Ebben az írásban nem lesz szó projektekről, menedzsmentről állásinterjúkról és egyetemi végzettségről.
Ez az írás egy szakmunkásról szól akinek még érettségije sincs viszont van egy szakmája amit fantasztikus módon szeret és professzionális szinten művel. Ez az írás nélkülöz minden haza iránti pátoszt és misztikus ködöt. Lehet hogy a kommentekben rámszabadítja a hazaffyakat de nem érdekel. Az írás hangneme sem egy kifinomult értelmiségi stílusa.
Ismerjétek meg ezt az oldalt is.
Nehézgépkezelő vagyok közérthetőbben markológépes. Itt Londonban digger driver.
A nyelvtudásom alig haladja meg az alapfokot. Negyvenhét évesen már nehéz nyelvet tanulni.
Nem szerencsét próbálni jöttem hanem jövőt biztosítani a nyolcéves gyerekemnek és tisztességes fizetést találni magamnak. Elvegetálhattam volna a hátralévő életemet a nyugdíjig végül is tényleg biztos állásom volt Budapest egyik legnagyobb közműszolgáltatójánál.
Tehermentes saját magam építette kertes házam van egy vidéki kisvárosban nem messze Budapest-től.
Viszont azt hogy velejéig korrupt politikai percemberek a gyerekem életét tönkretegyék azt nem hagyom.
A szakmában elértem a csúcsra . Nyolc éve meghívtak Angliába az egyik vezető munkagépgyártó a JCB cég gyárába tesztelni a legújabb fejlesztésüket. Rá egy évre a konkurens gyártó a Komatsu hívott meg szintén új gépet tesztelni az olaszországi gyárukba.
Akkor még eszemben sem volt kivándorolni.
Aztán ahogy teltek az évek egyre kevesebb jutott a bevásárlókosárba és egyre többet kellet fizetni érte valamint valami olyan kilátástalanság és letargia telepedett az országra hogy szabályosan fojtogatott a légkör.
Most néhány keresetlen szó az okokról és cseppet sem hízelgő véleményem az országról.
Állítólag a magyarok húsz százaléka tervezi hogy elhagyja az országot.
A többség persze nem megy sehova. Akik meg elmennek azoknak ezerféle indokuk van mint a maradóknak a maradásra. Nincs is ezzel semmi baj.
Van néhány volt szoci ország mint Litvánia vagy Moldávia ahonnan az ország lakosságának tíz százaléka télakolt mégsem térdeltek le. Magyarország nagyon messze van ezektől az arányoktól.
Ha az én fizetésemet felemelték volna nem sokkal csak ötvenezer forinttal ami még mindig nincs egyharmada az itteninek akkor most egy prolival több van abban az országban és bizony baromira rosszul döntöttem volna. Nem magam miatt hanem a fiam miatt.. Most látom hogy micsoda elképesztő esélye van egy itteni fiatalnak az élethez. Az élhető tisztességes munkával kiérdemelt jóléthez. Magyarországon a legnagyobb hiba hogy a jövőt veszik el a fiataloktól. Ott egy napra nem lehet előre tervezni nemhogy egy életre. Látom azt hogy itt hogy élnek a fiatal szakmunkások akikkel együtt dolgozok. Félreértés ne essék nem gazdagok. Kiegyensúlyozottak nyugodtak és nem panaszkodnak. Kell ennél több? Akiben megvan az inspiráció annak minden lehetősége megvan az előrejutásra és ami a legfontosabb dolog hogy nem gáncsolja senki legfőképp az állam nem, sőt segíti.
Magyarországon a fiatalok kilátástalan helyzetbe kényszerítése később nagyon csúnyán vissza fog ütni. Az az ember az a fiatal pár aki úgy kezdi az életet hogy a túlélésre játszik hogy egyik napról a másikra él azt is jobbára a szülők segítségével miközben úgy érzi hogy becsületesen dolgozik attól vajon mit várhat az ország? Hány gyereket szüljön a semmire? Persze tanulhatnak is ha a szülők bírják anyagilag. Aztán pályakezdő diplomásként elmegy hamburgert sütni a McDonalds-ba.
A pályakezdő szakmunkásnak ki fogja megtanítani a szakmát? Nincsenek nagy állami vállalatok ahol megtanulja a maszeknak meg kész beérett kőműves vagy hegesztő kell nem fog kínlódni egy kezdővel.
Erre a mostani fiatal korosztályra fogják mondani húsz év múlva hogy "nincs semmije és annyit is ér".
Vajon lesz akkor valakinek bűntudata az elherdált életekért? Költői kérdés volt.
Úgy tudom JFK mondta anno hogy „Ne azt kérdezd meg, mit tud az országod érted tenni, hanem azt, te mit tudsz érte tenni”.
A kijelentés jogos. Ott abban a politikai és gazdasági környezetben.
Én mégis megkérdem Magyarország mit tesz a fiatalokért? Ha viszont tenni nem tud akkor miért zsigereli ki őket a végtelenségig?
Persze az idősebb korosztályból is sokan kivándorolnak vagy az elképesztőre nőtt adósságterhek miatt vagy a gyerekeik jövője miatt.
Senkinek sem könnyű a döntés na de mint tudjuk az élet nem habostorta és a nemzetközi helyzet fokozódik.
Nem az a fontos, hogy hol él az ember, hanem, hogy tud-e élni.
Akkor határozzuk meg mi a haza.
Mik a haza ismérvei?
A nyelv? Ahol egy többségi nyelvet beszél valaki az a hazája? Akkor a Brit Nemzetközösség bármelyik országa vagy az USA bármelyik britnek a hazája? Bizonyára nem.
A kulturális azonosság tesz hazává egy országot? Ha azt mondom hogy magyarországon évezredes kultúrális hagyománya van a széthúzásnak a „dögöljön meg a szomszéd tehene is“ mentalitásnak akkor ez a hagyomány teszi hazává Magyarországot?
Miért Magyarország a hazám, miért nem Európa miért nem az Eurázsiai kontinens, miért nem ez a sárgolyó?
Ha más országban születek de itt növök fel akkor is az az ország a hazám ahol születtem?
Ha hajón születik valaki az óceán közepén akkor mi a hazája?
Ha a magyar szakácsnő gyereket szül az amerikai nagykövetségen Budapesten, a gyereknek az USA a hazája?
Ha úgy határozzuk meg a haza fogalmát hogy ahol felnő akkor mi az a kor amitől az új ország a hazája?
Ha a hatéves fiam Angliában nő fel őneki is Magyarország a hazája?
Háromévesen? Egyévesen? Egynaposan?
Nem olyan egyszerű ez.
Én idegen leszek ott de mindenkinek a felmenői idegenek voltak valamikor a hazájuknak nevezett földön.
Generációk múlva mi jelentősége lesz hogy az utódaimnak az ősei a normannokkal vagy a 20-as években kitántorgottakkal, az 56-osokkal vagy a fülkeforradalmárok elől menekülve jött be Angliába?
Én hazát keresek az gyerekeimnek mert ez a jelenlegi nem haza.
Nem lehet haza az ahol másodrendű állampolgár vagyok őseim földjén.
Minden ember más, és másképp reagál le élethelyzeteket másképp csapódnak le benne az indulatok.
Nem tudom máshoz hasonlítani azt az élethelyzetet mikor az ember elhagyja a hazáját mint mikor elválik attól a nőtől akinek elrebegte „boldogító igent” meg akitől „ásó kapa nagyharang” aztán a válás után valahogy egy hülye kurva lett. A haza elhagyása és a volt hazával való további kapcsolat is ugyanolyan sokféle lehet mint a válás után a volt feleséggel való kapcsolat. Vannak jó válások és örök harag válások. Van aki úgy hagyja ott a hazáját hogy büszkén tekint vissza rá, örömmel vállalja magyarságát és vannak akik meggyűlölve megkeseredve sértetten mennek el. Mindettől függetlenül minden válás után akár jó akár csúnya azért valami kapcsolatot mindenki kénytelen fenntartani a volt feleségével, leginkább a gyerekek okán vagy csak a közös tulajdon miatt.
Annál a hülye kurva volt feleségnél ott vannak a gyerekek akiket szeretünk mint ahogy a meggyűlölt hazában is ott vannak a rokonok, barátok akiket szintén szeretünk.
Aztán ugye szeretjük magunkat a válás után kihasznált, átvert áldozatnak tekinteni és szeretjük ezt elmondani mindenkinek. Aki a hazáját elhagyja ugyanúgy van ezzel. Szereti elmondani hogy nem ő volt a hibás hanem az a másik aki nem becsülte meg aki átverte aki elszedte a pénzét akinek semmi sem volt elég mindegy hogy történetesen ez a feleség vagy a haza. Lehet a hazám Magyarország de ha nem hagy élni elválunk.
Mindez a különbözőség és az adott helyzet habitus szerinti lereagálása pontosan tükröződik a külföldi magyarok megnyilvánulásain. Aztán ezekre jönnek az otthonmaradottak reakciói szintén habitustól függően. Soha annyi bíztatást és jókívánságot nem kaptam mint indulás előtt. Azért az mutat valamit az ország állapotáról hogy bár mindenki sajnálta hogy elmegyek de kivétel nélkül azt mondták hogy jól teszem. Az internetes fórumokon is ez volt a többség reakciója de azért volt néhány hazaffy turbómagyar akinek én hazaáruló hontalan lettem.
Persze mindenkinek igaza van bármelyik csoportba tartozzon is.
Sajnos magamat is azok közé kell sorolnom akik csúnyán váltak el a hazájuktól. Végigjártam az utat miszerint egy megrögzött idealista emberből egy megkeseredett hazáját megtagadó csak és kizárólag az önös érdekeket szem előtt tartó ember lettem. Mikor a vasfüggönyt lebontották azt hittük hogy Magyarország is csatlakozott a szabad világhoz. Ez az egyik legnagyobb tévedés ami a magyar embert érhette. A fizikai határokat valóban lebontották de a lelkekben ugyanúgy ott van a vasfügöny. Ami a magyar nép legnagyobb korlátja ami a szabad világtól jobban elválasztja mint a szögesdrót az a magyar mentalitás. Az a mentalitás aminek része az az elitista szemlélet miszerint a dolgozó ember az kizsákmányolni való rabszolga, az a mentalitás ami a becsületesen előre jutni vagy csak a munkájából megélni akarót minden eszközzel gáncsolja ahol tudja. Ez a mentalitás lesz a magyar nép veszte és ez különbözteti meg minden más néptől.
Semmiféle hazában és senki emberfiának nem hiszek. A belémnevelt ideológiák nyom nélkül kivesztek belőlem és nem tudok mit kezdeni olyan közhelyekkel hogy nem tartozok sehova meg hogy megtagadom a gyökereimet. Ugyanolyan semmitmondó frázisok ezek mint mikor valaki azt mondja hogy „keresem önmagam“.
Én oda tartozok ahol éppen vagyok a gyökereimre meg nem vagyok büszke akár tetszik ez valakinek akár nem. Amúgy meg nem keresem önmagam mert köszönöm de megvagyok.
Egy munkamániás fasz vagyok aki abban a téves hitben ringatta magát hogyha megtanul egy szakmát amit ráadásul szeret is, abból majd meg tud élni és el tudja tartani a családját ott ahová született.. Tévedtem és ez másnál is előfordult már. Hittem sok mindenben és minden hitemben csalódnom kellett.
Megtagadom?
A haza nem csak őseim földje nem pusztán a táj ahol felnőttem nem csak a nyelv amit beszélek és nem kizárólag az emberek akiket ismerek. A haza nem csak pozitív mindenek fölött álló égi tünemény ami előtt le kell borulni és halálig áldást rebegni hozzá.
A haza ÉLETET ad de egyben életMINŐSÉGET is. Éppen ezért a hazához hozzátartoznak az ország működését befolyásoló emberek is. Ők is a haza részei és pontosan őrajtuk múlik hogy azt az egyszeri megismételhetetlen tyúkszaros életünket milyen minőségben éljük le.
Ez is beletartozik a haza fogalmába. De ne fogjunk mindent rájuk. A magyarspecifikus széthúzásról a hungarikummá lett „dögöljön meg a szomszéd tehene is“ mentalitásról nem a politikusok tehetnek bármennyire is szeretnénk mindent rájuk fogni.
Költők hada énekelte meg szívhezszólóan a haza iránti kötelességünket. Merthogy életünket és vérünket a hazáért feláldozni kötelesség. Tudnának erről mesélni a „hazáért“ elesett katonák Isonzónál és a Don kanyarban.
Igen, megtagadom az idevezető politikát megtagadom a magyar mentalitást az irígységet és a mérhetetlen dölyföt ami mögött semmi valós teljesítmény nincs. Megtagadom a világgal való oktalan szembefordulást és a „mindenki hülye csak mi magyarok vagyunk az okosak“ egyre jobban terjedő gyakorlatát.
Nem vagyok büszke a hazám történelmére mert kudarcok sorozata és iskolapéldája a különutas „semmiből sem tanulunk“ politikának.
Viszont soha nem tagadnám le hogy magyar vagyok. Oda születtem életem legnagyobb részét ott éltem le de az elmúlt 22év elszalasztott lehetőségét soha nem fogom megbocsátani annak az országnak. Megosztott gyűlölködő befelé forduló embereket hozott ez a 22év.
Kinek a bűne? Akik szavaztak vagy akiket megszavaztak? Nem érdekel. A lényegen nem változtat.
MENNI KELL.
„A bűnösök azok, akik el akarják hitetni veled, hogy a nagyvilágon e kívül nincsen. Ez az örök magyar hazugságok legsúlyosabbika. Ne érezd magad otthon a nagyvilágban, magyar! Ezt követelik tőled, születésed óta. Ezt szavalják neked az állami ünnepeken, már az óvodában rákezdik, és folytatják az iskolában, szavalnak, mennydörögnek, sulykolják a fülbe, hogy e kívül nincsen számodra. Húzódj be a Kárpátok eresze alá! Zárd magadra az ajtót, fordulj a fal felé, és álmodj szépeket, magyar! Ezt akarják tőled. És ha nem vagy elég óvatos, bedőlsz nekik. S tényleg úgy mozogsz majd ezen a bolygón egész életedben, mint egy marslakó, a határokon túl mint egy idegen
Az élet Londonban.
Először az elhatározásnak kell nagyon nagyon szilárdnak lenni. Abból semmi nem lesz hogy "megfordult már a fejemben" meg "kacérkodok a gondolattal". A kacérkodás még messze van a nemi aktustól. Lehet rajta gondolkodni de amint az ember meghozta a döntést akkor tervszerűen kell törni a cél felé habozás és megingás nélkül. De tegyük fel hogy megvan az elhatározás. Szilárd és eltökélt megingathatatlan. Aki ejtőernyővel kiugrik a repülőből az félúton már ne gondolja meg magát. Ha nem vagy elég bátor valamit elkezdeni már fel is adtad. Ja és még valamit. Nem szabad belegondolni. Ha belegondolsz akkor meginogsz. Hagyd magad sodortatni az árral csak arra gondolj hogy úgy még nem volt hogy ne lett volna valahogy. Egy ilyen vállalkozás általában az ember életének legnagyobb kalandja. Úgy is kell felfogni. Engem először akkor vágott pofán a felismerés hogy mibe vágtam bele mikor a gép ereszkedni kezdett az esőáztatta lutoni kifutópályán.
Aztán az első napokban hetekben olyan töményen kapod az élményeket olyan sok az újdonság a látnivaló hogy nincs idő a belegondolásra. Amikor meg minden leülepedett elintéződött akkorra meg már jó esetben egyenesben vagy.
Mennyi pénz kell hozzá?
Ha egyedülállóról van szó és minden szerencsésen alakul ami azt jelenti hogy a hivatali ügyintézések 2-3hét alatt lezajlanak és munkát talál a kiérkezéstől számított 2hónapon belül akkor 3000font elég lesz. Ezen kívül nem árt még otthon készenlétben tartani némi pénzt vésztartaléknak. Első dolog az útlevél kiváltása. EU tag vagy nem EU tag Magyarország útlevél kell és kész. Bankszámlanyitáshoz TB szám intézéshez KELL. Ki kell tűzni az indulás időpontját és jóelőre megvenni a jegyet. Mert úgy olcsó. Az első és legfontosabb kérdés hogy hol lakik az ember. Kezdetnek 1-2hétre egy olcsó hotelt javaslok. Mi 1 hétig laktunk egy túristaszálláson 9nm-en 6-an 3emeletes vaságyakon férfiak nők vegyesen. Nem volt egy sétagalopp. Ennyi idő alatt sok mindent el kell intézni. Legelső dolog az angol telefonszám. Két lehetőség van. Vagy előfizetéses vagy top up feltöltéssel. Nekem top up van a feleségemnek előfizetés. Én havonta bemegyek a szolgáltató (Three) egyik boltjába fizetek 15fontot ott feltöltik a kártyámat és kapok érte 300perc beszélgetést minden időben minden hálózatba (Angliában) meg 3000sms-t és korlátlan internet hozzáférést. A feleségemnek 600perce és 5000sms-e van de csak egy giga internete szintén 15fontért. ritkán áll meg 15fontban. Arról nem beszélve hogy múltkor sikerült neki a telefonján megnézni 2rész jóban-rosszban című magasröptű nagy művészi élménnyel rendelkező szösszenetet csak közben lejárt neki az internet kerete és utána már pénzért számolta az élményt ami 20fontba került. Mit mondjak nehezen sikerült úriemberként viselkednem. Azért javaslom a Three-t mert nem tiltja le a Skype-ot. A többi szolgáltató hiába kínál teljes internet hozzáférést a Skype le van tiltva náluk hogy nehogymá’ ingyen telefonálj hanem az ő perckeretüket használd aztán ha elfogyott akkor fizess érte.Szóval a top up a jobb. A korlátlan internet hozzáférést is javaslom mert a telefont (ha olyan a telefonod) mobil hozzáférési pontként használva bárhol bármilyen számítógépet, laptopot lehet üzemeltetni. Egyébként teljesen mindegy hogy csak sim kártyát veszel egy független telefonba vagy a készüléket is itt veszed. Ha ez megvan akkor bankszámlát kell nyitni. Munkahely nélkül rendszerint mindenhonnan kirúgnak kivéve az HSBC bankot.A feleségemnél itt is elszórakoztak egy órát és minden félét kitaláltak de a végén azért megcsinálták. Énnekem szerencsém volt mert egészen véletlenül egy végtelenül kedves és segítőkész magyar hölgyhöz kerültem aki 5perc alatt megcsinálta. Ha ez megvan akkor azonnal időpontot kell kérni a National Insurrance interjúra. Ez az angol TB szám elintézése. Általában 2héten belül adnak idöpontot és az interjú után néhány napra megjön az NIszám is. Ezel párhuzamosan lehet intézni a jogosítványcserét. Nem fontos de ha valaki sofőrként akar elhelyezkedni annak általában kell angol jogosítvány. Vagy postán intézed ami minimum 2hét vagy személyesen 1nap alatt is el lehet intézni csak tudni kell hogy hol intézik. Ha ezek a dolgok elintéződtek azonnal lakást kell keresni. Kezdetnek 1-2embernek elég ha egy szobát bérel. Ez egy jobb helyen (Golders Green, Hendon, Edgwere, Finchley) 500font körül van havonta. Ha megnézted és tetszik a szoba akkor azt kell megnézni hány szobára vagy személyre esik egy fürdöszoba. A konyha nem lényeges mert fillérekért rengeteg készételt kapni amit beteszel a mikróba és a szobában megeszed. Szobát az interneten vagy a boltok kirakataiba kiragasztva érdemes keresni. Még annyit elfelejtettem hogy érkezéskor meg kell venni a busz hetibérletet ami a kártya egyszeri díja plusz a heti dij ami
Közlekedés.
Drága. A heti buszbérlet
. Rosszindulatú tetüládák, talán kettő normálissal találkoztam de szerintem azok a BKV emlőin nevelkedtek. Olyan hogy a buszmegállóban ott álljanak meg ahol a felszálló utas vár az kizárt dolog. Mindegy hogy hányan várnak ha egy ember áll ott akkor is előtte vagy mögötte állnak meg néhány méterrel. . Egyedül a tisztasággal van baj mert az úri közönség megvan győződve róla hogy a csipszeszacskónak, narancshéjnak és üres üdítősüvegnek a padlón a helye. Reggel még tiszták aztán estére megtelik szeméttel mind. Egyszerűen annyira tiszteletben tartják a másik ember magánszféráját hogy semmiért nem szólnak. Ugyanaz az ember aki megeszi a csipszet a buszon majd gond nélkül ledobja a padlóra a zacskót amikor elmegy mellettem és véletlenül hozzám ér a ruhájával azonnal mondja hogy sorry. Múltkor ülünk az egyik busz emeletén mikor feljött egy angol anyuka a 14év körüli fiával. Anyuka még pórázon vezetett két rühes dögöt természetesen szájkosár nélkül mert azt a találmányt nem ismerik. Valami lakásfestésből jöhetek mert a festék java része a ruhájukon volt. A gyerek leülés közben a szatyorját véletlenül odaütötte az ülés műanyag részéhez. Valami festékes bödön szétesett benne mert kifolyt a plüss ülésre egy liter falfesték a többi meg onnan le a padlóra. Anyuka miközben lehülyézte a fiát megküzdött a dögökkel akik éppen egy kisgyerekes anyukára másztak rá aki már az ülésen állt hogy ne férjenek hozzá. Az egyik utas adott nekik egy reklámszatyrot amibe beletették a kinyílt festékes dobozt és leszálltak. Senki szóvá nem tette a történteket pedig a buszon 12kamera van amit központilag figyelnek.
Valamelyik nap jövök hazafelé, ülök a hátsó üléssor egyik végén a másikon meg két tizenéves viháncka. Az egyik jeggyel utazott amit akkurátusan apró darabokra tépett és odadobta a középső ülésre. Amikor nagyon csúnyán ránéztem akkor közölte hogy használt. Nem szóltam de gondoltam magamban hogy anyád is használt azt is darabold fel aztán szórd szét hülye kurva.
Na mostmár tényleg a metróról.
14metróvonal van meg sok városi vonatjárat de a vonatokra nem mindenhol jó a busz-metro bérlet viszont a DLR, Tramlink és Overground vonalakra igen. Érdemes a neten megnézni a metrótérképet. Minden csatlakozik mindennel. London zónákra van osztva. 6 zóna van körben a városban meg még 3 északnyugaton. Minél magasabb számú zónában szállsz ki annál drágább. Nem lehet bliccelni mert a jegyet vagy bérletet a KISZÁLLÓ kapunál is érvényesíteni kell. Ha a harmadik zónáig vagy jogosult utazni akkor az 1-2-3zónában bárhol kijöhetsz de a negyedikben már nem enged ki a kapu. Egyzónás jeggyel is beutazhatod egész Londont a föld alatt de ki nem jöhetsz csak az első zónában. Az első zóna a legdrágább aztán kifelé zónánként néhány pennivel olcsóbb. Lényeges dolog hogy CSAK metróbérlet nincsen. A buszbérlettel együtt adják úgyhogy 20 fontról indul aztán a zónák száma után fizetsz. Például a harmadik zónáig 35font az ötödikig 50font hetente. Aztán vehetsz az állomásokon is jegyet célzottan oda ahova menni akarsz és van olyan lehetőség is hogy a buszbérletedet feltöltöd készpénzel pédául ráteszel 10 fontot aztán mondjuk busszal jársz de néha igénybeveszed a metrót akkor a 10font lejártáig metrózhatsz. Minden állomáson lehetőség van egy utazás után megnézni mennyi maradt a bérleteden. Érdekes módon az állomások és a szerelvények tiszták jól kitáblázottak. A metrókocsikban hangal és kijelzőn tájékoztatnak hol vagy hova mész.
A metrók utazóközönsége nagyban különbözik a buszokétól elsősorban abban hogy nem szemetelnek.
Az autóközlekedésről sok mindent nem lehet elmondani. Fiatal autók, rengeteg luxusautó dinamikus közlekedés. Baleset ritkán van viszont alig van olyan autó amelyiken nincs valami horpadás vagy karcolás, meghúzás. Itt az autó használati cikk úgy is kezelik. Gyönyörű állapotú veterán autók vannak nagyon népszerű a pagoda Mercedes meg az öreg Jaguárok.
Elképesztően olcsók a használt autók. Mivel a jobboldali kormány meg a közép-kelet európai piacoktól való távolság miatt kénytelenek az országon belül eladni az autóikat ezért nagyon nyomottak az árak. A fenntartásuk már nem olyan olcsó. Évente kell vizsgáztatni őket és útadó is van igaz hogy az minden út és autópálya használatára feljogosít. Aztán a biztosítás is drága ha utána érdeklődsz akkor meggondolod hogy megvedd e azt a hétéves háromezres turbdízel Vauxhall (Opel) Vectrát amit kétezer fontért kínálnak szinte ingyen. Viszont ha át tudod hozni Magyarországról a bónuszodat és emberléptékű autót választasz akkor nem olyan vészes. Fizetni kell még az otthonod körzetében a parkolási jogosultságért ha olyan helyen laksz . A parkolási szabályok egyébként elképesztően bonyolultak Londonban. A belvárosba történő behajtásért a hétvégét kivéve szintén fizetni kell.
A lakások.
Aki Londonban akar élni annak szobát vagy lakást kell bérelni. Na most munkahely nélkül értelemszerűen itt sem szívesen adnak ki lakást. Rengeteg lakásközvetítő ügynökség van nem ritka egymás mellett 3-4. Esélytelen általuk lakáshoz jutni mert munkahelyi és az előző lakások tulajdonosaitól referenciákat kérnek vagy hathavi kauciót. Mindenképpen szobabérléssel célszerű kezdeni.A legegyszerűbb az interneten vagy a boltok kirakataiban lévő hírdetésekben keresgélni. Ha kitartó az ember 1-2 héten belül talál. helytől függően 4-600fontig havonta. Ebben minden benne van. Amire figyelni kell az hogy egy fürdőszobát hány ember használ. A szobák berendezettek el lehet bennük szükség esetén évekig lenni. A sógornőm 5éve van itt azóta csak szobát bérel. Egy, max két embernek elindítani az életét megfelel. Londoni sajátosság hogy akinek a lakásában van egy szabad szoba az az anyagi helyzetétől függetlenül kiadja. A sógornőm egy indiai gyermektelen házaspárnál lakik akiknek van egy másik lakásuk kiadva, valamint a harmadik lakásukat most újítják fel a férj az egyik multinál menedzser a feleség szintén dolgozik most vettek egy új Ford Kugát mégis abban a lakásban ahol laknak kiadták a szabad szobát. Itt ez a természetes. Megnézném én azt a magyart aki beenged a lakásába egy lakót akivel közösen használja a fürdőszobát és a konyhát.
Innen a következő lépés a studiolakás. Többségükben egy légtérben van a szoba és a konyha és csak a fürdőszoba van külön. Mivel itt ritkán főznek az emberek ez nem okoz gondot. Szintén helytől függően 7-1200fontig van havonta. Érdemes tisztázni mit tartalmaz a lakbér. A villanyóra sok helyen kártyás és annak ellenére hogy a közüzemi díjak nem drágák azért a villanyfűtés a falak és ablakok miatt nem olcsó. Itt már az is komoly hőszigetelésnek számít ha dupla ablak van. Az önkormányzati adó sem kevés. A gázkonvektort szinte nem ismerik a gázfűtés az általában központi fütést jelent. Ha két ember bérel egy lakást és mondjuk minimálbért kapnak akkor érdemes az összes rezsi felső határát max1200fontban meghúzni de ebben mindennek benne kell lenni. A maradékból jól meg lehet élni. Ha azt a kedvező helyzetet nézzük hogy a főkereső 2000fontot keres havonta a párja meg 1000-ret akkor van az hogy a fökereső fizetésének a fele elmegy rezsire a többiből élnek és gyarapodnak. Ha azt veszem hogy magyarországon egy átlag háztartásban saját tulajdonú lakást feltételezve ugyanúgy elmegy a főkereső fizetésének a fele a maradék pedig tudjuk mire elég úgymár nem is olyan rossz az itteni helyzet.
Munka.
Sarkalatos pont itt Londonban. A leglényegesebb. Ha munka van minden van.
Nem kivánok most foglalkozni a csodálatos meggazdagodások legendájával meg a kudarcokkal amik a neten keringenek. Csak azt írom le amit tapasztaltam és a közvetlen környezetem tapasztalt. Először is óva intenék mindenkit hogy az én példámat kövesse és két év nyelvtanulás után alig alapfokkal türelmét vesztve kijöjjön. Nekem privát szerencsém hogy imádom a szakmámat és egyben a hobbim is valamint professzionális szinten művelem. Ha egy kicsit is gyenge lennék szakmailag akkor 6fontért egy raktárban pakolnám a dobozokat. Az én szakmámban nem lehet hazudni, Tíz másodperc alatt kiderül hogy tudsz dolgozni vagy nem. Szóval ne sajnáljátok az időt és a fáradságot a nyelvtanulásra. A legjobb befektetés, sokszorosan visszahozza az árát.
Nem tudom mi a titkuk. Amit én látok az az hogy az egész rendszer arra épül hogy dolgozz és akkor jól élsz.
Ebben a rendszerben már tizenéves korban a diákok az egyetemisták részmunkaidőben vagy szabadidőben már dolgoznak aztán ha nyugdíjasok akkor is tovább dolgoznak. Kapsz lakástámogatást meg mindenféle támogatást DE csak ha dolgozol. Nem tudod fizetni az albérleted? Kipótolják csak dolgozz. Nem elég a fizetésed a megélhetéshez? Azt is kipótolják HA megvan egy bizonyos munkaórád hetente. Minden arra épül hogy dolgozz és fogyassz. Fogyasztani pedig jó. Aztán innen kezdve dumálhatnak a szobatudósok, cuciológusok mindenfélét a globalizációról meg a fogyasztói társadalomról itt nagyívben leszarja őket mindenki és FOGYASZT. Meg dolgozik. A bőrödön érzed ahogy pörög a gazdaság. Innen nézve Magyarország egy lelassult világ. Itt nyomulni kell a munkáért és megbecsülni. De ha munkád van akkor minden elérhető. Emberszámba vesznek a munkahelyeden udvariasak a boltban az utcákon nincsenek ökölbeszorult arcok. Nem az a téma hogy éppen milyen sarcot vetnek ki az emberekre hogy hogyan tudnának még valamennyit kifacsarni belőlük.
Szóval építőipar.
Az én szakmám nehézgépkezelő. Közérthetőbben markológépkezelő. Harminc éves gyakorlatom van imádom szeretem a szakmám.
Most nem kis cégekről fogok írni akik mondjuk házfelújításal foglalkoznak mert azokat a munkakörülményeket nem ismerem. Az építési területre CSCS kártya nélkül a takarítónőt sem engedik be. Ez egy munkavédelmi vizsga ami 319kérdésből áll és ebből 40-et tesznek fel és négy válaszból kell a jót kiválasztani. Látod a képernyőn és fülhallgatón mondják a füledbe. Választhatsz hogy anglul, románul, litvánul, szlovákul, lengyelül, zulu vagy punjabi nyelven akarsz vizsgázni. Sajnos az opciók között a magyar nincs bent. A vizsga nem drága 30-50font és egy héten belül lehet időpontot kérni.
Vizsgákról. Először is rá kellett jönnöm hogy két év intenzív angoltanulás szart sem ér. Igaz a mondás hogy az angol nyelv arra való hogy a NEM angolok megértsék egymást. Én is elég jól megértem az itt élő bevándorlókat.
Szóval kerestem egy vállalkózót aki vizsgáztatással foglalkozik. Lengyel bevándorló és az egyetlen aki hajlandó volt tolmácsot szerezni az elméleti CPCS vizsgámhoz. Ez ugye szakmai nyelv ráadásul angol a vizsgabiztos de semmi probléma nem volt.
A probléma ott volt hogy előtte le kellett tennem a CSCS vizsgát.Ezt más cég intézi, a lengyel bejelentett és mondta hogy pár napon belül jön egy könyv negyven kérdés lesz számítógépes vizsga, négy válasz közül kell kiválasztani a jót. Gondoltam negyven kérdés nem gond.
Csak azt felejtette el hozzátenni hogy 319 kérdésből fognak feltenni 40-et. Három nap alatt kellett megtanulnom mindet. Hibátlanra sikerült. De vért izzadtam.
Ha ez megvan lehet munkát keresni ami általában munkaközvetítő ügynökségeken keresztül megy.Ha vége a melónak az ügynökség szerez másikat. Ezért a gépkezelői állások 99.99%-a úgy van meghírdetve hogy ideiglenes. Egy naptól általában 2 hónapig tart de néha vannak féléves melók is. Magyarországon vannak mélyépítő cégek és magasépítő cégek, itt egy cég a pincétől a padlásig vállal egy melót. Amig az alapozás tart addig a gépei vagy ott vannak a kiközvetített kezelőkkel. Amikor elfogy a földmunka a gépkezelőket elküldik a gépeket elviszik a saját telephelyükre és ott állnak amig a cég felépíti az épületet és másikba fog bele. Vagy bérlik a gépeket és ugyanez a menetrend. Dolgoztam egy nagy építkezésen ahol volt 20gép és ahogy szorultunk kifelé úgy vitték el a gépeket. Gép nagyságától függetlenül fizetnek. Dolgoztam 20tonnás Hitachi-val 11fontért, dolgoztam 2tonnás pöcsköszörűvel 10fontért meg 3tonnással 12ért.Az anyagi megbecsülés az egy dolog vagy megvan vagy nincs. De nem hiszem hogy van még a világnak egy országa ahol a becsületesen dolgozó jól teljesítő embert annyira lenéznék és egyben hülyének néznék mint Magyarországon. Aki kicsit is feljebb kapaszkodott az uborkafán az azonnal felsőbbrendűnek is érzi magát. Na ebből lett nekem elegem.
Egyetlen egy dolgot nehéz megszoknom mivel én a harmincéves gyakorlatomat mindössze két cégnél szereztem így nehéz megszoknom a gyakori kollektíva váltást.
Néhány hét vagy pláne hónap alatt azért az ember csak beilleszkedik egy közösségbe aztán egyszer csak vége a munkának és új munka új közösség jön.
Én dolgoztam már Slough-ban Stratford-ban Brixton-ban Carshalton-ban Croxley-ben Wimbledon-ban.
Az izgalmas az hogy minden melót más méretű más típusú vagy azonos típuson belül más évjáratú géppel kell dolgozni.
Mintha valakinek a Smart-tól a teherautóig az utóbbi tíz év minden évjáratát vezetni kellene néhány hetes különbséggel.
A gépkezelők megbecsült szakemberek, itt nincs rossz gépkezelő csak az kap CPCS kártyát aki VALÓBAN tud PROFESSZIONÁLIS szinten dolgozni géppel. Nekem tréninget nem kellett elvégeznem csak vizsgázni mentem Birmingham-ba és harminc év gyakorlattal a hátam mögött két órán keresztül kellett bizonyítanom a tudásomat. Mindezért 1200fontot fizettem. Egy napi tréning 400font és egy kezdőnek igen sok napot kell gyakorolni mire vizsgára engedik.
Viszont a szakma nincs felhigulva, bármelyik cég biztos lehet benne hogy jó szakembert küld neki az ügynökség. Gondoljunk bele mi történne ha egy munkára kiközvetítenek egy gépkezelőt arra a cég rászervez minden emberi és tárgyi eszközt aztán odamegy valaki akinek ugyan papírja van csak éppen dolgozni nem tud géppel. Ki rendelne attól az ügynökségtől legközelebb embert?
Ettől függetlenül hiány van gépkezelőben, naponta raknak fel csak Londonban legalább 10 hirdetést ahol kezelőt keresnek. Mikor kapok egy címet soha nem tudom hogy másnap milyen géppel fogok dolgozni. Sőt az ügynökség sem tudja. Volt már hogy rákérdeztem hogy milyen gépel kell majd dolgoznom és az volt a válasz hogy körbeforgóval.
Az építőiparban a kelet európai szekció dominál, a szakemberek lenagyobb része Lengyel, román, ukrán, litván, bolgár, magyar. Bár én eddig csak szlovák vagy romániai magyarral találkoztam. A szakmunkások között írek is vannak elég szép számban.Az angol munkásokat nagyon könnyű felismerni minden munkaterületen. A legpiszkosabb legszakadtabb ruhában dolgozó ember az biztos angol. Amilyen ruhában dolgoznak azt a legutolsó román se venné fel. Még vannak az indiaiak de ők érdekes módon vagy a menedzsmentben vagy a segédmunkások között. A feketék szinte alig fordulnak elő építkezéseken. A szinesbőrűek legnagyobb rétege az indiai bevándorlók. Szinte minden boltban hivatalban ők vannak. A magyarokat mindenhol szivesen fogadják ha megmondom hogy honnan jöttem mindig elismerően néznek rám. Néhány napja tévedésből két különböző ügynökség két gépkezelőt küldött ugyanarra a melóra, egy angolt meg engem. Írtam egy sms-t az ügynökömnek hogy nekem esélyem sincs megyek haza. Félúton jártam amikor visszaírt hogy menjek vissza mert az angolt hazaküldték és várnak dolgozni. Ha vége egy melónak igen nagyon sajnálkoznak hogy nem dolgozunk többet együtt. A kelet európaiak meg mindig örülnek egymásnak végül is sorstársak.
Nem tudom hogy mi az oka de az építőiparban olyan elképesztően arcpirító gánymunkákat láttam hogy az megdöbbentő. Egyik oldalról van a legkorszerűbb technika, a legfejlettebb építési technológia másik oldalról pedig a rendkívül igénytelen „kenjük be sárral” munkavégzés.
Mondhatnám hogy ez kelet európai import de mindez az angol menedzsment teljes beleegyezésével és támogatásával zajlik.
Boltok, árak, áruk, megélhetés.
Többször olvastam már különböző magyar internetes portálokon hogy a multik keleteurópába csak a rosszabb minőségű árut viszik mert „jó az nekik“. Én ebben nem hittem. Amíg ide nem jöttem. Valamikor legendák keringtek a külföldet megjárt honfitársaktól hogy nyugaton milyen udvariasak az eladók. Na most itt olyan mértékű az udvariasság hogy azt idáig el sem tudtam képzelni. És teljesen mindegy hogy multi vagy kisbolt. A mosoly alaptartozék, a segítőkészség szintén. Az eladók hozzáállását tanítani kellene mert példaértékű. Kedvesek segítőkészek mindig mosolyognak és ugyanez igaz bárkire akitől az utcán segítséget kérek.
Itt a kutya sem törődik a kormánnyal a politikával a gazdasággal.
Egész Londonban elképesztő kínálat van zöldség-gyümölcsböl. Fantasztikus minőség és olyan választék hogy elképzelni sem tudtam eddig. Minden évszakban kapni epret málnát elérhető áron és olyan déligyümölcsöket hogy azt sem tudom mi az. A készételek mérhetelen mennyiségben és minőségben vannak. Olcsók és finomak. Az az általános gyakorlat hogy hétközben készételt esznek a hétvégén talán egy nap főznek a másik nap meg vendéglőben esznek. Itt egy liter 4%-os tej 1font de ha 4pintest veszel (3.6liter) akkor 2font. Vagyis literje 160forint. Egy órai minimálbérből lehet venni több mint
Örök igazság hogy amit megveszel akciósan és azt hiszed nagyon jó boltot csináltál akkor ugyanazt másnap meglátod az akciós ár harmadáért. Gilette borotválkozás utáni balzsam ASDA-ban 7font másnap akcióban megvettem a TESCO-ban 3ért aztán következő nap ugyanazt látom a Paundland-ban 99pennyért.
Egyszerűen nem értem hogy a drága munkaerő mellett az angol termékeket hogyan tudják ilyen olcsón adni.
Ételek
Közérdekű téma, egy normális férfiembernél a második a sorban.
Kétezer kilométerre a megszokott ízektől is igény van a jó zabálásokra. Miért? Mert az jó és kész. Nem kell ezt tovább ragozni.
Milyenek az itteni ételek? Természetesen mások de az nem jelenti azt hogy rosszak.
Az élelmiszerek minősége egyértelműen jobb mint otthon. Itt nincs beszáradt felvágott vagy a pultról való lemászás ellen madzaggal kikötözött húsok.
A grill pultot szoktuk még megtámadni bevásárláskor. friss meleg grillcsirke ötféle fűszerezéssel 4,50. Egy komplett egész csülök megsütve melegen 3. Én általában minden szombaton magamévá teszek egyet. Vannak még nagyon finom sült oldalasok és különféle csirkealkatrészek szintén olcsón.
Ami általánosan jellemző hogy zsírt nyomokban sem találni. Sem önmagában sem az ételekben. Csak a lengyel boltokban lehet kapni.
De nehogy tévedésbe essünk hogy akkor itt a fogyókúra ideje mert annyiféle jobbnál jobb nasit kínálnak hogy azoknak nem igazán lehet ellenállni
Itt említenék meg egy terméket amit messze kerüljön el mindenki. A névnaponra kaptam egy szép fonott kosárban becsomagolva két üveg cidert meg két sajtot és egy üveg chatni-t.
Ez utóbbi valami almaszósz szerű kotyvadék. Büdös mint a pöce és minősíthetetlen íze van. Állítólag angol specialitás hát akkor meghagyom nekik.
Még néhány szó az italokról. Röviditalokdól én az Ír Whiskey-t szeretem de ritkán iszok. Borokból is nagy a kínálat de azt meg egyszerűen nem szeretem.
Az úgy nevezett „borszakértőkről“ egyébként is külön véleményem van. Igen jókat szoktam röhögni mikor a máltai templomos lovagok jelmezébe öltözött „borlovag" kezébe veszi a talpas poharat. Meglötyköli, szakértően a fény felé tartja kortyol belőle megmossa vele a fogát és nyilatkozik „ -Ez kérem szépen egy testes száraz bor amiben lassú a tanninok lecsengése enyhe vaniliás útóízzel és gyümölcsös teltséggel. Az évjárat 2009-es és a Somlóhegy Lófingató dűlöjéből származik Furunkulus Béla pincészetéből az október 4.-én tartott szüretből. Világosan kiérződik belőle hogy a nyolcadik sor hatodik tőkéjének tövéhez a tavaszi metszés alkalmával odavizelt Ion Radonescu román feketemunkás ami felhívja a figyelmet a szőlőművelők keserű sorsára. Értékelésem végén megadnám mobilwc kölcsönző cégem elérhetőségét és mondjátok meg Ionnak hogy magas a húgysava meg a koleszterinszintje valamint nyolcadik hónapos terhes.
Ennyit a borokról.
Na de a sörök. Az a rengeteg jobbnál jobb angol sör az ALE. Én minden héten másfajtát veszek de rosszat még nem találtam köztük.
Kultúra, szórakozás.
Az talán ismert hogy Londonban található a világ egyik legjelentősebb szórakozóközpontja a Soho. Hatalmas terület tele szinházakal éttermekkel bárokkal. Elképesztő élet zajlik ott MINDEN éjszaka. A lányok barátkozóak közvetlenek és isznak mint a gödény. Aligruhában vannak még télen is és nem szempont nekik az anyagi helyzeted. Valóban csak ismerkedni, szórakozni Londonban hihetetlenül sok kisebb étterem, étkező, kávézó van. A világ minden nemzetének konyhája megtalálható. Nem drágábbak mint magyarországon általában 10fontból már jól lehet lakni. Tiszták kultúráltak udvarias a kiszolgálás.
A nagyobb múzeumok ingyenesek és fantasztikus gyüjtemények vannak bennük. Egymás mellett van a Természettudományi és a Science Múzeum. Ez utóbbi tudománytörténeti múzeum és két napot rá kell szánni hogy mindent lásson az ember. akarnak meg mindent mi ezzel jár.
Oktatás.
Tudom hogy mi a vélemény angolszász oktatási rendszerről. Hogy hülyéket képeznek meg azt sem tudják hogy a föld lapos.:))))
Mindezek ellenére hálát adok Istennek hogy a fiam itt kezdhette az iskolát.
Az iskola nem szabadon választott hanem az önkormányzat jelöli ki. Annyiból szerencsénk volt hogy Golders Green-ben egy iskolában sem volt szabad hely igy a szomszédos Hendonban jelöltek ki egy iskolát ami közelebb van mint a Golders Greeniek. Busszal öt megálló de gyalog jó időben fél óra. Az iskola azzal kezdődött hogy szülőkkel elbeszélgettek a gyerekről. Mik az erősségei mik a gyengéi mire kell nála odafigyelni aztán jött egy csomó kérdés. Készülhet e fényképfelvétel a gyerekről de még azt is megkérdezték hogy apró sérülés esetén ragaszthatnak e ragtapaszt sebre meg még rengeteg elsősorban vallási és személyiségi jogokal összefüggő kérdés volt.
Mikor mondtuk hgy a gyerek nem beszél angolul azt mondták nem probléma itt már 50ország gyerekei tanultak és eddig még mindenki megtanult angolul. Amit meg kellett venni az az egyenruha az iskola címerével meg egy uzsonnás táska és egy iskolatáska ami inkább irattartó. Tankönyveket nem hoznak haza csak hétvégén van lecke az is kb negyed óra például le kell másolni hat mondatot. Az iskola 9-től 15,30-ig tart addig kapu bezárva se ki se be.Minden szükséges eszközzel bőven fel vannak szerelve saját könyvtáruk van. Az iskolában orvosi szoba van állandóan ügyeletben lévő ápolónővel. Ha valakinek a gyereke gyógyszert szed akkor odaadja neki megmondja az adagolás időpontját és ő a kellő időben megkeresi a gyereket és beadja neki a gyógyszert. Órákon a tanárnőn kívül a tanult tantárgy nehézségi fokától függően 1-4 asszisztens van benn akik segítenek a tanulóknak. Mindenért, a legapróbb eredményért is dicséret jár. Osztályzat nincs. A fiam osztályába jár egy autista gyerek. Nem súlyos ezért úgy ítélték meg hogy odajárhat. DE. Az iskola által biztosított külön gondozó van vele akinek semmi más feladata nincs mint folyamatosan mellette lenni és segíteni neki. Ahogy betette a lábát az iskolába attól kezdve minden percben vele van. Késni hiányozni nem lehet, ilyen esetben raportra kell menni az igazgatóhoz Mrs Wilsonhoz (nagyon főnénisen hangzik) és alaposan megindokolni az eseményt.
Az első héten a fiam benne volt valami verekedésben. Azonnal az anyjával együtt mentek az igazgatóhoz a szőnyeg szélére. Ott aztán jött a hegyibeszéd hogy ez itt nem szokás meg hogy elfogadhatatlan bla bla bla. Na gondoltam magamban hogy fiam elástad magad innen te leszel a verekedős magyar gyerek. Aztán minden hétvégén az osztályból kiválasztanak két gyereket akik a legjobb munkát végezték a hét közben és őket az igazgató személyesen tünteti ki. Egy arany matricát ragaszt a ruhájukra amin rajta van hogy ők a hét legjobbjai.Erre mindenki nagyon büszke. A verekedés utáni héten a fiam volt az egyik kitüntetett. Aztán a következő héten is. Szó sincsen beskatulyázásról. Ekkor volt a szülői értekezlet is. Jellemző módon nem úgy mint magyarországon itt nem egyben tartják hanem minden szülő időpontot kap és ott CSAK neki mondják el mi a helyzet a gyerekével. Merthogy ez senki másra nem tartozik.
Na szóval ott a feleségem előhozta a verekedést hogy hát az hogy is volt. A tanárnő nem is volt hajlandó beszélni róla. Az elmúlt felejtsük el. Csak előre nézünk az számít ami most van. Itt minden a dicséretre és a pozitív inspirációra épül. Ezért itt a gyerekek szeretnek iskolába járni. Reggelente versenyeznek hogy ki ér hamarabb az iskolába.
Szóval ez az az általunk nagyon lenézett angolszász iskolarendszer.
Végkövetkeztetés.
Kurva nehéz meghozni a döntést. Kurva nehéz megteremteni az indulás feltételeit. Ha bejön ha nem, legalább megpróbáltam.
Nem titkolom hogy elsősorban azért esett a választás Londonra mert a sógornőm itt él és rengeteget segített, segít. Utólag belegondolva jó választás volt. Eggyel nem tudok mit kezdeni. Amikor valaki azt emlegeti hogy idegenként kezelnek. Nem tudom hogy kinek milyen tapasztalata van ezen a téren és milyen nyelvterületről. De itt ez nyomokban sincs. Ezt mindenképpen kategórikusan cáfolom.
Mindent összevetve jószándékkal csak javasolni tudom Londont.
Milyen ez a város? Azt mondják a világ egyik legdrágább városa. Lehet. Azért valahogy eltengődik itt tízmillió ember.
Ha jellemeznem kéne az itteni életet akkor azt mondanám hogy NYUGODTSÁG VAN. Számoljunk le egy közkedvelt sztereotípiával. Számtalanszor hallottam már azt a közhelyet hogy "ott sem kolbászból van a kerítés"
De igen abból van. FELTÉVE HA VAN MUNKÁD.
De akkor aztán nagyon kolbászból van.
Hogy érzem magam itt? Egyszóval jól. Két szóval nagyon jól.
Barátságos emberek, kisimult arcok, élhető város.
Persze itt is vannak negatívumok. Mint mindenhol. De a mérleg erősen pozitív.
Én csak egyet bántam meg. Azt hogy nem előbb léptem.
A mostani hezitálók ha majd mégis kénytelenek lesznek ezt meglépni ők is ezt fogják mondani
Mindenki jól gondolja át a lehetőségeit.
Azért néhány negatívumot is elmondanék.
A legnagyobb csalódás számomra az adott szó semmibevétele itt. Valahogy otthon az terjedt el hogy bezzeg nyugaton az adott szó felér egy szerződéssel. LÓFASZT. Az se igaz amit kérdeznek amit megígérnek annak semmi jelentősége nincs.
Egy ügynök kiadott nekünk egy szobát 1hónapra és mondta hogy utána van neki stúdiolakása a közelben, semmi probléma két héttel előtte szóljunk és megmutatja.
Eljött az idő mondtuk hogy megnéznénk a lakást. Úgy nézett ránk mint ha először látna merthogy neki nincs stúdiolakása mert kiadta mindet. Két hetünk volt lakást keresni munkahely nélkül gyerekkel. Egy másik ügynök mutatott egy lakást előleget letettük, másfél hétig hitegetett mire kiderült hogy nem adják nekünk. Három napunk maradt. Végül a magyar srác kihúzott minket szarból igaz két hétig ideiglenesen egy apartman szobába laktunk.
De ez a szavahihetetlenség minden téren jelen van. Mentem már kéthetes munkára úgy hogy két napig tartott.
London igen igen koszos város. Mindenhol szemét van de nem azért mert nem takarítanak hanem mert nem győzik. Ugyanis az emberek többségének egyszerűen kiesik kezéből minden éppen ott hol vannak még akkor is ha éppen a kukától egy méterre állnak. Mindezt magától értedődő törvényadta joguknak tekintik. A buszokon ugyanúgy mint bárhol.
A london jelképének tekintett telefonfülkéket nyilvános wc-nek tekintik bűzlenek a húgytól ugyanúgy mint a gyalogos aluljárók.
A járdák jobban fel vannak gumizva rágógumival mint a legrégebbi Forma-1es pálya.
Aztán az angol bürokrácia is megér egy misét. Az National Insurrance (TB) kártyánkat öt hónapja várjuk. De jogosítvány csere után azonnal küldték a donorkártyát. TB kártya még nincsen de a vesémre már igényt tartanak.
Jogosítvány csere is érdekes. 50font illeték és 15fontért hiperszuper biztonságos zacskóban elküldeni a személyi igazolványt meg a magyar jogosítványt. A 15fontban benne volt egy másik hiperszuper zacskó ára is amiben majd visszapostázzák az okmányokat.
Két hét múlva jön is a postás a zacsekkal természetesen aláírás ellenében stb.
Kibontom, benne van a személyi igazolványom meg egy levél hogy a két okmányt biztonsági okokból nem postázzák együtt és néhány nap múlva jön a jogosítvány.Jött. Mezei, feladó nélküli borítékban bedobva az ajtón le a földre.
Mert olyan hiperszuper biztonságos.
Önkormányzat.
Mi előbb jöttünk ki mint a gyerek és próbáltunk neki iskolát intézni azonnal. Mondták hogy semmit nem intéznek amíg nincs itt a gyerek. OK. Megjött a gyerek nosza iskolaügyben email váltás az önkormányzattal mert önekik a feladatuk kijelölni az iskolát. A gyerek három hete várólistán volt hátha valamelyik iskolában megüresedik egy hely. Ha nem akkor nekik kell csinálni helyet törvényes határidőn belül. A legszebb az egészben az hogy egy hónapja kint volt a gyerek de hivatalos személy még nem látta. Akkor mi a bánatos faszért nem lehetett ezt intézni augusztusban hogy iskolakezdésre megoldódjon a probléma?
Ezt meg csak úgy:
Valahol olvastam egy írást hogy Magyarországon egyes használtruha kereskedők a Vöröskereszt nevével visszaélve annak nevét megjelenítve a gyűjtőkonténerükőn visszaélnek a jóhiszemű adományozó adományával. A karitatív tevékenység a világon mindenhol üzlet még ha ezt irgalmas cselekedetnek állítják be akkor is.
Itt minden jelentősebb utcában van 2-3 úgynevezett charitas bolt. Oda bárki elviheti a felesleges ruháját és ott eladják aztán a pénzt elvileg jótékony célokra fordítják. Itt működik a dolog senki nem kérdi meg hogy hova mennyi jut csak a felesleges ruhát odaviszik zsákokban és kész.
Ezeket az üzleteket bérlik valakitől meg az eladókat is fizetik meg a költségeket. Ami marad azt fordítják jótékony célra. Szemmel láthatóan az üzemeltetők nem élnek száraz kenyéren meg az üzlethelységet kiadónak is tisztes haszna van. Gyanítom hogy a megmaradt el nem adott ruhák kerülnek Magyarországra a sok Angol használtruha üzletbe.
Ennek a műfajnak magyarországi megfelelője a Vöröskereszt meg a máltai szemforgatók.. Mind vastagon jól élnek belőle. Legalább olyan vastagon mint a használtruha láncot működtetők.
Na most tegyük fel hogy van egy csomó jó állapotú használt ruhám amit kihíztam. Merthogy mindennek ellen tudok állni csak a kísértésnek nem. A ruhám megöröklői ezért imába foglalják a nevemet. Vagy nem. Na most több lehetőség van a ruhát rászorulókhoz eljuttatni. Az egyik elvinni személyesen a rászorulóknak és ott keresni egy olyan csontsovány rászorulót akire rászorul az én xxxxl-es ruhám. Mivel alapból lusta vagyok mint a dög ezért evidens hogy nem fogok ÉN keresni valakit a ruhámnak.
De nekem ez a ruha NEM kell kvázi a szemétbe is kidobhatnám ha nem lenne olyan „szocijálisan” érzékeny harmatos virágszál lelkem ezért a legrövidebb utat próbálom megkeresni a ruhától való megszabadulásnak.
Ha a Vöröskeresztnek adom akkor könnyen viszontláthatom a kabátomat egy 140kilós munkába belerokkant leszázalékolt raj fiatalemberen aki hogy finoman fogalmazzak familiárisan hiperpigmentált. Mivel egész életemet az ő megsegítésükre tettem fel ezért elönti szívemet a melegség és aznap a jócselekedet megnyugtató elégedettségével hajtom álomra a fejemet. Mert én ilyen vagyok.
De választhatom azt az utat is hogy odaadom a legközelebbi használtruha kereskedőnek. A burzsuj kizsákmányoló profitorintált vadkapitalizmus erkölcsi fertőjében gázoló pénzeszsákján ülő szegényeket megnyomorító vérszipolyozó karvalytőkésnek ki csalárd módon a Vöröskereszt feliratával hamis látszatot keltve kicsalja az eldobásra ítélt ruhát a hiszékeny emberekből. Halál reá.
Igaz ugyan hogy a használtruha boltokba nem politikusfeleségek járnak nem puccos dámák nem nasasasszonyok hanem akiknek ennyire TELIK.
Kispénzű minimálbéren tengődő DOLGOZÓK. Onnan öltöztetik a családjukat örülnek egy jó állapotú darabnak de a Vöröskereszthez soha nem mennének mert proli lelküknek szégyen az alamizsna kérés meg úgysem kapnának mert DOLGOZNAK.
Tehát melyik utat válasszam?
