Ass blaster

A hét történéseiről a munka frontján nem sok mondanivalóm van. Egyre jobban megkedvelem a Hyundai-t mert tényleg jó vele dolgozni.

Viszont tegnap voltunk a ChristineK által a lentebbi Kilburn poszt hozzászólásaiban ajánlott bolhapiacon Uxbridge-ban. Milyen volt? Röviden. Jó. Bővebben. Kúúúrvaaaaa jóóóóóóó!!!!

Iszonyat nagy terület rengeteg árus és tényleg minden. A belépő kicsit húzós. Parkolással együtt hármunknak 4 font de megérte.

A döbbenet nem az hogy miket árulnak hanem hogy miket megvesznek emberek. 
Meg hogy milyen piaci réseket töltenek be. 
Például a piac közepén állt egy lakókocsi. Teljesen üres volt a belseje csak egy szék és egy tükör volt benne. Az egy fodrász szalon volt. Férfiaknak 5 fontért nőknek 9 fontért nyírták a haját. A piac közepén. 
Én tovább bővítettem kézzel festett fakacsa gyűjteményem most éppen a miniatűr kategóriában de vettem szép bekeretezett képeket 50 penny-ért darabját. Levélbontót is kézzel faragott afrikait 1 fontért. Gyönyörű porcelánokat is vettünk tényleg pennykért. Meg még sok mindent. Az egyik sor végén megebédeltünk egy kifőzdében úgyhogy igazán jól éreztük magunkat. Már látom hogy ide visszatérő vendégek leszünk mert 22kilométer nem távolság ráadásul végig gyorsforgalmi úton.

Mindezek után két helyen bevásárlás a harmadikon cipővásárlás zárásként egy családi vödör (szerény 10 rántott csirkével) magunkévá tétele a Kentucky-ban. Úgyhogy a tegnapi ténykedésünk teljesen megfelelt a halódó kapitalizmus fogyasztói társadalma minden ismérvének. Szégyellem is magam cefetül. Majd meggyónom.

Ma elmentünk lovagolni. Előző héten én nem voltam ott csak az anyja és ő mondta hogy a ló valamitől megijedt és megugrott. A gyerek reflexből kapaszkodott de szép lassan lecsúszott a lóról és kb fél méterről lehuppant a homokba. Egy magyar lovászfiú azonnal berohant és megnyugtatta a fiamat majd visszatette a lóra. Igazából nem történt semmi és a gyerek lelovagolta az idejét de benne maradhatott valami mert ma alig akart ráülni a lóra míg végül az udvaron mentek egy kört de többre nem volt hajlandó. Végig látszott rajta ahogy ült a lovon hogy fél. Jövő héten remélem jobb lesz. Nem erőltetjük inkább aránként sok türelemmel próbáljuk feloldani a félelmét.

A gépekről

Magyarországon három márka öt típusával dolgoztam harminc év alatt. Itt Londonban tizenkét márka 26 típusával másfél év alatt. A hozzáértők kedvéért felsorolom őket. A számok utáni T betű tonnát jelent.

Caterpillar  5T, 13T

Kubota       1,5T,  3T

Hitachi       3T,  5T,  6T,  8T,  13T,  18T,  20T,  25T

Komatsu     3T,  8T,  21T

Doosan        8T,  6T, 

New Holland  14T, 

Takeuchi       3T  5T

JCB               8T,  22T

Bobcat          8T

Volvo           14T

Hyundai        15T

JCB 3CX              9T  Ez az egyetlen gumikerekes.

Mint látható az egyik legkedveltebb gép itt a Hitachi. Méltán mert a legjobb gép. Erős gyors megbízható nincs túlbonyolítva. A kisebbekben Kubota, a nagyobbakban Isuzu motor van.

Magyarországon egy tízezer üzemórát dolgozott gép az még egy jó közepesen használt gépnek felel meg. Itt a hatezer üzemórás az öreg lepukkant gépnek számít. A bérbeadó cégek alig törődnek a szervízeléssel vagy a gépek gondozásával. Dolgozzanak hozzák a pénzt aztán ha tönkremennek vesznek másikat.

Az angol nem nemzeti ikon az egyik vezető munkagépgyártó a JCB. Talán a legnagyobb angol magántulajdonban lévő cég. Magyarországon 20 évet dolgoztam JCB-vel. Nagyon szívesen felmagasztalnám de nem lenne igaz. Rengeteg probléma volt-van vele. Itt is volt olyan hogy hoztak a munkaterületre egy vadonatújat aztán egy hét múlva két napig tréningezett rajta a szerviz mert orrán-száján folyt az olaj. Nyolc évvel ezelőtt meghívott engem a JCB gyár hogy teszteljem a legújabb motorjukat amit a PERKINS kiváltására fejlesztettek. Három órát dolgoztam vele és a nyomatékváltója megadta magát tönkrement. Ráadásul tudtam hogy tönkre fog menni mert olyan feladatot adtak ami nagyon igénybe veszi és az új motor rátett még azzal hogy tíz lóerővel erősebb a PERKINS-nél. Mondtam hogy nem fogja bírni de azt mondták hogy azért teszteljük hogy ami törik törjön ami szakad szakadjon.. Megtörtént.

Rá egy évre meghívtak a Komatsu gyárába szintén tesztelni a legújabb gépüket. Ők is lecserélték a YANMAR motort Iveco-ra. Ez a gyár Olaszországban van Velencétől talán negyven kilométerre Este városában. Negyven fok kánikula volt nagyon keményen odavágtam a gépnek de egy köhintés nélkül tűrte. Mindenképpen csak ajánlani tudom a komatsut.

Dolgoztam kétféle méretű Doosan-nal . Ez egy nagy Dél-Koreai munkagépgyártó konzorcium ami több más mellett megvette az amerikai Bobcat céget. Japán Yanmar motor van bennük. Egyszer egy 8tonnás Bobcat-tal kellett dolgoznom és mikor beleültem olyan ismerős volt minden. Persze, mert a Doosan és a Bobcat csak a színében és nevében különbözik egymástól egyébként az utolsó csavarig megegyezik. Van egy olyan trend hogy kis és középkategóriás (13tonnáig) gépeket igyekeznek minél kompaktabbra csinálni vagyis hogy kis hely kelljen a felsőváz körbefordulásakor. A Doosan ezt úgy oldotta meg hogy a motort nem a fülke mögé hanem mellé teszi így a gép farát közelebb hozza a középponthoz. Valóban kis helyen elfér ásás közben nincs is probléma de daruzáskor nagy súly emelésekor rendkívül instabillá válik mert az ellensúly közel került a tömegközépponthoz így nem tud ellent tartani a hosszú gémnek és az emelni kívánt súlynak. Az ellensúlynak nagy szerepe van a gép stabilitásában. Egy tizenhárom tonna súlyú gépnek az ellensúlya négy tonnás.

A Kubota elsősorban kis gépeket gyárt. Nagyon erős megbízható gépeket. A kiskategóriában nagyon kedvelt gép itt. Dolgoztam többel is nincs velük probléma.

A Caterpillar sem rossz de nagyon drága. A Hitachi, Komatsu olcsóbb és legalább olyan jó.

Takeuchi-val is dolgoztam. Még akár kedvelném is ha nem lenne neki valami hihetetlenül nehezen kezelhető félautomata kanálcserélő rendszere. Mi igen gyakran cserélünk kanalat és minden öt tonna feletti gépen hidraulikus kanálcserélő van amivel csak egy gombnyomás a kanál leoldása vagy felcsatolása. A kisebb gépeknek félautomata rendszerű kanálcserélő van itt más ki kell szállni a fülkéből és általában egy biztonsági csap eltávolítása után egy vasrúddal könnyen leakasztható a kanál. Na a Takeuchi-nál nem. Egy racsnis crova kulccsal  percekig kell tekerni egy záró lemezt míg leold a kanál. Vissza ugyanúgy. Mikor dolgoztam vele pont olyan munkát fogtam ki hogy félóránként kellett kanalat cserélni. Minden alkalommal nagy műgonddal választékosan elszidtam a rizsaszemű tervezője jóédeskurva anyját. Valószínűleg az anyósa látott már valakit aki egy kilométernél közelebb volt egy munkagéphez de a veje előtt ezt ményen titkolta.

A New Holland az eredetileg mezőgazdasági gépeket traktorokat kombájnokat gyártott aztán megjelent a munkagép piacon és rendkívül agresszíven terjeszkedni kezdett. Megvette a Fiat-Kobelko majd a német O&K teljes nevén Orenstein & Koppel cégeket. Én egy New Holland nevű O&K-val dolgoztam. Német gép, nem okozott csalódást.

A VOLVO-tól többet vártam. Talán a neve miatt. De lehet hogy csak amivel dolgoztam az volt leharcolva de gyenge is volt lassú is volt nekem nem jött be.

Az egyik legkellemesebb csalódás a Hyundai volt. Mitsubishi motor van benne ami már jó. Viszont egy rendkívül gondosan megtervezett erős stabil gyors gép amibe egyszerűen nem tudok belekötni bármenyire szeretnék is. Az egyik legjobb gép amivel dolgoztam. Nekik sikerült megoldani hogy kicsi kompakt kis helyen megforduló mégis stabil gépet gyártsanak. Ránézésre nem becsültem többre maximum 12tonnánál aztán 15 tonnás volt. Ebben a gépben valahogy éreztem hogy minden a helyén van. Autó teszteknél erre mondják hogy ergonomikus. Minden részletén látszik hogy átgondolt tervezés. Az egész gépnek olyan mozgás paraméterei vannak hogy csak bámultam. Nem tudom mennyire tartós és megbízható de dolgozni messze a legjobb vele. El kell felejteni már hogy Korea szemetet gyárt. Felnőttek a kistigrisek és részt követelnek a piacból. Sok kellemetlen percet fognak még okozni a többi gyártónak.

Aztán dolgoztam még néhány napig egy gumikerekes JCB-vel olyannal amivel húsz évet dolgoztam otthon. Tudni kell hogy minden munkagépnek szabványos úgynevezett ISO vezérlése van. Vagyis ha valaki egy típussal tud dolgozni az akkor mindegyikkel. Ki is lógna ki a sorból ha nem az angol JCB. Nem részletezem legyen elég annyi hogy nem kereszt hanem X vezérlése van valamint a nagygém és a lengőgém meg van cserélve. Én húsz év után vért izzadtam mire átszoktam az ISO vezérlésre. Az utóbbi tíz évben csak ilyennel dolgoztam míg egyszer az egyik munkaterületen a művezető megkért hogy dolgozzak egy X vezérlésű JCB-vel. Szégyen nem szégyen teljesen elfelejtettem. Húsz év gyakorlata nyom nélkül eltűnt. Úgy dolgoztam mint egy kezdő. Jó, nem teljesen mert éreztem hogy órák alatt jön vissza régi beidegződés de bizony két napnak el kellett telnie hogy magamnak is elfogadható munkát tudjak végezni.

Összefoglalóként nagy élmény ennyiféle géppel dolgozni pláne úgy hogy mindig csak az új munkaterületen derül ki hogy mivel kell teljesíteni. Minden munka új kihívás mindenhol  maximumot kell nyújtani de én minden percét élvezem.

Tudom hogy ezzel a témával darázsfészekbe nyúlok. Az egészségesen kontra egészségtelenül táplálkozók között örök harc folyik. Vérre menő viták forrása ez. Azt azért nem vitathatja senki hogy vegyi anyagok tömkelege között élünk és a helyzet csak fokozódik. Ezek az anyagok beleépülnek mindennapjainkba és a tudomány már kedvére módosíthatja minden élelmiszer génállományát is. Mélyedjünk el kicsit a témában.

Mitől számít valami módosított élelmiszernek? 
Egyetlen egy olyan kezelés van ami az élelmiszerek állagát, eltarthatóságát, beltartalmát, és az egész vegyi szerkezetét legjelentősebben átalakítja. Ez pedig a sütés főzés ami évezredek óta elfogadott és senki sem emel kifogást ellene mondván hogy a táplálék természetes alkotórészeit átformálja. Nem nagyon hiszem hogy az ősembernél létezett a történelem folyamán rendszertelenebb táplálkozású ember. Húst körülbelül úgy ettek mint az oroszlánok. Ha tudtak levadásztak valamit ha szerencséjük volt akkor találtak valami "steril " dögöt de mindkét esetben betegre zabálták magukat egyrészt mert tartósítani nem tudták másrészt meg ki tudja mikor lesz lehetőségük újra húst enni. 
Aztán szó szerint éheztek amíg a kényszer rávitte őket megint a vadászatra. 
A köztes időben maradtak a gyümölcsök aminek az előfordulása azért nem olyan gyakori meg a gyökerek esetleg rovarok. 
Valószínűleg az 1millió évvel ezelőtti helyi sajtó is felháborodottan írt azokról az elvetemült ősembernek aligha mondható véglényekről akik odáig süllyedtek hogy a szavannatűz áldozatául esett kisemlősök megsült húsát voltak képesek elfogyasztani. A fennmaradt kőtáblák tanúsága szerint a különböző fórumokon heves vita folyt a nyers hús kontra sült hús témában. 
Pedig az idők folyamán ezek a dolgok csak súlyosbodtak. Először csak füstölték a húsokat és nem riadtak vissza olyan eretnekségektől hogy hónapokkal régebben élt állatok húsát fogyasszák füstölt sonka formájában. 
Aztán jött a legbrutálisabb vegyi kezelés. A sózás. Botrány. 
Amikor pedig a sózást és a füstölést kombinálták az már a sámán rosszallását is kiváltotta. 
De nem volt megállás. Nátrium benzoát, gumiarábikum, aszpartám és az E betűs csodaszerek. A népesség növekedésével a nagyobb hozamú termények és gyorsabban vágósúlyt elérő állatok kifejlesztése iránt nőtt az igény. A vegyipar ezt kiszolgálta. Aztán amikor ezek a termékek a piacon versenyeztek egymással akkor az élvezett előnyt amelyik szebb volt. Na itt a vegyipar megint beszállt az színezékek mérhetetlen arzenáljával. 
Eljutottunk napjainkba amikor vita csúcspontjára hág bokorevők és húsevők, biotermék fogyasztók és az úgynevezett egészségtelenül táplálkozók között. 
Oda jutottunk hogy a hat hónapig érlelt sózott-füstölt pármai sonkát fogyasztó egyed undorodva eltolja a génkezelt hosszanfriss paradicsomot és csak a három nap alatt megrohadót hajlandó elfogyasztani a fél éve döglött disznócombal együtt. Ugyanez az ember aki elutasít mindenféle vegyianyagot az élelmiszerében legalább háromféle táplálék kiegészítőt szed tabletta formájában négyféle vitamint szintén tablettaként, majd mindezt leöblíti némi "vegyszermentes" energiaitallal. 
Továbbra is szidják a vegyi anyagokat a génkezelt termékeket horribilis pénzekért megveszik az éjszaka permetezett biotermékeket. Ezzel szemben mit mutat a valóság? 
Vegyük csak a magyarországi helyzetet, szinte minden gyerek magasabbra nő mint a szülei valamint tovább él. Pedig a mostani fiatalságra sok mindent lehet mondani de azt nem hogy vegyszermentesen él. 
Fel lennénk háborodva ha télen nem lehetne paradicsomot kapni pedig a három nap alatt megrohadó nehezen jutna el ép állapotban az izraeli kibucból a LIDL polcaira ahol még ki tudja hány napot tölt míg fogyasztásra kerül. 
Mert ugye legyen friss vegyszermentes génkezeletlen a polcokon JANUÁRBAN. 
Mert ugye le a vegyianyagokkal de a vérnyomáscsökkentőm meg a Béres cseppem meg Vitamin C tablettám meg az izületkenőcsöm a hajsamponom a testápolóm az arcszeszem az ne tartozzon azért közéjük. 
Hogy is van ez? 

A probléma ott van hogy valamiért az ember szinte kizárólag azokat a vegyi anyagokat tekinti ellenségnek amik szájon keresztül kerülnek a szervezetébe élelmiszer formájában. Azokat amik ugyancsak szájon keresztül de tabletta formájában azokról szó sincs. Pedig meg kell nézni a reklámokat a jelentős részük tömény vegyszer ilyen olyan táplálékkiegészítő meg vitaminok meg élénkítő, serkentőszerek vagy bogyó vagy keksz, csokoládé formában. 
Ezeket a szereket a gyomorsav nagyobbrészt semlegesíti, feldolgozza. 
Ezen vegyianyagok nagyrésze  az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen terjedtek el. 
Mintahogy például szintén az utóbbi évtizedekben a kozmetikai ipar olyan mérhetetlen vegyi terhelésnek teszi ki az embereket krémek és dezodorok formájában amihez képest a táplálékkal bevitt mennyiség enyhén szólva is hangyafasznyi. 
Ráadásul ezek a szerek közvetlenül felszívódva kerülnek a szervezetbe. 
Lehet arra hivatkozni hogy ezek állatkísérletek által kipróbált készítmények csakhogy ugyanez igaz az élelmiszer vegyszerekre is a kozmetikai ipart mégsem bántja senki. 
Nem beszéltem még a bőrrel közvetlenül érintkező ruhaipari színező, keményítő és illatosító anyagokkal beleértve a mosó és öblítőanyagokat is. 
Hozzájönnek még ezekhez a mosogató, ablakpucoló, bútorápoló, súroló, és felmosó szerek is amiknek az áldásaiból bőrön át vagy belélegezve szintén kapunk. 
Aztán vannak még a festékek, autóápoló kencék, a kültéri faápoló pácok. 
Talán megegyezhetünk abban hogy a vegyianyagok legtöbbje nem a spejzban vagy a hűtőben van hanem a fürdőszobában, a háztartási szekrényben, meg a sminktükör előtt találhatók. Mennyivel egészségesebbek a bőrön vagy tüdőn keresztül felszívódó anyagok mint a gyomron keresztül lebomlók? 
Képzeletben csináljunk egy kísérletet. 
Képzeletben vegyük ki az összes vegyszert az élelmiszerekből egy hipermarketben és tegyük egy kupacba. 
Majd a tisztálkodási a szépészeti és a vegyiáru osztály termékeit tegyük mellé. Tonnákban mérhető a különbség. 
Nem hallottam még senkit agitálni a Coccolino ellen vagy a fogkrém ellen. 
Nézze meg egyszer valaki hogy egy napja folyamán hány vegyi anyaggal érintkezik vagy szívja a szagát. 
Bajod van a táposcsirkével? Miért nincs bajod az arcszeszeddel? 
Bajod van a vegyszeres gabonával? Miért nem a wc illatosítóval? 
Merthogy ha már összességében nézzük a dolgokat akkor valóban nézzük összességében. 
Akkor most honnan is kapjuk a legnagyobb vegyi terhelést? Fenntartom hogy minden olyan néphülyítő úri huncutság mint a csodaétrendek, Atkins diéták, meg gojibogyók, meg pivizek, meg répakapszulák, macskagyökér, gusztustalan csírák semmi másra nem jók mint a hiszékeny emberek lehúzására.

Ott hagytam abba hogy kedden megyek St Alban-ba dolgozni. Nem mentem. Hétfő délután felhívott az ügynök hogy mégse oda menjek hanem Kilburn-be. Jó rendben.

Kedden irány oda. Nincs messze félóra busszal. Brutál nagy építkezés rengeteg gép. A beléptetéskor volt egy érdekes epizód. Rajtam kívül még két új ember volt egy angol ács és egy mérnök akit mikor kérdeztem hogy hova való és megmondta akkor nagyon szégyelltem hogy magyar vagyok. Őrmény a srác. Azonnal elnézést kértem és mondtam hogy elítélem amit a magyar kormány tett. Mondta hogy semmi baj felejtsük el a politikát. Azóta is jó viszonyban vagyunk.

Szóval megvolt a beléptetés adtak egy 15 tonnás Hyundai-t és mondták hogy a cölöpfúró gép mellett kell dolgoznom. Minden betoncölöp készítő gépnek kell egy kisegítő gép ami a kifúrt földet elhordja onnan aztán a lyukba beemeli a vasalást és még sok egyéb dolgot kell csinálni. Nem volt újdonság csináltam már ilyet. Három fiatal angol a gép kezelője nagyon jó velük dolgozni. A munkaterületen egyébként kelet európai kavalkád van, románok ukránok albánok koszovói albánok dolgoznak jórészt. A reggeli procedúra egy agyrém. Több különálló munkaterület van egymás mellett általában egy út választja őket el de van amelyik jónéhány utcával odébb van. Szóval reggel bemegyünk arra a munkaterületre ahol dolgozunk és átöltözünk. Általában fél nyolcra odaérek gondoltam nyolcig megiszom a kávémat. Rosszul gondoltam. Nyolcig nem indítják be az aggregátort nincs áram. Basszák meg. Meló kezdete előtt át kell menni a másik munkaterületre és ujjlenyomat érzékelős azonosítás után lehet csak dolgozni. Ez szintén az aggregátor indítása miatt csak nyolc órakor lehetséges. Ott állunk vagy húszan várjuk a nyolc órát utána a procedúra majd irány dolgozni. Este csak hat órakor lehet szintén azonosítani hogy meglegyen a munkaidőnk akkor megint sorbanállás ujjlehúzás a kütyün. Na mindegy ez van. Minden munkaterületen más a rend. Itt például harapnak arra ha valamelyik gépkezelő kiszáll a gépből és bennhagyja a kulcsot így minden kezelő különböző gumis zsinórokkal magukhoz kötik a kulcsot. Voltam már ilyen helyen én is csináltam. Aztán egyszer kiugrottam a gépből és a zsinór rövidnek bizonyult. Elgörbült a kulcs elszakadt a nadrágom. Azóta próbálok figyelni rá meg agyalok valami elektronikus kütyün ami jelezné ha például néhány méternél messzebb eltávolodok a kulcstól.

A meló jó remélem hosszabb ideig tart. Ma megvolt a heti bevásárlás aztán a lengyel boltban fantasztikus füstölt hal tekercset vettem holnap meg megy a fiam lovagolni. Még egy szórakozásunkat nem említettem. Nagyon szeretjük bejárni a környékbeli Charitas boltokat és pár fontért mindenféle csetreszt, régiséget, képet venni. Itt tíz perc járó körzetben nyolc ilyen segélyes bolt van. Ezek különböző kórházaknak gyűjtenek. Bárki odavihet általa megunt vagy feleslegessé vált dolgokat és ott kiárulják tényleg olcsó pénzért. Sok mindent vettünk már. Kedvenceim a faragott kézzel festett fa kacsák.

Az elmúlt hétvége háromnapos volt mert hétfőn bank holiday volt. Szombaton pihenés volt a program meg bevásárlás. Hétfőn nagyon jó idő volt a barátainkkal találkoztunk az egyik szép parkban. Vasárnap viszont különleges nap volt. Lovagolni kezdett a fiam. Az egyik baráti házaspár már régóta hordja a fiát lovagolni és kérdezték hogy nem tartunk e velük. Tudni kell hogy a fiam eddig egy ló közelébe sem mert menni de jó próbáljuk meg. Két órát autóztunk Chessingtonba mert brutál dugó volt a városban. Van egy nagy lovarda ahol sokan bérben tartatják a lovukat vagyis fizetnek azért hogy ott lehessen etessék itassák orvosi felügyelet alatt legyen stb…

Az a ló amin a gyerekek lovagoltak egy 16éves kislányé aki havi 400 fontot fizet a lova tartásáért a lovardának. Ezt az összeget próbálja kisebbé tenni úgy hogy bérlovagoltatást vállal. Húsz fontért félóra lovagoltatást nyújt akárkinek. Ez egyébként nagyon baráti árnak számít máshol 35 font körül van. Végtelenül kedves segítőkész abszolút profi szolgáltatást nyújt. Csodák csodájára a fiam felült a ló hátára és fél órát a Holly kötőféken sétáltatta. Annyira megtetszett neki hogy azóta szinte csak arról beszél és alig várja hogy menjünk megint. Azt talán nem kell mondani senkinek hogy a lovaglás vagy egyáltalán egy ló közelsége milyen jótékony hatással van a gyerekekre. Utána pedig közös erővel kitakarították lóboxot bealmoltak feltöltötték szénával. Olyan örömmel csinálták hogy valami csoda. Azt hiszem ez egy jó döntés volt.Otthon ilyenről álmodni se mertem volna.