Kritizálom a kritikát
Nem tudom szokás vagy nem, kritizálni a kritikát de én most megteszem. Amióta kiderült hogy a blogomból színházi előadás lesz szinte szakadatlanul áramlanak felém a gratulációk és a jókívánságok. Barátok, ismerősök és ismeretlenek együtt örülnek velem. Tagadhatatlanul jó érzés ez. Csináltam valamit amire felfigyeltek, amiből egy művészi alkotás lett és óriási siker. Csodálatos ezt megélni és szeretném megköszönni mindenkinek hogy gratulált, hogy jó dolognak tartja.
Sorra jelennek meg a kritikák és a kommentek. Ezekből szeretnék most néhányat véleményezni . Ne is szaporítsuk a szót lásuk az elsőt.
http://vanyabacsi.blog.hu/2015/05/12/diggerdrajver
Ez a kritika fogja meg legjobban a lényeget. Elmondja a darab aktualitását és a színészi feladat nehézségeit. Jól vonja le a végső következtetést, pontosan látja a mű üzenetét. Itt tűnik fel először az alkohol megemlítése, bár nagyon helyesen nem lát bele többet mint amit az alkotók mutatni akartak.
Második kritika.
Igazából egy jó kritika. Kiemeli Attila csodálatos alakítását és kicsit párhuzamot von Diggerdrájver és a saját sorsa között. Ő más utat választott. Boldog. Digger más utat választott. Boldog. Néhány dologban pontosításra szorul a kritika. Mikor a hernyó pillangóvá válásáról írtam nem gondoltam semmi áthallásra (gondolta a fene- Arany Jánostól) Viszont belegondolva tényleg van benne párhuzam. Egyik létformából egy teljesen másikba csöppentünk, ráadásul én a szakmámban pillangó módjára szárnyalok.
Az én hibám hogy még nem írtam meg, (a következő poszt témájának szánom) hogy nincsenek már egynapos munkák, sőt a feleségem sem dolgozik már se nappal se éjszaka. A kiszolgáltatottság pedig amit a kritikus emleget az a legtöbb ember életének velejárója. Valaminek mindenki ki van szolgáltatva. Hogy ez milyen mértékű az a nem mindegy. Ez is egyik fő oka a kivándorlásnak. Egyébként igaza van, mindennek ára van és nem egyszerű a túlélés. Nem az árral van a baj. Az a kérdés mit kapunk ha fizetünk?
Mi az ára az otthoni nyugodt kiegyensúlyozott kispolgári életnek és mi az ára ugyanannak itt?
Magyarországon Magyarországért pontosan a nyugodt kiegyensúlyozott kispolgári léttel fizetünk.
Itt pedig Magyarországgal fizetünk a nyugodt kiegyensúlyozott kispolgári létért.
El lehet dönteni kinek melyik a fontosabb.
Harmadik kritika.
http://7ora7.hu/programok/diggerdrajver/nezopont
Mindamellett hogy ez a kritika is erősen pozitív mégis olvasva hátrahőköltem és azt mondtam hogy AZANYÁMÚRISTENIT.
Mi ez az általánosítás a melósokról? Hogy nem ilyenek? Hogy nem gondolkodnak őssejtekről? MIVAN? Ott tartunk hogy az átlagmelós büdösbunkó? Hogy munka végeztével bedob néhány sört majd hazamenve leveri az asszonyt mint vak a poharat és bedől az ágyba?
„ám ilyen értelmiségi allűrökkel felruházott, szofisztikált melós sehol a világon nincsen. De legalábbis egy magyar, mezei, földdel dolgozó munkás nem ilyen.”
Manapság elhangozhat ilyen kijelentés? Ennél kirekesztőbb, lenézőbb ítéletet melósokra még nem hallottam. Ezen kijelentés alapján én nem létezem. Nabazmeg.
A kritikusnak megvannak a sablonjai, és nem habozik ráhúzni a társadalmi osztályokra. Nincs átjárás. Aki melós az melós aki értelmiségi az értelmiségi. A melós nem gondolkodhat úgy mint egy értelmiségi. Mondjuk én sem tudom elképzelni hogy egy királyfi egy koponyát szorongatva a létezésről elmélkedjen, na de azt William írta neki mégsem lehet azt mondani hogy bazmeg ilyen királyfi a világon nincs.
Eszemmegáll…
Negyedik kritika
http://7ora7.hu/programok/diggerdrajver/velemenyek
Ez a kritika korrekt és jól látja a lényeget. Mindössze néhány pontosítást kell tennem.
Nyolc általánosom és egy három éves szakmunkásképző traktorosiskolám van.
51 éves vagyok.
Angol cég hívott meg angliai gyárába és japán cég hívott meg olaszországi gyárába tesztelni.
Valóban véres verejtékkel de két év alatt építettem fel a házam.
Az elmondott anekdota pont arról szól hogy az adott szó NEM szent.
Viszont igaza van, ha az Erdélyieket lerománozó, a románokat szőröstalpú bocskorosoknak nevező közhangulatot nézem, attól a valóság fényévekre van.
Ötödik kritika.
http://www.stuberandrea.hu/materials/HUN/naplo_2015_maj.htm#10
Ez egy kedves aranyos kis szösszenet. Köszönet érte.
Hatodik kritika.
http://recenzor.hu/menni-nem-maradni/
Jó kis írás, igazából nehéz rajta fogást találni. Talán annyit fűznék hozzá hogy ez ugyan az én írásomból alkotott monodráma, de az én életem közel sem drámai. Ez már a sokadik kritika amelyik a színpadi szerepet kivetíti az én személyemre.Többen kérdeztek rá hogy a valóságban is alkoholista vagyok e? Pedig a színpadi Digger sem alkoholista. A színpadi Digger egy képzeltbeli figura. A szöveg az enyém az ember nem én vagyok. Nem engem másoltak le. Ha a mű mondanivalóját, a drámai mondanivalót kivesszük akkor a dráma is megkérdőjeleződik hiszen legalább annyi humoros jelenet van benne mint szomorú. Az üzenet valóban drámai.
Én már letettem arról hogy ezt az idegengyűlölet dolgot magyarázzam vagy cáfoljam. Az én munkahelyeimen jó esetben 5% angol dolgozik és 80% Kelet Európai. Gyakorlatilag nincs kinek kit lenézni.
Hetedik kritika.
http://www.szabadidomagazin.hu/index.php?page=article&pid=3807
Egy nagyon jól megírt remek kritika. Az egyetlen amelyik végre ráérzett hogy a haza fogalma nem kézzelfogható valami hanem az emlékeink.
Nyolcadik kritika.
http://kkghuman.blogspot.co.uk/2015/05/szinhazba-jarni-jo.html
Kedves szavak, jó meglátás, abszolút pozitív kritika.
Összegzésképp annyit szeretnék elmondani hogy nagyon köszönjük a véleményeket, és külön kiemelném hogy minden kritika elismerően szólt Epres Attila valóban minden képzeletet felülmúló alakításáról.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Most pedig hallgattassék meg a másik fél is. Nézzük mit írtak az irigyeim a bírálóim. Tudom nem kéne ezzel foglalkoznom de ha megemlítenek akkor illik válaszolni.
Első idézet
„:zomeben 20-30-as, egyszeru fiatalok tantorognak ki...keves tudassal es tapasztalattal,pl. digidriver markolos szaktudasa is 6-10 honap alatt megszerezheto”
Kétfelé kell választani a dolgot. A gépkezelés valóban megtanulható 6-10 hónap alatt. A szaktudás nem. A munkagépkezelői építőipari szaktudást egy életen át kell tanulni. Minden nap egy új tapasztalás egy új ismeretanyag elsajátítása. Az angolok ezt jól tudják. Munkagépkezelői vizsga után kapunk egy kártyát amin az áll hogy „képzett gépkezelő”. ez a kártya csak azt bizonyítja hogy a gépet tudjuk kezelni. Két év múlva újra kell vizsgázni és akkor a kártyán már az áll hogy „hozzáértő gépkezelő” vagyis két évet adnak a szakma alapjainak elsajátítására. Vannak cégek akik csak az úgynevezett kék kártyás vagyis hozzáértő gépkezelőket keresnek és ezért többet is fizetnek.
Második idézet
//A ványabácsi színházi blog kritikájában olvasható:
"...a külföldre vándorolt, gyermekének jövőt biztosítani akaró apa figuráját lassan, finoman váltja fel egy alkoholtól nehézkes beszédű, idegenben élő magyar férfi keserűsége". Ezt te irtad le magadról a blogodban, hiszen "nem változtattak a szövegen"//
Szóval itt álljunk meg egy baráti szóra. Fenti sorokat egy többdiplomás értelmiségi Iparművész-lakberendezőésafranctudjamégmi barátom írta. Apropó, az iparművész az a porfogógyártó kisiparos? A lakberendező az a gipszkartonszerelő? Nem tudom, csak kérdem:)))).
Szóval mikor az ostobaság tort ül a józan ész felett akkor ilyen mondatok sikerülnek. Most akkor próbáljuk értelmezni. Leírja hogy mi olvasható a kritikában majd azt mondja hogy én írtam magamról a blogomban. Írott szöveg értelmezését nem tanítják az egyetemen? El kéne dönteni hogy én írtam vagy a kritikus mondta.
De van ennél szebb is.
//„Na, most itt van ez a színházi kritika:
"Minduntalan érezzük azt, hogy ugyan a kiköltözés még így is praktikus, megkapták azt az anyagi szabadságot, amely kibővítette mozgásterüket - a fiukét különösen - de ára is van ennek. Stabilitás helyett egy napos, két hetes munkák jönnek, az asszony pedig éjszakai műszakban csomagol. Nem biztos, hogy éppen ez az, amire vágynánk... Kiszámíthatóságot emlegetnek, de az idézett szövegekben a kiszolgáltatottság is éppúgy benne van. Nem olyan egyszerű a túlélés még így sem."
Digger blogjában nem találom azt, hogy néhanapján munkanélküli volt, s azt sem, hogy Pucukának éjszakai műszakot kellett vállalnia.”//
Na most így néz ki mikor a hülyeség ülve nyalja a holdat, hogy egyik barátom szavait idézzem.
Digger blogjában bizony ott van hogy a felesége éjszakai munkát vállalt. A „Folytatás 1” című fejezetben ezt írom: „Végre a feleségemnek is sikerült munkát találni egy pékségben állandó éjszakára. Süteményeket csomagoltak különböző exkluzív cukrászdáknak.”
Munkanélküliségről sem a kritikákban, sem a darabban, sem a blogomban nincs szó. Két munka között volt néhány nap de az összesen nem haladja meg egy kezdő munkás éves szabadságának a felét. Persze ez az első munkábaállás után értendő. Mielőtt…
Sőt a feleségem sem dolgozik már. Segélyek nélkül az én fizetésemből élünk.
Akárhogy igyekszik szegény Gergely nem tud fogást találni. Mármár sajnálom…
Belegondolva szar lehet neki. Ott áll talpig diplomában, művészembernek tartja magát és a világ elmegy mellette. Na jó, néha megugatják a vidéki kutyák. Megértem őt. Barátja a senkiházi Digger egy traktorosiskolával túrja a földet, kubikol naphosszat, rajong ezért a seholsem jegyzett szakmáért, ráadásul a blogjából színházi előadást csinálnak. El tudom képzelni Gergely belső vívódását. Szenved. Próbál megfogni és nem sikerül. Blogot indít. Vagdalkozik.
Tapintható a vegytiszta irígység:
//„Jegyet akartam venni a londoni Shakespeare Globe Theatre Velencei karneval eloadasara - Jonathan Pryce foszereplesevel (na, o sztar!). Juliusig minden jegy elkelt. Pedig a szinhaz 1500-as befogadokepessegu. Hat nem egy 60 fős Shure studio... sztar... ja..., gorcsot kap a gyomrom a rohogestol...!”//
Attól tartok barátom hogy te gyomrod nem görcsöt hanem fekélyt kap. Szar dolog ám a tehetetlen düh. Nincs kin levezetni az indulatokat. Magadba fojtod aztán megüt a guta meglásd.
Aggódom érted…
A malis vituperari laus est.
(A gonoszok gyalázkodása dicséretnek számít.)
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nem vagyok sztár. Nem vagyok celeb. Nem tolakodok hogy az újságok írjanak rólam. Ami velem történt az művészembereknek köszönhető. Megtaláltak mert jónak gondolták amit írtam. Csináltak belőle valamit ami művészi élményt nyújt a nézőknek. Nekem különösen nagy élmény. Ülni a nézőtéren és a saját életemet visszahallani, kivételes élmény. Kevés embernek adatik meg. Viszont én továbbra is az vagyok aki voltam. Reggel beülök a markolóba és teszem a dolgom. Este pedig a számítógép előtt felveszem a kötözködő odamondogató goromba Digger szerepét. Színház az egész élet.