Ez a poszt most nagyon szakmai lesz. Nagyon hosszú, nagyon átfogó és nagyon száraz szakmai. Megmutatom azt hogy egy építkezésen mi a feladata egy diggerdivernek és hogy a munkaidőnk mennyi részét teszi ki az árokásás vagy a földmunka. Megmutatom mik a szakma szépségei és nehézségei. Mikre kell figyelni és mitől olyan szeretnivaló ez az egész, és akkor itt ragadjunk le néhány szó erejéig. Nem erre a szakmára készültem de úgy vagyok vele mint a székely a viccben.

"Megharagszik a székely cipész a segédjére, hozzávágja a kaptafát. Elhajol a gyerek, s pont belép a székely felesége. Képen találja a kaptafa. Mire a székely:
– Így is jó."

Így is jó. 

Előre elnézést kérek a képek és videók rossz minőségéért. Telefonnal készültek erős rázkódó környezetben. A közeljövőben tervezek venni egy profi akciókamerát és azzal majd remélem jobb minőségben tudok felvételeket csinálni.

Miért szeretem és miért nem lehet megunni? Az ember ősi vágya hogy uralma alá hajtson mindent ami erősebb. Ezért akar a gyerek mozdonyvezető meg buszsofőr meg pilóta lenni. Ugyanezért gyártanak egyre erősebb autókat például. A nagy gépek irányítása kibaszott jó érzés. Ezek a mérnöki remekművek azt csinálják amit én akarok. Ha kell milliméter pontosan kiharapom a sarokból a pókot, ha kell a földet kifordítom a sarkaiból. Hogy egy nagy klasszikust idézzek az ERŐ VELÜNK VAN. Óriási erő. Kontrollált, szabályozott erő ami minket szolgál. Felemelő érzés kezelni, uralni eggyé válni vele. Nem könnyű megtanulni, nekem nagyon nehezen ment. Milyen volt a kezdet? Említést kell tennem két kiváló emberről akik a mestereim voltak. Az egyik már sajnos nem él, Isten nyugosztalja. Litter Lászlónak hívták és felcsúti volt. Végtelen türelemmel a nehéz pillanatokon átsegítve folyamatosan biztatva tanított a szakmára. Hányszor mondtam neki, "Laci nem megy ez nekem hülye vagyok hozzá," abbahagyom. Mindig lelket öntött belém, "csináld menni fog az, majd belejössz". Már úgy ahogy tudtam dolgozni mikor a cégtől elment egy öreg szaki mert jobb ajánlatot kapott. Megkaptam az ő gépét. Bizonyíthattam. A Gazdagréti lakótelep tízemeletes házainak az alapjait kellett kiásnom. Ezek a házak betoncölöpökön állnak és ezek közül kellett a földet kiszedni. Egy számomra nagyon emlékezetes dolog is akkor történt. Apám kőműves brigádvezető volt és pont akkor néhány hétig nem volt munkájuk ezért odavezényelték őket hozzám, a földmunkát és a szerelőbetont csinálni. Persze fater nekem nem mondta, de a sógorom is a brigádban volt és visszahallottam hogy milyen büszke volt rám. Higgyétek el nekem hogy ezekre a dolgokra az ember ősz fejjel teljesen másképp tekint vissza. Ha fentről olvassa ezeket a sorokat akkor talán egyetért abban hogy szakmai pályafutásomban soha nem okoztam csalódást neki. Szóval ott tartottam hogy elég jól belejöttem a gépkezelésbe mikor az öreg szaki vissza akart jönni a céghez. Mégsem jött be neki az új hely. Mondták neki hogy az állás betöltve. Tizennyolc évesen önálló gépkezelő lettem.

Néhány évre rá elvittek katonának, és leszerelésem után egy teljesen másfajta géppel kellett megtanulnom dolgozni. Mind szerkezetében mind kezelésében más volt mint amivel én előzőleg dolgoztam. Mindent elölről kellett kezdeni. Hogy érzékeltessem a különbséget képzeljük el hogy valakinek az autóján felcserélik a gáz és fékpedált. A gépen viszont nyolc művelet van amit felcseréltek. Az ember agyát át kell programozni hozzá. Ez a fajta gép annyira új volt akkor Magyarországon hogy mikor lementem vizsgázni róla Debrecenbe akkor a vizsgabiztos mondta nekem hogy mondjak valamit a gépről mert ő a színét sem tudja. Itt kell említést tennem másik mesteremről, Cserna Károlyról közismertebben Churchillről. Legutolsó tudomásom szerint békében, jó egészségben tölti nyugdíjas napjait. Kívánom neki hogy sokáig tartson. Ő tanított meg az univerzális kotrógéppel dolgozni. Hogy milyen remek ember elmondok egy történetet. Már itt kint Londonban ennek a blognak az apropóján megkeresett valaki hogy menjek el vele megnézni egy munkagépet és véleményezzem. Elég ritkán járok haza ezért nem tudtam jobbat kitalálni minthogy javasoltam menjen el Alcsútra és keresse meg Karcsit. Hivatkozzon rám, ő majd segít. Karcsi ezzel a vadidegen emberrel elment valahova a világ végére, és segített neki. Csak egyet tudok mondani mindkét mesteremről. NAGYON JÓ EMBEREK. 

Ezután a kis kitérő után térjünk vissza akkor a jelenlegi munkámhoz.

 Az építkezés építészeti részleteire nem térek most ki, írtam róla eleget. most csak és kizárólag a gépkezelők szemszögéből a gépkezelők munkáját írom le. Az alapásás kezdetétől a fogadószint elkészültéig. A fogadószint az a lábazati födém amiről a kőművesek húzzák tovább a falakat. Ennek az elkészültétől nekünk nincs dolgunk a házon bár a munkánk nem fejeződik be hiszem az összes közmű rákötése, az utak szegélykövek, járdák megépítése még a mi feladatunk mintahogy a végső művelet a kert fekete földdel való beterítése is.

Egyet azért tudni kell. minden szakmának megvan a maga evolúciója. Az új technológiák kifejlesztése rákényszerít minket hogy folyamatosan képezzük magunkat. Valamikor volt egy gépnek néhány különböző méretű kanala, ma már száznál több tartozék van amit a gépre szerelve különböző munkákat tudunk elvégezni. Ezt a szakmát is mint minden mást holtig kell tanulni és soha nem mondhatjuk azt hogy mindent tudunk. 

A történéseket időrendi sorrendben de nem egy házalapon vagy munkaterületen mutatom be, azért hogy a folyamat végig érthető legyen.

Mielőtt egy házalapot elkezdünk kiásni azt előmunkálatok előzik meg. Ahol most dolgozunk ott a talaj szerkezete miatt a házakat alá kell cölöpözni. Ezek a cölöpök 20cm átmérőjű vascsövek, egyenként 12méter hosszúak és kettőt vernek le egy cölöphöz, vagyis 24méter mélyen van a cső vége.

Ezen a munkaterületen már elkészült és lakott legalább 50 lakás és az építkezés során megmaradt beton, tégla, és egyéb falazóanyagot egy helyre hordták és az mostanra egy több ezer köbméteres dombbá nőtt.Ezt egy zúzógép bedarálja apró darabokká. Érdekes nézni hogy irányítják egy távirányítóval.

https://www.youtube.com/watch?v=wb5L4rlCkg0&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=mYS3_w41qb4&feature=youtu.be

 Ezt az anyagot használjuk arra hogy az egész majdani ház alapját 40cm vastagon megterítjük azért hogy a cölöpverőgép a sárban ne süllyedjen el. Bármilyen furcsa ezzel kezdődik a házépítés. A képen a domb látható aminek túlsó felén már ott áll a darálógép és én már csináltam egy felhajtót rá mert a tetejére állva fogom etetni a gépet.

Itt már a tetején állva rakom bele a törmeléket

Ilyen zúzalék lesz belőle amit mindenhova lerakunk ahol sár van sőt az utak alapozása is ezzel történik. Tömörítés után iszonyú keményre össze tud állni.

A cölöpverő gép ugyan lánctalpas gép de olyan súlyú és olyan magas hogy csak szilárd burkolaton tud megállni és dolgozni. Így néz ki.

Itt pedig dolgozik.

https://www.youtube.com/watch?v=CJnreDTW6yY&feature=youtu.be

A zúzalék elkészülte után következik, hogy egy vízszintes felületet szedünk bele a domboldalba és ráterítjük a törmeléket amit lehengerelünk. Ezután jön a cölöpverő és leveri a cölöpöket. Minden műveletet mérnöki munka előz meg vagyis milliméter pontosan kijelölik a cölöpök, a kiásandó alap, és a rákerülő fal helyét. A képen két különálló és különböző szinten lévő ház már lecölöpözött, alapásásra előkészített fotóját látjuk. Jól látszik hogy hogyan van a lejtős domboldalból vízszintesre szedve a ház helye.

Ekkor kapom meg a rajzot ami megmutatja mit kell kiásnom. Ezen a rajzon egy négylakásos sorház látható háromállásos hozzáépített garázzsal. A különböző színű falakat különböző mélységűre kell ásni. Itt akkor álljunk meg egy kicsit. A sávalap ásás az egyik legnagyobb gyakorlatot igénylő munka. Nem az ásás meg nem a szintre szedés amit egy ilyen elég rossz talajban plusz-mínusz 1cm-es pontossággal kell kiásni. Nagyon ritkán van olyan házalap ami olyan nyílt terepen van mint a fenti képen ahol szinte körbe lehet járni. Általában körbe van rakva építőanyaggal, fák vannak a közelben vagy másik már kész ház és csak belül lehet mozogni. Ezért a legfontosabb az ilyen alapásásnál a SORREND. Az hogy milyen sorrendben ássuk ki a falakat hogy elérjek mindenhova és hogy ne szorítsam ki magamat. Van még egy nehézség. Ha egy, már kiásott sávra merőleges árkot ások a kiásott felé húzva a kanalat, soha nem szabad végig húzni mert azonnal leszakad mindkét sarok és csúnya lesz az egész. Az utolsó fél métert vissza kell tolni és úgy kiszedni. Akkor szép derékszögű lesz a sarok. Hogy ez érthető legyen, úgy mondom hogy például ha ki van ásva a rajzon narancssárga fal akkor a zöldet nem húzom végig mert a kanál leszakítja a sarkot, és ez minden csomópontra vonatkozik.

Én általában leteszem a lábam elé a rajzot aztán munka közben kitalálom melyik fal következik.

Illik úgy kiásni az alapot hogy lapátos munka ne legyen 5percnél több az egész házon, vonatkozik ez a cölöpök környékére is. Körülbelül így néz ki az ásás.

A képen látszik hogyha mélyebb az alap akkor egy kis vállat szedünk kétoldalt hogy ne dőljön be. így néz ki az alap ha ki van ásva. Az első képen meglehetősen sűrűn vannak a cölöpök. Ott teherbírás méréskor úgy döntöttek hogy sűríteni kell tehát utólag még levertek néhányat. Segédem aggódott hogy hogyan lesz kiszedve a sűrű cölöpök között. Mondtam neki nyugodjon meg nem neki kell kilapátolni.

Nagyon nem szakadnak bele a munkába.

Látszik hogy a cölöpök meglehetősen magasak. Bizony ezeket kerülgetni kell ásáskor és vigyázni hogy forduláskor ne tegyenek kárt a gépben. Mondhatnám hogy mielőtt nekikezdek vágják le a föld színéig de ez nagyon nehéz meló inkább megoldom így. Néha csak milliméterek vannak hogy fordulni tudjak.

A háttérben azoknak az épülő házaknak már én ástam az alapjait.

Ez egy szépen kiásott sarok.

Látszik hogy a talaj nem tiszta agyag. Ennek még később lesz jelentősége.

Mikor kiástam az alapot akkor jönnek a munkások két Stihl vasvágókorongos darabolóval és visszavágják a csöveket megfelelő méretre. a csövek összeszedése megintcsak a mi feladatunk. Ha a közelben vagyok akkor szólok nekik hogy csak félig vágják körbe és akkor kitöröm a többit.
. Ezután a cölöpöket megtöltik gyöngykaviccsal, és csak a felső két métert hagyják üresen amibe majd az alap vasalása lesz belekötve, és kiöntve betonnal. A videón a kollégám tölti fel a cölöpöket. Kifordított kanállal dolgozik mert így könnyebb leszedni a dömperről. Gyakran dolgozunk kifordított kanállal. Találós kérdés. Miért fele olyan erős a gép kifordított kanállal mintha maga felé húzza?

https://www.youtube.com/watch?v=JuQ39uqkH90&feature=youtu.be

Itt megmutatom hogyan fordítjuk meg a kanalat.

https://www.youtube.com/watch?v=7_O0fxAbvfU&feature=youtu.be

Amikor ez megvan akkor úgynevezett szerelőbetont teszünk a sávalapba amire majd a vasalást rakják. Ez 5cm beton, a szerepe az hogy ne a puszta földre legyen rakva a vasalás. Látszik hogy a cölöp bekötővasai már a helyükön vannak. 

Léteznek olyan alaprészek amikbe úgynevezett Cordek táblákat raknak a fal teljes hosszában. Ezek vékony hungarocell méhsejt szerkezetű lapok amik rá vannak ragasztva egy sárga műanyag táblára. Ha ránézek is eltörik viszont mikor berakják akkor utána fel kell tölteni mellette földdel mert a tetejére szintén szerelőbeton kerül. Na most ebben a törmelékes rögös talajban visszatölteni elég nagy kihívás ugyanis egy öklömnyi rög is arrébb tolja az egész táblát. Óvatosan morzsánként kell a földet mellépergetni.

Majd ennek a tetejére is beton kerül. 

Ekkor megint én jövök és hozom az előreszerelt vasalást amit a helyére teszek.

A vasalással párhuzamosan már zsaluzzák be az alapot. a 60cm széles alapot 110cm széles kanállal ásom. Azért hogy hozzáférjenek zsaluzni. Ez pedig vékony műanyag lapokkal történik. Olyan mint a hullámpapír csak műanyagból és bent marad a földben betonozás után is. Ez a legolcsóbb leggyorsabb zsaluzási módszer. A lényege az hogy a vasalás és a lap közé nagy teherbírású távtartókat tesznek nagyon sűrűn. Ezután feltöltöm földdel kívülről. Az a föld támasztja meg nehogy a beton szétnyomja. Itt is vigyázni kell mert igen sérülékeny a zsaluzat és egy nagyobb rög hamar elnyomja vasalással együtt. Így néz ki a bezsaluzott alap már földdel megtámasztva..

Majd jön a betonozás. Ha a mixer közel tud állni akkor jól felhígítva a betont mindenhova elfolyik.

https://www.youtube.com/watch?v=NW5JiHi6FDQ&feature=youtu.be

Ha nagy az alap és nem folyik el középre a beton vagy nem tud közel állni a mixer akkor egy tartályból én nyújtom oda a betont.

Kész a betonozás.

Ezután jönnek a kőművesek és felhúznak egy fél méter magas dupla falat középen légréssel. Ez a légrés majd a fogadószint fölött hőszigetelő gyapottal lesz kitöltve de alatta betonnal töltjük meg.

Ezután az alapot belül feltöltjük földdel a majdani gerendaszint alatt 40cm-el. Erre a szintre jön majd a szennyvíz valamint a víz cső és a kábelek védőcsöve.

Mivel mind a csövezéshez mind a fal megtöltéséhez kevés beton kell ezért az előző napokról megmaradt betont felújítjuk. Teszünk hozzá cementet és vizet. Ha van a közelben vezeték akkor abból ha nincs akkor hoz a dömper és jól ismert módon a közepén kialakított lyukba öntve keverjük meg. Csak nem lapáttal hanem géppel.

 Ezután a belső fal kap egy szigetelést.

Erre jön az úgynevezett padlófödém gerendázata. A nagy fesztáv miatt ezek megerősített vastag gerincű gerendák. Kétféle módon szoktam a helyére vinni. Ha rövid távon kell akkor targoncavillával, ha messzebbre akkor négyágú lánccal. Mikor meghozzák a gerendát akkor a teherautó egy speciális gerendafogóval pakolja le.

A sorok közé távtartó léceket tesz a sofőr. Az alábbi képen az látszik hogy a marharépa lapjára fektette a léceket ami így pontosan annyi hézagot hagy amilyen vastag a targoncavilla a gépen. Ha élére teszi akkor plusz két centi rés. A mi targoncavilla használatunk gyökeresen különbözik a targoncákétól. A targoncák raktárakban sima betonozott placcon bedugják a villát a a raklapba aztán előremennek. Na ez nálunk másképp működik. mi a gémmel toljuk előre a villát. Tudni kell hogy a munkagép minden művelete egy körív mentén történik. Vagyis bármilyen műveletet végzek az soha nem vízszintes ha csak egy műveletről beszélünk. A targoncavilla bedugásánál három műveletet kell egyszerre csinálni milliméter pontossággal.

A gerendák nehezek, kézzel mozgatni nem nagyon lehet. Ha lánccal viszem akkor általában hármasával teszem a falra és utána egyenként emelem a helyére.

Illik úgy letenni a gerendát hogy az elvágólag egyenes sorban feküdjön a szigetelésen.

Ezután hozom a béléstesteket és egyéb tartozékokat.

Az alábbi képen a gerendaszétrakás és a béléstestek behelyezése egy gép és három munkás öt órai munkája.

Végül kívülről is feltöltöm a fal mellett. Ez azért kell mert az állványzatnak egy, a faltól számolva másfél méter széles szilárd alap kell. Először földet teszünk oda majd a bedarált zúzalékkal megterítjük és még jön a tetejére egy aprószemű bazalt zúzalék. Ezt tömörítjük és erre építik majd az állványzatot.

Így néz ki a kész fogadószint, ahonnan tovább már nekünk nincs vele munkánk.

Persze a ház rákötése a közműhálózatra az még a mi dolgunk.

A fentieken kívül mi a gépkezelő feladata? Az anyagmozgatás. Nem kicsit. Nagyon. Egyik fő segítség a targoncavilla.

Ahogy már volt róla szó vele viszem a gerendákat, de a malterosládát is a kőműveseknek

Vannak egész extrém kívánságok is. Például egy nagy halom szeméttel vegyes fahulladékot kellett konténerbe pakolni. Nem találtam jobb eszközt rá a villánál.

A vasbeton hálót is ezzel visszük.

Minden raklapos áruhoz villát használunk..

A raklapon egy szemeteskuka van ami vízzel van megtöltve. A kőműveseknek viszem a malter keveréshez kell. Látszik a lánctalp mozgásán hogy milyen óvatosan kell vinni hiszen nincs kikötözve és magas vékony a kuka valamint a lánctalp sem a lengéscsillapításáról híres.

https://www.youtube.com/watch?v=zMauzH-FL7U&feature=youtu.be

Vizesedényt elvinni mégsem a legnehezebb. Egy ilyen kazal tégla sokkal instabilabb.

Ezek agyagcsövek. Kettőszáz font darabja. Elvárják hogy ne törjük össze. 

A másik speciális eszköz amit használunk a graber magyarul fogó. Ez egy ollós szerkezet ami pontosan olyan erővel szorít amilyen a súlya a tehernek. Ezzel hordjuk a blokktéglát, a díszburkolatot, a járólapot, a szegélyköveket és mindent amit meg tudunk vele fogni.

A lánccal vagy vászonkötéllel való daruzás az napi rutin. Ehhez egyik állandó segéd a méteres lánc. Olyan gyakran használjuk hogy nincs elrakva a gép oldaldobozába hanem ott van a fülkében a lábamnál. MINDENT emelünk és még annál is többet. 

Vannak még egészen speciális tartozékok amik közül az egyik legismertebb a hidraulikus bontókalapács.

Aztán a különböző gépre szerelhető fúrófejek amikkel vascölöpöket fúrunk le pontosan úgy ahogy a dugóhúzó megy bele a dugóba.

Bontáshoz használjuk a hidraulikus falroppantót.

Ez pedig úgynevezett fagyszaggató köröm de itt nagy betondarabok földből való kifordítására használtuk.

Közel sem teljes a felsorolás hosszan lehetne még folytatni a tartozékok garmadájával.

Mire gondoltam mikor azt mondtam hogy a sarokból ki kell harapni a pókot és hogy az erő velünk van? Például egy ilyen közúti kábelrengeteget feltárni nem egyszerű feladat.

Itt pedig iszonyatos erők szabadulnak fel. Ez egy üveggyár volt valamikor Wembley-ben és az alapokat kellett kiszedni, összetörni és bezúzni.

Ezen a videón az árkot támasztó zsalu kiszedése történik. Ezeknek a zsalutábláknak a mozgatása napi rutin.

https://www.youtube.com/watch?v=e4VcadP8IMg&feature=youtu.be

Említést kell még tennem az ömlesztett áru mozgatásáról.Rengeteg különböző földet, homokot, kavicsot, dolgozunk be különböző helyekre. Ez itt egy depó ahol külön kupacokba tornyozva láthatóak az ömlesztett anyagok. Mind máshova és más sorrendben kerül.

A mi feladatunk az aszfaltterítés is.

Most bemutatok néhány érdekes munkafázist amiket szintén elvárnak tőlünk.

https://www.youtube.com/watch?v=ujgUyj0mPGk&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=wd9EDQ8h3is&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=-ybZc-TGyMI&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=9ur-fddI04Q

A területen mindig van sérült korlát állványanyag és egyéb vashulladék. Ezeket összehordják egy nagy kazalba majd szólnak nekem hogy minél kisebb gombóccá gyűrjem össze.

Elképesztő mennyiségű szemetet termel egy ilyen építkezés. Naponta visznek el három nagy konténernyit. Ezeknek a tömörítését is én csinálom.

Esős időben a gépek rengeteg sarat hordanak ki az útra. Nem a közútra hanem a belső szilárd burkolatú utakra. Ha áruszállító teherautók jönnek azok hordják tovább a közútra. Ott viszont egész nap egy úttisztító seprűsautó jár és tisztít. A nap végén mindig le kell takarítani a sarat.

Egyik házalap úgy volt tervezve hogy a sarkába benne volt öt, elég nagy nyírfa. A főnökök kerülgették ott egy darabig majd látom hogy az egyik melós hoz egy vadonatúj Stihl láncfűrészt. Messziről néztem mi történik. A fűrész beindítása fél óráig tartott. Másik fél óra volt amíg kivágott egy fát. Már azt hittem hogy a motor nem is jár és húzogatja a törzsén. Na akkor odamentem aztán mondtam hogy hagyjátok majd én kivágom. Kérdezték hogy mit hozzanak. Mondom semmit de hagyjuk szombatra mert akkor kevesebben vannak a területen és minden zöldszívű, zöldlelkű, zöldfejű, zöldfaszú faölelgető környezetbarát embert messze küldjenek el mert brutális munka lesz. Ezen a két videón látszik hogy miről van szó. A fakitermelés nem egyszerű feladat.Ha magamra húzom akkor vagy kitörik vagy ha laza a talaj kifordul gyökerestől. Viszont úgy kell magamra húzni hogy ne a gépre boruljon mert az drága lenne. Ezért először kicsit megmozgattam majd ahogy húztam szerencsére eltört és magam mellé tudtam fektetni. Utána fel kellett darabolni 2-3 méteres hosszra hogy a dömper el tudja vinni. Ezért a földön fekvö törzsre rámentem az egyik lánctalppal és azzal leterhelve tördeltem darabokra. Ez látszik ezen a videón.

https://www.youtube.com/watch?v=x_JL25PK0DE

A második videón látszik hogy ez egy igazán nagy fa. Megpróbáltam meglazítani és magam mellé kifektetni de végül mégis úgy döntöttem hogy kitolom a helyéről gyökerestől. Látszik hogy a gép milyen erőkifejtésre képes.

https://www.youtube.com/watch?v=eBRv3VoNI6g

Néha játszani is szoktam.

https://www.youtube.com/watch?v=UnqahmGZe1M&feature=youtu.be

https://www.youtube.com/watch?v=CJmIvnc3Xak&feature=youtu.be

Szokták kérdezni hogy kerültem-e veszélyes helyzetekbe? Hogy felborultam-e már? Nem, nem borultam még fel. A veszélyes helyzet nem az. Sokkal nagyobb probléma a kiszámíthatatlan talaj teherbírása. Az ilyen árok mellé vagy ráállni az igazán kockázatos.A képeken A Wimbledoni teniszstadionban kellett keresztben ráállni az árokra. Ha a tolólap alatti partoldal leomlik akkor beleborulok.Szerencsére bírta. 

Van amikor a természet is meglátogat minket. Ha ásni kezdek valahol akkor szinte mindig megjelenik a terület gazdája egy vörösbegy. Ahogy elfordulok a géppel máris csipegeti a rovarokat a frissen forgatott földből. A képen a kanál szélén pihen éppen.

Eső után szivárvány.

Aztán néha ilyen is előfordul.

https://www.youtube.com/watch?v=CbkKJeD_MHw&feature=youtu.be

A fentiekből látszik hogy milyen összetett szakma ez és igazán sokrétű feladatunk.  Talán látszik hogy ez már rég nem az árokásásról szól.

Milyennek kell lenni egy jó gépkezelőnek? ELSŐSORBAN jóindulatúnak. Olyannak aki segíteni akar. Senkinek nem álmai netovábbja a lapátolás, ásás, csákányozás. Világéletemben arra törekedtem hogy minél kevesebb munkát hagyjak az emberekre. Bárhol dolgoztam eddig az első fél napban tudatosult minden melósban hogy maximálisan kihasználom a gép és a tudásom határait. Azt szoktam mondani mindent megteszek amit a fizika törvényei engednek plusz tíz százalék. A lehetetlent teljesítem a csodákra egy kicsit várni kell. Melóssal soha nem volt konfliktusom, és itt Londonban a nyelvi hiányosságaim ellenére is tudtam boldogulni. Persze második helyen mindenképpen a gyakorlat és a szaktudás számít. Mikor a fent leírt esetben a fakitermelés után odajött a művezető, mondta hogy biztos sok ilyet csináltam már. Mondtam neki hogy még soha eddig.. Akkor honnan tudtam hogy kell kidönteni és feldarabolni? Sehonnan. Ránéztem és tudtam hogyan fogom csinálni. Tény hogy ehhez a szakmához kell egy olyan érzék mint mondjuk egy hangszer megszólaltatásához.  Az viszont már a tehetségen múlik hogy valaki utcazenész vagy Paganíni lesz. Talán egy lakodalmas zenekar szintjére felküzdöttem magam.

Harmincöt éve vagyok a szakmában. Ennyi idő alatt azért óhatatlanul előfordulnak egészségi problémák. Megfázás influenza, gyomorrontás, derékfájás bármi. Egészségügyi okokból SOHA nem hiányoztam munkából.Más okból sem. Volt izomszakadás a vádlimban. Egy óra alatt tudtam a busztól hazamenni. Abban az időben reggel 3.45-kor keltem. Másnap 2,45-kor csörgött az óra és mentem dolgozni. Volt olyan hogy lehajoltam és úgy maradtam derékszögben meggörbülve. Bár van néhány "cihológiai" becsípődésem de ez most ideg volt. Gondoltam ez a derékszögű állapot pont egy ülő ember testhelyzete, így felvonszoltam magam  a fülkébe és melóztam tovább. Másnap persze mentem dolgozni. Nemrég szintén deréktájékon valami ízületi nyavaja kapott el, és az ágyon megfordulni is fél órába telt. Mentem dolgozni. Ebből a szempontból eddig még szerencsésnek mondhatom magam. Bár nem vagyok egy szilfid alkat, a sportokban a térdig érő szélben távolbanézést valamint a véraláfutást preferálom, és nem hagyok ki egyetlen nagy zabálást sem, eddig még megúsztam a komoly bajokat.

Persze tudom hogy ez már a ló túlsó oldala. Hogy nem egészséges ez sem.Tudom, tudom. Egy kicsit túltolom. Igazatok van. Na de képzeljétek el hogyha ugyanilyen lelkesedéssel lennék alkoholista. Vagy sorozatgyilkos. Na?

Egyet jól jegyezzetek meg barátaim. Ha azt halljátok hogy meghaltam, hogy Diggert lábbal előre vitték tepsiben, ne higgyétek el. Keressétek meg a munkahelyem és kérdezzétek meg hogy bejöttem-e dolgozni? Ha NEM, a válasz AKKOR meghaltam.