Úgy tervezem hogy a következő posztom egy komoly téma komoly tárgyalása lesz. Mivel az utóbbi posztok is elég komolyak voltak ezért most egy könnyedebb írás következik. Nem humoros történetek, inkább csak sztorik amik megestek velem. Történetek munkáról gyerekkorról hobbiról emberekről.
Újpesten a Meder utcában dolgoztunk. Én egy hatalmas földből összetúrt domb tövében álltam a géppel és vártam hogy jöjjön egy teherautó ami hordta el a földet. Mellettem nem pár méterre egy kis fa állt amin verébhad rajcsúrozott. Egyszercsak a mögöttem levő domb takarásából mint a villám közéjük vágott egy karvaly. kiragadott egy verebet és a gép mellett landoltak a földön tőlem néhány méterre. A ragadózó a vadászat megerőltetésétől kifulladva tátott csőrrel pihegett, a veréb a karmai között még mozdult néhány utolsót. A karvaly nem tudta mit csináljon. Látta hogy valami nincs rendben de nem mozdultam. Ő sem, így egymást néztük vagy öt percen keresztül. Olyan közel volt hogy minden tollát meg lehetett számolni. Csodálatos teremtése a természetnek. Egy eleven gyilkológép az alacsonyröptű solymászat kedvelt madara. Idős példány mert teljes tollazata erre utalt. Ahogy nyitott csőrrel kapkodta a levegőt a szárnyát félig leeresztve mintegy védve zsákmányát, nézett a szemembe az valami hihetetlen élmény volt. Aztán egyszercsak meggondolta magát és a verébbel együtt elrepült.
(a kép illusztráció)
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Volt nekem egy főnököm. Somlyai Jánosnak hívták. Úgy hallottam meghalt már, ha így van akkor Isten nyugosztalja. Igazi régivágású, az"átkosban" karriert befutott építésvezető volt. Ez azt jelenti hogy magas szociális érzékenységű, a melós érdekeit szem előtt tartó ember. Az az igazi tipikus Jó Ember. Mérhetetlen jóindulattal. Egyébként kemény főnök volt, távolságtartó de jó humorú, közvetlen. Máig büszke vagyok rá amit rólam mondott, hogy ha elküld egy munkára akkor ellenőrzés nélkül is tudja hogy a munka el van végezve.
Egyszer ebédidőben ülünk kint a szegélykövön a munkatársakkal és látom hogy a főgépész megy oda a gépemhez és méri le a legszélesebb pontját, talpszéltől talpszélig. Hűha, mondom itt fennforgás van valahova platón kell utazni. Kiderült hogy a főnök vett egy telket valahol a Balaton partján és nyaralót kell építeni, aminek a pincetömbjét nekem kell kiásni. Másnap irány a Balaton. Budafokon dolgoztunk a furnérgyár mellett, a közelben nem volt rámpa de azért felkapaszkodtam a géppel a teherautó platójára és irány Lepsény. Ott a vasútállomás rámpáján lejöttem majd mentünk még vagy egy órát mire odaértünk. Nem emlékszem a hely nevére de egy gyönyörű nyaralóövezetben volt a telek. A pincetömbből nagyjából 300köbméter földet kellett kiemelni. A főnök volt a lapátos ember utánam. Délre értünk oda, háromig még kiástam jónéhány teherautónyi földet majd hazavitt minket. Másnap két teherautó volt és közelre hordták vagyis mire az egyiket megraktam a másik már ott volt. Belecsaptam a lovak közé és délre ki volt ásva. A tökömről is folyt a víz. Ez kis gép volt, egy JCB 3CX a kanala az 0,3 köbméteres, el lehet képzelni mit kellett vele evezni mire kiástam. A főnök odajött, azt mondja "hol tartasz az építkezéssel?". Mondom, az aljzatbetonba kéne vasat vennem. A kezembe nyomott 16000 forintot "itt van bazmeg vedd meg a vasat belőle és a vendégeim vagytok egy halászlére a csárdában".
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Apám valamikor a 70-es évek végén vett egy hétvégi telket jó messze a falutól. Betelepítette gyümölcsfákkal, csemege és borszőlővel, körbekerítette épített rá egy kis hétvégi házat. Működött is minden a maga módján míg egyszercsak egy ürgecsalád úgy gondolta hogy hátralévő életüket a mi telkünkön élik le. Ástak is vagy 8-10 lyukat amiben kiteljesedni látták addigi sivár életüket. A probléma ott volt hogy a mi családunk is elég népes família és nem kívántuk megosztani javainkat holmi jöttment rágcsálókkal. Azon hogy kinek volt igaza, lehet filozofálni de tény hogy mi voltunk az erősebbek. Márpedig erősebb kutya.... Apám gyors tárgyalást tartott majd meghozta az ítéletet. Ki kell önteni őket. Az ítélet végrehajtása a következőképpen zajlott. Az esővíz gyűjtő hordóból vödörrel hordtam a vizet, apám a lyuknál egy kőműveskalapáccsal a kezében várt a nővérem középső lánya talán 10 éves lehetett, ő meg drukkolt. El kell mondanom az ürgéknek egy érdekes szokását. Nem tudom hogy milyen a földalatti járataik felépítése de az biztos hogyha egy ürgét látunk eltűnni egy lyukban és oda öntjük a vizet az ürge MINDIG azon a lyukon jön ki. Nem a másik tíz lyuk valamelyikén. Ezért lehet kiönteni. Szóval én öntöttem a vizet apám meg várta az áldozatot. Meg is jelent kisvártatva. Egy jólirányzott ütés a kalapáccsal és az ürgetársadalom szegényebb lett egy tagjával. A végén mindösszesen hat taggal. Gondoltam rá hogy meg kéne kóstolni az ürgepörköltet. A cigányok kedvenc eledele a pekenyóca(ürge). Viszont ahogy kinézett az a hat ázott véres jószág.... Sok gusztusom nem támadt hozzájuk.
(A kép illusztráció)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Soroksáron a Vecsés utcában dolgoztunk. A vasút mellett volt egy elhagyatott sváb temető. A háború óta nem temettek oda senkit. A terület viszont kiváló homoktalaj. Na, nyitottunk ott egy illegális homokbányát. A sírokat leszedtük összetoltuk a maradványokat egy kupacba, az alattuk lévő homokot meg egyrészt elhordtuk a munkaterületre visszatöltésnek másrészt eladtuk. Hordtunk be belőle a Délpesti Szennyvíztelepre is mert ott is kellett visszatöltésnek. Jó, küldtünk csontot-koponyát is néha, volt olyan kolléga aki talált néhány aranyfogat is. Én épp akkor építkeztem, vitettem is egy nagy kocsi homokot az udvarba. Az összes fal tégláját abból a homokból készült malterba raktuk. Akkor még az első feleségem volt mellettem, mondtam is neki hogy mostantól megnyugodhat nem fogom a hamvait beépíteni mert vannak már ebben elegen. Nem is dőlt le, azóta is szilárdan áll(a fal).
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Gazdagréti Lakótelepet építettük. Kollégámat és tanítómesteremet Lacit, behívatta a gépészeti osztályvezető. Mondta neki hogy fognak hozni a Szovjetúnióból egy gépet, amit ott fejlesztettek és ő pedig tesztelni fogja. Jön a tervezőmérnök is, ővele együtt kell működni és feljegyezni minden hibát amit majd ki fognak javítani. A mérnök az egy fiatal srác volt, egy rendkívül jópofa vidám fiú. Tudott egy kicsit magyarul. Egyszer sétálgattak Lacival a lakótelep házai között ahol már laktak, és az üzlethelységek már működtek. Minden tele butikokkal élelmiszerboltokkal. A kirakatok rogyásig megrakva. A srác nézi nézi a hihetetlen árukínálatot majd megszólalt "ezt mind meg lehet venni?". Azt hitte csak a kirakat van tele az üzletek üresek.
A gép egy nagyhatár szar volt. Orrán-száján dőlt az olaj és mindig valami vezérlési problémája volt. Ugyanis a gép hidraulikusan, olajnyomással működött de a vezérlést azt pneumatikus, levegő szelepek és munkahengerek végezték. A pneumatikának a hidraulikával szemben van egy előnye. Kevesebb cső kell. A levegőt egy csövön odavezetik ahol munkát végez majd ott a szabadba engedik. Van belőle elég. Az olajat miután munkáját elvégezte vissza kell vezetni a tartályba. Az orosz gépből folyamatosan csöpögött az olaj, sziszegve szökött a levegő, de a mérnök mindenre azt mondta "kicsi hiba". Mígnem...
...mígnem Lacit felküldték a budaörsi hegyekben lévő murvabányába kocsikat rakodni. Aztán este mikor jött lefelé a meredek földúton elromlott a fék. A tizenhat tonnás gép iszonyat sebességgel megindult lefelé. Egy ilyen súly meredek lejtőn másodpercek alatt piszkosul fel tud gyorsulni. Laci kollégám dobott le a földre talpat-kanalat mindent hogy meg tudjon állni. Mélyszántó ekével nem lehetett volna az utat jobban felszántani. A végén megállt de kollégámnak keze-lába remegett a szája nem vágott egy nyomba. Beballagott a gépészeti osztályra aztán mondta hogy "basszátok meg a gépeteket én mégegyszer fel nem ülök rá".
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Gyerekkoromban mindenféle állatom volt. Papagály, fürj, varjú, vöcsök, tengerimalac,vadgalamb, sün meg még rengetegféle. Egyszer apám hozott egy kuvikot. Gyönyörű kistestű bagoly volt. Gyerek abban az időben nem létezhetett csúzli nélkül, ahogy híre kelt hogy van egy kuvikom a fél utca gyerekei intenzív verébvadászatba kezdtek. Én meg nagyon akartam kedvezni madaramnak és gondosan kicsontozott színtiszta verébhúst adtam neki. Nagy hiba volt. Akkor még nem tudtam hogy a ragadozómadarak emésztéséhez elengedhetetlenül kell a toll a szőr a csont. Hasonló szerepe van mint a kavicsnak a csirke zúzájában. Ez az alkotórész aztán száraz csont-szőr-tollgolyó formájában felöklendezve a fészek körül megtalálható. Szakemberek ezekből a köpetnek nevezett maradványokból következtetik ki a madár táplálékbázisát. Én ezt nem tudtam és színhússal etettem szegény állatot. Persze néhány nap múlva elpusztult. Nagyon sajnáltam és nem értettem miért. Később aztán szakkönyveket olvasva kiderült mekkora ordas hibát vétettem. Máig szégyellem.
(A kép illusztráció)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A Délpesti Szennyvíztelepen dolgoztunk. Akkor nagy Ikarus buszokkal hordtak minket munkába. Reggel szállunk le a buszról ott áll a művezető és mondja nekem hogy a Főépítésvezető Szöllősi Gábor hívat az irodába. Úristen. Megbuktam. Ha ő reggel kijön ide velem beszélni akkor nagy balhé van. Hirtelen átfutott az agyamon hol jártam az utóbbi időben maszekban, de hát bármikor bárhol láthatott és nagy titok nem volt hogy maszekba járunk. Mindenesetre erős zabszem effektussal mentem az irodába. Gábor jön oda, köszön kezetfog és mondja "Jancsika van egy nyaralóm Dunabogdányban és most csinálják a külső lépcsőt. Volt a helyén egy fa amit kivágtunk de a gyökere útban van, el kéne menni kiszedni. Itt van ötezer forint ez a magáé"
Bamm. Mázsás kő leesett, azt a megkönnyebbülést... Soroksárról Dunabogdány szép út egy munkagéppel de hát mit bántam én. Megúsztam.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A szomszédban lakott legjobb gyerekkori barátom Szilárd. Nekünk csak Szili. A világon nem volt annyi gyerekkori csíny amibe bele ne vitt volna. Minden balhéban együtt voltunk. Egyszer engem az én anyám, őt az ő anyja együtt küldött le az utca végén lévő boltba valami alapanyagért az aznapi főzéshez. Szili mondja nekem ugyan menjünk le a halastóhoz. Menjünk. Volt néhány ismerős suhanc a tavon, elkötötték a halász csónakját. Mondták hogy szálljunk be, csónakázni. Szili egyik lábával átlépett a csónakba de a suhancok nem tudták megtartani a nagy csónakot és az távolodott a parttól. Persze ahogy Szilinél minél nagyobb lett a terpesz már ő is tolta el magától. A végén már teljesen kifeszülve állt egyik lábbal a parton másik lábbal a csónakon, mígnem beleesett a derékig érő vízbe. Na most mi van. Így nem mehetünk haza, a nadrágot meg kell szárítani. Jó idő volt, szárítottuk is vagy három órán át mire viselhető lett. Hazafelé megvettük a rendelt cuccot de tudtuk hogy otthon mi vár. Anyám megint eltört rajtam egy fakanalat.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mielőtt kitelepültünk Londonba vettem egy Garmin navigációt. Csúcshipermodernszuper gép a legújabb fejlesztés, ennek megfelelő áron. Még olyan parasztvakítás is van benne hogy 10 euró előfizetéssel nagyvárosokban a tömegközlekedéssel is tud útvonalat tervezni. Aztán mikor Londonban próbáltam ezt a szolgáltatást hát nem jutottam semmire. Telefon a szervízbe, "jaa az a szolgáltatás csak kötöttpályás tömegközlekedéssel működik". Jaa és ez miért nincs leírva a termékismertetőben? A kedves vevő így járt. Na de térjünk vissza az elejére amikor még azt hittem hogy a Garmin egy név a műfajban. Aztán kiderült hogy egy trágyadomb.Elkezdtem használni hogyha baja lesz az még otthon derüljön ki. Milyen jól tettem. Két hét múlva elhalálozott. Irány a Garmin szervíz, kicserélték a készüléket. Utána naponta lefagyott néhányszor. Irány a Garmin szervíz ott tréningeztek vele egy órát és visszaadták hogy jó. Tényleg jó, mostmár csak hetente fagy le. Egyik hétvégén elindultunk a nógrádi Bokor községben minden évben megrendezett Traktormajálisra. Betápláltam a címet a készülékbe és irány az ég alja. Északra indultunk gondoltam az jó irány. Mentünk mentünk, egyre rosszabb utakon mentünk aztán már út sem volt, csak egy bakhátas földút a puszta közepén.Fennakadtunk egy bakháton, se előre se hátra. Asszony lehülyézett, gyerek sírt én meg próbáltam kiszabadítani az autót. Emelővel megemeltem, pakoltam egy kis földet a kerék alá így nagynehezen kijöttünk. Elővettem a papíralapú navigációt(a térképet) és azzal visszataláltunk a helyes útra ami elvitt a traktortalálkozóra.
A technikai szuperlatívusz azóta is itt hever a polcon talán kétszer használtam. 
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Többen kérdezték már hogy ennyi év földtúró gyakorlattal a hátam mögött miket találtam a földben. Sokmindenről nem tudok beszámolni. Elsősorban bombákat, aknákat, lövegeket, egyéb Második Világháborús maradványokat találtunk. Ezeket leírtam már a Sztorik...3 című posztban. Egy emlékezetesebb esetre emlékszem, mikor találtunk egy lepecsételt korsót és csörgött benne valami. Na akkor azt hittük megmilliomosodunk és izgatottan törtük fel a konténerben. Volt benne vagy száz darab alumínium egypengős.
Régészek mellett is többször dolgoztunk de nem emlékszek jelentős leletre. Bár egyszer láttam mikor találtak két Árpád kori távfűtő csövet ami a mai napig fűti a Lágymányosi Lakótelep házait:))))))
(A kép illusztráció)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Volt nekem egy kollégám a Sanyi. Gépkezelő volt de... hát... ne forszírozzuk. A főnök úgy gondolta jó ötlet ha én mellém teszi hogy megtanítsam JCB-vel dolgozni. Felküldtek minket valahova Pesthidegkútra egy műszaki ellenőrnek az emésztőgödrét kiásni. Én ástam a gödröt Sanyi meg az udvaron bóklászott. Gyűjtögető ember volt, ha talált egy félméteres drótot arról úgy gondolta hogy a gépben a helye, majd jó lesz valamire. Egy JCB 3D típusú géppel dolgoztam amiben háttal a kormánynak hátrafelé fordulva kell dolgozni. Ebben a helyzetben letalpalva nem látni az alattam lévő kerekeket. Láttam hogy Sanyi néhányszor beszáll a gépbe és berak valamit de nem zavart a dolog. Mígnem arrébb kellett állni. Ahogy húztam fel a talpakat és a gép ráereszkedett a kerekére, megindult a gödör felé, ami mögöttem már volt vagy két méter mély. Ijedtemben gyorsan visszaemeltem a talpakra de így is néhány centire állt meg a gödör szélétől. Az történt hogy Sanyi miközben bóklászott a gépben míg én dolgoztam, a térdével meglökte hátrafelé az irányváltó kart vagyis hátramenet fokozatba tette a sebességváltót. Ez a kar egy kicsi, talán az autók indexkarjához hasonló kar tényleg könnyű véletlenül meglökni. Na én is megijedtem úgy hogy a lábam is remegett. Sanyi is lefehéredett sűrű szabadkozások között. Jól van az a szerencse hogy nem történt baj.
Másik esetben Kispesten dolgoztunk és én egy nap szabadságon voltam. A Sanyi dolgozott a géppel. Másnap megyek, ülök be a gépbe indítom és ahogy beindult a motor egy nívópálca elsüvített a fülem mellett és jött utána vagy öt liter olaj mire leállítottam. Úszott a fülke meg én az olajban. Az történt hogy Sanyi ellenőrizte az olajszinteket és sebességváltóét alacsonynak találta. A nívó alsó állásában volt. Gondolta feltölti. Munka befejezése után nekiállt a műveletnek. Tudni kell hogy a JCB 3D-nek a fülkében van a sebességváltó és a nyomatékváltó nívója és betöltőnyílása. Sanyi a nyomatékváltóba töltötte az olajat és a sebességváltó nívóján nézte a szintet. Mondta nekem hogy furcsának találta hogy már tíz litert betöltött de nem emelkedett a szint. Végülis jót akart csak rosszul sikerült.
(A kép illusztráció
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Óbudán dolgoztunk, Egyszercsak megáll mellettem egy autó és kiszáll Straub Dezső a színész és odajön hozzám hogy lenne neki egy kis melója. Építkezik és az udvari medencét kéne kiásni. Jól van, szombat reggelre megbeszéltük a találkozót. Odamegyek, és mutatja hogy hol a medence helye. Kúrva szar helyen volt. Alig fértem el a géppel nem volt hova rakni a földet szóval egy szűk hely volt. Ráadásul csak úgy tudtam megközelíteni hogy keresztül kellett mennem néhány antik római oszlopfőn. Mondom a Dezsőnek ezekkel mi van ezeken keresztül kell mennem. Azt nem lehet azok nem sérülhetnek oldjam meg valahogy. Mondom egy dolgot tudok csinálni, betakarom földdel őket aztán majd ásd elő. Az tökéletes csináljam úgy. Na nagynehezen bejutottam a medencéhez, de még mindig nem tudtam hova rakjam a földet. Azt mondja a Dezső hogy rakjam a ház meg a telekhatár kerítése közé. Ok mondom de onnan gép nem tudja kiszedni mert kicsi a hely. Nem gond majd ő a feleségével eltalicskázza. Húha mondom kemény vagy mint a vídia, de ha oda akkor oda. Be is pakoltam valami húsz köbméter földet. Elég szar meló volt de megoldottam. Mikor végeztem mondja a Dezső hogy a vízóra helyén a bejövő vízcsövet meg kéne keresni. Élő vízcső baromi óvatosan centiről centire, szinte lapátonként szedtem ki a földet. Földben géppel megkeresni egy colos csövet amiben víznyomás van nem egyszerű történet. Azért nagy szerencsével megtaláltam és nem téptem el. Dezső látta hogy nem egyszerűt kért meg hogy milyen precíz minden figyelmet lekötő meló és mikor vége volt megszólalt "te figyelj, ezzel e géppel te egy nőt simán le tudnál vetkőztetni". Mondom hozz egyet és kipróbáljuk:)))))))))
(A kép illusztráció)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az öreg motorok mellett volt nekem egy hobbim. Néhány évig tartott csak de nagyon szerettem. Úgy kezdődött hogy a nagyobbik fiam nagyon érdeklődött minden tücsök-bogár iránt és gondoltam veszek neki egy madárpókot. A dolog vége az lett hogy a lakásban ötven madárpók lakott 36 fajta képviseletében. A legideálisabb házikedvenc a madárpók. Nem tollazik nem szőrözik nem hangos kis helyen elfér ritkán eszik és nagy élvezet az életük megfigyelése. Amit a média a világ felé közvetít róluk abból semmi sem igaz. Én is előadhatnám hogy évekig milyen halálveszélyben voltam és a családom is és minden nap egy kalandtúra volt a lakásban de ez nem fedné a valóságot. Tudni kell hogy vannak agresszív fajta és szelíd fajta madárpókok. Szelidíteni nem lehet. Ami szelíd fajta az vadon befogva is szelíd ami agresszív fajta az tenyésztve is agresszív marad. Persze átjárások vannak a viselkedésformák között, így egyikre sem lehet egyértelműen kimondani milyen természetű. Egyetlen halálos mérgű van közöttük az ausztrál Tölcsérhálós pók de nem tudok róla hogy elérhető lenne gyüjtőknek. A második legveszélyesebb egy afrikai fajta, a viszonylag kistestű Pterinochilus Murinus:
Őneki a marása esetén már kinéz néhány nap intenzív osztály egy normál testalkatú ember esetén. A legnépszerűbb faj a Brachipelma Smithi amelyik gyönyörű színével és szelíd természetével valamint tekintélyes méretével méltán közismert:
Hozzáértők tudják hogy a szép színek nem mindig a nagytestű pókok kiváltságai. Nekem volt mindössze két centire megnövő Cyclosternum Fasciatum amelyik csodálatos színekben pompázott:
Az én személyes kedvencem és szerintem a világ legszebb, legszelídebb madárpókja a fán élő Avicularia Versicolor:
Én nem tenyésztettem őket inkább a fajtagazdagságra mentem rá. Harminchat fajból volt példányom és mind külön egyéniség volt. Az egyik legérdekesebb pókom egy burmai madárpók volt.
A legagresszívebb fajták közé tartozott, Ha csak megkocogtattam a terrárium ablakát már felállt támadóállásba. Viszont egy szabadulóművész. Ő szökött meg a legtöbbször. Hogy mennyire veszélyesek ezek az állatok elmondom hogy fogtuk be őket megint. Először is láttuk hogy megszökött. A reakció ilyenkor az volt hogy "jó megszökött, majd előjön". Gyakorlatilag nem tettünk semmit. A pók terráriumához legközelebb a lányom szobája volt. A lányom kollégista volt de a fiam hétközben abban a szobában tv-zett. Néhány nap múlva hallom hogy "apú előjött". Akkor átmentem vittem egy tálat amit ráborítottam a pókra és alátoltam egy keményebb papírlapot. Így tettem vissza a terráriumba. Persze hogy előjött mert szomjas volt. Étel nélkül hetekig hónapokig elvannak de víz az kell nekik. Soha semmi marás, atrocitás nem történt. A családban senki sem volt arachnofóbiás a lányom is simán sétáltatta a karján őket. Nagyon szép hobbi rengeteg érdekességet tudnék még mesélni róluk.
(A pókokról készült képek illusztrációk)
