Teljes menetfelszerelésben.

Negyven fok kánikulában.

Irány az égalja bokáig érő homokban két órán keresztül.

Én arra emlékszem hogy a bepárásodott gázálarc üvegjén keresztül látom az előttem menetelők lábát és hogy időnként kidől valaki a sorból.

A gazálarc szuszogó szelepén vékony sugárban folydogált kifelé az izzadság.

A ruhánk az már az első lépéseknél tocsogott a vízben.

Mikor megálltunk és levetettük a ruhát mindegyikből több liter vizet csavartunk ki.

Utána vizes ruhában még volt némi lövészárok ásás, némi harcászkodás úgyhogy a végére felszáradtunk mint a naposcsibe.

Másodidőszakos öregkatonaként és tizedesként már mindig őrparancsnok voltam, talán egyszer-kétszer kapus.

Néhány eseményt elmondok amik emlékezetesebbek.

Tudni kell hogy minden őrtornyon volt néhány lyuk. Unatkozó elődeink mit is csinálhattak volna a három órában mint a géppisztollyal játszottak.

Kitáraztak betáraztak csőretöltötték stb...

Aztán a csőretöltött fegyver néha elsült.

A lőszerrel szigorúan el kellett számolni, komoly fenyítés járt ilyen akcióért.

Ha tudtuk elsikáltuk a dolgot.

Én soha nem voltam fegyvermániás, soha nem volt lőgyakorlatról elrakott lőszerem de tudtam kinek van.

Akkor bementem a hálókörletbe felkeltettem az embert és kértem tőle egyet.

A Kalasnyikov iszonyú nagyot szól általában mindenki hallotta a laktanyában az ügyeletes tiszt is, de partner volt mert nem akart papírmunkát magának.

Aztán volt amikor nem lehetett elsumákolni.

Egyszer állunk kint szolgálat előtti eligazításon mikor iszonyatos durranást hallottunk.

Mondom a mellettem álló felvezetőnek hogy valaki elnyomott egy lőszert.

Persze mikor vettük át az őrséget már különleges eseményként jelentve volt és én mint őrparancsnok mentem ki a századossal a toronyhoz hogy akkor mi is történt.

Felmegyünk a toronyba, Szarvas honvéd megszepenve vigyázzban áll.

Mi történt Szarvas honvéd?

Százados elvtársnak jelentem hogy a fegyver véletlenül kibiztosítódott, véletlenül felhúzódott, és véletlenül elsült.

Majdnem leestem a toronyból úgy röhögtem

A százados is alig bírta visszafogni magát de azért vette a lapot.

Szarvas honvéd akkor maga véletlenül négy hétig nem megy haza.

Nem volt azért olyan vicces a dolog mert a torony egyik oldala az utcára nézett a másik a sportpályára. Arra szállt a lövedék de szerencsére még nem volt kint senki.

A felvezetők is tudtak csodákat művelni.

A fegyverek zárt szekrényben voltak tárolva kitárazva vagyis a három töltött tár a tártáskában külön elzárva.

Mikor indult ki a váltás akkor a tárazóban be kellett tárazni vagyis egy töltött tárat beletenni a géppisztolyba.

A tárazó az egy több fegyverállásos nyitott fa egység volt amibe állítva kellett a fegyvereket beletenni és a tetejük az egy fél méter vastag homokkal megtöltött láda volt.

Betárazásnál nem volt különösebb probléma de kitárazáskor voltak érdekes esetek.

A kritikus időszak az éjféli vagy a hajnali háromkori váltás volt. Addigra már mindenki fáradt alig várja hogy lefeküdjön.

Bejön az őrség és kitáraznak. A folyamat normális esetben az hogy egyenként beteszik a fegyvert majd kiveszik a tárat, kétszer felhúzzák a zárdugattyút és meghúzzák az elsütő billentyűt.

Nem a ravaszt mert ravasz a róka ahogy százados elvtárs mondta anno.

Ez a folyamat azért kell hogyha a hülyegyerek játszott a fegyverrel és csőre van töltve akkor a kétszeri felhúzás kidobja a lőszert a csőből.

Igen ám de volt olyan hogy a felvezető már félig aludt állva, nem figyelt az őr is figyelmetlen volt és megcsinálta a kétszeri felhúzást és elsütést csak előtte nem vette ki a tárat.

Garantáltan felébredt mindenki ahogy megsorozta a homokládát.

Voltak viccesebb esetek is.

A felvezetők leggyakoribb kihágása az úgynevezett röptetés volt.

Sorban voltak a tornyok de több száz méterre egymástól.

Elvitte az új őrt a középső toronyig és lehívta a régi őrt az újat meg útnak indította a toronyhoz. Ez volt a röptetés. Aztán történt egyszer hogy ballag felfele az új őr és ugye félúton találkozott a régivel majd váltottak néhány szót és ment tovább a torony felé.

Aztán egyszer csak rávillantottak kettőt a reflektorral a toronyból.

Az ÜRES toronyból.

Azt a futást visszafelé.

Persze akkor már a felvezető is rohant szembe az őrrel majd együtt kibiztosított fegyverrel mentek a toronyhoz.

Az esemény után tanulságos volt a beszélgetés amit lefolytattam velük.

Valószínűleg az történt hogy egy dobizó vagyis éjjel hazalógó katona jött vissza és látta a röptetést és gondolta megvicceli az őrt. Felment a toronyba és kettőt villantott a refivel majd gyorsan lelépett.

Ha egy keménytökű őr megy felfelé és ezt látva megsorozza a tornyot nem lett volna ilyen jó vége a történetnek.

Mondom az őrnek eszedbe se jutott lőni?

Azt mondta abban a pillanatban ijedtében majdnem összeszarta magát kisebb gondja is nagyobb volt minthogy eszébe jusson a fegyvere.

A felvezető mikor visszajöttek az adrenalintól beszélni alig tudott.

Egész testében remegett és csak dadogott.

Azt mondja látta két villanást meg azt is hogy az őr még nem ért fel. Azonnal rohanni kezdett a torony felé a két leváltott őrrel meg félúttól a visszafelé szaladóval.

Odaértek a torony alá de nem tudták van e fenn valaki.

A három őr körbeállta a tornyot kibiztosított csőre húzott géppisztollyal ő meg óvatosan elindult felfelé.

Azt mondta élete leghosszabb útja volt. Felül nem tudta ki van alul három őr csőre töltve.

Ha kitör a lövöldözés esélye sincs.

Azt mondta mikor berúgta az ajtót már szinte magán kívül volt.

Szerencsére nem volt ott senki.

Másik eset.

A kutyás szólt hogy a kutyák lefojtottak egy borzot az ötös toronynál ha akarok nézzem meg.

Tél volt hideg is volt túlzottan nem érdekelt a dolog de éjfélkor a szemben lévő kapusszobából felszólt a kapus hogy ugyan nézzem már meg a felvezetést.

A következő kép tárult elém.

Elől a felvezető jött majd mögötte két őr egy rúdra a lábainál fogva felkötözve hozta a borzot a sort a harmadik őr biztosította.

Mint a klasszikus nagy vadászok az őserdőben.

A felvezető egy dunaújvárosi srác volt azt mondja a kazánházban megnyúzza a borzot. Tedd azt.

Éjféltől háromig egyetlen gillette pengével megnyúzta.

Háromkor kivitte a váltást majd beült a fürdőszobába megtisztítani a bőrt.

Vadonatúj őrszobánk volt gyönyörű kicsempézett fürdőszobával.

Hat órára a fürdőszoba gyalázatos állapotba került.

Ahogy szedte le a hártyákat meg a zsírdarabokat a bőrről azt egy vödörbe akarta beledobni.

Kevés sikerrel a csempén mindenhol cafatok lógtak.

Becsületére legyen mondva kitakarított korrektül.

Néhány nap múlva kérdem tőle hol a bőr?

Valaki ellopta.

Nabazmeg.

Egyetlen előnye volt őrkatonának lenni.

Mi mindent láttunk mindenről tudtunk.

Egy ilyen üzemanyaglaktanyában a megengedett párolgási veszteséget is tonnákban mérték.

Nincs még egy olyan cég Magyarországon ahol annyit lehet lopni mint a honvédség.

Az üzemanyag különösen kelendő.

Az őrtoronynál kicserélve borra meg a tisztes sápot leadni az őrségnek bevett gyakorlat volt.

Én az alatt az egy év alatt többet ittam mint azután húsz évben.

Nem volt ritka hogy úgy mentünk őrségbe hogy a kulacs borral volt tele.

Volt olyan hogy kapus voltam és vitték ki egy ZIL-el az üres leselejtezett hordókat a MÉH-be.

A ZIL-nek úgy feküdtek a rugói az „üres” hordóktól hogy menni alig tudott.

Azért volt igazán útálatos az őrkatonai szolgálat mert elvben ugyan járt minden 24 óra után őrségpihenő de ezt mi szinte soha nem kaptuk meg.

Leadtuk a szolgálatot és utána meló.

Volt hogy betoltak például néhány vagont üres 20literes fém benzineskannákkal.

Ki kellett rakodni. Első hallásra mi a nagy truváj üres kannákat kirakni.

Na de 40ezer darabot?

Őrszolgálat után?

A gyakorlatban csak minden másnap aludtunk megszakítatlanul 8órát.

Mivel kevesen voltunk ha valaki hazament akkor más alegységektől kellett embert kérni.

Voltak a tűzoltók, a gépkocsizók és az üzások. Az üzások az üzemanyag kezelők és a B2, valamint voltak még a KGS-esek.

A B2 az egy üzem volt a laktanyán belül ahol a teljes néphadsereg számára a fagyálló folyadékot állították elő.

A fagyálló folyadék egyik fő alkotórésze a tiszta szesz. Az üzások rendszeres fogyasztói voltak az „üzavíznek” Mikor milyen arányban sikerült keverni vízzel úgy itták de egy közös mindbe volt.

Leszereléskor egynek sem volt tiszta a tekintete.

Félhülyére itták magukat.

Volt még a KGS.

Ez egy külön laktanya volt a laktanyán belül csak oda beosztott emberek mehettek be.

Rakéta hajtóanyagot tároltak ott.

Tudni kell hogy a rakéta hajtóanyag két komponensből áll és ezeket egymásba porlasztva szabadul fel annyi energia ami a rakétát hajtja.

A két komponens neve O anyag és G anyag.

Iszonyatosan erős sav ami mindent szétmar csak saválló alumínium tartályban tárolható e még ezeket a tartályokat is pihentetni kell néhány év után.

Ha valakire ráfröccsen ez az anyag annak csontig marja húsát.

Éjszaka szállították komoly felvezetéssel.

Az étkezésről.

A laktanyának saját disznóhízlaldája volt. Láttuk mikor levágták a disznókat aztán volt hogy kintről is hoztak féldisznókat a saját hátamon cipeltem be a hűtőkamrába és mégis fél évig nem ettünk disznóhúst.

A nemzeti étel a lecsókolbász volt.

Sütve főzve rántva minden formában lecsókolbász. Meg is utáltam egy életre.

A tisztek mindent elloptak. Elvileg a levágott disznók fejét körmét csülkét amit nem lehetett kimérni a katonáknak azt kedvezményes áron megvehették.

Na ők ezen a kedvezményes áron megvették az összes disznóhúst.

Érdekesen főztek a konyhán.

A halászlé az úgy nézett ki hogy vízben megfőzték a halszeleteket és csináltak egy alaplevet.

Egy szelet vízbefőtt halat rátettek a tányérra és leöntötték alaplével.

Az őrkutyáknak járt úgynevezett selejt tojás.

Ez méreten aluli pinponglabda nagyságú jércetojás volt.

Egyszer látom ám hogy este 11-kor az ügyeletes tiszt megy ki a Ladája felé és mögötte egy katona kezében magasra rakva tálcában a tojás. Normál méretű tojás.

Másnap a reggeli a katonáknak jércetojás főzve. A kutyáknak járó tojást kimérték nekünk.

Én mikor öreg katona voltam és őrparancsnok abban a félévben egyszer sem ettem a konyhán.

A krumplihoz korlátlanul hozzáfértünk és a konyháról zsírhoz is.

Felújított őrszobánk volt osztályon felüli konyhával.

Ott mikor mi voltunk szolgálatban nagyüzemi főzés ment. Sült krumpli hegyek meg rakott krumpli meg minden amit lopni tudtunk.

Velünk etették meg a majdnem lejárt szavatosságú M zárolt konzerveket is.

Az M zárolt az háború esetére mozgósításra eltárolt étel.

Háromra határozottan emlékszem.

Az egyik az sertésmájkrém mérető dobozban kocsikenőcs állagú és színű csokoládé krém volt.

Jó íze volt.

Aztán volt a kekszkenyér. Ez olyan volt kinézetre mint a háztartási keksz csak kisebb és köménymag volt benne.

Éhenhalás ellen jó volt.

Aztán volt minden förtelmek förtelme a raguleves.

Ez egy nagy leveskonzerv volt amiben minden zöldség és rengeteg hús volt. Kinézetre is gusztusos.

Viszont ehetetlen.

Egyszerűen valamiért olyan íze volt hogy ember meg nem ette.

Tizenötöt lehoztak vacsorára tizenöt ment a kukába.

Végül néhány szó a Nagy Hidegről.

1987 januárjában volt a Nagy Hófúvás Magyarországon.

Ez egy vasárnap délután történt pont otthon voltam eltávozáson.

Vasárnap estére mennem kellett vissza de akkorra már mindenhol több méter magas hófúvás volt. A mi laktanyánk a faluhatártól egy kilométerre volt normális időben egy kellemes séta.

Kimentem a falu szélére látom mi van, épeszű ember nem indul útnak.

A falu szélén volt egy munkaszolgálatos laktanya. Bementem oda hogy segítséget kérjek.

Az ügyeletes tiszt engedett telefonálni a laktanyába.

A mi ügyeletes tisztünk mondja hogy kiküldi értem a tűzoltó Tátrát.

El is indultak de félúton árokba csúsztak és otthagyták.

Na akkor már voltunk néhányan akik összeverődtünk és vissza akartunk menni a laktanyába.

Mondja az ügyeletes tisztünk hogy kiküldi a legjobb sofőrjét egy GAZ 66-al.

Tényleg a legjobb sofőr volt akit valaha láttam.

Iszonyatos hófúvásokon verte át magát és meg is érkezett a munkáslaktanyához.

Mondja hogy szálljunk be aztán induljunk vissza.

Én meg mondtam hogy nem hanem menjünk ki a vasútállomásra és szedjük össze a Felcsúti meg Alcsúti civileket akiknek a busza nem tud menni és ott dekkolnak az állomáson.,

Össze is szedtünk vagy tíz embert és irány Felcsút.

Amit az a sofőr srác csinált az a sofőrművészet magasiskolája.

Nem lehetett olyan hófúvás ami megfogta volna.

Mindenen keresztülment.

Hazavittük a civileket és beértünk a laktanyába.

Sejtettem hogy mi vár a körletben.

Az őrszázad körlete öt centi vastag falú azbesztcement lapból készült szimpla ablaku épület volt.

Egy körlet kb 100négyzetméteres volt és két olajkályha fűtötte amibe napi 8liter gázolaj járt. Szégyen.

Beléptem a körletbe. Az ablak mellett alvókon két centi vastag hóréteg volt. Az egyik olajkályha már kialudt a másik még pislákolt.

Gyorsan felkeltettem az egyik katonát és mindketten két-két kannával mentünk az üzára gázolajért.

Helyenként mellig érő hóban értünk oda az egyik lopóhelyünkhöz ahol megtöltöttük a kannákat.

Aztán vissza.

Így se mondanám hogy izzadtunk a melegben de volt vagy 10fok és nem fagytunk meg.

Szóval eddig tartott az én katonatörténetem.

Az idő mindent megszépít.