tanyasi értelmiségi:
@diggerdriver:
Ami ma az agymosott nyugati libernyák világban folyik, és amit ma ez a hazai libe... (2024.04.27. 12:54)TE TETTED EZT KIRÁLY
Hejira:
Fityesz himnusz: Most múlik pontosan (2024.03.28. 15:49)Gyerekiahóra...
diggerdriver:
@Ferenczi Krisztián: Gratulálok a háthoz. A faváz sokszáz évig kitart és egybentart. A legöregebb ... (2023.12.17. 20:44)Házépítés itt és ott...
Móka Miki:
Ez valami eszméletlen ahogy a sérült agy tirpák zotyi nyalja a munchhausen valagát.
Ewwwww (2023.05.19. 21:44)Ki a rosszfiú?
Valami ami megtöri a hétköznapok monotonságát, valami ami kizökkent az egyformaságból, valami ami jó és szívesen csináljuk. Hogy ez a valami szüleink 50. házassági évfordulója vagy a gyerekünk névnapja esetleg az új kenyér ünnepe vagy karácsony, az teljesen mindegy.
A társadalom alapköve a család. A család legszebb ünnepe pedig a karácsony. Ez is egy hálaadás ünnep. Eltelt egy év végignézünk a gyerekeken az unokákon esetleg szomorúan gondolunk azokra akik már fenntről néznek le ránk és számot vetünk a mögöttünk lévő évvel. Hogy mi ad okot az ünnepre, hogy mi az indoka ünneplésünknek az mellékes. Ateista és hívő keresztény egyformán örül a család egységének együvétartozásának, egészen egyszerűen annak hogy egy család vagyunk.
Óriási hiba összekeverni a pihenést az ünnepléssel. Az ünnepre való készülődés kemény munka. Örömteli munka. Eredménye van. A család öröme. Jó látni hogy örülnek a gyerekek a felnőttek hogy egymáshoz tartozunk. Hogy van értelme az életnek. Hogy szép az élet.
Mi akik nagy családban nőttünk fel egy mintát hoztunk onnan és adjuk tovább. Nem tudjuk elképzelni hogy ne ünnepeljük meg a karácsonyt. Ez hozzátartozik a kultúránkhoz. Ünnepek nélkül a családok együtt ünneplése nélkül, a hétköznapok monotóniájában az emberek sivár lélek nélküli elvadult egyedekké válnának. Még a legprimitívebb őserdei kőkorszaki szinten élő törzsek is rendszeresen tartanak ünnepeket. Nincs olyan népcsoport a földön akik ne tartanának valamilyen ünnepet.
Akik nem kapták meg azt a mintát ami ehhez kell vagy megkapták de nem törődnek vele azok sérült emberek. maguknak se vallják be, próbálják bagatellizálni az ünnepet. Ez a túlélés védekező reakciója. Nem indok rá hogy csak egy külföldre költözött párról van szó. Az is család. Ketten vannak de az pont eggyel több a magányos embernél. Kettőnek már lehet ünnepelni. A magányos ember van a legrosszabb helyzetben. Ezek nem az ő napjaik. Nekik ezt túl kell élni és nincs vigasztaló szó ami ne hangzana hamisan. Egy magányos embert karácsonykor nem lehet megvigasztalni.
A probléma mégis azokkal van akiknek van családjuk mégis tehernek érzik az ünnepet. Ilyeneket olvasok hogy:
"Mert mondogathatjuk magunknak, hogy „ez is csak egy olyan nap, mint a többi”, azért ez nem teljesen igaz." - De, és ehhez mondogatni sem kell semmit. Legalábbis majdnem olyan nap, leszámítva azt, hogy ez igazából rosszabb nap, mivel pl. bezárnak a boltok, szolgáltatók. Nincs jobb, mint egy rendes hétköznap, amikor mindenki teszi a dolgát és éli az életét."
"Én már most a Vízkeresztet várom! "
"a karacsony is csak egy kitalalt dolog ... de jol hangzik es sokan meg mindig el is hiszik hogy "ilyenkor a Megváltó születését ünnepeljük, "
Így is lehet élni. Nyilván mindent meg lehet magyarázni. Dunát lehet rekeszteni az indokokkal ki miért nem ünnepel. Se karácsonykor se máskor.
Teljes életet élnek? TUDNAK teljes életet élni? Ők valószínűleg igennel válaszolnának. Tiszta szívvel mondják hogy ők boldogok. Nekik így jó. Szabad világ, szabad akarat, szabad....
Mi is?
Szabad elidegenedés. Szabad lelki sivárság. Szabad bezárkózás a saját csigaházukba. Ők azok akik megtalálták önmagukat. Annyira hogy önmagukon kívül nincs is más. Nyűg a fadíszítés, nyűg a közös vacsora, nyűg az élet csak már Vízkereszt lenne. Csak már jönnének vissza a szürke hétköznapok. Csak már nyitnának ki a boltok. Csak lépjünk már túl a karácsonyi őrületen.
Nem kérek abból a világból. Hazamegyek két hétre. Szinte minden percem be van táblázva. Minden nap családtagokkal barátokkal találkozom. Szó sincs pihenésről. Pezsgő, tevékeny családi és társadalmi élet. Élvezem minden percét. Nagy család nagy baráti kör. Sokan vagyunk hála Istennek. Nekem ez ünnep.
Egy Churchilli anekdotával kezdeném. Valamikor a háború alatt az egyik brit parlamenti képviselő felvetette hogy az összes kultúrára fordított költségvetési pénzt tegyék át a hadiiparba. Churchill válaszolt:
"Ok de akkor miért harcolunk?"
Felháborodott a művészvilág tüntetnek a színészek. A kormány felügyeletet akar a színházak felett. Úgy gondolják aki fizeti a cigányt az rendeli a nótát. Miért? Nagyon egyszerű a válasz. A magyarországi liberális értelmiség utolsó bástyája a színházak vagy úgy egészében a művészvilág. A kormány pedig elérkezettnek látja az időt ezt az utolsó mentsvárat is ledönteni. Ez nyilvánvaló és világosan látszik
Egyet tudni kell. A színházak fénykorukat élik. Elképesztő látogatottság rekordokat ostromló nézőszám óriási népszerűség, és hát tegyük hozzá hogy minderről a kiváló színházak a kiváló színészek művészek gondoskodnak. Soha nem volt Magyarországnak ilyen kiváló színészgárdája és pezsgő színházi élete.
A televízió olyan mélyre süllyedt hogy az embereknek természetes igénye támadt a valódi kultúrára a tiszta művészi élményre. A televízión kívül minden kulturális esemény minden fesztivál csúcs látogatottsággal magas színvonalon pörög.
A kulturális életnek ez a szegmense sikerágazat lett.
A kormány nyílt illiberális politikát hirdetett és most ezt a liberális fészket is ellenőrizni akarja.
A probléma az hogy a JELENLEGI politika nem ért a kultúrához. Hülye hozzá mint hajdú a harangöntéshez. Rosszabb a jelenlegi kultúrpolitika mint a legsötétebb Aczéli időkben volt. Senki sem gondolta hogy ez az idő el fog jönni. Hogy a kultúra a liberális-illiberális harc színterévé fog válni. Több fronton is.
Miért mondom ezt? Mit gondoltok a Gothár ügy az miért pattant ki? Egyértelmű. Válasz a Borkai ügyre. Volt ugye néhány éve a meetoo kampány. Senki nem említette Gothár Pétert. Pedig egy biztos. Nem a meetoo kampány UTÁN lett minden nőnek alányúló ember. Talonba tették. Várták az alkalmat. A Borkai üggyel eljött. Liberális körök a polgármester keresztényi elkötelezettségét kezdték támadni. Illiberális oldalról jött a válasz. Igen? Ez kell nektek? Tessék akkor mi válaszolunk egy büntetőüggyel.
Ne legyenek kétségeitek van még ügy ott ahol ez volt. Szépen felcímkézve várnak a sorukra. Szexuális botrányok? Fidesz részről a szorító egyik sarkában Deutsch Tamás, a másik sarokban az alsónadrágját szeretőjénél felejtő Kovács László.
Vegyük tudomásul hogy amióta emberek közötti alá és fölérendeltségi viszony létezik, azóta vannak ezzel visszaélő emberek. Apa-lánya, tanár-diák, orvos-nővér, főnök-titkárnő, szereposztó-szerepvállaló. A sort a végtelenségig lehetne folytatni. Hogy milyen arányban vannak magukat felajánló alárendeltek, és milyen arányban pozíciójukat kihasználó fölérendeltek az nem tudni. Gyanítom fele-fele arányban.
Szóval a harc több fronton zajlik.
Mi a probléma? A kontraszt kérem szépen, a kontraszt. Van egy sikerágazat amit hozzáértő emberek művelnek. Tódul a közönség fogynak a jegyek. Ez a sikerágazat állami dotációra szorul. Ezzel semmi baj nincs. Ez természetes. A produktum előállítási költsége nem áll arányban a bevételekkel. Nyilván támogatni kell.
Van egy másik ágazat amitől olyan messze van a siker szó mint Makó Jeruzsálemtől. NEM hozzáértő emberek művelik és a kutya sem veszi a jegyeket. NINCS produktum mégis a iszonyatos pénzeket ölnek bele. Ezt focinak neveznék ha méltó lenne a foci szóra. Lassan már minden gémeskutas tanyabokornak saját stadionja lesz. Költségvetésből.
A Fidesz a közelmúltbeli önkormányzati választáson megkapta az első kijózanító pofont. Nem tanultak belőle. Jelenleg Magyarországon kialakult egy olyan trend hogy a szavazatokat nem kiérdemlik a képviselők, hanem megvásárolják nekik. Kilóra megveszik a nyugdíjasokat és a társadalom egyéb rétegeit népjóléti intézkedésekkel. Családpolitikával, adópolitikával, nyugdíjpolitikával.
Ellenzék nincs. A magyar ember tiltakozásul olyan vizesnyolcasokat választ meg polgármesternek, sőt főpolgármesternek akikre a kutyám pisiltetését sem bíznám nemhogy városvezetést. A magyar választópolgár kínjában már a madárijesztőt is megválasztaná csak tiltakozni tudjon.
A balliberális sajtó minden jobboldali kormány idején naponta ötször temette el a demokráciát és tízszer vizionálta a gazdaság összeomlását. Persze amikor ők döntötték be a gazdaságot arról nem volt előrejelzés. Ki érti ezt...
A gazdaság köszöni jól van és további népjóléti intézkedések várhatók. A következő választásra egyszámjegyű lesz a személyi jövedelemadó. Csaxólok.
Mindettől azt várja a Fidesz hogy megint megveszik a szavazatokat. A szavazófülke magánya viszont nagy úr. Ezt megmutatta az első Orbán kormány bukása vagy az utóbbi önkormányzati választás. A Fidesz vagy csináljon VALÓDI diktatúrát egypártrendszerrel vagy szálljon le a magas lóról és kormányozzon a többségnek tetsző módon. Én mindaddig őket tartom Magyarország alkalmas vezetőjének míg végre elő nem bújik Mr Bárki és képes lesz megfelelő alternatívát kínálni. Jelenleg ilyen a magyar politikai palettán NINCS.
A liberálisokat meg hagyni kell kultúrát csinálni mert értenek hozzá. Bárcsak a liberalizmus megelégedne a művészettel a kultúrával és az élet más területén ne lenne jelen. Azt kívánom hogy mind a liberális mind az illiberális oldal egyezzen ki tanúsítson önkontrollt és a mostani úton haladva egy csodálatos kulturális élettel teli Budapestet és vidéki Magyarországot építsen, nem pedig egy 30-as évekbeli Berlint.
A héten olvastam a hírekben hogy továbbra is Mácsai Pál marad az Örkény színház igazgatója. Jól van. A megfelelő ember a megfelelő helyen. Részemről a megtiszteltetés hogy ismerhetem őt, hogy a színház amit vezet immár öt éve az életem része. Olyan ajándékot adtak nekem ami egy magamfajta proligyereknek az elismerés csúcsa. Ha hazamegyek időnként Magyarországra akkor bicskei otthonom mellett az Örkény színházba is hazamegyek. Barátok közé. Én mint színházhoz és kultúrához nem értő ember ott értettem meg hogy mi az a művészi alkotóműhely. Ízelítőt kaptam kultúrából, és itt kalandozzunk el egy kicsit távolabbi vizekre.
Mi a kultúra?
Nagyon egyszerű a válasz. Minden olyan amire a kultúrembernek igénye van. A baj csak az hogy a kultúrember fogalmát nehéz meghatározni. Jelenlegi életünk 90%-a kultúrmocsokban telik. Ezt önti ránk az internet a TV a rádió a sajtó. A közélet, a politika szintén. Nézzétek meg a TV-ben azokat az embereket akik híreket olvasnak fel vagy műsort vezetnek. Pöszögő nyöszögő selypítő magyarul kritikán alul beszélő emberek. Beszédtanárt soha nem láttak szégyen a jelenlétük a médiában. Mi itt Angliában ha szép angol beszédet hallunk akkor azt mondjuk hogy a BBC angolt beszéli. Vajon tudunk hivatkozni hasonlóan valamelyik magyar TV adóra? A magyar nyelv csodálatos és egyedülálló. Megérdemli hogy kulturális alapvetés legyen a szép magyar beszéd.
A kultúra hiánya máshol is tetten érhető. Az emberek közötti kapcsolatokban. "Kő kóla? Meg hát. Pepsi vagy Coca? Persze többször is."
Volt reklámkultúra. Mondom VOLT. Az esti mese egy kulturális műsor volt. A Rémusz bácsi a Mazsola és Tádé a Futrinka utca a Lolka Bolka a Varázsceruza a Kisvakond. Ezeken generációk nőttek fel. Hatásuk kihatott a mindennapi éltre. Az emberek kulturáltan tudtak sorbanállni. Lerészegedni, táppénzt csalni, bliccelni, markecolni és gagyizni, kulturáltan tudtak betörni. Ha a betörőre mackóbontás közben az éjjeliőr rányitott azt mondta hogy "megbuktam hívja a rendőröket". Ma kulturáltan elvágják az éjjeliőr nyakát MIELŐTT megzavarná a betörő urat. Nálunk a családi ház előtt még volt kispad amire anyám a házimunka elvégzése után kiült és odasereglettek az utcabeli varjak majd kulturáltan kibeszélték hogy ki kivel mit mivel és hogyan. Még egy temetés is kulturális esemény volt. Mutter járt is rendszeresen, megnézni hogy ki volt ott és ki NEM volt ott. Megvolt a téma a másnapi kispadi meetinghez
Az utcán nőttünk fel. Kulturáltan porbafingottunk, sárban dagonyáztunk. Egy zárt világban éltünk ahonnan alig láttunk ki, de szemetet sem sokat fújt be a szél. Nem nevelt minket senki hanem mintákat láttunk. Jó és rossz mintákat. Na hogy melyik szerint éljünk arra volt jó az akkori kultúra. Egyrészt néhány fakanál amit anyám eltört rajtam másrészt Hofi, népnevelés, kultúrházak, kötelező mozi gyerekeknek(Timúr és csapata), olvasótábor, címerezőtábor polbeat zenekarok.
Mára megfordult a világ tehén bassza a bikát. Nem sorolom a mai kultúrvívmányokat mert mindenki tudja miről beszélek. Térdig gázolunk a kultúrszennyben és attól tartok fog az még feljebb is érni.
Miért társítok negatív és pozitív dolgokat a kultúra fogalmához? Mert az emberi kapcsolatok a kutúra lényege. Az ősember ha idegennel találkozott lebunkózta hazahúzta aztán megette. Nem volt kultúrember. Ma megint efelé tartunk. Egy virtuális ősközösségi társadalom felé. Ahol nem ismerjük a szomszédot ahol leanyázzuk azt aki átmegy a zebrán előttünk és kénytelenek vagyunk megállni, ahol asszonyverő politikusok a vakkomondorra foghatják tettüket és még sorolhatnám. Virtuálisan lebunkózunk mindenkit aki szembe jön velünk a virtuális térben.
A színházak sem maradnak ki a kulturális mélyrepülésből. Az alternatív vagy úgynevezett modern felfogású alkotások a "kimegyek a színpadra majd fejenállva visítok és levizelem magam" performansz stílus az hódít. Nem azért mert kultúra. Nem azért mert jó. Egyszerűen azért mert egy újgazdag, sznob közönség igényli mert a medencés partiján el tud dicsekedni vele hogy ő milyen modern felfogású.
Mácsai Pali színháza kilóg a sorból. Más irányt választott. Ő a tűzzel játszó, vékony jégen lavírozó a hatalmat megfricskázó utat választotta. Az Örkény színház mer rendszerkritikus lenni. Határokat feszeget és itt álljunk meg egy szóra.
A mai világban az emberek tele vannak feszültséggel. Iszonyatosan ingergazdag környezetben élünk. Negatív és pozitív hatások érnek mindenhonnan információ bombákkal támadják létünk minden percét. Egy idő után megtelik a belső tárhely, ahogy mondani szokták tele lesz a hócipő, és csinálni kell valamit. A legtöbb ember ezt feldolgozza átszűri osztályozza és a szemetet kiűríti agytekervényeiből. Van aki nem tudja ezt megtenni és magába folytja majd egy belső önpusztító, önmagát felemésztő folyamat indul meg és végül agykurkász igénybevétele szükségeltetik. Van akinél a felgyülemlett feszültség egy idő után kitör. Kiordítja magából. Megnyugszik, tárhely újra fogadóképes szép a világ...
A társadalmi rendre a politikára a kormányra ez utóbbi mintegy alvó vulkánként viselkedő emberek a legveszélyesebbek. 1848-ban a Pilvax kávéházban is egy ilyen vulkánkitörés történt és 1956-ban is. Sok ember életébe került mindkettő.
A Kádár rendszer felismerte hogy kell egy lefúvószelep. Elcsépelt közhely hogy Hofi volt az. Valóban ő volt, de most nem róla beszélnék. Az Aczéli kultúrpolitika három T korszakában a Tiltott Tűrt és Támogatott doktrína idején is voltak rendszerkritikus filmek. Filmekről beszélek mert a színházi világot nem ismertem. Lehet hogy voltak ilyen színházi előadások is de nem éltem benne nem tudok hozzászólni. A legjelentősebb rendszerkritikus film a Tanú. Még Aczél György tűrőképességét is meghaladta és tíz évig fiókban pihent de végül mégis bemutatták óriási sikerrel. Ilyen rendszerkritikus film még a kevésbé ismert Sípoló Macskakő vagy a Kádár rendszer utolsó évében készült Eldorádó.
Mindez azt bizonyítja hogy a Kádár rendszer felismerte hogy a feszültséget oldani kell a gőzt ki kell ereszteni. Miért volt erre szükség? Azért mert demokratikus berendezkedésű országokban erre a feszültséglevezetésre vannak törvényes módszerek Úgy nevezik hogy tüntetés. A politikai-társadalmi feszültség levezetésének kiváló találmánya a személyes demonstráció. Egy kormány nem követhet el nagyobb hibát minthogy erőszakkal szétver egy tüntetést. A Kádár rendszer ezt kiváltotta humorral Hofi részéről meg filmekkel aminek az volt az üzenete hogy tudjuk a hibákat elvtársak nem kell kimenni tüntetni.
A rendszerváltás után megint szabad lett tüntetni. Viszont ebben a diktatúrából demokráciába átalakuló forrongó útkereső világban nem elég az utcai demonstráció. Mi történt? A balliberális kormány idején Kádári reflexből brutális módon szétverték a tüntetéseket. A jobboldali kormányok nem követték el ezt a hibát de a rendszerkritikát személyes sértésnek vették. Körülbelül annyi humorérzék volt és van bennük mint Virág elvtársban és Bástya elvtársban együtt. Pedig a kritika hasznos dolog. A kritika jobbító szándék és nem megsemmisítő szándék.
Régi közhely az is hogy jelen világunk értékválságban szenved. Egyetemes emberi értékeket rombolnak le. A család fogalmát, a nemiség fogalmát a hit és vallás fogalmát. Az idősek tiszteletét a tudás tiszteletét az emberként viselkedő ember tiszteletét lerombolja egy nicknevek mögé bújó arctalan biomassza amiben feloldódik és semmivé lesz a kultúra utolsó csírája is.
Az Örkény színház szembemegy a fentebb vázolt folyamatokkal és értéket teremt. Ha náluk beülsz a nézőtérre gazdagabb emberként mész haza. Egy kicsit felértékelődik a világ és még napok múlva is visszagondolsz az előadásra mert a hatása még tart. A színészgárda a legfiatalabbtól a legidősebbig a legjobbak közül való. Pali egy családias hangulatú remek közösséget hozott létre.
Vegytiszta kultúra és vegytiszta rendszerkritika. Miről beszélek? A kultúrának olyan tömény esszenciáját soha nem éltem át mint az Anyám Tyúkja verses esten. Rendszerkritika? A Diggerdrájver előadás. Ne tévedjünk, MINDEN Magyarországról kivándorló ember VEGYTISZTA rendszerkritika. Kell erre jobb példa annál ami a darabban elhangzik és a darab egészének az üzenete hogy a tisztességesen dolgozó ember MEGÉRDEMLI a munkájához méltó azzal arányos életszínvonalat?
Nagyon érdekes az hogy a sportvilágban milyen kevés az az élvonalbeli sportoló aki edzőként is olyan sikeres tud lenni mint sportolóként. Ugyanakkor a színészvilágban színészóriásokból kiváló színházigazgatók lettek.
Pali kiváló ember. Kiváló színész kiváló igazgató kiváló barát. Jó, biztos neki is vannak hibái. Kinek nincsenek?Nekem például a legnagyobb hibám hogy hibátlan vagyok, de ezt most hagyjuk.:)))))))))))
Itt Londonban a Magyar Házban voltunk Mácsai-Huzella zenés Villon estjén. Lenyűgöző előadás óriási élmény óriási siker. Az előadás után szünet majd beszélgetés az előadókkal. Én elhatározom hogy hozzászólok. Szépen fejben összeállítom a mondanivalómat, várom hogy szót kapjak. Pali elkezd beszélni az előadásról. Szóról szóra elmondja amit én akartam. Hánémá' megöli a poénjaimat. POÉNGYILKOS!!! :))))))))))))))))))))
Ugyanitt történt hogy a feleségem a húga számára akarta megvenni az előadás lemezét és dedikáltatni odavitte Palihoz. A sógornőm kedvenc színésze Pali, rajong érte és nagy dolog neki egy dedikált lemez tőle. Pali nagyon kedves szavakkal dedikálta a lemezt majd ajándékba odaadta a feleségemnek.
Idén feleségem születésnapja alkalmából a sógornőm készített egy születésnapi emlékalbumot amibe a családtagok és ismerősök barátok írnak néhány kedves szót. Az albumból az oldalak kivehetők és sógornőm elküldött egyet Epres Attilának a másikat meg Palinak dedikálásra. Tisztelettel jelentem a művész uraknak hogy a küldemény visszaérkezett és könnyekig meghatódás keretében helyükre kerültek az albumban. Köszönjük, ha nagy leszek meghálálom.:))))))))))))))))))
Szóval Pali...
Gratulálok újbóli kinevezésedhez és járt utat a járatlanért el ne hagyd mert JÓ úton jársz örömet szerzel mindenkinek. Most írhatnék olyan ökörségeket hogy az Örkény színház világítótoronyként magasodik ki a színházak háborgó tengeréből de ez túl nyálas lenne. Inkább azt írom hogy az Örkény színház fáradhatatlanul próbálja nyesegetni a kultúra vadhajtásait a hozzá beülő közönségről és beoltja őket egy nemes fa oltványával ami később édes gyümölcsöt terem, a kultúra gyümölcsét:)))))))))))))))))))))))))))))
Na jó ezt már én sem bírom röhögés nélkül szóval sok sikert karácsonykor találkozunk.
Az idei csodálatos és elképesztően szép nyarunk programjairól szeretnék most beszámolni. Nem sok, összesen nyolc hétvégi nap de fantasztikus élményekkel teli napok. Miért a tengerpart nélküli cím? Azért mert jobban szeretjük ezeket a specifikus valamilyen témára kihegyezett fesztiválokat, dzsemborikat, kirándulásokat mint egy tengerparti punnyadást a homokban. Biztos az is jó, tegye akinek kedve van hozzá de mi megmaradunk ezeknél a rövid hétvégi kirándulásoknál ahol sok a látnivaló ahol valódi csodákat fedezhetünk fel mégis este a saját ágyunkban alszunk. Ez a poszt belátom nagyon hosszúra sikerült, elsősorban a képek miatt. Mindenből a legtöbbet akartam megmutatni, és kiderült hogy mind a családom tagjai mind a vendégeim kiváló fotósok. Köszönöm nekik a képeket.
GŐZGÉPFESZTIVÁL
Az első a minden évben meglátogatott Hemel Hemstead-i gőzgépfesztivál. Meghívtam rá barátomat Nagy Pistát és feleségét Magyarországról. Pista szintén nehézgép kezelő mint én és talán nem sértődik meg ha mindkettőnkre érvényesen módosítóm szakmánk elnevezését miszerint mi nemcsak nehézgép kezelők hanem nehéz gépkezelők is vagyunk. Ő is a szakmáját hobbinak tekintő, munkáját professzionális szinten végző szakember aki mindent elért amit ebben a műfajban el lehet érni. Rosszul indult a hétvége mert szakadó esőben mentünk értük a repülőtérre és visszafelé csak benéztünk a fesztivál területére de mozgás alig volt. Reméltük hogy vasárnap megszán minket az időjárás és hazamentünk. Előtte azért beültünk egy angol reggelire az IKEA-ba.
Ezen a képen összesen 58 év munkagépes tapasztalat reggelizik.
Nem csalódtunk. Másnap tökéletes idő volt és csak az rontotta a kedvünket hogy a feleségem ágynak esett valami vírusos nyavalyával és csak hárman tudtunk kimenni. Óriási fesztivál volt rengeteg amerikai és angol klasszikus autóval, traktorral gőzgéppel és minden egyéb műszaki érdekességgel. Az alábbi videó a Youtube csatornám élő bejelentkezése a fesztiválról.
Az alábbi képek szerzője Nagy Pista barátom.
Mindenki aki a mechanikus szerkezetek iránt egy kis vonzódást érez az örökre megszereti a Hemel Hemstead-i fesztivált. Nagy élmény csodálatos nap volt. Örülök hogy megmutathattam Pista barátomnak és feleségének.
Következő hétvégén szintén Hemel Hemstead-ba vezetett az utunk egy munkagép bemutatóra. A LYNCH talán a legnagyobb gép és teherautó bérbeadó cége Angliának. Minden évben rendeznek egy nyílt napot ahol a szakma művelői és családjuk megismerheti az új gépfejlesztéseket valamint kipróbálhatja tudását munkagépekkel különböző játékos feladatok formájában. Ingyenes a látogatás ingyen étel ital várja a közönséget. Persze nem érdek nélküli a rendezvény. Akiről látják hogy konyít valamit a szakmához attól elkérik a telefonszámát email címét. Mi a feleségemmel látogattunk ki és ott találkoztunk Norbi barátommal és feleségével kisfiával Valamint Ervin barátommal és feleségével. Ervin a LYNCH-nek dolgozik. Egy nagyon jó délutánt töltöttünk ott el sok gyerek volt rengeteg gép, egy rendkívül profin szervezett rendezvény volt. Csináltam róla videót itt meg lehet tekinteni:
A képeket és a videók nagy részét a feleségem készítette.
Eseménydús hétvége volt az biztos. Szintén vendégek jöttek Epres Attila színművész egyben tiszteletbeli diggerdriver, valamint fia Albert. Azt hiszem ez a három nap felejthetetlen minden résztvevőnek. Péntek reggel esőben indultunk a lutoni reptérre Attiláékért. Sok jót nem ígért a nap de végül minden jóra fordult. Reggeli után messzire indultunk mert egy különleges helyet akartam megmutatni vendégeimnek. Wales felé vettük az irányt Puzzlewoodba. Ez egy különleges erdő később még lesz róla szó. Merthogy levezettem több mint 200 kilométert és az erdő be volt zárva. Eső miatt. A francba. Az erdőt nem láttuk viszont a véletlen és Albert jóvoltából mégis csodálatos felfedezést tettünk. Ott álltunk tanácstalanul Puzzlewood bezárt kapujában mikor mondja Albert hogy pár perccel megérkezésünk előtt látott valami kiírást barlangmúzeumról ha már így jártunk nézzük meg. Tényleg ott volt nem messze.
Kérem szépen nyolc éve vagyok Angliában és sok mindent láttam. Szándékosan nem néztem meg olyan közismert turistalátványosságokat mint a Panoptikum vagy az Óriáskerék. Ennek a kis eldugott alig kitáblázott alig megtalálható bányamúzeumnak a meglátogatása elhomályosít minden felkapott és túlhájpolt turistalehúzó helyet. ez egy természetes barlang ami vasérclelőhely is, és évszázadokkal régebben megkezdték a vasérc kitermelését onnan. Ez nem szénbánya. Nem kell mélyre lemenni nem kell dúcolatot építeni, viszont a vasérc nem puha szén hanem kúrva kemény kőzet. Tíz éves kortól dolgoztak ott a gyerekek, és felnőttek csákányolva az ércet. A szájukban tartott pipaszerű tartóban gyertya égett hogy világítani tudjanak de mindkét kezük szabad legyen. Kutyakemény embertelen munka volt még később légkalapácsokkal is nemhogy csákánnyal.
A barlang bejáratánál régi bányagépek vannak kiállítva, mozdonyok stabilmotorok és egyéb segédeszközök. Lent a bányában a régi bányászvilág hangulatát idézve csak gyengén van megvilágítva minden ezért nehéz használható fényképet készíteni viszont idemásolom a hely internetes képgalériáját hogy mégis meg tudjam mutatni milyen csodálatos helyen jártunk.
Az alábbi képeket feleségem, és Attila meg Albert készítette.
Az egész bányamúzeum ahogy meg van csinálva amilyen a hangulata az páratlan. Hallod a kopácsoló bányászok zaját és látod az árnyékukat a falon. A barlang tavaiban történelem előtti kor halai úszkálnak odavetítve. Páratlan élmény ha valaki Puzzlewoodot megy meglátogatni ezt se hagyja ki. Először nem tudtuk minek a kéménye lehet ez......aztán lent a bányában megláttuk ezt a kemencét és úgy gondoljuk ehhez tartozott.
Utána hazafelé vettük az irányt de félúton betértünk Tibor barátomhoz a Ramsbury sörgyárba ugyanis úgy volt megbeszélve hogy Attiláék ott alszanak Tiboréknál. Mi a feleségemmel sokáig nem maradtunk mert már estefelé járt az idő és még haza kellett érni. Mi még ahogy beértünk Londonba elmentünk a Wembley-i ASDA-ba a jövő heti bevásárlás megejteni. Itt álljunk meg egy szóra. Ez a nap volt frissen vett autónk a KIA Venga első hosszabb útja velünk. Kérem szépen ha nekem van kedven még bevásárolni 500 kilométer és nyolc óra vezetés után akkor az az autó tud valamit. Azóta is megelégedéssel használjuk.A lányom is Londonban volt már a barátnőével és a városban kószáltak. Szóval mi hazaindultunk, Tibor pedig Attiláékkal vidéki PUB bemutató túrára indult. Úgy hallottam másnap hogy igen eredményesen. Másnap szombaton indultunk a Retrófesztiválra. A terv az volt hogy én reggel felveszem Stephent a Diggerdriver film operatőrét, és indulunk Ramsburybe Attiláékért, majd onnan irány Newbury a fesztivál parkolója ahol találkozunk feleségemmel, lányommal és az ő barátnőjével akiket egy közös ismerősünk hoz le Londonból. Most első alkalommal én is igyekeztem korhű ruhában megjelenni de attól tartok inkább hasonlítottam egy agronómusba oltott TSZ parasztra '79-ben a Micsurin MGTSZ zárszámadásán.
Na mindegy lementünk Ramsburybe ahol a sörgyár bemutatásával vendégeinknek indult a nap. Még belefért egy motorozás is a sörgyár udvarán Tibor háromkerekű trike-jával. Sok szót nem akarok a sörgyár és a retrófesztivál bemutatására pazarolni mert megtettem már régebbi posztokban, inkább beszéljenek a képek.A képeket Attila, Albert, a feleségem és a lányom készítették.
A sörgyár márkaboltja önmagában egy dizájntanulmány.
A vodkásüveg címkéjén még az is fel van tüntetve hogy melyik hörcsög hány kalász árpát spájzolt be a kotorékjába annak a földnek a terméséből amelyikből a vodka készült.
Tibor fogadott már illusztris vendégeket a sörgyárban a svéd királytól kezdve Károly hercegig bezárólag de most nem kevésbé fontos ember tette tiszteletét mint Szőr Attila Strawbury magyar színművész kinek legjelentősebb alakítása a Diggerdrájver monodrámában egy londoni árokásó megformálása.
Ez pedig itt kérem a sörivók Szent Péter Székesegyháza. Állandó 5 fokos hőmérsékleten tárolják itt a legfrissebb söröket. Annál frissebben csapolt sör nem létezik mint amit nekünk csapolt itt Tibor.
A nap lezárásaként beültünk kedvenc olasz vendéglőnkbe ahol már törzsvendégek vagyunk, és mikor Mónak a pincérnek és egyben tulajdonosnak bemutattam Attilát mint híres magyar színészt egyből küldött ajándék pizzát meg limonchellót és fergeteges sztorizós estét töltöttünk ott. Apa-lánya apa-fia.
Mivel Attilát rendkívüli módon érdeklik a repülőgépek engem meg minden műszaki régiség, ezért másnap elmentünk a RAF múzeumba. Óriási élmény volt. Beültünk a Második Világháború légiirányításának a szobájában a légimarshallok székeibe. 4D moziban láttunk légicsatát és elszörnyedtünk a gépek méretein. Az ilyen asztalt mifelénk hastoknak nevezik és disznókat bontunk rajta.
Néhány szó Attiláról és rólam. Itt megint vissza kell mennem egészen Bagossy Laciig akinek a tehetségét nem tudom elégszer hangsúlyozni. Ugye ő dolgozott sokat Attilával és olvasta a blogomat amit színpadra akart vinni. Azonnal tudta hogy nagyon szerteágazó de mégis szinte teljesen azonos érdeklődési körünk azonos platformra helyez minket. Utólag kiderült hogy egyfajta lelki társak vagyunk akik félszavakból értik egymást. Ő is az az ember aki nyitott a világra és minden érdekli. A miértekre keresi a választ, és az egész élete állandó ismeretszerzés, önképzés. Amíg együtt voltunk ebben a három napban folyamatos volt a sztorizás és egymás ismerettágítása. Folyamatosan az ment hol az én részemről hol az ő részéről hogy "azt ismered hogy..., azt láttad már hogy..., azt olvastad hogy..., azt tudod hogy...". Aztán következett valami amit vagy tudtunk vagy nem de mindenképpen tanult belőle a másik és jó sztori kerekedett ki a végére. Bagossy Laci ezt tudta, pontosan tudta hogy egy húron pendülünk, hogy jó lesz az a Diggerdrájver monodráma Attilával és mi barátok leszünk. Kösz Laci.
Egy következő szabadnapomon a feleségemmel kettesben Canterbury városát és az ottani katedrálist néztük meg. Felejthetetlen élmény mindkettő. Egy időutazás vissza a történelemben. Mentünk az utcán és szinte minden lépésnél olyan favázas házakat láttunk amikben felül laknak és alul üzlet esetleg vendéglő van amikre ki van írva hogy 1500-ban épült. Szinte felfoghatatlan ésszel hogy egy lakóépület több mint 500éves és ma is használatban van. Mert az hogy egy vár egy kastély egy katedrális méteres másfél méteres kőfalakkal ezer éve áll az rendben van, na de egy favázas lakóház?
A katedrális pedig a monumentális méreteivel, történelmi múltjával és művészi kidolgozásával az emberi elme végtelenségét szimbolizálja. Nem az a csodálatos benne hogy az ember ilyet alkot hanem a kor technikai színvonala amikor megalkotta. A kompromisszummentes tökéletességre törekvés, az istenhit elképesztő hajtóereje sugárzik a falakból. Én mikor sétáltam bent akkor folyamatosan a régi kor emberei jártak a fejemben hogy micsoda mérnöki tudás micsoda művészi tehetség valamint mindezek összehangolt logisztikája kellett ennek a csodának a létrejöttéhez. Na de lássuk a képeket. Egy 500éves ház. Kicsit megrogyva de áll.
Amíg a fenti programok zajlottak a fiam Magyarországon nyaralt mint minden év iskolai szünetében. Amikor meghallotta milyen lelkesedéssel beszélünk a bányamúzeumról ő is kedvet kapott megnézni. Így aztán egy szeptemberi hétvégén időt szakítottunk rá. Természetesen akkor már olyan időben mentünk hogy Puzzlewoodot is meglátogatjuk. Ez az erdő egy anomália. Egy őskori zárvány Anglia és Wales határán. Egészen elképesztő már maga a léte is. Néhány hektár az egész és szántóföldek veszik körül, a közelben egy kisváros és mégis maga az erdő egy történelem előtti kort megidéző látványosság. Az ember szinte várja mikor jön elő valamelyik szikla mögül egy kobold vagy Yoda mester. A képek nehezen tudják visszaadni a valóságot ezt látni kell. Az egész erdő egy nagyon páradús vizes környezet ahol mindent vastag moharéteg borít. Az ösvények szándékosan nehezen járhatóra vannak kialakítva, pont ezért esőben vagy közvetlen utána le is zárják mert egy sártenger az egész. Még száraz időben is nedvesen csúszósak az utak.
Azt hiszem az egész általunk látogatott rendezvénysorozat méltó lezárása egy ízig-vérig magyar program a colchesteri gulyásfesztivál. Győri Robi barátom meghívására kerültünk oda és nagyon jól éreztük magunkat. Robival egyébként még nem találkoztam személyesen mert emailben keresett meg talán két évvel ezelőtt hogy segítsek neki, mivel gépkezelő akar lenni. A feleségével és a fiával látogatott ki a fesztiválra. Nagyon szimpatikus fiatal pár akikkel kellemesen elbeszélgettünk. A fesztivált egy héttel elhalasztották az eső miatt, ehhez képest mi szakadó esőben mentünk egész Colchesterig. Mikor kiszálltunk a parkolóban akkor állt el és ottlétünk alatt tökéletes idő volt. Mi a fő csapásirány egy ilyen rendezvényen? A magyar ételek és italok, a magyar zene a népdaltól a tánczenéig, a magyar kézműves termékek. Ez mind jelen volt, az eső ellenére az ebédlősátor tele volt. Egy ilyen rendezvény azért lelkileg megérinti az embert. Anglia közepén magyar gulyást enni és Máté Pétert, Ihász Gábort hallgatni egy egészen különleges érzés. Akit emigránsként nem érint meg bárhol a világban Máté Pétertől az Elmegyek című dal az tényleg a Kőszívű Ember. Ricsi a Diggerdriver film rendezője egy interjú erejéig pont elkapta azt a pillanatot amikor ki tudja hozni belőlem az elérzékenyült magyart, de hát nem baj ez hiszen büszkék vagyunk a magyarságunkra és találó az a mondás hogy sírva vigad a magyar.
Ebédel a stáb.
Itt találkoztunk először.
Végezetül csak annyit hogy sose legyen rosszabb nyarunk.
Ez egy hirtelen felindulásból írt, friss élmények hatása alatt született poszt. Hogy érthetővé tegyem az előzményekről írnék néhány sorban.
Szeretem Londont. Tudom ez nem trendi manapság. Nem divat. Fikázni illik Londont. Nem érdekel. Én szeretem mert mindig új arcát mutatja mert óriási mert nyüzsgő és a civilizációnak és a civilizálatlanságnak valamint a kultúrának és a kultúrálatlanságnak olyan elegyét nyújtja hogy az ember képtelen megunni. Ez a város hozott nekem egy bizonyos fokú ismertséget, itt kezdtem blogot írni amiből immár negyedik éve teltházas előadásokat adnak elő az Örkény színházban, itt csinálom a szakmai videóblogomat ami közel 1500 Youtube feltöltésnél tart szombat esténként élő beszélgetést folytatok szintén a Youtube-on sok érdeklődővel és baráttal. Ez is már a 63.-nál tart. Megkeresett egy Londonban élő filmrendező hogy filmet forgatna az életemről. Lassan két éve csináljuk néhány felvétel még hátra van aztán a stúdiómunkák következnek.
A film dokumentumfilm lesz. Arról szól hogy egy vidéki kisvárosból egy átlagos életet élő munkagépkezelő hogyan jut el Londonba és hogyan kezd szárnyalni. Mind szakmai mind írói szinten. A rendező egy ízig-vérig értelmiségi harminc kilós, tyúkmellű tornából felmentett srác szódásüveg szemüveggel, bölcsésztarisznyával kardigánnal. Na jó ez az utóbbi mondat nem igaz de jó volt elképzelni Ricsi arcát mikor olvassa.:)))))))))))
Szóval őt a beengedtem az életembe és lelkem legmélyére a pokol legmélyebb bugyraiba is betekintést nyerhetett. Egy általa ismeretlen világot nyitottam meg előtte a melósok világát. Sokat tanult tőlem, ugyanakkor én is sokat tanultam tőle. Kiderült hogy ő egy londoni amatőr magyar színtársulatnak aktív tagja, és rendszeresen tartanak előadásokat úgynevezett pubtheatre-ban ami magyar tükörfordításban talán kocsmaszínházat jelent.
Képzeljünk el egy angol pub-ot nagyon ódon épületben öreg bőrfotelokkal és bárszékekkel telerakva ahol óriási hangzavar ivászat és társasági élet zajlik meglehetősen excentrikus figurákkal a pult mindkét oldalán. Ugyanott egy lépcső vezet fel az emeletre ahol egy ötven székes színházterem van.
Itt adták elő sokadik alkalommal a Hol vagy hol nem vagy című darabot. Erről szeretnék most egy kritikát írni.
A színdarabnak nincs írója nincs forgatókönyve az egészet a társulat tagjai találták ki és rendezték meg vitték színpadra. Nehéz dolguk volt. Először is a teremben semmi nem választja el a színpadot a nézőtértől. Az első sorban ülő nézők térde előtt néhány centire már játéktér van. Valóban testközeli az élmény.
Néhány mondat a darabról. Miről szól? Egy elképzelt szituáció gerjesztette konfliktushelyzetről szól. Az elképzelt szituáció és a darab alapötlete az hogy huszonnégy óra múlva lezárják minden ország határát és a londoni magyaroknak dönteni kell hazamennek vagy maradnak. Az alapötlet zseniális mégsem más mint egy katalizátor, hiszen a lényeg és a darab mondanivalója sokkal messzebb hat.
Az egész előadás lényege az hogy egész életünk át van szőve kapcsolati hálókkal és függési viszonyokkal. Ezt a már-már átláthatatlan bonyolult szövedéket mutatja meg a színdarab. A mélységeket és a magasságokat. A gyerekeit egyedül nevelő melós anyukától a lazac és virágok színharmóniáját kihangsúlyozó felkapaszkodott sznobig. Az önérzetes sheftől a vaskalapos hivatalnokig. A testvérektől a lakótársakig. Valamilyen alá vagy fölérendeltségi, családi vagy baráti esetleg szerelmi viszonnyal mindenki kötve van valakihez. Ugyanakkor az otthoniakhoz is és itt jön a dilemma hogy menni vagy maradni? Hozzászoktunk a kényelemhez a szabad világhoz. Akkor utazunk amikor akarunk vagy pénzünk van. A darab fiatalokról szól és a mában játszódik. Olyan szavak hangzanak el hogy aura, csakra, vegán, szelfi...stb. Az én ódon szókincsembe ezek a szavak nem épültek még be. Bár most hogy belegondolok az antivegán talán illene rám. A figurák jól ki vannak találva, jellemző karakterei a londoni magyaroknak. A díszlet minimalista de egy percig sem éreztem szegényesnek, egyáltalán nem volt hiányérzetem. Úgy volt jó ahogy volt.
A színészi játékról néhány szó. Kegyetlen leszek és igazságtalan. Ez egy amatőr színtársulat. Hiba lenne bennük keresni Soós Imrét, Psota Irént, Mensáros Lászlót, Őze Lajost. Ők nem azok. Ők egy, a saját és mások szórakoztatására összeállt társulat akik munka mellett óriási lelkesedéssel kihozzák magukból a legtöbbet. Emelem kalapom, maximális tisztelet mindnyájuknak. Hogy mégis konkrétumot írjak és mérhető értékelést adjak teszek egy összehasonlítást. A jelenlegi magyar professzionális színművészet elképesztően tehetséges fiatal színészgárdával rendelkezik. Kiváló mesterektől tanulták a szakmát és a rengeteg színházban alkalmuk van megmutatni tehetségüket. Tegyük fel hogy egy ilyen színművészetet tanult fiatal színészgárda előadja ezt a darabot. Profi rendezéssel dramaturgiával minden egyéb finomsággal. Vegyük az ő előadásukat 100%-nak.
Hozzájuk képest amit tegnap láttam az 60%. Mindenki értékelje úgy ezt a számot ahogy akarja. Én a magam részéről köszönöm és megtiszteltetésnek veszem hogy tesznek valamit a magyar kultúráért. Még itt kint idegenben is.
Hogy negatívumot is mondjak. A jelenetek közötti átkötéseket pergőbbé kéne tenni. A jelenetek végén nincsenek mélyenszántó gondolatok, világmegváltó okosságok. Nem kellenek hatásszünetek. Itt nincsenek felvonások hanem jelenetek követik egymást. Na de ez csak az én véleményem.
Személyes élmény:
Valamikor talán hét évvel ezelőtt többször voltunk egy ismerős baráti házaspárnál születésnapi partin. Volt ott egy fiatal házaspár egy magyar anyuka néhány hónapos kislányával és angol férjével. Nagyon jóhumorú jópofa angol srác akivel még én is váltani tudtam néhány szót igen szegényes angol tudásommal. Kiderült hogy mindketten tudnak énekelni gitározni fuvolán furulyán körtemuzsikán játszani nem kívánt szó törlendő. Tegnap az előadás sötétben kezdődött csodálatos furulyaszóval és valami elképesztő énekhang énekelt egy magyar népdalt. Kiderült hogy Anita akit ott a házibulin megismertünk és már hét éve nem találkoztunk vele, ő is tagja a színtársulatnak. Kicsi a világ.
Néhány szó arról a hangról. A színházterem olyan 50-60 nm-es közel négy méter belmagasságú terem. Az éneket hallva olyan érzésem volt hogy a hang nem fér el a teremben. Nemhogy betöltötte a teret de szinte követelt még helyet. Tiszta erőteljes szárnyaló hang. Óriási élmény volt.
Először nem tudtuk minek a kéménye lehet ez...
...aztán lent a bányában megláttuk ezt a kemencét és úgy gondoljuk ehhez tartozott.
Az elmúlás színei egészen elképesztő színkavalkádot tudnak produkálni.
Csillejárat. Itt hozták a felszínre a kitermelt vasércet.
A szűk járatokból viszont ilyen ládákkal húzták ki a kőzetet.
Régi korok emlékei. 
A sörgyár márkaboltja önmagában egy dizájntanulmány. 
Ha agronómus elvtárs ráteszi a kezét egy doboz sörre az rá van téve.
A vodkásüveg címkéjén még az is fel van tüntetve hogy melyik hörcsög hány kalász árpát spájzolt be a kotorékjába annak a földnek a terméséből amelyikből a vodka készült. 
Alkoholbogár kocsmatöltelékek támasztják a pultot.
Tibor fogadott már illusztris vendégeket a sörgyárban a svéd királytól kezdve Károly hercegig bezárólag de most nem kevésbé fontos ember tette tiszteletét mint Szőr Attila Strawbury magyar színművész kinek legjelentősebb alakítása a Diggerdrájver monodrámában egy londoni árokásó megformálása.
Ez pedig itt kérem a sörivók Szent Péter Székesegyháza. Állandó 5 fokos hőmérsékleten tárolják itt a legfrissebb söröket. Annál frissebben csapolt sör nem létezik mint amit nekünk csapolt itt Tibor.
Hordómosó és hordóhas. Még méretben is stimmel. Na jó az enyém nagyobb.
Mr Attila Simléder az Óra körbejár című kompozíció előtt. (Orson Welles, Edgar J. Robinson)
Easy Rideeeer Öcsém...!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Felnőttek játéka.
Tetszik nekik hogy tetszenek nekünk.
Egész szombaton nagyon erős már-már viharos szél fújt. Ez a ritka szélcsendes pillanatok egyike mert a fejemen a kalap.
Koptatott farmer koptatott autó.
Finommechanika. Egy ékszer.
Az embléma három gúlába támasztott puska. Merthogy a BSA motorkerékpár gyár eredetileg fegyvergyár volt.
Több mint 120 éves gőzzel hajtott ringispíl. Középen látszik a szépen felújított gőzgép.
Anettka?
"Mondd kis kócos..."
Fogpasztareklám.
Szaletli
Apa-lánya apa-fia.
Az ilyen asztalt mifelénk hastoknak nevezik és disznókat bontunk rajta.
A renitens magyar egy Willis Jeepben.
Ha én lennék a pilóta akkor kevesebb bombateherrel tudnék felszállni, ha Attila akkor ő többel. Tehát a túlsúly életeket ment:))))))))))))))
Egy 500éves ház. Kicsit megrogyva de áll.
Egy PUB-ban ülök és az utca túloldalán lévő épület homlokzatán az építésének dátuma látható. 
Sétálóutca
A katerdális udvarának főkapuja.
A bejárat sokszáz éves főkapuja sokszáz éves faragással és kovácsolt vasszegekkel.
Ez már magának a katedrálisnak a bejárata kőszobrokkal kőcsipkékkel.
Ámulat és bámulat
Ezen a helyen ölték meg Becket Tamást vagyis Szent Tamást.
Magas, jóképű, néhány év múlva fél Londont meg fogja dugni.
Ebédel a stáb.
Itt találkoztunk először.
