Ass blaster

A mai írás arról szól hogy meghívást kaptunk a vidéki Angliába egy, itt az interneten megismert kedves családhoz. Szólhatna ez az írás arról hogy látogatást tettünk egy fiatal magyar házaspárnál akik csodálatos környezetben élnek vidéken,teljes harmóniában egymással és az őket körülvevő természettel valamint tökéletesen beilleszkedtek falusi közösségbe.

A történet akár sablontörténet is lehetne két fiatal magyarról akik nekivágtak a világnak egymásról nem is tudva majd különböző kacskaringókon keresztül találkoztak és utána együtt építették tovább életüket sok munkával kitartással és végül révbe értek.Ha a fenti bekezdést kicsit bő lére ereszteném és vinnék bele néhány nyálas fordulatot akkor befejezhetném azzal hogy „kedves olvasóim a Júlia romantikus regények legújabb történetét olvasták.”Kicsit máshonnan közelíteném meg a dolgot. Ez a látogatás rádöbbentett hogy Magyarországnak esélye sincs felzárkózni a nyugathoz. Világosan kiderült hogy Magyarország a Balkánhoz tartozik bármennyire nehéz is ezt az ítéletet kimondani.

Nem azért mert anyagi javakban annyira le lenne maradva. Nem azért mert a politika olyan amilyen.Hanem azért mert olyan szemléletbeli különbségek vannak ami garantálja a Balkánhoz tartozást.Most akkor egy kis kitérőt tennék a történet jobb érthetősége érdekében.Valamikor volt olyan politikai szlogen Magyarországon hogy „Tiéd az ország tiéd a gyár magadnak építed.”A magyar ember ezt szó szerint vette és hazavitte a gyárat magának legalábbis megpróbálta.A „magadnak építed”-ből annyit értett meg hogy amit magának épít otthon azt lehetőleg a munkahelyről kell „szerezni”.

Most visszatérnék az eredeti sztorihoz.

A meghívó házigazdánk Tibor, írt egy hozzászólást az egyik itteni poszthoz, miszerint építik az új sörfőzdéjüket és ha arra járok nézzek be hozzájuk.Néhány email váltás és időpont egyeztetés után a tegnapi nap volt ideális.Reggel a cím GPS-be betáplálva irány az ég alja. Úgy beszéltük meg hogy a kisebb most üzemelő sörfőzdében találkozunk. Csodálatos szép tájakon keresztül vezetett az út, tipikus angol földek mellett amiket sövény vagy kőkerítések választanak el.

Viszonylag könnyen odataláltunk a sörfőzdéhez ahol találkoztunk meghívónkkal.Egy végtelenül szimpatikus fiatalember aki a kölcsönös bemutatkozás után három perccel már a sörfőzés folyamatát magyarázta nekünk. Két dolgot azonnal leszűrtem.

Tibor nagyon szereti a munkáját. Olyan őszinte lelkesedéssel beszélt a sörkészítésről mint én szoktam valakinek az én munkámról. Végig úgy beszélt a sörről mint egy élő anyagról (az is) amivel az őt megillető gondoskodással kell bánni.Minden mondata minden szava azt tükrözte hogy élvezi amit csinál.Ha valaki akkor én tudom hogy ez milyen jó érzés.A másik pedig ami miatt azt a kis kitérőt tettem fentebb az az hogy végig többes szám első személyben beszélt. A mi sörfőzdénk, a mi sörünk stb…Itt rákérdeztem hogy övé a sörfőzde?Kiderült hogy nem, hanem egy Svéd vállalkozóé egy hihetetlenül gazdag emberé akié a környező földek, erdők és még rengeteg minden.A saját földjén megtermelt árpából, a saját földjén keresztülfolyó patakból származó vízből készül a sör, és a megmaradó malátát a saját hízómarhái eszik meg.

Ez volt az a pont ahol megvilágosodtam és amikor Magyarországot lejjebb soroltam földrajzilag.Tibor a sörfőzde vezetője igazgatója menedzsere kinek mi tetszik tulajdonosi szemlélettel kezeli egy másik ember tulajdonát.Nem a magyarországi „tied a gyár” szemlélettel hanem a valódi tulajdonos gondoskodó szemléletével. (Most felbontottam egy Flint Knappler-t amit tőle kaptam) Azzal a szemlélettel ami előreviszi a vállalkozást.

Tibor két évvel ezelőtt hordógurigató melósként kezdte a munkát a sörfőzdében és másfél év múlva Ő vezeti a főzdét építik a sokszorta nagyobb új sörfőzdét ahol már a sör mellett égetett szeszesitalok lepárlását is elkezdik és annak az egész gyárnak Ő lesz a vezetője.

A hozzáállásról és a dolgok menetéről két történetet megosztanék.A sokfajta sör közül az egyik legerősebb a Highlander szarvasmarha fajta nevét viseli.Az erős sört párhuzamba állítva az erős Highlander bikával Horny Highlander néven forgalmazzák. Ez eddig rendben is van. DE.Egy söröscímke megtervezéséért Magyarországon dizájnereket versenyeztetnének horribilis pénzekért. Itt egyszerűen lefényképezték saját Highlander csordájuk vezérbikáját és az néz szembe mindenkivel a címkéről.

A másik történet.Angliában nagyon kedveltek az English Pale Ale sörök mellett az indiai Indian Pale Ale-ek is.Természetesen ez a sörgyár is gyárt ilyet. Igen ám de nevet kellett neki adni.A főzde egyik munkása egy indiai fiú éppen töltötte a hordókat mikor Tibor odaszólt neki

-figyelj haver honnét jöttél?-

-Belapurból-

-OK akkor az Indian Pale Ale neve Belapur lesz-

Ennyi.

Halkan tenném fel a kérdést, elképzelhető e a következő párbeszéd Magyarországon  Esmerdzsó Béla és Kolompár Armandó között a sörfőzdében?

-Hé Armi honnan gyüttél?-

-Tiszaburáról-

- Jó akkor a sör neve Tiszaburai Barna lesz-

A két párbeszéd közötti különbség behozhatatlan.

Magyarország soha nem fog eljutni arra szintre ahol a nyugat most van.Tibor példája a legjobb példa arra hogy a magyar ember tud és akar dolgozni, hogy nem probléma neki a nyugati munkamorál felvétele és alkalmazása. Nem gond a beilleszkedés.Tud élni a lehetőséggel és nem visszaélni vele.Ugyanakkor a legjobb példa arra is hogy Magyarország milyen embereket veszít el örökre.

Miután Tibor bemutatta a sörkészítés folyamatát majd megnéztük az épülő új főzdét, megajándékozott több mint elég sörrel elmentünk az otthonába.Mint mondtam két éve dolgozik a Svéd tulajdonosnak. Most Ő vezeti a sörfőzdét és a tulajdonos birtokán lakik egy meseszerűen szép házban egy őspark közepén.Az ablak alatt folyik a folyó amiből a vizet veszik a sörhöz, hattyúk és vadkacsák úszkálnak benne méretes pisztrángok között. Kertészek gondozzák a parkot külön ember tartja tisztán a folyót .A mezőn legel a Highlander csorda.

 A lakásban fogadott minket Tibor végtelenül kedves felesége most öthónapos kislányukkal.Némi beszélgetés után sétáltunk egyet a parkban. Gondosan nyírt sövények rendben tartott konyhakert csend és nyugalom. A legközelebbi falu is több kilométer. Mindent arra szakosodott emberek tartanak rendben. Tibor nem azért siet haza a munkából mert le kell nyírni a füvet hanem hogy a családjával legyen. Megint egy pont ide.

Utána elmentünk a közeli kisvárosba egy PUB-ba ebédelni.Ott még elbeszélgettünk egy kicsit majd hazaindultunk.Egy fantasztikus nap volt fantasztikus emberekkel fantasztikus környezetben.Hangsúlyoznám hogy Tiborral előtte soha nem találkoztam nem ismertük egymást és mindössze néhány email váltás után jött létre a tegnapi nap.

A feleségemmel együtt örülünk hogy átélhettük.Ugyanakkor tegnap óta egészen másképp gondolok Magyarországra és Angliára.

Most láttam igazán miért tart ott mindkettő ahol tart.

Utóirat: Tibi a Flint Knapper is rendben van:))))))))))

Nosztalgiázzunk egy kicsit.

Felfoghatatlan sebességgel változik világunk. Gondoljunk bele.Harminc éve még bakelit lemezen meg szalagos magnón hallgattuk a Pink Floyd-ot most pedig már az MP akárhányas lejátszó is idejét múlta mert a telefonunk komplett számítógép.

Vidéki kis faluban nőttem fel. Nagy kertünk volt tyúkokat tartottunk disznókat hizlaltunk.Fekete-fehér Munkácsi televízión néztük esténként a Forsite Saga-t  a Búcsukban pedig jól fogyott a Ben Quick póló. A mai fiatalság már nem tudja miről beszélek.A kertünkben olyan szőlő és gyümölcsfajták voltak amiknek mára a nevét is elfelejtették.

Emlékszik valaki a Piros Bélű Körtére? Az édesalmára? A Pogácsa vagy Ananász Barackra?Érdekes hogy a Pogácsa Barack az utóbbi években megint divatba jött laposbarack néven kapható mindenhol csak ez már teljesen más fajta.Az eredeti az nagyon lédús, ananászra emlékeztető ízű volt és a legkisebb ütődés is hamar romlásnak indította.Volt még a Búzával Érő Körte ami egy aprószemű körte volt de sok termett és nem kellett permetezni.

Nekünk még természetes volt hogy egy zsíros vagy lekváros kenyérrel kiüljünk az árokpartra és a haverokkal megbeszéljük az előző nap TV-ben látott Parittyás Kierry-t

Akácfáról pampuskát ettünk az árokpartról papsajtot. A csúzli nem hiányozhatott egyikünk zsebéből sem. Vas és üveggolyókkal golyóztunk és pénzzel stríeltünk meg snóbliztunk. Indiánok voltunk pulykatollból készített fejdísszel.

Minden nap kaptam Anyámtól egy réz kétforintost. Ez volt közismert nevén a Bélás. Azért adta hogy vegyek belőle tíz deka nápolyit az iskola boltjában.

Ez a bolt a Pajtás nevet viselte és az egyik tanár Dezső bácsi üzemeltette. Mindig lehetett Dianás cukrot kapni. A főutcán a Presszóban volt fagyi ötven fillérért kisgombóc, egy forintért nagy gombóc. A Bélásom általában ezekre ment el.

Volt még a faluban Trafik. Igazi kincseket árult. Műanyag indián katonákat meg krumplicukrot és Bocskorszíjat. Ott szereztük be a pisztolyokba való szalagpatronokat is amit bele kellett rakni a pisztolyba és a kakas ütésére nagyot durrant. Akkor még ismeretlen volt a petárda.

Gombostűből hajtottunk horgot parafadugóból és libatollból csináltunk úszót és mogyorófa vesszőből horgászbotot amivel a patakban horgásztunk. Ami most a horgászoknak a semmitérő törpeharcsa az nekünk a paptetű (vágó durbincs) volt.

Kifigyeltük és kiszedtük a madárfiókákat a fészkekből és megpróbáltuk felnevelni. Kevés sikerrel.Mi még tudtuk mi az az isafa a kocsilőcs és a petrence.Tudtuk mi a hidas és a szaletli.Láttam a falunkban koporsóboltot és egy lóval húzott halottszállító batárt.

Négy forint volt egy hajvágás. A moziban 19sor szék volt de fehér ember csak a tizedik sortól felfelé vet jegyet attól lefelé az úgynevezett cigánypáholy volt.

Én még kaptam emberes pofonokat az iskolában amit nem mertem elmondani otthon mert kaptam volna a párját.Anyám minden nyáron eltört rajtam néhány fakanalat. Megérdemeltem.

Télen alig vártuk már a disznóvágást aztán pár hét után már utáltuk a hurkát mert mindig azt kellett enni mivel fagyasztó nem volt.

Emlékszem az olajkályhás világra. Iszonyú büdös volt és mindig szerelni kellett őket.Később szobámban fűrészporos kályhával fűtöttem amiről ma már senki nem tudja mi volt az.Majd az erdőre jártunk fát vágni. Amit a favágók meghagytak ágakat azokat vágtuk rakatokba és vittük haza a cserépkályhába. Nem motoros fűrésszel hanem baltával.Száz mázsát minden télen. Otthon tovább kellett aprítani körfűrésszel. Az is házi készítésű volt.

Ott voltam a Nővérem, a Bátyám és még néhány rokon házépítésénél.Apám , Sógorom kőműves volt.Mindig azzal kezdték hogy a telken építettek egy WC-t. Mellékesen megjegyzem hogy ma a 21. században van Magyarországon olyan utca ahol egyáltalán semmilyen WC nincs.Utána kutat fúrtak. Kézzel. Vödrönként húzták fel a földet egyenként süllyesztették le a gyűrűket.Csak ez után indulhatott a házépítés.

Ilyen világ volt akkor

Hú de megöregedtem a rohadt életbe.

A munka frontján sok változás nem történt. A nagy gépekkel kiszorultunk a munkaterületről és lecserélték őket kisebbre. Most egy 5tonnás Yanmar-al dolgozok ami szerencsére full extrás felszereltségű  és légkondi van benne. Ilyen kis gépekbe nem jellemző az ilyen felszereltség. Úgy dolgozok hogy ajtó-ablak nyitva és ezerrel fújatom magamra a 16 fokos levegőt. A munkatársakról csak a legmaximálisabb elismeréssel nyilatkozhatok különösen a románokról. Rengeteget segítenek. Ha például anyagot hoznak és a sofőr hozzám jön megkérdezni valamit már sietnek oda hogy segítsenek megérteni. Az angolok is hihetetlen kedvesek. Ahogy a feleségem szokta mondani ha akar akkor megért.

Látszik rajtuk hogy minden idegszálukkal azon vannak hogy megértsék az én dunántúli angol akcentusomat. Most jött a héten dolgozni egy Katalán srác Barcelonából.

Mondom Neki ha Barcelona akkor Sagrada Familia meg foci. Jót nevetett azt mondja ha Barcelona nevét bárki meghallja akkor azonnal mondja hogy Sagrada Familia.

Mondom hallottál már Puskásról? Mondja hogy nem. És Di Stefano-t. Azt igen. Spanyol legenda. Na mondom vele egy csapatban focizott Puskás és nagy haverok voltak.

Beszélgettünk tovább és mondta hogy a munkanélküliség miatt jött Londonba és a terhes felesége meg a kisfia otthon van, Ő is néhány hónap után megy haza.

Mindenféle náció dolgozik itt a mérnökök között van Bangladesi meg Örmény A melósok között román lengyel és sok albán.

 Az albán érdekes népség. Keményen dolgoznak kedvesek segítőkészek mégis eddig három különböző munkahelyen láttam majdnem verekedésig fajuló vitát ahol már a feleket a többi melósnak kellett szétszedni és mindhárom esetben albán-litván albán-angol és albán-angol volt a nemzetiség szerinti felállás. Mindhárom esetben piti dologból indult és az albánok nyakassága miatt fajult el.

Dolgozunk keményen meleg van de próbálják gyakran locsolni a port úgyhogy elvagyunk.

Más téma.

Londonban rekordokat döntöget a kánikula. Persze azért nem magyarországi viszonyok de itt is napokig 30-32 fokok voltak. Nekünk Kelet Európaiaknak meg se kottyan de az angolok haldokolnak.

Jelentős előnyei is vannak a melegnek. A nők igen lengén öltöznek. Akinek van mit kirakni a kirakatba az bátran kirakja, ha két-háromszoros árukészlete van az méginkább kirakja.

Aki azt állítja hogy Londonban nincsenek szép nők az hazudik. A rengeteg náció miatt olyan sokszínű olyan sokféle stílusú alkatú öltözködésű nő van hogy itt aztán lehet  szemeket legeltetni. Pláne az emeletes buszok felső szintjéről lenézve látni csodákat. Egyéb jót sem tudok mondani a buszokról.

Holnap jön a lányom egy hétre látogatóba és jövő hét végén a sógornőmmel meg a fiammal mennek haza. A Fiam Anyósoméknál nyaral a szeptemberi iskolakezdésig.

Legalább egy kicsit visszarázódik a magyar nyelvbe.

Szerencsére mi jó időben jöttünk ki a fiam már jól beszélt magyarul most már jól beszél angolul néha ugyan a magyarba angol szavakat sző de olyankor azonnal kijavítjuk.

Egy biztos, Magyarországon ha a legjobb angoltanárt fogadtam volna fel a fiamat tanítani akkor sem beszélne ilyen tökéletes kiejtéssel angolul. Ez mellett még spanyolul tanul az iskolában.

Mindent összevetve jól érezzük magunkat.

A képeken a gép van amivel dolgozok meg a munkahely ebédlője és konyhája látható.

Egy csodálatos hétvégén vagyunk túl. Pedig igazából semmi nem történt csak jól éreztük magunkat. Nagyon jó idő volt, elmentünk Edmontonba bevásárolni. Ott beültünk egy étterembe, ettünk egy jót majd hazamentünk kipakolni és utána kisétáltunk a Golders Hill parkba. Ott mindjárt indításnak egy jó hideg London Pride árpateát betoltam az arcomba a család némi sütemény hegyeket aztán játszótér meg találka a barátokkal.

Belefért még egy jó kis szunyókálás a füvön aztán hazafelé egy Frapuccinó a Starbuck’s-ban lezárandó a napot.

Vasárnap délelőtt semmittevés majd irány Chessington a lovarda. Lovaglás után séta Golders Green főutcáján meglátogatva a Charity Shopokat hátha találunk valami kincset. Nem volt nagy a felhozatal de kúrva drágán sikerült egy pillangós levélbontót venni a Feleségemnek. Ötven penny volt.

Utána beültünk egy kiváló olasz étterembe ahol olyan Tagliatelle con Pollo tésztakölteményt ettem hogy azt hittem az Isten nyúlt le értem. Lekísértem két Peroni-val. A család valami spagetti félét evett az is jól nézett ki.

Amiért mindezt leírtam az az hogy beszélgettünk az étteremben a Feleségemmel hogy itt vagyunk már két éve és hogy miért jó itt.Na akkor Ő mondott valami olyat ami egészen új megvilágításba helyezi a dolgokat.Azt mondja hogy főképp azért szeret itt mert van döntési szabadsága. Mondom mi van?

Azt mondja hogy itt eldöntheti hogy elmenjen egy vendéglőbe vagy se megvegye a LEGO-t a gyereknek vagy nem. Mindez egyedül az Ő szabad döntése és ez nagyon jó érzés.

Magyarországon  le voltak osztva a lapok. Befizetni a csekkeket, kaját venni, ruhát a gyereknek mert kinőtte szülői értekezletre tele zsebbel menni, mert ezt azt amazt kell fizetni közben néhány váratlan kiadás beesett úgyhogy nagyon nem kellett dönteni hogy mire költsük a pénzt. Eldöntötte helyettünk a pártunk és kormányunk függetlenül attól hogy éppen melyik oldal kormányzott.

Be kell látni hogy igaza van.Kellemes dolog a döntés szabadsága.Ha belegondolok ez a hétvége miről szólt? Semmiről.Mindössze annyiról hogy jól éreztük magunkat.

Nem voltunk a tengerparton nem voltunk múzeumban, színházban gyakorlatilag semmi emlékezetes dolgot nem tettünk.Viszont egy ilyen hétvégét Magyarországon soha nem engedhettünk meg magunknak.Ez egy igazi kispolgári hétvége volt. A mai világban egy becsületesen dolgozó szakmunkásnak ennyi lenne a minimum bárhol ezen a földgolyón.

El kellett jönnöm a hazámtól kétezer kilométerre hogy megélhessem.El kellett jönnöm hogy megbecsüljenek a munkahelyemen hogy megfizessék a munkámat hogy megtehessek olyan dolgokat amiről otthon csak álmodhattam.Ebben a hanyatló kapitalizmusban.Remélem sokáig hanyatlik még így.

Még mindig rugóznék egy kicsit a villamosvezető kontra angol nő témán ami most kibővült azzal hogy egy pécsi körforgalomban gumikalapáccsal beverték egy  sofőr arcát mindössze azért mert rádudált valakire. Rendkívül sajnálatos ami történt de az emberek reakciója az igazán megdöbbentő.

A hobbimból kifolyólag van egy specifikus fórum ahol évek óta jelen vagyok. Ott értelmes tanult emberek vannak jelen akik még ráadásul mind dolgoznak is és nem a társadalom szegényebb rétegéből kerülnek ki.

Na szóval ott az egyik topicban komoly vita alakult ki az esetről. Rajtam kívül még egy ember volt aki elítélte a történteket az összes többi helyeselte a pofont. Ami az igazán érdekes hogy nők is. Volt olyan nő aki egyenesen azt mondta hogy az angol hölgynek meg kellett volna köszönnie a pofont. A másik szintén női vélemény a villamosvezetőt állítja be áldozatnak merthogy elhagyni KÉNYSZERÜL az otthonát. Aztán mivel én Londonban élek elkezdtek betenni mindenféle itteni köztörvényes bűnözésről You Tube-os videókat meg újságcikkeket arról hogy milyen rossz itt a közbiztonság.

Szóval ment az adok kapok míg aztán besokalltam és megírtam az alábbi vitazáró hozzászólásom:

Tisztelt Fórumtársak. 
Ezúton kérek elnézést, bocsánatot valamint megkövetlek Benneteket, és leborulok nagyságotok valamint a nagyságák előtt. Vak voltam belátom. Nem menti semmi tájékozatlanságom.Két év alatt mióta kiköltöztem eme napigyilkolászós legrosszabb közbiztonságú helyre olyan mélyreható társadalmi változások történtek Magyarországon amiről nem volt tudomásom. Az népi önszerveződésnek olyan magas foka jött ott létre ami követendő példa a hanyatló nyugatnak.

Megkövetem a villamosvezetőt is hiszen napnál világosabb hogy nevelő célzattal járt el. Csodálom önuralmát hogy meg tudta tartóztatni magát egy pofonnál. Ahogy nagytiszteletű sokat bizonyított hölgy fórumtársunk írta a hibázó gyalogosnak meg kellett volna köszönni a pofont. Továbbmegyek. Kérni még egyet. Bűnös volt, életeket veszélyeztetett. Ne essünk mi is abba a hibába hogy kihangsúlyozzuk áldott állapotát bár nála maradjunk a terhes szónál az előbbi jelzőt ne érdemli meg. Jogos a felvetés inkább nézzük árnyaltabban ama szelíd lelkű APÁT ki egyedül neveli kislányát és nap mint nap a szájától vonja meg a falatot hogy gyermekének több jusson. Áldozat Ő kérem szépen. Hiszen olyat tett ami hasznára válik a figyelmetlen gyalogosnak.

Át kell értékelni a „lakását elhagyni KÉNYSZERÜLT” fogalmat is. Eddig helytelenül úgy tudtam hogy olyanok KÉNYSZERÜLNEK elhagyni lakásukat akik tevőlegesen nem vettek részt eme helyzet kialakulásában. Például árvíz, tűzvész tényállásának fennforgásakor. Hogy párhuzamot vonjak egyéb esetek hasonlóságához nagyon sajnálom hogy Szögi Lajos nevelő célzatú meglincselésének elkövetői is elhagyni KÉNYSZERÜLTEK otthonaikat. Magyarország fejlődik kérem szépen. Hamarosan kikerül a BTK-ból az önbíráskodás büntetőjogi fogalma mivel okafogyott lett. Nincs önbíráskodás kérem szépen. Nevelés van. Makarenkó büszkén tekint le Magyarországra. Az elhintett mag jó talajba hullt.

A társadalom mozgalmat indít a figyelmetlen egyedek megrendszabályozására. Figyelmetlenül lelép a járdáról? Durr egy pofon. Dudálni merészel a körforgalomba? Beverni a pofáját gumikalapáccsal. Európa végérvényesen lemaradt. Csak az ilyen tetvek mint én próbálnak ágálni nem figyelve az idők szavára. Hamut szórok fejemre és esedezek bocsánatotokért.

Én ebben a rabszolgatartó kizsákmányoló idegengyűlölő társadalomban nem veszem észre a tiszta búzát az ocsú között. Nem veszem észre hogy Magyarország történelmet ír. Az önszabályozó, az önmagát nevelő társadalom történelmét.Hogy lehettem ilyen vak hogy nem vettem észre. Miért kell nekem leragadni az elkövető és az áldozat évezredes definíciójánál? Új tavasz virrad új idők szele fúj engem pedig elkábít a rothadó nyugat mákonya. Mea culpa. Mea maxima culpa. Nem tehetek mást innen kívánok sok erőt egészséget Tisztelt Fórumtársaimnak valamint még annyit hogy ELŐRE A MEGKEZDETT ÚTON.