Ez a poszt a Határátkelő blogon megjelent írásom másolata.
Nagyon sokszor hallottam már, hogy Londonban csapnivaló a házak minősége.
Ez egy állandó, visszatérő vád és mivel az építőiparban dolgoztam mindkét helyen, bontottam és építettem házakat, talán van egy kis rálátásom a témára. Megpróbálok párhuzamot vonni a két építési stílus között. Bár hosszú oldalakat tudnék írni, igyekszem rövidre fogni, pláne hogy képekkel is illusztrálom a mondanivalómat.
Először is Londonban 35 fok az évi hőingadozás, míg Budapesten 60 fok. Lényeges különbség!
Ilyen erővel leszólhatjuk a fűkunyhót is hogy nincs megfelelően hőszigetelve a trópusokon. Na, de valóban nincs?
Nézzük meg London és Budapest lakásállományának a szerkezetét. Egyelőre a régebbi építésű házakról beszéljünk.
Budapesten három nagy csoportra oszthatók a lakások:
Az egyik csoport a száz évesnél idősebb bérházak. Belső udvaros, többemeletes, körfolyosós házak.
A második csoport a 60-as évektől a 80-as évek elejéig épített külvárosi kockaházak.
Ezek általában kalákában épített földszintes, 10x10 méteres sátortetős, típusterv alapján épített házak.
A harmadik csoport a panel lakótelepek. Az utolsó nagy állami panelház beruházás a Gazdagréti lakótelep volt, ahol én is kezdtem a munkásmozgalmi múltamat.
London lakásállománya:
Szinte ismeretlen a földszintes egyedülálló ház.
Ikerházak vagy sorházak, egy vagy két emelettel. Ez a tipikus londoni ház. A stílusuk a korukra jellemző. Vannak a Victoria korban épült sorházak és vannak az azóta épültek. A sima, egyenes homlokzat kizárt, vagy a szélfogó, vagy egyéb ki és beugró fülke, ablak mindre jellemző.
Épültek kis számban panellakások is, bár panellakótelepek nem jellemzőek, de van az is.
Nem tudom, hogy a budapesti és a londoni panel különbözik-e és ha igen, miben.
Képzeletben kezdjünk el építeni, mondjuk a hetvenes években, egy budapesti kockaházat és egy londoni ikerházat.
A londonit egy építőipari cég építi, a budapestit kalákában a család, amiben építőipari szakemberek is vannak, ha pedig nem, akkor a barátok, munkatársak megoldják.
Értelemszerűen mindkét helyen spórolni kell, lássuk hol, milyen módszereket vetnek be.
Alap kiásva, itt mindjárt látjuk az első különbséget.
Valami miatt Angliában a beton vagy a cement nem túl nagy érték. Nem sajnálják.
A harminc centi széles falnak hatvan centi széles betonalapot készítenek. Valami brutálisak a házalapok. Volt szerencsém néhányat kiásni. Nagy kínlódás. Ez itt egy londoni ház alapjának egy sarka. Körülbelül olyan súlyú, mint a gép, vagyis 8 tonna.
A magyar háznál a harmincas falhoz negyven centi, úgynevezett úsztatott betont használnak.
Mi az úsztatott beton?
Amit a telken és a szomszédban találnak követ, betontörmeléket, Józsi bácsi lebontott udvari WC-jét azt mind beleszórják (úsztatják) a jó híg betonba. Annyival is kevesebb beton kell. A képen egy alap látható, ami mellé oda van készítve a betontörmelék, amit beleúsztatnak a betonba.
Na, olyankor van az, hogy ha a koszorút is kispórolják, akkor megrepednek a falak.
A koszorú az a négy főfal tetején helyben betonozott gerenda, ami a falakat mintegy összetartja.
Szóval megvan az alap.
Itt mindjárt egy lényeges különbség jön.
A magyarok imádják minél magasabbra kiemelni a házat, lábazattal. Nehogy má' a szomszédé magasabb legyen.
Az angolok gyakorlatilag nem csinálnak lábazatot, vagy legfeljebb harminc centit, de az se látszik.
A magyar háznak csinálnak egy magas lábazatot, azt teljesen betöltik földdel és a vízszigetelés fölé tesznek tíz centi betont a ház teljes alapterületére és ez a fogadószint.
Ez fogadja a falazatot.
Az angol háznál ezzel szemben az alapra mindjárt elkezdik felhúzni a dupla falat. Egy külső és egy belső kisméretűtégla falat. Ma már belülre szürke nagyméretű blokktéglát tesznek. A kettő között tíz centi légrés van és a két fal vas távtartókkal helyenként össze van kötve.
A belső fal három sor tégla után abbamarad és itt jön a legérthetetlenebb rész, mert egy komplett emeleti födémet tesznek a földszintre harminc centivel a föld fölé. Úgynevezett padlófödémet. Egy ma épült korszerű ház padlófödém előtt
és padlófödém után
Ma már betongerendákkal és béléstestekkel, régen fagerendákkal és deszkaborítással.
A külső falra helyenként szellőző rácsokat tesznek, amivel kiszellőztetik ezt a harminc centis légrést. A külső fal az alapról van indítva és a legfelső födémig tart, ezért nem látszik lábazat.
A belső falat megszakítják a födémek, de ezek után mennek felfelé az utolsó födémig.
A két fal között a tíz centi légrés biztosítja a hőszigetelést.
Tegyünk egy kis kitérőt a hőszigetelés tudományába, hogy érthető legyen a technológia. A legjobb hőszigetelő a levegő. Önmagában is, de minél több légkamrára van osztva, annál jobban szigetel.
Minél több és minél kisebb falvastagságú a légkamra, úgy nő a hőszigetelés hatékonysága.
Melyik az a közismert anyag, ami ebben verhetetlen?
Igen, jól gondoljátok, a polisztirol (Hungarocell). Kis súly, nagy térfogat, megszámlálhatatlan légkamra, szinte melegnek érezzük, ha megfogjuk. A légkamráknak nem feltétele, hogy egymástól teljesen különállóak legyenek.
Bármi feloszthatja az anyagot. Vászon, szőrme, gyapjú, műszál stb... Ugye milyen ismerős? Ezek a testünk hőszigetelő anyagai. Már egy vékony műszálas harisnya is hőszigetel.
Térjünk vissza a falakhoz.
A falaknak van egy hőszigetelési mérőszáma, az úgynevezett hőátbocsátási tényező. Az építési műszaki előírások időről időre szigorítják ezt a mérőszámot. A példánknál maradva, a 70-es években az elfogadott falazat a B30-as tégla volt.
Ebből épült az összes kockaház, az is, ami a példánkban szerepel.
Harminc centi vastag falat adott, és volt rajta néhány lyuk, de semmiképp sem versenyezhetett tíz centi légrés hőszigetelő képességével. Néhány trükköt elmondok itt és ott.
Itt, Londonban a két fal közé sokszor kőzetgyapotot tesznek ami növeli a hőszigetelést, mert kamrákra osztja a légrést.
Magyarországon megnövelték a falvastagságot 38-44 centire és ilyen blokktéglákat gyártanak hatalmas légkamrákkal.
A tégla anyagát is igyekeznek hőszigetelővé tenni. Azt hogy? Porózussá, lyukacsossá teszik az agyagot. Fűrészport kevernek a tégla anyagába és égetéskor ez kiég, apró légkamrákat hagyva maga után.
Minél tömörebb egy anyag, annál rosszabb hőszigetelő. Az üveg, a beton, a kő nem hőszigetel. Akkor betonból és kőből vagy B30-as téglából nem lehet a napjainkban házat építeni?
De lehet, csak kívülről le kell szigetelni megfelelő vastagságú hőszigetelő anyaggal, hogy meglegyen az aktuális előírás szerinti hőátbocsátási tényező. Ennyit egyelőre, aztán még lesz szó a hőszigetelésről.
Térjünk vissza a két házhoz. A budapesti az B30-as téglából épül és egy födém kerül rá.
A válaszfalak a főfal (B30) kivételével válaszfaltéglából vagy bontott kisméretű téglából vannak.
A kisméretű téglák sima felületűek a malter gyenge, a bontott tégláról egy ütéssel leválik.
Az egész ház mégis egy masszív ház benyomását kelti a londoni házhoz képest.
Miért?
A londoni házban a födémek fából vannak. Szilárd, de recseg ropog, ha járnak rajta. A válaszfalak szintén favázra szögelt deszkák rabichálózva és vakolva. Ma már ezt a technológiát kiváltotta a gipszkarton. Ha lehet, ez még rosszabb.
Dolgoztam sok százezer Fontos új háznál, ami a legmodernebb technológia szerint a legmodernebb anyagokkal épült, de a válaszfalak gipszkartonból voltak. Manapság amikor óriási lakáshiány van és minden tetőteret, minden garázst lakássá alakítanak és a házakban nappalikat és nagy szobákat darabolnak fel hogy kiadható legyen, a gipszkartonnak óriási piaca van. Ezek együttes hatása eredményezi, hogy az londoni ház kevésbé szilárd, rosszabb minőségű érzetet kelt.
Eleve minimum három fafödém van rajta. A gipszkartont túlzás lenne nagyszilárdságúnak mondani. A válaszfalak - mivel üregesek, - hangszigetelés szempontjából kritikán aluliak.
A födémek a lépcsők recsegnek, az egész egység gyengének tűnik. Pedig a londoni ház falának téglái olyan malterrel vannak összerakva, hogy együtt törik a téglával de nem a fugánál. Ezen a képen egy duplafalazatú alapfal látszik, ami középen betonnal van kitöltve. Olyan szilárd egységet alkot, hogy a markológép kanalának körme beletört. Látszik, hogy a köröm milyen mély barázdát mart bele, mégsem esett szét a fugáknál, inkább együtt tört a malterral.
A budapesti ház alapja jóval elmarad a londonitól. A hőszigetelése szintén. Több repedt falú házat látni Budapesten mint Londonban.
A londoni lakások jelentős részének már ki van cserélve az ablaka korszerű, dupla műanyagtokos dupla üvegezésű ablakra, de van még jócskán szimpla üvegezés is. Ez is erősíti a rossz hőszigetelés legendáját.
Na, de nézzük meg a budapesti ház ablakait. A 70-es években gerébtokos, redőnytokos háromszárnyú ablakok kerültek bele. Na, annak egy fokkal nem jobb a hőszigetelése, mint a londoni szimpla ablaknak. Olyanban nőttem fel, a szél csak úgy süvített be rajta, a redőnytokot lehetetlen volt rendesen tömíteni.
A következő vád a penészedés.
Mit szeret a penész? A huzatmentes, nedves környezetet. Mitől penészednek a londoni lakások? A korszerű ablakokkal huzatmentessé tett belső tér, valamint a fűtés gyengeségéből adódó párás levegő együttes hatása. A főbérlők érthető okokból nem viszik túlzásba a fűtést. A párásabb környezet, a lezárt ablakok ideális penésztenyésztő helyekké teszik a szobák sarkait.
Mi a helyzet a budapesti lakással?
Ott a hőhidak okozzák a penészt.
A hőhidak azok a falrészek amik rosszabb hőszigetelésű anyagból készültek, mint a falazat egésze. Ezek tipikusan a betonkoszorúk és beton áthidalók az ablakok felett.
Ma már ezeket leszigetelik, de a 70-es években még nem. Igazából egy 22-es csapdája a történet.
Ha az alaphelyzet marad, miszerint hagyják a gerébtokos ablakokat, akkor a fűtésszámla az egekbe szökik. Ha kicserélik korszerűre, akkor a hőhidaknál penészedik. Miért?
Azért, mert a huzatot, - ami szárít és a penész ellensége, - lezárták. Mi a leglátványosabb hőhíd? Az ablak. Párásodik. Belülről. Pontosan így viselkedik a beton koszorú is. Belülről párásodik és penészedik.
Na, de miért, mikor a korszerű ablakokon szellőző nyílások vannak? Azért, mert azokat a szellőzéseket egy korszerű hőszigetelt, vagy hőszigetelt anyagú téglából épített házra méretezték. Nem pedig a sok négyzetméteres beton koszorúra. Nem képes átszellőztetni a lakást, hogy ne penészedjen. Ha képes volna rá, akkor meg a fűtésszámla ugyanaz, mint a gerébtokosnál. Egyetlen megoldás, ha az egész ház kap egy hőszigetelő burkolatot.
Szóval alapesetben nincs mit egymás szemére hányni huzatilag, penészügyileg.
Menjünk tovább.
Falak állnak, jöhet a tető.
Ma már szinte mindegyik sátortetős, még inkább nyeregtetős budapesti háznak meg lehet számolni a szarufáit, mert a tetőlécek megereszkedtek.
Londonban teljes deszkaborítást kap, és nincs megrogyott, rossz állapotú tető.
Londonban a tetők és a kémények kiváló állapotúak.
A budapesti házak kéményei kritikán aluliak. A fagy, a hőingadozás, a kondenzvíz megteszi romboló hatását.
Szóval, szerkezetileg állnak a házak, akkor szerelvényezzünk.
Villanyszerelés.
A budapesti háznak a kor technológiájának megfelelően MM falkábel vezetékezése van. Ennek csak egyetlen baja van. Nevezetesen, hogy alumínium vezeték. Az MM falkábel az a lapos két vagy háromeres vezeték, ami a fal vakolatába van ágyazva, nem pedig csövekbe húzva, mint manapság.
Az alumínium idővel oxidálódik és porlad. Ez az egyetlen baja. Szerencsére ritkábban a falban, inkább a kötéseknél a dobozokban.
Az angol házak vezetékezéséről nincs információm. Bontottam, de nem figyeltem meg.
A kapcsolók és konnektorok mindkét országban abban a korban az örökkévalóságnak készültek.
Minden kapcsolás szikraképződéssel jár, de azok az érintkezők bírták. Még száz évig bírnák.
Ha valaki felkapcsolta a villanyt, annak hangja volt. Ha a gázcsap nyitva lett felejtve, még a kerület másik felén is hallották.
A szennyvízelvezetésben londoni sajátosság, hogy a falon kívül vezetik a csöveket, amik jórészt öntöttvasból vannak. Nem szép látvány de csőtörésnél nem kell szétszedni a fél házat. A vízcsövek, a fürdőszobák szigetelése is Londonban jobb. A budapesti házak legtöbbjének kívülről meg lehet mondani, hol van a fürdőkád, mert szép nagy vizes folt van a falon, sőt van ahol már a vakolat is leesett.
Apropó vakolat. A londoni házak töredéke van csak vakolva, az sem akar lemállani, de a téglaburkolat, ami az általános, az meg örökös mint a nyomorúság. Londonban ismeretlen a málló vakolatú, szmogtól szürke ház.
Elérkeztünk a végkövetkeztetéshez.
Két, egymástól kétezer kilométerre levő ország. Hatalmas hőingadozásbeli különbség. Teljesen más építési stílus és technológia. Mindegyiknek megvan az előnye hátránya.
A budapesti ház valóban masszívabbnak, erősebbnek, jobban összerakottnak tűnik, de ha szerkezetileg megvizsgáljuk, akkor az alap, a négy fal, a tető egységében a londoni erősebb. A belső szerkezetben, a válaszfalak és a belső főfalak tekintetében pedig a budapesti a jobb. Hangszigetelésben is toronymagasan vezet. Pláne, hogy egy udvar választ el a szomszédtól.
Más az érzet és más a valóság.
Még néhány szó úgy általánosságban. Láttam olyan londoni házalapot, ami 1,2 méter mély volt és 80 centi széles de csak 30 centi vastag. Tehát a széles sávalap alján volt egy vékony beton lemez, amin mindjárt indították a dupla falat, amit felhúztak az első födém szintjéig és a két fal közötti légrést bebetonozták. Vagyis az egész ház falazata 90 centi mélyről indult. Itt van a vékony alapbeton és rajta az alapfal.
Aztán a padlófödém után már a légrést meghagyták.
Az én Magyarországi házamnak is speciális alapja van, mert kombináltam a sávalapot a vasbetonlemez alappal, ugyanis nálam a talajvíz egy ásónyomra van.
Hogy érthető legyen, képzeljünk el egy téglalap formájú pogácsaszaggatót, ami egy sávalap és nyomjuk bele a tésztába. Ha a pogácsaszaggató szélét terheljük, akkor egyre mélyebbre süllyed. Viszont ha befedjük és a tetejét hozzákapcsoljuk a pogácsaszaggató széléhez, akkor mint egy lefelé fordított tepsi, egyszerűen ráfekszik a puha talajra és nem tud megsüllyedni.
Vannak olyan házalapok, amikben nincs beton. Köveket raknak a kiásott sávba és sóderral kitöltik a közeit.
A Gazdagréti panel lakótelep felének Franki cölöp alapja van a másik felének kútalapja.
A panelházak alapjait én ástam, egyebet a panelról nem tudok, viszont be tudok mutatni egy londoni kútalapot. Ezen a képen kútalap látható, mégpedig egy londoni, új építésű egyemeletes lakópark házának kútalapja.
Másfél méter átmérőjű kútgyűrűk négy méter mélyre leásva és kibetonozva, majd erre kerül a gerendarács, ami összefogja a kútalapot és épül rá a ház. Ez legalább öt emeletet is megtartana.
A lakások ára 450 ezer Font. A házak külső fala és egyben burkolata kisméretű tégla. Itt látszik, hogy miért olyan erős kötésűek.
Erős, tartós és szép falazatot ad. Idővel aztán mind erre a sorsra jut. Egy ház bedarálva.
Ez a jelenlegi munkahelyem, egy iskola bővítése. Húsz centi széles fektetett blokktégla előkészítve a padlófödém fogadására. Valami elképesztően brutális, egy méter széles betonalap készült az egyemeletes épületnek, aminek még vasváz tartói is lesznek.
Tudom, hogy a házépítésnek számtalan variációja van még, én most csak a két leggyakoribb építési módot ragadtam ki összehasonlítás céljából és bemutattam néhány egyéb variációt.
Ennek az írásnak a végén is fel kell tennem a kérdést, mint az ételekről írt poszt végén, hogy miért várjuk el, hogy magyarországi házak legyenek Londonban? Nem tetszik, hogy nincs túró? Nem tetszik, hogy recseg a padló? Oda kell menni, ahol van túró és nem recseg a padló. A nigériai nem panaszkodik egyikre sem! Floridában nem tetszene, hogy egy gyenge szellő elfújja a házat. Kanadában nem tetszene, hogy az eresz aljáig ér a hó. Valami mindenhol van, ami nem tetszik. Nekem például Magyarországon nem tetszett Magyarország. Jurtát akarnak csinálni belőle...
Biztos van hozzáfűznivaló saját tapasztalatból, hát akkor beszéljük meg!
