Két héttel ezelőtt másodszor láttam az "Azt meséld el Pista" című művet Mácsai Pál előadásában. Mégpedig itt Londonban a Szent István Házban. Pali egy színészóriás, Kossuth díjas művész, egy ikon a színházi életben. Ha jól értettem 16 éve játssza a darabot több mint 600 előadáson van túl, talán túlzás nélkül mondhatom hogy ez a darab az övé, az élete részévé vált. Én már láttam a darabot az Örkény színházban meg is írtam a kritikáját még akkor. Akit érdekel az itt elolvashatja:
https://diggerdriver.blog.hu/2018/01/02/amikor_nem_olyan_jo_magyarnak_lenni
Amiről most írni akarok az teljesen más téma de a gondolatébresztő kezdő löketet egy, a darabban elhangzó mondat adta. Arról beszél Örkény hogy ő ugyan nem hívő ember de azért elgondolkozik rajta hogy az univerzum végtelen tömegéből miért pont ő lett az aki. Nem pontosan idézem de valami ilyesmi a lényege.
Na akkor ezt egy kicsit gondoljuk tovább.
Az egész univerzum galaktikus porból és gázokból épül fel. A tömege és kiterjedése emberi ésszel felfoghatatlan. Na de miért pont abból a néhány vödörnyi porból lettél te kedves olvasó? Erre még találnánk is választ. A végtelen fogalmából egyenesen következik hogy egyszer valahol a kozmikus pornak egy Föld bolygóvá KELL összeállni. Csodálatos módon ennek a bolygónak a hőmérséklet tartománya pont kedvez a víz létrejöttének ami az élet alapfeltételei közé tartozik. Ahogy a kozmikus por és gázok összeálltak egy tűzgömbbé attól kezdve a felszíne egy vegykonyha lett ami a porból, gázokból számtalan vegyi anyagot állított elő. Minden folyamat egyenesen vezetett egy belőle kialakuló másik folyamathoz. Ha a föld keletkezésének néhány milliárd évét egy nap 24 órájába sűrítenénk akkor az ember színre lépése valahol a 24. óra utolsó percének utolsó másodperceire tehető. Az egész folyamat végigkövethető és tudományos bizonyítékokkal alátámasztott történet.
Kialakult az élet, állatfajok jöttek létre és kihaltak, az evolúció tette a dolgát.
MÍGNEM
Mígnem történt valami. Megjelent egy állatfaj ami merőben különbözött a többitől. A túlélésért folytatott versenyfutásban ÁLLVA hagyta a többi állatot. Olyan mértékben olyan gyorsan hogyha az ember fejlődését egy Marathon futáshoz hasonlítanánk akkor a Homo Sapiens már átszakította a célvonalat mikor a legközelebbi rokona a csimpánz a startpisztoly dörrenésére még csak az egyik lábát emelte fel.
Mi volt az első lépés az emberré válás útján? Volt egy közös ős egy fán élő kistestű majom amiből a különböző emberszabásúak kialakultak és nagyjából párhuzamosan fejlődtek tovább. Az afrikai erdőkben és szavannákon egymás mellett élt a gorilla, a csimpánz, és az előember. Gyűjtögettek dögöket kutattak fel néha megfogtak valami kistestű zsákmányt és prédái voltak a ragadozóknak. Életmódjuk nem sokban különbözött a másik emberszabású fajtól.
Aztán történt valami.
Megtanulta uralni a tüzet, és itt álljunk meg egy pillanatra. EZ az emberré válás első lépése és ebből következik minden további történés. NINCS olyan állatfaj amelyik ne félne a tűztől. A szavannatűz vagy a villámok által felgyújtott fa mindennapos az állatok életterében. Még haszonélvezői is. Összeszedegetik a szavannatűz által elpusztult rovarokat, rágcsálókat, hüllőket. Használni viszont nem tudják. Na innen indult el az emberré válás.
Az előember észrevette hogy az elviselhetetlen forróság az égető lángok és a hideg afrikai éjszaka között van egy kellemesen meleg sáv ahol jó tartózkodni és védelmet nyújt. A ragadozók éjszakai vadászok. Az előember élete éjszaka volt a legnagyobb veszélyben. A tűz közelében ez a veszély elmúlt. Hogy hogyan tanulta meg táplálni a tüzet és megőrizni majd újra meggyújtani az már részletkérdés. A lényeg hogy az állatvilágban egyedülálló módon LEGYŐZTE A FÉLELMÉT és ez elindította egy úton. Mekkora óriási lépés volt ez. Minden állat menekült a szavannatűz elől. Minden állat menekült a villám által felgyújtott fa közeléből. Az előember szembement minden általa ismert viselkedésformával.
Aztán ebből következett minden tovább. Az eszközök készítése a készletek felhalmozása, az osztálytársadalom kialakulása és elérkezünk a modern emberhez.
Ahhoz az emberhez akinek van valamije ami mindenek fölé emeli. Összetett gondolkodási képessége. Van tudata és van lelke. Honnan kezdődik a tudat és honnan a lélek?
Hajlamosak vagyunk az állatokat túlértékelni. Merthogy azok milyen okosak. Aztán így születnek ez olyan filmek hogy a nyomozókutya okosabb mint a rendező, a forgatókönyvíró és az egész stáb együtt.
Na de maradjunk az eredeti kérdésnél. Hogy jutott el odáig az előember hogy egyáltalán közel menjen a tűzhöz? Hiszen semmi olyannal nem rendelkezett amivel a másik emberszabású, a csimpánz vagy a gorilla ne rendelkezett volna? Igazából mégcsak nem is ez a kérdés lényege és a történés különlegessége.
Belegondolt már abba valaki hogy azóta mióta az első előember közel merészkedett a tűzhöz eltelt 2-3 MILLIÓ év és ezalatt az idő alatt UGYANEZT a lépést egyetlen más emberszabású nem tette meg? MIÉRT nem? Miért rekedtek meg azon a fejlettségi szinten? A Marathoni versenynek miért ragadtak a startvonalánál?
Ne azt vizsgáljuk hogy az ember miért emelkedett ki, miért indult el az úton hanem hogy a vele kortárs, ugyanolyan fizikai és szellemi képességekkel rendelkező genetikailag hozzá legközelebb álló, vele millió éveken ugyanazon a fejlődési pályán haladó kortársa MIÉRT NEM tört ki az állati sorból?
Itt érkeztünk el a nagy kérdéshez. Az ember kiválasztott? Miért kiválasztott? Ki választotta ki? Ki ruházta fel ŐT EGYEDÜL egy olyan képességgel amivel SENKI MÁST.
A tudomány mai állása szerint az ember fejlődése több szálon több különböző földrajzi területen indult el. Nyilván a fejlettségi fokok nem voltak azonosak és vagy kipusztult sok előember faj vagy más fejlettebb szinten álló fajok kipusztították.
Most akkor térjünk vissza a kezdeti Örkényi kiindulóponthoz. Te, kedves olvasó a Homo Sapiens fajhoz tartozó ÉRTELMES ember vagy. Lehetnél csótány, lehetnél virág, lehetnél mamutfenyő. Lehetnél egy kődarab. A kozmikus por a föld vegykonyhájában bármivé alakulhat de mégis ha leírok egy számot és mögé háromezer nullát teszek és azt mondom ennyi kilogramm az univerzum tömege akkor is alábecsültem. Viszont te, kedves olvasó ebből a felfoghatatlan tömegű porból pont egy 80 kilogrammos ember lettél. Miért pont te? Miért te lettél a galaxis kiválasztottja? Az a galaktikus por miért állt össze úgy hogy te legyél?
Felruházva egy olyan képességgel amivel a földön egyedül az EMBER rendelkezik. CSAK és KIZÁRÓLAG az ember tudja hogy miből lett és mivé lesz. Az ember képes egyedül elvont gondolkodásra. Az embernek van szépérzéke, művészi hajlama, élet és halálfogalma, van erkölcsi érzékünk, a saját örömünkre alkotunk dolgokat míg az állatvilágban minden a túlélést és a szaporodást szolgálja. Mindez a tudat, és van ami ettől merőben más világot nyit az ember számára.
A lélek.
A lélek képes arra hogy az anyagon túl egy mások szellemi világot nyisson. A tudat nem tud szeretni és nem tud gyűlölni. A lélek igen. A rossz embereket beteg LELKŰ embereknek nevezzük. A jó embereket jó LELKŰ embereknek.
Az egész mondanivalómnak a lényege, a fő kérdése most következik.
Az egész folyamatot tudományosan le lehet vezetni egészen az ősrobbanástól a tudat kialakulásáig.
Na de a LÉLEK ebben nincs benne. Az egy külön entitás. Az más műfaj. Az nem materiális kategória. Van a léleknek evolúciója? Honnan indult? Harcolt már benned a tudat és a lélek? A tudat azt mondja nincs túlvilági élet. A lélek azt mondja van.
Kinek hiszel?
A tudat az agy materiális világa. Neuronok világa. Pontosan meg lehet állapítani hogy az agy különböző központjait stimulálva milyen reakciók keletkeznek. Nade ezek fizikai stimulációk.
A lélek nem vizsgálható orvosi bizgerentyűkkel. Csak agykurkász módszerekkel vizsgálható. A lélekhez csak egy másik lélek képes közelkerülni.
A lelket vizsgálni, gyógyítani, építeni, rombolni, szeretni és elhagyni csak egy másik lélek képes.
Ki adja a lelket? Honnan származik? A genetikának, a DNS átvitelnek nem lehet köze hozzá. Generációkon keresztül ateista famíliáknak is lehet hívő utódjuk, és hívőknek is ateista utódjuk, akkor is ha a nevelésük célirányosan a családi tradícióknak megfelelően zajlik.
Értjük hogy mit akart Örkény mondani. Kik vagyunk és honnan jöttünk? Nem a porhüvelyünk hanem a lelkünk. Tudjuk-e vajon hogy a nevelés, az élet megpróbáltatásai mikor hatnak a tudatunkra és mikor a lelkünkre?
Ha visszatérünk kozmikus por állapotába akkor a lelkünk hova tér meg?
