Kicsit távolabbról kell kezdenem. A Newbury retrofesztivál az nekünk az év eseménye ahol ott kell lenni. Tavaly jött a lányom, és az idén is. Most viszont a szombati fesztiválprogram előtt pénteken beiktattunk egy tengerparti kirándulást. Az esemény előtt egy héttel tönkrement az autóm és azonnal kellett venni egy másikat. Ez meg is történt és gondoltuk jó kis próbaút lesz ha meglátogatjuk a tengert. A szomszédtól kaptuk a tippet hogy érdemes megnézni Southend-on Sea városát a Southend Pier-rel. Nagyon jó tipp volt egy csodálatos napot töltöttünk ott. Ezt fogom most megírni és képekkel videókkal bemutatni.
A Pier magyarul móló. Kisebb változata a stég. Egy valamilyen tóba, tengerbe, folyóba belenyúló oszlopokon álló út aminek a végén általában egy kiszélesedett nagyobb tér van. Az út lehet gyalogút, autóút, vasút vagy ezek kombinációja. A hossz néhány métertől kilométerekig változhat ahol mi voltunk az a világ leghosszabb mólója 2 kilométer, és 158 méter hosszú. 1830-ban építették meg az első 600 méteres szakaszt és néhány év múlva elérte a 2100 méteres hosszt. Eddigi története során átépítették favázasról vasvázasra és túlélt néhány tűzvészt.Mikor megérkeztünk éppen apály volt, ami itt jónéhány méteres vízszintkülönbséget jelent. Ilyenkor néhány hajó ideiglenesen szárazra kerül. Ezeket a képeket kb két kilométerről fényképeztem. Azért az ötvenszeres optikai zoom csodákra képes.
A partról deszkapalánkok nyúlnak be a tengerbe valószínűleg hullámtőrés céljából de ezt csak feltételezem. Jól látszik a dagálykori vízszint magassága is.
A palánkon és a parton látható tengeri növények így néznek ki közelről.
Mindjárt ahogy leparkoltunk és kiszálltunk az autóból egy ismerős dologgal találkoztunk. A város magasan fekvő szintjére egy, a Budavári Siklóhoz hasonló felvonóval is fel lehet menni.
Innen fotóztam még ezt a képet a mólóról aztán átadtam a gépet a feleségemnek én meg a videófelvételeket készítettem, megmondom őszintén kevés sikerrel. Sajnos olyan erős a szélzúgás hogy a felvételek java része használhatatlan.
A hely egyik látványossága a part fölé tornyosuló hotel és alatta végeláthatatlan sorban a különböző vendéglátóhelyek.
Közben elmentünk egy főleg gyerekek által használt szabadstrand mellett is. A mármár termálvízi magasságokba hágó 15 fokos vízben pancsoltak jónéhányan.
Aztán megérkeztünk a móló állomásához.
Itt lehetett jegyet venni a vasútra, ami kivisz a móló végére. Egy retúrjegy 5fontba kerül. Gyalog is ki lehet menni, és én akár futva háromszor is megtenném oda-vissza a távot de a kísérő hölgyekre tekintettel természetesen vonattal mentünk. A fülke nem egy pullman kocsi de arra két kilométerre tökéletes.
A vonatablakon kinézve csodálatos volt a tenger. Egy halászhajó horgonyzott félúton aztán máris megérkeztünk a móló végéhez.
Az egész mólóvégi kiszélesedő tér a pihenést szolgálja. Padok mindenütt. Leülsz beszívod a tenger illatát, és nézel a távolba. Nem gondolsz semmire csak pihensz. Csak úgy vagy. Elvagy. Senki nem siettet, hallgatod a sirályok rikoltozását, a szél zúgását. Élvezed a pillanatot és érzed hogy ez jár neked. Ezért megdolgoztál. Jutalmul megkaptad ezt a pillanatot és most elégedett vagy. Ott akkor, a padon meg vagy békélve a világ dolgaival. Megint része vagy valaminek amit soha addig nem éltél át és ki tudja át fogod-e megint élni valaha. Az egész nem nagy dolog szinte szóra sem érdemes. Beülsz az autódba és levezetsz 80kilométert majd kivonatozol egy mólóvégére és leülsz egy padra. Elnézel a távolba ahol felsejlenek a belga és holland partok. Arra gondolsz hogy mekkora utat tettél meg míg leülhettél arra a padra. A magyarországi kisember lázadásától eddig a pillanatig min mentél keresztül. Mekkora különbség van a 80 kilométer és az utolsó hat évben bejárt út között.
Lássuk mi minden található a móló végén. A központi épület egy kávézó, ami mellett egy minigolfpálya van a gyerekeknek.
Van jónéhány kis fabódé ahol mindenfélét árulnak de jellegzetes vidám festése van mindegyiknek.
Aztán nekem nagyon tetszenek a tenger és az idő által megrágott tárgyak legyenek azok bármiből.
Csodálatos a kilátás minden irányba.
Aztán megvártuk a kisvasutat hogy visszavigyen minket a partra.
Kifelé a vonatból sikerült lefényképezni egy tengeri fúrótorony platformjának a vontatását.
Kiérve a partra egy lifttel felmentünk a város jóval magasabban fekvő szintjére. Gyönyörű képeket lehetett innen csinálni a mólóról az állomásról és a teljesen mediterrán jellegű növényzetről.
A város bevásárlóutcájában kerestünk valamilyen éttermet
Végül beültünk egy PUB-ba és megebédeltünk.
Végül csináltam egy felvételt egy gyönyörű sziklakertről.
Egy jól sikerült nap volt jó időben, egy érdekes látnivalóval . Ajánlani tudom mindenkinek.
