Ass blaster

EZ az írás  Határátkelő blogon jelent meg tavaly. Az ott megjelent írásaimat folyamatosan ide is felteszem mert a saját blogomban is helyük van: 

Akkor most megint belecsapok a lecsóba.
Volt egy poszt a Határátkelőn Indiáról.
Aki a posztot írta enyhén szólva sem szeret ott élni. Kosz, mocsok, szemét, bűz.
Minden Európai ember számára tipikus jellemzői Indiának. A poszthoz hozzászólt egy elkötelezett India hívő is és ő említette hogy nincs szervezett szemétszállítás.
Na ez a mondat indított el bennem egy gondolatsort. Többen hangoztatták hogy India lakossága azért fetreng a szemétben mert igénytelenek.
Akkor itt ragadjunk le egy kis időre. Mit jelent az hogy igénytelen?
Ugye van egy ország ahol az emberek semmit nem tesznek környezetük tisztán tartása érdekében és ezért igénytelennek nevezik őket.
A nagy kérdés az hogy vajon csak a materiális kézzelfogható szemét a szemét vagy vannak magasabb rendű szellemi színvonalú szemetek is?
A "ki kivel baszik élő adásban?" című valóságshow mennyivel kevésbé szemét mint az indiai utca látképe? Egyáltalán átváltható e a szemét szemétre szellemiről kézzelfoghatóra? A "Majka majdnem elejtette telefonját" újságcikk hány indiai utca szemetére váltható át?
Emeljük a tétet. Indiában államilag szervezett oktatás és egészségügy működik. A szemétszállítás miért nem állami feladat és miért nem szervezi meg az államigazgatás? Szerintem azért mert a politikusoktól senki sem követeli meg. Most akkor azért igénytelen az indiai nép mert szemetel vagy azért mert a politikusoktól nem követeli meg? Vagyis nem arra szavaz aki köztisztaságot ígér.
Van olyan ország ahol a lakosság legalább akkora szemétkupacok között él mint Indiában az emberek.
A szóbanforgó ország szemétkupacai a megválasztott politikusok. A lakosság minden négy évben körberakja magát szeméthalmokkal. Minden beszélgetésben a második mondat után ezekről a szeméthalmokról meg a diskurzus. Senki nem állíthatja hogy a 24éve szabadon választó Magyarország mindenkori politikai gárdája nem egyenrangú India szennyezettségével.

Beszéljük meg ezt a nyugdíj kérdést.
Mi a probléma? Az hogy a jelenlegi nyugdíjasoknak a mostani aktív korú dolgozók befizetéseiből fizetik a nyugdíjukat. A rendszer igazságtalan. Miért fizessem én Gipsz Jakab nyugdíját és miért fizesse majd Lutz Gizella az én nyugdíjamat? Nem beszélve arról hogy egyre kevesebb dolgozó befizetéseit kell elosztani egyre több nyugdíjas között. Az igazságos rendszer mindenképpen a saját számla lenne. Ki mennyit fizet be annyiból részesül.
Egy minimális befizetésből járna egy minimális állami nyugdíj, a többit meg a magánnyugdíj számlájáról kapná. Angliában jelképes befizetésért nagyjából a minimálbér fele jár. Éhenhalni sok, megélni kevés. Viszont mindenkinek megvan a lehetősége az öngondoskodásra.
Próbáljuk átalakítani a magyar nyugdíjrendszert magánszámlás rendszerre. Mi kell hozzá?
Pénz. Pénz nélkül semmilyen nagy horderejű változást nem lehet megcsinálni. Ha nincs pénz akkor kár belefogni. Hagyni kell az egészet úgy ahogy van.
Mi kell még?
Idő. A belefeccölt pénz nagyságától függően 60évtől 200 évig. Itt pedig bejön egy harmadik lényeges tényező. a politikai összefogás és egyetértés hogy végigviszik a folyamatot.
Mind a három tényező külön-külön is kizárja hogy valaha is magánszámlás rendszer legyen Magyarországon.
Mégis menjünk végig rajta hogyan lehetne ezt kivitelezni?
Indítsunk kicsiben. Tegyük fel hogy a befizetések jelenleg pontosan fedezik a kifizetéseket.
Kötelezzük az embereket hogy nyugdíjcélú befizetéseik 5%-át magán nyugdíjpénztárakba tegyék. Állítólag törvényellenes kötelezni az embereket hogy magántársaságoknak adják a pénzüket. Jó rendben ez részletkérdés tegyék állami magánszámlára vagy bárhova ami törvényes és megfelel azon feltételeknek hogy pontosan vezetett magánszámlára kerüljön és legalább az infláció mértékével gyarapodjon.
Az állam kiegészíti a nyugdíjkasszát 5%-kal. Ezért mondtam hogy kell valamennyi pénzt beletenni.
Az 5%-os befizetés felső korhatárát célszerű olyan életkorban meghatározni ami feltételez egy olyan befizetést ami a majdani állami nyugdíj 95%-át kiegészíti 5%-kal. Például 40éves korig.
Mikor ez a generáció nyugdíjba vonul(kb 20 év) akkor megkapja a 95% állami és 5% magánnyugdíj összegét. Természetesen a nyugdíjba vonulás folyamatosan történik az első ember 20év múlva megy nyugdíjba az utolsó aki 5%-ot fizet ez után még 20évvel. Ahogy mennek nyugdíjba úgy kapnák az 5%-ot és úgy csökkenne az állam hozzájáruló 5%-a, de nem csökken. Az alábbiakban meglátjuk miért nem. Ez az első ciklus 40évig tartana utána már csak 20éves lépcsőkben folytatódna.
Emeljük a tétet. Ettől kezdve 10%-ot kötelező befizetni a magán számlára. Hogy állunk? Ahogy az első 5%ot befizetők nyugdíjba mennek attól az évtől az első munkavállalók már 10%-ot fizetnének.
A nyugdíjba menők kapnak 95+5%-ot, a dolgozók fiatal és aktív része fizet az államnak 90%-ot plusz 10%-ot magánszámlára. Az államnak megint ki kell egészíteni 5%-kal a nyugdíjakat.
Húsz év múlva ez a generáció is nyugdíjba vonul. Kap 90% állami nyugdíjat és 10%-ot a magánszámlájáról.
Megint emeljük a tétet és 15% lesz a kötelező befizetés, és minden indul elölről.
Négyszáz év alatt be is lehet vezetni a magánszámlás rendszert.
Természetesen ez kivitelezhetetlen. A szoci kormány mindezt rövidebb idő alatt akarta megvalósítani csakhogy túl nagy volt a százalék amit kivontak a rendszerből és a kormánynak kölcsönt kellett felvenni hogy ki tudja fizetni a hiányzó pénzt. A Fidesz visszacsinálta az egészet vagyis elvette az összes befizetést és visszafizete a kölcsönt.
Magyarul a dolog megbukott. A következmény iszonyatos társadalmi felháborodás valamint a kormány teljes hitelvesztése.
Az egész rendszer kidolgozatlan volt. Senki nem tudta például hogy a magánszámláról történő kifizetések milyen formában fognak megtörténni.
Lehet például egyösszegben kifizetni. A legrosszabb megoldás.
Lehet életjáradékot fizetni vagyis a befizetett összegből havi apanázst fizetni amíg el nem fogy. Utána van az éhkopp vagy ha előbb meghal a delikvens akkor öröklik a hozzátartozók a maradékot.
Aztán lehet szolidális rendszert felállítani. Meghatározni egy középidőt ameddig a nyugdíjasok élnek és ha előbb meghal valaki akkor a számlája maradékából fizetik azt aki túléli a középidőt.
Mindebből az volt biztos hogy semmi sem biztos.
Játszunk el a gondolattal mi történik olyankor ha a magánszámlára történő befizetés mindjárt 25%. A magánszámla viszont az állami számla amiből fizetik a kiegészítést.
Látszólag egyik zsebből a másikba való pénzáramlás történik, valójában viszont a felosztó kirovó jelenlegi rendszer magánszámlára való átcsoprtosítása a végeredmény.
Négy generáció alatt megtörténne a teljes magánosítás.
Onnan kezdve teljesen mindegy milyen arányban tolódna el a dolgozó-nyugdíjas arány mindenki a saját magánszámjájából élne.
Lehet hogy az egész fentebb leírt agymenés úgy ahogy van hülyeség.
Egy dolgot viszont nem lehet vitatni. A mostani rendszer nem jó és gyakorlatilag egy időzített bomba aminek meg van gyújtva a kanóca és szép lassan mindig rövidebb lesz.

Ez szintén a Határátkelő blogon megjelent posztom. Itt is helye van.

"Aki angliai munkavállalásra adja a fejét, annak akár kézenfekvő is lehet megpróbálni az építőiparban elhelyezkedni. Szerintem nem csak őket érdekli majd Digger mai posztja, ami ugyan az angliai építőipart mutatja be, szerintem sokkal többről (hozzáállásról, gondolkodásmódról) is szól. Szóval bátran ajánlom mindenkinek."

"Nagyon érdekesnek találtam Digger írását Miért ilyenek az angol házak? címmel. Ha nem jelent problémát, kérlek Titeket, kérjétek már fel egy következő cikk írására, amiben bemutatná az angliai építőipart, a külföldi (magyar) szakemberek lehetőségeit, akár a pályakezdőkét, ill. saját tapasztalatait (pl. angolszász mértékegység probléma, kommunikáció, munkahelyi kultúra, stb.). Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül sok más építőmérnök / technikus kollégámat is érdekelné."

Előrebocsátanám hogy tudom, mindenkinek tele van már a hócipője az építőipari posztjaimmal de mint a bevezetőből kitűnt ezt felkérésre írtam.

Ez a poszt a Határátkelő blogon megjelent írásom másolata.

Nagyon sokszor hallottam már, hogy Londonban csapnivaló a házak minősége.
Ez egy állandó, visszatérő vád és mivel az építőiparban dolgoztam mindkét helyen, bontottam és építettem házakat, talán van egy kis rálátásom a témára. Megpróbálok párhuzamot vonni a két építési stílus között. Bár hosszú oldalakat tudnék írni, igyekszem rövidre fogni, pláne hogy képekkel is illusztrálom a mondanivalómat.
Először is Londonban 35 fok az évi hőingadozás, míg Budapesten 60 fok. Lényeges különbség!
Ilyen erővel leszólhatjuk a fűkunyhót is hogy nincs megfelelően hőszigetelve a trópusokon. Na, de valóban nincs?
Nézzük meg London és Budapest lakásállományának a szerkezetét. Egyelőre a régebbi építésű házakról beszéljünk.