Ass blaster

Ez a poszt az előző kiegészítése.
Néhány gondolat még eszembe jutott a hozzászólásokból.
Sokszor hallottam már hogy "könnyű neked mert a hobbid a szakmád."
Valóban így van de elemezzük egy kicsit ezt az állítást.Az nem úgy van hogy megszületik egy gyerek és a Jóisten ránéz aztán azt mondja"ennek a gyereknek a hobbija lesz a szakmája".Egész gyerekkorom homlokegyenest más érdeklődési körben telt mint a műszaki tudományok. Világéletemben erdésznek készültem de hülye voltam tanulni ezért csak egy traktoros iskolára telt. Ott viszont olyan homlokegyenesen más érdeklődési körű közegbe kerültem hogy fiatal lévén viszonylag könnyen váltottam. 

Imádom a szakmámat, élvezem minden pillanatát. Ez az életem, ebben élek ezzel keresem a kenyerem.
Sokan mondják hogy amit csinálnak az hivatás. Biztos igazuk van, ha úgy élik meg.
Én soha nem tudtam a szakmámra hivatásként tekinteni. A hivatás szónak, a hivatástudatnak súlya van.
Valahogy nem tudom beleképzelni magam. Ha jellemezni próbálnám a viszonyomat a szakmámhoz akkor inkább azt mondanám, játék. Mint amikor egy gyerek álmodik arról hogy mozdonyvezető lesz, hogy kukásautó sofőr lesz aztán valóra válik az álma és egész életét végigjátsza.
Ki nem akart még kipróbálni egy munkagépet? Szerintem mindenki beleülne egyszer és megpróbálná kezelni.
Mikor még Budapesten dolgoztam és a munkaterületek nem voltak olyan hermetikusan elzárva mint itt, sok a gyerekét utcán legeltető anyuka jött közelebb és a gyerekkel együtt nézték mit csinálok. Néha feltettem a fülkébe a gyereket és elmutogattam mi mit működtet.

Megint egy kényes témát veszek elő. A eutanáziáról gondolkodom. Tudom az már régen rossz ha én gondolkodom de azért most megpróbálom összeszedni magam.
Elöljáróban hogy mégse legyen olyan komoly a hangulat egy viccel indítanék:

"Tegnap este a feleségem és én a szalonban ültünk és az élet dolgairól beszélgettünk. Beszéltünk az élet és a halál dolgairól is. Azt mondtam neki. „Soha ne engedd meg, hogy vegetatív állapotban éljek, gépektől és üvegekben lévő folyadékoktól való függésben .....ha ilyen állapotban látsz, húzd ki az engem életben tartó berendezéseket az áramforrásból, mert akkor inkább szeretnék meghalni”
Akkor... Ő felállt olyan arccal, ami mély csodálatot tükrözött… és a dög
kihúzta a televíziót, a számítógépet, a playstation-t a konnektorból, kikapcsolta az i-podot és a mobilt…...és elvette a sörömet!!!
......majdnem meghaltam !!!"

Ez a poszt a Határátkelőn megjelent két év távollét utáni hazalátogatásom írása.

Mindig érdekes, amikor valaki hosszabb távollét után látogat vissza Magyarországra. Ez történt Diggerrel, aki két év Anglia után töltötte az év végi ünnepek idejét Magyarországon. Tapasztalatairól (melyek között akadt ilyen is, olyan is) az alábbiakban számol be.

Ez a poszt a Határátkelőn Karácsonykor megjelent írásom.

Karácsony második napja van, köszönt és minden jót kíván… ezúttal Digger, aki megírta, milyen volt az ünnep gyerekkorában Magyarországon, és milyen most, családos emberként Angliában.

„Karácsony. Szent Karácsony Ünnepe. A családok, a szeretet ünnepe. Néhány alapvetést leszámítva a legkülönbözőbb módon megélt ünnep. Mit jelent nekem a karácsony és mi az, amit nem szeretek benne?

A magam részéről a leggyűlöltebb évszak a tél. Nem részletezem most, hogy a munkámat hogyan befolyásolja, de a munka nélküli hétköznapokban ugyanúgy utálom. Nem tudok elképzelni olyan szituációt, hogy én önként, csak a saját szórakozásomra kimenjek a hidegbe. Téli sportok közül én a meleg szobában fogyasztott hideg sört preferálom.