A Határátkelő blogon megjelent egy poszt ami rendkívül egyoldalúan mutatja be Londont.

Gyakorlatilag egy kitalált álbeszélgetés ami csak a negatívumokról szól.

Beteszem ide azt a posztot és utána az én hasonlóan megírt kontraposztomat Budapestről.

Tanulságos elolvasni mindkettőt.

Az eredeti poszt:

„Egy kicsit elnagyolt, lényegre törő az írás, de ezt szándékosan tettem. Nem kell a rizsa… (a leírt költségek – ezt a kommentelőknek írom -, tudom, hogy nem pontosak, sok mindentől függenek, de próbáltam egy átlagot vonni.)

Egy jó ismerősöm (aki a párjával boldogan, jól és rendezett körülmények között él itthon) megkeresett pár hete:

- Légy szíves világosíts már fel a londoni helyzetről! Úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk Angliában boldogulni, de az interneten egymásnak teljesen ellentmondó véleményeket olvasunk a párommal. Valaki odáig és vissza van Angliáért, valaki pedig szidja, mint a bokrot. Talán te világosabban és objektívebben látod az ottani életet, mivel éltetek a pároddal odakint.

- Drága barátom, de mi a fészkes fenének akartok odaköltözni?

- Tudod, itthon semmire sem jutunk az életben, csak egy helyben toporgunk… a gyerekvállalásra sem tudunk gondolni… és még sorolhatnám. Mesélj, ne kelljen már mindent kihúzni belőled, persze elsősorban a fizetésekről és a megélhetési költségekről és egyéb fontos körülményekről!

- Gondolom ugyanolyan, vagy jobb színvonalon szeretnének élni, mint Magyarországon?

- Természetesen, hiszen azért mennénk! (Hülye egy kérdés, az arcára volt írva.)

- Rendben - sóhajtottam, tudván, hogy nehéz lesz vele elhitetnem a tényeket -, akkor sorolom: egy szép, száraz, világos bútorozott 60-70 m2-es lakás - olyan, amilyenben most éltek - Londonban rezsivel együtt: 1200 font (jó helyen, nem a gettóban). A közlekedés két embernek kb. 240 font, ez persze lehet kicsivel kevesebb és több is. Autóbiztosítás és tankolás kb. 250 font. Cigaretta (mivel mindketten dohányoznak): minimum 300 font. Szórakozás (mivel ti mindketten nagyon szerettek bulizni): 200 font. Kaja + háztartás: 300-400 font. Szóval – kettőtöknek – minimálisan 2500 fontot meg kell keresni odakint, ez persze csak egy becslés… Viszont nektek komoly nyelvtudás nélkül (alapfokú angollal), nehéz lesz megkeresni még a 2000 fontot is az első 1-2 évben! A takarítás, mosogatás és a többi, sajnos csak 900-950 fontot hoz fejenként a konyhára havonta.

Döbbenet az arcán!!!

- De hát hogyhogy???? Itthon 300-350 rugót keresünk az asszonnyal, szép, bútorozott lakást bérlünk, bulizunk, haverokkal sörözni járunk, cigizünk, fent tartjuk az autót és még nyaralásra is jut!!!! Te haver ne akarj átvágni, tele a Facebook, hogy Londonban milyen sokat lehet félrerakni!!! Hogy milyen klassz az élet, semmire sincs gond, állandóan buliznak és jól élnek, pedig olyanok írják, akik cseppnyi nyelvtudás nélkül mentek ki és takarítanak, vagy mit tudom én!

- Háááát… akkor elmondom, hogyan működik a dolog odakint az első időszakban. Szobát béreltek, ami 400 font (10-en laktok egy házban, ami dohos és hideg általában, természetesen bérelhettek olyan házban is, ahol csak magyarok laknak), persze közös a fürdőszoba, wc, konyha. Csak keveset cigiztek (ha sikerül itthonról vagy lengyelből csempészett cigit venned, akkor többet is lehet), nem bulizol (maximum elmész a magyarokhoz és ültök kint a kertben pár sör mellett, és persze elmehettek az ingyenes múzeumokba és a sétálni a Temze partján, várost nézni stb, van mit nézni Londonban), az autót pedig egyelőre felejtsd el. A közlekedés és kaja költségeket azok maradnak, és így ketten 1200-1500 fontból ki tudtuk jönni és marad bőségesen pénz hazalátogatni és nyaralni is! Hozzáteszem, a szoba nem túl nagy, egy franciaágy féleség, egy szekrény és asztal 2 darab székkel – tettem hozzá. – Ezek után ti is rakhattok ki a luxusnyaralásról képeket a Facebookra!

- Most marhulsz mi??? Hogy én egy szobában éldegéljek, más emberekkel közösködjek a fürdőn, wc-n és a konyhán is??? Szinte semmi mozi, cigi, buli, sörözés és még autóm se legyen? Most szívatsz tudom… akkor az a sok okos tojás a neten miért olyan elégedett az életével?? Akkor mire verik magukat, hogyha ilyen körülmények között élnek!! Én ezt nem értem!!!

- Erről őket kellene megkérdezned, de én nem szívatlak isten bizony! Hogyha szorgalmasak vagytok és kibírjátok az első éveket (az időjárást, az órákig tartó buszozást a munkahelyre, a közösködést a lakásban stb.), akkor jobbá fordulhat a sorsotok! Béreltek egy nagy házat és a szobákat kiadjátok az újonnan Londonba költöző magyaroknak… akkor ti ingyen és bérmentve éltek a házban, mert a lakók kifizetik a ház bérleti díját és a rezsi jelentős részét is! Autót is vehettek már (mivel nagyon olcsó) és nyaralhattok évente akár kétszer is!

- Basszus, de akkor is másokkal kell közösködni szinte mindenen… marad a közös fürdő, WC, konyha? És a nemi élet? Hogy a francba lehet egy lakásba egy csomó idegennel? Beosztani a fürdő, WC, konyha használatot? Ez így nem túl igénytelen? Ez nem túl megalázó?

- Valamit valamiért, a „jobb élet” reményében – mosolyogtam. – Csináljátok halkan! A szexet, mert nagyon vékonyak a falak, a mi londoni szobánkban még azt is hallottuk, ahogy a felettünk lakó megfordult az ágyában! Nem egy leányálom, de biztos ki lehet bírni, hiszen a legtöbb magyar így él Londonban.

- Hát köszi, basszus, elmesélem az asszonynak, amit elmondtál, de én úgy hiszem, nem megyünk Londonba!

Ennyiben maradtunk és miután megittunk egy-két sört a sarki vendéglőben elköszöntünk egymástól és ki-ki ment az otthonába.

Pedig még annyi mindent el akartam neki mondani: a honvágyról, az ehetetlen ételekről, a nagyképű angolokról, a rengetek afrikai, ázsiai bevándorlóról, a negyedekről, ahová a már taxisok sem mennek be, a borzalmas zsúfoltságról az utakon, a megszokhatatlan időjárásról, a koszról és szemétről bizonyos negyedekben… és még sorolhatnám. De idézve „nagyszerű” politikusunkat: „..el lehet menni…”

Még csak annyit tennék hozzá: természetesen azoknak, akik megfelelő szak- és nyelvtudással rendelkeznek, teljesen más az élete Londonban. Nekik akár Anglia lehet a tejjel-mézzel folyó Kánaán, bár ki tudja…”

Az én válaszom:

A minap hivatalos voltam egy születésnapi partira az egyik pubba. Összejöttünk ott néhányan, magyarok és angolok is. Többek között beszédbe elegyedtem egy magyarul jól, bár akcentussal beszélő fiatal sráccal.

Ismerem már régóta, az anyja 56-os menekült, csak egy kicsit másképp. Hároméves volt, mikor a szüleivel leléptek a forradalomkor. Későn talált párra, mert fontosabbnak tartotta a karrierépítést, de végül férjhez ment egy Londonban élő skóthoz.

Itt született ez a fiuk, és bár az anyja megtanította perfektül magyarul, azért érezni a beszédén némi akcentust. Ismertem már régóta, mondhatom, hogy baráti kapcsolatban vagyunk.

Miközben ittuk a jó hideg London Pride-ot, egyszer csak odafordult hozzám, hogy kérdezhetne-e néhány információt Magyarországról, azon belül is Budapestről?

- Természetesen, kérdezz nyugodtan, mindenre válaszolok, ha tudok.

- A cégem kihelyezne néhány évre Magyarországra az ottani irodába, mert kell oda egy ember, és külön előny, hogy beszélem a nyelvet. A 2500 fontos bruttó havi fizetésemet megemelnék 3000-re és azt mondták, ott olcsóbb az élet, mint Londonban. Mi igaz ebből?

- Mielőtt válaszolnék, megkérdezem, hogy mire elég a jelenlegi londoni fizetésed?

- Tudod, hogy egyedül élek, se kutyám, se macskám. 1000 fontért bérelek egy stúdiólakást jó környéken, mindennel együtt, és 1000 font megy el minden hónapban a megélhetésre meg bulizásra. Száz font a heti megélhetésre úri módon elég, a bulizás, utazgatás a fennmaradó heti 150 fontból bőven megvan. Ez durván kétezer, ami a nettó fizetésem, ha marad, félreteszem, ha nem, úgy is jó. Vállalkozóként szerződéssel dolgoztam eddig a cégnek, de most alkalmazottnak átvennének és ők intéznének mindent Budapesten.

- Akkor első lépésként, hogy tisztában legyél a dolgokkal, néhány számítást kell végeznünk. A te 3 ezer fontod az árfolyamtól függően olyan egymillió magyar forint körül van. Maradjunk ennél a könnyebb számolás miatt.

A munkabéred a cégednek havonta 1 285 000 forintjába kerül. Ebből a bruttó összegből te minden levonás után kézhez kapsz 655 000 forintot.

Ne tévesszen meg, hogy a bérlapodon egymillió forint a bruttó összeg, ezen felül a cég még jócskán fizet utánad. A nettó béred éppen nem éri el a londoni kétezer fontot.

- Ugye most viccelsz? A fél fizetésemet levonják? Mit kapok érte cserébe?

- Azt is elmondom. Ha netán Magyarországról mennél nyugdíjba, akkor ennyi befizetésért már igen magas nyugdíjat kapnál. A probléma ott van, hogy azt a nyugdíjat az állam nem garantálja. A nyugdíjat a kormány járulékról átminősítette adóvá, ami azt jelenti, hogy most is jár ugyan, csak nem biztos, hogy jut. Magyarul a kormány bármikor beszüntetheti a nyugdíjfizetést.

Az egészségügy részére is levon egy jelentős összeget, de jó, ha tudod, hogy tisztességes orvosi ellátást csak akkor kapsz, ha az orvosoknak és nővéreknek külön fizetsz. Mielőtt felháborodnál, jó, ha tudod, hogy egy magyar orvos nem kap annyi fizetést, mint egy londoni mosogató.

A nővérek pedig annak a felét se. Ennek ellenére rendkívül lelkiismeretesen és tisztességesen végzik a munkájukat. Legalább olyan eséllyel gyógyítanak meg, mint Londonban. Na, ez a csoda, nem az egyiptomi piramisok.

- Húha, kezdek elbizonytalanodni. Akkor semmivel sem fogok jobban élni, mint Londonban?

- Sokkal jobban fogsz élni. Még annak ellenére is, hogy a megmaradó fél fizetésedből vásárolt (majdnem) minden termék 27% áfát tartalmaz.

- Egyéb csapás? A sáskajárás ehhez képest karácsonyi ajándék.

- Na, figyelj! Havi százezer forintért már a Londoninál jobb stúdiólakást bérelhetsz a jó helyen. Havi kettőszázezer forintból úri módon megélsz szórakozással együtt, és marad 350 ezer forintod, vagyis ezer fontod minden hónapban.

- Hoppá. Kezd visszatérni az életkedvem. Mesélj Budapestről!

- Budapest egy elképesztően gyönyörű, csodálatos város. Ugyanúgy egy nagy folyó osztja ketté, mint Londont, csak nem észak-déli, hanem kelet-nyugati irányban. A bal part síkvidék, a jobb part hegyes-völgyes. Mindjárt a város közepén van a Gellért-hegy, aminek a tetején látható a világ legnagyobb sörnyitója, a Szabadság szobor.

Budapesten nem kell óriáskerékre, vagy toronyház tetejére felmenni, hogy a legszebb kilátásban gyönyörködhess. A Szabadság-szobor mellett a Citadelláról vagy a Budai vár Halászbástyájáról olyan kilátás tárul eléd, hogy unokáidnak is azt fogod mesélni.

A Dunára felfűzött szebbnél szebb hidak és a túlparton lévő Parlament épülete kitörölhetetlen emlékek lesznek.

Budapest jóval kisebb, mint London, de más leosztású város. Míg Londonban, azt mondom, hogy a város legalább 40%-a olyan negyedekből áll, hogy ha ütnének, se költöznék oda, addig Budapesten ez az arány talán 5%. Igaz, az a belvárosban van.

Míg Londonban csodálatos az, hogy a toronyházak és modern épületek rengetegében ékszerdobozként meghagynak egy-egy pubot, addig ezt Budapesten fordítva próbálták megvalósítani, hogy régi épületek közé betettek egy modernt, de nem működik.

Például ha a pesti oldalról felnézel a Várra, akkor elképedve látod, hogy a régi patinás környezetben rákos tumorként éktelenkedik a Hilton szálló. Ugyanez igaz a Kálvin térre, ahol építettek egy, a környezetébe tökéletesen illő Korona szállót, aztán vele szembe, szinte a Nemzeti Múzeum elé, egy csupa üveg förmedvényt.

Mindettől eltekintve a város szép. Londonhoz képest nagyságrendekkel tisztább, a tömegközlekedése jobban szervezett, nem kell félned, hogy a busz nem megy végig a végállomásig. A sofőrök profik. Óvatosan indulnak és vigyázva állnak meg. Én Budapest utcáin sétálva mindig megcsodálom a bérházak kapuinak és erkélyeinek csodálatos kovácsoltvas betéteit.

Persze azért nem minden ilyen szép. Budapest építészetileg változatosabb, mint London, csak míg Londonban a téglaépítészet hihetetlen formai és színes kavalkádját látjuk, addig Budapesten a régi épületek málló vakolatú, szmogtól szürke látványt mutatnak. Mellékutcákban még nem ritkák a golyónyomok a falban, vagy a háborúból vagy az '56-os forradalomból.

Vannak belvárosi kerületek, mint például a VII., ahol az utcákban állandósult a húgyszag, és az egész városban a lábad alá kell nézned, mert rengeteg a kutyaszar.

Rendkívül sok hajléktalan van, akik jártukban-keltükben mindenhol otthagyják a DNS-üket különböző testnedvek formájában. Szinte semmi nincs akadálymentesítve, a mozgássérültek közlekedjenek, ahogy tudnak.

Az utak rossz minőségűek, tele kátyúval. Volt olyan útszakasz, ha jól emlékszem, megcsinálták már, a Bosnyák tér és a Keleti Pályaudvar között a Thököly út, ami olyan rossz volt, hogy ha a Bosnyák térről indították volna a Párizs-Dakar rallyt, azon a Keletiig elvérzett volna a mezőny jelentős része.

- Milyenek a magyar emberek, milyenek a nők?

- Tudnod kell, hogy a világ legszebb női Magyarországon vannak. A lányok gyönyörűek, az asszonyok szépek. Az emberektől ne várd azokat az udvariassági formulákat, amik az angolok között természetesek. Más nép, más szocializáció. Ha a lábadra lépnek, sem biztos, hogy elnézést kérnek.

Ami feltűnik, az, hogy az emberek ökölbe szorított arccal járnak, mindenkit a napi gondjai nyomasztanak. Viszont ha megszólítasz valakit, mintha álarc esne le róla, azonnal kedves és mosolygós segítőkész emberré válik. Egy Burda szabásmintán is elnavigálnak oda, ahova menni akarsz.

A háttérről tudni kell, hogy a gazdaság a béka segge alatt van, mindenki a túlélésre rendezkedett be. Az átlagfizetés negyede a te fizetésednek, és a minimálbér is negyede az angolnak. Mindemellett az energiahordozók, mint benzin, gáz, villany alig kerül kevesebbe vagy ugyanannyi, mint Angliában.

Az élelmiszerek a horror áfának köszönhetően van, hogy drágábbak. A boltban az eladóknál nem alaptartozék a mosoly és sokszor szabályosan kinéznek a boltból. Személyes sértésnek veszik, ha egy vevő betéved.

A közbiztonság a statisztikák szerint jobb, mint Londonban, mégis ott jobban biztonságban érzed magad. Magyarországon a TV csatornák esti hírműsora gyakorlatilag rendőrségi tájékoztató. Betörtek, lelőtte, leszúrta, megerőszakolta, kirabolta, és ezek különböző variációiról szól minden híradás.

Magyarországon nem bevándorló-kérdés van, mint Angliában, hanem cigánykérdés. A magyar embernek is nehéz munkát találni, a képzetlen cigányoknak meg szinte lehetetlen. Egy generáció már felnőtt úgy, hogy nem látta az apját elmenni reggelente dolgozni. Segélyen élnek, és amit hozzálopnak. Vidéken, ahol sok roma lakik, ott a háztáji termelés szinte megszűnt. Ezt is tudnod kell, mert hozzátartozik az igazsághoz.

- Milyen szórakozási lehetőségek vannak?

- Ezen a téren is széles körű a kínálat. Nagyon szép múzeumok vannak, de nem ingyenesek, mint Londonban. Neked aprópénz, de egy négytagú család ritkán engedheti meg magának.

A magyar ételek rendkívül változatosak. Kivétel nélkül egy kalóriabomba mind. Készülj fel, hogy csinos pocakot eresztesz az év végére.

A bárokban, diszkókban, esti szórakozóhelyeken könnyen lehet ismerkedni, de ha egy lány meghívatja magát veled, akkor arra is számíts, hogy esetleg 200 ezer forintos számlát nyújtanak be, és be is hajtják rajtad, ne legyenek kétségeid.

Nyáron az ország szórakoztató központja a Balaton. Közép-Európa legnagyobb édesvizű tava, ivóvíz tisztaságú vízzel. Csodálatos és páratlan. A Balaton-parti vendéglátás is páratlan. Páratlanul lehúzós. Ugye szezonális bevételről van szó, vagyis nyáron kell beszednie az egész évi bevételt.

Az állami elvonás tudod, milyen, na, ehhez mérd a vállalkozókét is. Aztán Magyarországon általános az a vállalkozói mentalitás, hogy délelőtt tízkor megnyílik egy új lángossütő, és délután háromkor a tulaj már megvette az X5 BMW-t a bevételből. Országszerte kiváló wellness szállodák vannak és termálvizes fürdők. Olyan fizetéssel, mint a tiéd, nem gond sorra látogatni őket.

- Te, ha ilyen csodálatos az az ország, akkor miért vagy itt?

- Azért, mert az egy csodálatos adottságokkal rendelkező élhetetlen ország. Az én fizetésem harminc év gyakorlattal jó szakmunkáskánt negyede volt a tiédnek.
Az emberek ilyen jövedelmekkel ilyen elvonások mellett csak úgy tudnak talpon maradni, ha ügyeskednek.

- Mit jelent ez?

- Azt lopnak, amihez hozzáférnek. A vécés néni WC-papírt, a gépkezelő gázolajat, a taxis csal a kilométerórával, a tanár nyomtatópapírt visz haza. Ez a szocializmus öröksége, erre vannak nevelve az emberek. A „tiéd az ország, tiéd a gyár” szlogen szó szerinti értelmezése ez.

Magyarországon az adócsalás össznemzeti sportág. Aki adócsalással dicsekszik, az feljebb lép a haveri ranglétrán. Az emberek azt mondják, hogyha az állam a legnagyobb tolvaj, akkor ők csak a példát követik.

A korrupció állami szinten intézményesítve van, még csak nagyon titkolva sincs. Van olyan nagyvárosi polgármester, akit Mr. 20%-nak neveznek. A miniszterelnök stadiont épít a néhány lakosú falujában a saját háza mellé. Az ilyen már senkinek nem lépi át az ingerküszöbét. Az emberek ebbe beletörődtek, és ami meglepő, támogatják. Kétszer egymás után kétharmados támogatást kapott a kormány. Nincs miről beszélni. Lehet, hogy mi vagyunk a rács rossz oldalán, és ami ott van, az a helyes út.

Az oktatásról néhány szó. Ami ott van, az a lexikális tudást előtérbe helyező, poroszos iskolarendszer. Tekintélyelvű oktatás zajlik. Ha a tanár azt mondja, hogy a költő AZT gondolta a vers írása közben, akkor senki nem kérdőjelezheti meg.

A kiemelkedő képességeket elsorvasztják. A nemzeti alaptanterv sablonját ráhúzzák minden gyerekre, és ami kilóg alóla, azt levágják. Előfordul, hogy egy frissen végzett tanuló el tudja sorolni az Árpád házi királyok uralkodásának összes évszámát, de egy sárgacsekket nem tud kitölteni. Meg tud oldani egy tizennyolc-ismeretlenes egyenletet, de nem tudja, hogyan kell megírni egy önéletrajzot.

A tanulók tizenöt kilós hátizsákkal járnak, és minden nap annyi házi feladatot kapnak, amennyit az én gyerekem itt két hónap alatt. Lehet, hogy a gyerekem nem kap olyan szintű tudást, mint ott, de a fiam BOLDOG iskolás. Az én fiamnak itt gyerekkora van, amit a tanárok nem vesznek el tőle.

Nem mondom azt, hogy Magyarország jövőkép nélküli ország.

Súlyosabbat mondok. Jövő nélküli ország.

A szó szoros értelmében ellopták a jövőjét.

Nem tudom másként megfogalmazni, de az egész ország egy feszültség. Látszik az embereken, hogy mindenki be van zárkózva a kis világába, és jár az agya a napi gondokon. Ezt csak az látja igazán, aki már élt külföldön, és megélte a biztonság nyugalmát.

Még csak nem is az anyagi biztonságról beszélek, hiszen akiknek még nincs ez meg, a kezdő lépéseket megtevők is éreznek egyfajta közéleti nyugalmat. Te, aki odamész Londonból jó fizetéssel néhány évre, később majd életed legszebb kalandjaként fogsz rá emlékezni.

- Nehéz elképzelni egy országot ahol ennyi ellentmondás lenne… Köszi a tájékoztatást, igyunk még egy sört!”