Egy csodálatos hétvégén vagyunk túl. Pedig igazából semmi nem történt csak jól éreztük magunkat. Nagyon jó idő volt, elmentünk Edmontonba bevásárolni. Ott beültünk egy étterembe, ettünk egy jót majd hazamentünk kipakolni és utána kisétáltunk a Golders Hill parkba. Ott mindjárt indításnak egy jó hideg London Pride árpateát betoltam az arcomba a család némi sütemény hegyeket aztán játszótér meg találka a barátokkal.

Belefért még egy jó kis szunyókálás a füvön aztán hazafelé egy Frapuccinó a Starbuck’s-ban lezárandó a napot.

Vasárnap délelőtt semmittevés majd irány Chessington a lovarda. Lovaglás után séta Golders Green főutcáján meglátogatva a Charity Shopokat hátha találunk valami kincset. Nem volt nagy a felhozatal de kúrva drágán sikerült egy pillangós levélbontót venni a Feleségemnek. Ötven penny volt.

Utána beültünk egy kiváló olasz étterembe ahol olyan Tagliatelle con Pollo tésztakölteményt ettem hogy azt hittem az Isten nyúlt le értem. Lekísértem két Peroni-val. A család valami spagetti félét evett az is jól nézett ki.

Amiért mindezt leírtam az az hogy beszélgettünk az étteremben a Feleségemmel hogy itt vagyunk már két éve és hogy miért jó itt.Na akkor Ő mondott valami olyat ami egészen új megvilágításba helyezi a dolgokat.Azt mondja hogy főképp azért szeret itt mert van döntési szabadsága. Mondom mi van?

Azt mondja hogy itt eldöntheti hogy elmenjen egy vendéglőbe vagy se megvegye a LEGO-t a gyereknek vagy nem. Mindez egyedül az Ő szabad döntése és ez nagyon jó érzés.

Magyarországon  le voltak osztva a lapok. Befizetni a csekkeket, kaját venni, ruhát a gyereknek mert kinőtte szülői értekezletre tele zsebbel menni, mert ezt azt amazt kell fizetni közben néhány váratlan kiadás beesett úgyhogy nagyon nem kellett dönteni hogy mire költsük a pénzt. Eldöntötte helyettünk a pártunk és kormányunk függetlenül attól hogy éppen melyik oldal kormányzott.

Be kell látni hogy igaza van.Kellemes dolog a döntés szabadsága.Ha belegondolok ez a hétvége miről szólt? Semmiről.Mindössze annyiról hogy jól éreztük magunkat.

Nem voltunk a tengerparton nem voltunk múzeumban, színházban gyakorlatilag semmi emlékezetes dolgot nem tettünk.Viszont egy ilyen hétvégét Magyarországon soha nem engedhettünk meg magunknak.Ez egy igazi kispolgári hétvége volt. A mai világban egy becsületesen dolgozó szakmunkásnak ennyi lenne a minimum bárhol ezen a földgolyón.

El kellett jönnöm a hazámtól kétezer kilométerre hogy megélhessem.El kellett jönnöm hogy megbecsüljenek a munkahelyemen hogy megfizessék a munkámat hogy megtehessek olyan dolgokat amiről otthon csak álmodhattam.Ebben a hanyatló kapitalizmusban.Remélem sokáig hanyatlik még így.