Ez a nap a lányomról szólt. Az ő hobbija a retrókorszak a pin up világ és minden ami ehhez kapcsolódik. Amerikaiautó kiállításokon vesz részt modellként, korhű ruhákban és most kapott felkérést egy ilyen témájú naptárfotózásra. Ez a poszt is róla szól mert a barátjával együtt meghívtam az idei Retrófesztiválra Newbury-ben. Mi tavaly már voltunk és óriási élmény volt. Az idei ha lehet fokozni még jobban sikerült. Erről írok most egy képes beszámolót a teljesség igénye nélkül mert ezt látni kell. 

Az idén jött Zoli barátom is családjával és egyszerre értünk a rendezvény parkolójába ahol mindjárt csináltam is egy fotót a lányomról és Zoli lányáról. Azt hiszem mindketten büszkék lehetünk.

Ahogy leszurkoltuk a belépőt mindjárt egy dixi zenekar adta meg az alaphangulatot a továbbiakhoz.

Az idén is tobzódni lehetett a korszak ruháiban, kalapjaiban és cipőiben. 

Ha már cipőről van szó itt álljunk meg egy pillanatra. Bemutatnám Zoli barátom második legféltettebb kincsét a csizmáját. Ez kérem nem "egy" csizma. Ez A csizma, nagybetűvel.  A PYTHON bőr csizma. Latin neve Python Poliestericus. Na jó ez nem igaz, tényleg valami sikló bőréből készült. Szerettem volna leírni hogy milyen élethalálharcban győzte le a mérgeskígyót(márminthogy elég mérges volt a kígyó hogy a bőrére ácsingózik valaki), és hogy róla szoborták meg Laokoón papát, de a valóság az hogy három fontért vette egy kínaitól. Na jó ez sem igaz, tényleg valódi kélgyóbőr és valóban drágán vette de én mindig basztatom vele ő meg ugrik rá, ezért vagyunk barátok:)))

A lányom venni akart magának egy kistáskát ami illik a ruhájához. Elsőként ezt nézte ki magának.

Aztán meglátta ezt és mivel mindannyian azt mondtuk hogy ez jobban áll neki ezt vettem meg neki. Aztán ebben feszített végig mint pók a lucernásban.

Ejtsünk néhány szót az autókról. a három mázsa krómmal díszített rakétahajtóművet idéző lámpákkal felszerelt cirkálók a korszak emblematikus jellemzői. Óriási puha kanapékhoz hasonló ülései az amerikai lányok ártatlanságának áldozati helyei. Egy ilyen autóval elmenni a Nyugati Parttól a Michigan tóig a 66-os úton az maga lehetett az amerikai életérzés netovábbja. Ez egy igazi korhű állapotú csoda.

Persze azért többségben voltak a felújított autókülönlegességek lehet válogatni közülük.

Aztán jött az ernyő. Merthogy ernyő nélkül nem élet az élet. Ernyő kell. Pin up ernyő. Mit ad isten szembejött. Valódi kézzel csomózott vázszerkezettel hatalmas Kis Hableány képpel a tetején, pont amilyen a kardigánon is van. Az ára ugyan egy afrikai ország teljes évi GDP-je de majd Jani megveszi. Megvette. Mármint nem én Jani hanem a másik Jani.

A csecsebecsék közötti nézelődés igazi élmény. 

Szép vagy szép vagy...

Csak tessék tessék...

Ezek pedig a retrókorszak Bambis üvegjei.

Aztán velünk is szembejött valami. Tavaly nézelődve feltűnt egy motoros Mickey egér páros. Valami elképesztően amatőr munka végtelenül elnagyolt és durva kidolgozás és mindez baromian nehéz öntöttvasból. Olyan mintha valami öntőiskola tanulói készítették volna mert el nem tudom képzelni hogy ezt valahol árulni lehessen. Egy kisebb gyerek fel sem bírja emelni de ha csak az egyik egeret leejti a konyhakőre az tuti hogy eltörik. A kézi festés valamit javít az összhangon de mégis az egész olyan otromba hogy az már szép. Szóval tavaly megcsodáltuk de nem vettük meg. Most viszont mikor írom ezeket a sorokat itt van előttem az asztalon. Jövőre ha meglesz, azt a motoros Popeye vasat vesszük meg.

Sminkigazítás egy Morgan visszapillantó tükrében. Az a haj hosszú időbe. és a fürdőszoba előtt sorban állóknak kínos perceibe került.

Álljunk meg egy kicsit a Morgannál. Kicsi brit manufaktúra évi néhányszáz autó gyártásával. Csodálatos retró forma modern technikával. Kézzel készül minden termékük ennek megfelelő áron. Még Londonban sem gyakori látvány.

Egyébként mindenhez hozzá lehetett nyúlni mindent meg lehetett fogni, még talán ezzel a biciklivel is lehetett volna néhány kört tekerni de mi beértük egy fényképpel.

A közönség nagy része a kor ruháit viselte és készségesen odaálltak egy fényképezés erejéig ha megkértük őket.

Aztán jött a csoda. A ringispil. Készült 1893-ban és valódi gőzgép hajtja. Vajon kik ülhettek rajta és mit láthatott ez alatt az idő alatt. Csodálatosan felújitva eredeti pompájában tündökölt. 

A lányom barátja is élvezte a hangulatot

Volt azért a fesztiválon néhány megörőkítésre érdemes arc is.

Hazafelé bementünk kedvenc vendéglőnkbe a borehamwoodi Harvester-be vacsorázni. Az étel kiváló volt, a desszert nem kevésbé bár a neve Rocky Horror, utána egy utolsó kép a parkolóban és irány haza. Ez egy kiváló nap volt.