Ass blaster

Írnék néhány gondolatot a főzésről a magam szűkre szabott módján.  A motorok és a nők után a főzés az a téma amihez mindenki ért amiről mindenkinek határozott véleménye van és általában a másik nem tudja jól hogy hogyan is kell csinálni.

Én a problémát ott látom hogy a többség az nem megnyilatkozik a témában hanem kinyilatkozik. Pedig ez a legnagyobb hiba amit elkövethetünk a főzéssel kapcsolatban. Ugye van az az unalomig ismert közhely hogy ízlések és pofonok különbözőek.  Mégis a legtöbb ember egy adott ételre azt mondja hogy ezt így kell csinálni és kész mert ha másképp csinálod ha  egy milligramm kakukkfűvel többet teszel bele akkor az már nem az ami nem autentikus nem hagyományos nem finom. Ezeken aztán jókat lehet vitatkozni és mindenki körömszakadtáig védi a maga igazát. Képzeljük el azt az abszurd helyzetet hogy valaki kinyilatkoztatja hogy a nő márpedig szőke magas 90-60-90 mérettel rendelkezik és hajszálpontosan úgy néz ki mint Marilyn Monroe. Aztán valami csoda folytán hirtelen minden nő ilyen lenne a földgolyón. Ha azt mondom hogy a dögunalom köszöntene ránk akkor nem túlzok.  Ugyanez a helyzet az ételekkel is. Mi lenne ha minden pörkölt egyforma lenne? Akárhova mennénk az országban mindenhol ugyanazt az egyébként finom de mégiscsak egyenízt kapnánk. Ezért nem értettem soha hogy miért kell egyes ételekre ráhúzni egy sémát és szigorú korlátok közé szorítani az elkészítését.  Mert ha valaki tesz bele mást is akkor az már istenkáromlás az már a gasztronómia megcsúfolása és különben is itt a világvége.  Merthogy a húslevesben csak és kizárólag kilenc fajta zöldségnek kell lenni és ha valaki kihagy egyet vagy eggyel többet rak bele az már nem húsleves. Számtalanszor elhangzik hogy hú ha az is van benne az akkor már nem az és fuj fuj fuj. Érdekes hogy viszont vannak olyan ételek amikről elfogadottá vált hogy ahány ház annyi szokás. A disznóvágás hagyományairól és az ott készült ételekről elfogadja mindenki hogy ahány annyi féle. A pörköltről miért nem ez a felfogás? Ha disznózsír helyett kacsazsírt teszek a hagyma alá akkor már ki vagyok tagadva? Ha a lecsót főtt tojással és cukorral eszem akkor az emberiség megrontója vagyok?

Itt érkeztünk el a főzés terén a sznobok és a gourmanok táborába. A sznobok akik csak szürkemarhából csak mangalicából csak szibériai fagyasztott mamutból tudják elképzelni az étrendjüket és ami nem felel meg ezen kritériumoknak az ehetetlen  és a pórnép eledele. Ők azok akik csak a jól bevált őstermelőtől a Mari nénitől veszik a tojást, százkilométereket utaznak Józsi bácsihoz  mangalicasajtból készült körözöttért az ököruszálylevest pedig bölényfarokból készítik. Mindezt azért mert megtehetik mert a szomszéd is így csinálja és mert csak. Őket basszák át a leggyakrabban de hagyjuk meg őket boldog hitükben.

Aztán vannak a gourmanok. Őket csak a borlovagokhoz tudnám hasonlítani akikről egy régen írt szösszenetemet beszúrnám ide:

 „Az úgy nevezett „borszakértőkről“ egyébként is külön véleményem van. Igen jókat szoktam röhögni mikor a máltai templomos lovagok jelmezébe öltözött „borlovag" kezébe veszi a talpas poharat. Meglötyköli, szakértően a fény felé tartja kortyol belőle megmossa vele a fogát és nyilatkozik „ -Ez kérem szépen egy testes száraz bor amiben lassú a tanninok lecsengése enyhe vaniliás útóízzel és gyümölcsös teltséggel. Az évjárat 2009-es és a Somlóhegy Lófingató dűlőjéből származik Furunkulus Béla pincészetéből az október 4.-én tartott szüretből. Világosan kiérződik belőle hogy a nyolcadik sor hatodik tőkéjének tövéhez a tavaszi metszés alkalmával odavizelt Ion Radonescu román feketemunkás ami felhívja a figyelmet a szőlőművelők keserű sorsára. Értékelésem végén megadnám mobilwc kölcsönző cégem elérhetőségét és mondjátok meg Ionnak hogy magas a húgysava meg a koleszterinszintje valamint nyolcadik hónapos terhes. „

A főzés területén ugyanezek a „szagértők” jelen vannak. A sült hús ízéből megmondják a hízótáp összetevőit megyénkénti felbontásban, ismerik a tarhonyaföld vegyi sajátosságait és a tányér színéből megmondják hol bányázták a hozzávaló kaolint.

Akkor beszéljük meg ezt a rasszizmus dolgot. 
Hogy genetikailag öröklődnek e a bűnözői hajlamok azt nem tudom de hogy viselkedésformák öröklődnek az biztos. Valamikor a 80-as években Tonhauser László mondta ki először hogy van cigánybűnözés. Meg is fingatták érte rendesen. Pedig vannak olyan bűnözési formák amik csak és kizárólag a cigányságra jellemzőek. A gagyizás a markecolás a színesfém tolvajlás a besurranó tolvajlás a zsebtolvajlás. Persze van fehérbűnözés is általában a fehérgalléros bűnözést szokták példaként felhozni bár kicsit árnyalja a képet Kulcsár személye. De ettől még a cigánybűnözés az cigánybűnözés. 
Most egy olyan városban élek ahol a lakosságnak a 60%-a szinesbőrű és legnagyobb részük indiai ahova a cigányokat származtatjuk vissza. Mégsem érzem rosszul magam. Szinte mindenhol ők dolgoznak és semmi probléma velük. Ez már megdönti a genetikai elméletet a bűnözői hajlamról. 
A magyarországi cigányokat sem a bűnözői statisztikában elfoglalt előkelő helyezésük miatt utálom és meggyőződésem hogy a lakosság többsége sem. A közútálat fő oka az évszázadokon keresztül talán genetikusan öröklődő viselkedésformájuk. A minősíthetetlenül ordenáré, trágár szemtelen és pofátlan minden társadalmi konzekvenciát felrúgó jóérzésű emberben felháborodást és zsigeri útálatot kiváltó viselkedés. Ez a viselkedési forma napi szinten jelen van a magyar emberek életében és erre vezethető vissza a közútálat. 
A társadalmi együttélés szabályait felrúgó valamint a személyi és lakókörnyezeti higiénia teljes hiánya vezetett a kialakult helyzethez. 
Lehet példálózni a szociális helyzettel meg a szegénységgel de ez távolról sem magyarázat a viselkedésformára és a koszra mocsokra. 
A magyar ember a szegénységben is legendásan tiszta volt. A „tisztes szegénység“ fogalma nagyon jól tükrözi azt hogy a szegénység és a kosz nem feltételezi egymást. 
Még azt is ki merném jelenteni hogy a cigányság többségére ez nem jellemző. Viszont akikre jellemző az olyan mértékben megbélyegzi az egész cigány társadalmat hogy a becsületes dolgozó és tiszta cigányokra is gyanakodva tekint a magyar. 
Én 30évet dolgoztam le az építőiparban javarészt cigányok között. A kölcsönös megbecsülés és tisztelet volt a jellemző MINDEGYIKÜKKEL való kapcsolatomra. Ott is itt is. 
Otthon viszont akikkel munkaidőn kívül találkoztam mind okot adott az utálatra. Persze kézenfekvő a válasz hogy akkor te nem is vagy rasszista. Na most ha úgy fogalmazom meg hogy kitörölhetetlen ellenszenv és utálat van bennem a magyarországi bizonyos fajtajelleget és visekedésformát mutató embertömegek iránt azt hogy lehetne nevezni? Félrasszista? Teljesen mindegy és nem is igazán érdekel. 

Eszemben sincs bűnbakokat keresni. Akik az én sorsomért felelősek azok nem putriban laknak. Soha nem volt bajom a zsidókal mert nem volt tapasztalatom velük. Most köztük élek és továbbra sincs okom antiszemitának lenni. Több millió indiai és más nem az idén lebarnult között élek és nincs okom utálni őket. Otthon cigányok között éltem és bizony okot adtak rá hogy előítéleteim legyenek velük szemben. Nem bűnbakkeresés okán hanem tapasztalati alapon. 
Most olyan városban élek ahol a tolerancia legmagasabb fokát gyakorolják. A faji vallási és kulturális egymás mellett élés iskolapéldája az amit itt tapasztalok de ettől még nem változott a véleményem az otthoni cigányokról sőt még lesújtóbb lett. Mert látom hogy másképp is lehet. Hogy nem az ordenáré viselkedés az integrálódás útja. 
Nem a cigányok munkához való viszonyulását hiányolom. Tudom hogy a magyarnak sem könnyű most és tudom hogy ha a cigányokat a munkahelyeken egyenrangúnak tekintik akkor képesek jól dolgozni. Nem ezzel van nekem bajom. Hanem amit már nagyon sokszor kifogásoltam a társadalmi együttélés szabályainak teljes semmibevétele. Itt az a néhány millió indiai miért nem úgy viselkedik? 
Ugyanonnan jöttek ugyanaz a kultúrájuk miért tudnak normálisan viselkedni?  Előrebocsátanám hogy misem áll tőlem távolabb mint a liberális álláspont a cigánykérdésben.

Sok mindent elmondtak itt a rendkívüli toleranciáról tanúságot tévő barátaink mindössze egyvalamit nem tudtunk meg.

Mi a megoldás?

Mert azért lehet nagyon europér módon homokba dugni a fejünket és eljátszani hogy amiről nem beszélünk az nincs de akkor most én szólok.

BAJ VAN.

A cigányprobléma fokozódik mint a nemzetközi helyzet.

Ennek a kérdésnek a megoldásába Magyarországon toltak már annyi pénzt hogy hektáronként vissza lehetett volna belőle vásárolni a Trianon előtti Magyarországot és mégis egyre rosszabb a helyzet.

Pedig egyébként a cigányellenes érvek jó részét sőt a fő csapásirányát könnyű cáfolni.

A cigányok többsége nem bűnöző.

Nem tudom mennyire naprakészek az adatok amiket leírok de a nagyságrend árulkodik.

Magyarországon a börtönökben az én utolsó adatom szerint 16ezer ember van. Ez a lakosság 0,16%-a.

Az USA-ban 3millióan vannak börtönben ami a lakosság 1%-a.

Ha valaki máshogy tudja igazítson ki.

Ha mind a 16ezer börtönlakót cigánynak vesszük és még hússzal megszorozzuk a szabadlábon lévő bűnözőkkel ami nyilvánvalóan erős túlzás akkor is messze vagyunk az egymilliós cigányság felétől.

A problémát nem a bűnözési rátában kell keresni még ha vannak különösen kirívó esetek is mint tudjuk.

A probléma a cigányság nagy részének (ez sem a többség) A magyar lakosságot rendkívüli módon irritáló viselkedésével van.

Itt mindjárt elérkeztünk egy lényeges ponthoz.

A liberálisok a "jogvédők" a "toleránsok" azokból a körökből kerülnek ki akiknek vajmi kevés a napi érintkezési felületük a cigánysággal.

Nem is értik a probléma gyökerét mert távol vannak tőle.

Elmennek néha egy cigánypéróba és megértően bólogatnak a panaszokra egy-két purgyé láttán elmorzsolnak néhány könnycseppet és hazamenve kívűl-belül lesúrolva magukról az életben való megmerítkezés szennyét élik tovább cigánymentes életüket.

A vidéki lakosság meg élvezi tovább az etnikum "kultúráját".

A tolakodó harsány jelenlét a mindennapokban az állandó fenyegetés amit a lakosság felé sugároznak a beilleszkedés minden jelének teljes elutasítása a környezet és a személyes higiénia igen nagyvonalú értelmezése váltja ki a legnagyobb elutasítottságot.

Ezeket amiket felsoroltam semmi közük a munkanélküliséghez az iskolázatlansághoz hiszen tudjuk jól hogy a munkanélküli iskolázatlan magyarok nem így viselkednek.

Ha a cigánybűnözés teljesen megszűnne ezek a tényezők akkor is fennállnának.

Erre még senki nem kínált megoldást legkevésbé liberális barátaink.

Mikor ezek szóba kerülnek akkor néma csend.

Miért???

Nemrég olvastam valami hírt hogy állítólag a cigányok már a magyarok előtt itt voltak Europában.

Annál nagyobb a szégyen hogy nem tudtak beilleszkedni.

Ahol én most élek talán a világ legtoleránsabb városa.

Mint már fentebb írtam a lakosság legalább 60%-a szinesbőrű. Ennek a fele pedig indiai. Minimum 3millió.

Nem több ezer éve vannak itt hanem max 20-30 éve. Szerény csendes becsületesen dolgozó polgárok. Soha egyetlen harsány tolakodó ordenáré megnyilatkozást nem láttam a részükről. Őrzik a kultúrájukat népviseletben járnak festik a homlokukat építik templomaikat. De ez a kultúra nem azonos a Magyarországi cigány kultúrával.

Dolgoztam, dolgozok velük egy asztalnál eszünk.

Rendkívül segítőkész dolgos emberek.

Ők miért és azok otthon miért nem?

Tisztelt liberális barátaim várom a választ kérdéseimre.

Ma kezdtem az új munkahelyen. Egy nagy telekről van szó amin valamikor egy hatalmas épület állt amit elbontottak és elszállítottak. Nekünk az a feladat hogy a földben maradt betonalapokat kiássuk és összetörjük olyan méretűre hogy egy erre a célra kitalált zúzógép apróra darálhassa. Egy 22 tonnás JCB-vel kell dolgozni én töröm a kolléga által kiásott alapot. 

Előző gépkezelő múlt pénteken kiszállt a gépből, azt mondta basszátok meg a munkátokat és hazament.

Nem mindenki bírja a bontókalapács hangját pláne napi kilenc órában folyamatosan. Reggel 8-kor kezdődik a munka este 6-ig. Két félórás szünet van egy 11-kor egy meg 2-kor. Ezekből az egyik fizetett így 9.5 órát fizetnek 12fontos órabérrel. Nagyon keményen kell dolgozni gyakorlatilag csak a szünetben állunk meg. 

Szerencsére sokat nem kell utazni egy busszal szinte a háztól a munkahelyig.

A kollégák írek és angolok nagyon kedves barátságos társaság. 

Minden munkába állás előtt van egy beléptetési procedúra amiben az építésvezető oktatást tart az új dolgozónak hogy mi hol van mik a veszélyforrások kik az elsősegélynyújtók szóval egy a helyi viszonyokra jellemző balesetvédelmi felkészítő ez. Voltam már olyan helyen ahol ez 5órás volt meg voltam már olyan helyen is ahol csak egy papírt kellet aláírni a oszt' jó napot. A mai az utóbbiak közé tartozott. 

Egyetlen egy dolog van amit itt nem tudok megszokni. Én aki 30évet ledolgoztam otthon két cégnél egyszerűen nem tudom megszokni hogy elmegyek valahová dolgozni ott beilleszkedek egy kollektívába aztán ha vége a melónak akkor  ki-ki megy amerre lát.  Ez az egyetlen ami nekem idegen. Na mindegy ez is egy életforma ez van.

Felnőttem abban az országban megtanultam a nyelvét megtanultam a társadalmi együttélés szabályait. Tanultam egy szakmát amiben ugyan egy percet sem dolgoztam de tehetségemből többre nem futotta. Nem lettem értelmiségi csak egy melós. Tizenhét évesen nehézgépkezelő lett belőlem. A mai napig nem bántam meg. Szeretem imádom a szakmámat. Szokták mondani nagy művészek hogy őnekik a szakmájuk a hobbijuk is. Tanúsíthatom hogy ez nemcsak azon a szinten van így hanem a plebs szintjén is. mindössze két munkahelyem volt a harminc év alatt. Az elsőben huszonhat évet dolgoztam. Megbecsült dolgozó voltam. A jó gépkezelő az olyan mint a jó pincér. Ki kell szolgálnia a kubikost és meglátni hogy éppen mire van szüksége. Ha egy munkagödörnél én azt mondtam hogy már nem tudok többet kivenni belőle például a közművezetékek miatt azt minden melós feltétel nélkül elhitte mert tudta hogy mindent megteszek azért hogy ő kevesebbet lapátoljon. A művezetők harcoltak azért hogy hozzájuk vezényeljenek dolgozni. A feleségem szerint munkaalkoholista vagyok de ez természetesen rágalom:)))). Mivel ez építőipari cég volt és bármennyire is szerettem ott dolgozni el kellett jönnöm mert a téli hónapokban alig volt munka és a számlák akkor voltak a legnagyobbak. 
Elmentem Budapest egyik legnagyobb közműszolgáltatójához. Nagyon rövid idő alatt a legjobbak közé kerültem ott is. Mindenki velem akart dolgozni. De nem tudtam ott megszokni. A főnökeim ott rúgtak belénk ahol tudtak. Az hogy a gépekbe GPS-t szereltek meg központból ellenőrizhető üzemanyagszint jelzőt ez ma már természetes. De hogy a gémbe mozgásérzékelő került hogy bármikor ellenőrizhessék mennyit dolgozunk sőt még az ülésbe is került jeladó az már egy kicsit sok volt. Ami betette a kaput az az volt amikor új kollégát vettek fel akinek papírja volt ugyan de életében két percet nem dolgozott gépen és 40ezerrel kapott többet mint én havonta. Jöttek a ilyen olyan elvonások innen is egy kicsit onnan is egy kicsit amivel párhuzamosan megkezdődött a lecsúszás. 
Közben még 2004-ben építkeztem. Nem építtettem hanem építettem. Én húztam fel a falakat én gyalultam a fafödémhez a gerendákat, a deszkákat, én csináltam a tetőt a villanyszerelést a vízszerelést egyedül a vakolást és a fűtést nem . Szó szerint a tíz körmömmel kapartam össze a házat. 
Én ennyit tudtam tenni az országért. Enyire tellett tőlem . Harminc év munkáját üveggyöngyökért. Aztán végül az üveggyöngyökből is csak a zsinór maradt. 
Mindezt azért írtam le hogy lássátok nem egy léhűtő senkiházi hőbörög itten megtagadva mindent amit meg lehet. Mindezek közben az ország élhetősége is kezdett redukálódni. 
Abban az országban ha valaki bűncselekmény áldozata akkor nem csak a bűnöző áldozata hanem egyben a Magyar igazságszolgáltatásé is. Áldozata a bírói az ügyészi és ügyvédi karnak is. Míg ugyanez az igazságszolgáltatás teljes mellszélességgel áll ki a bűnöző jogaiért. 
azt kellett látnom hogy munkakerülő trógerek mások kárára jobban élnek mint én. Olyanok akik életükben nem dolgoztak. Azt kellet látnom hogy a politika saját magának privatizálja az országot a maradékot pedig kiárusítja. Intézményesítették a korrupciót (nokiás doboz) és a tolvajlást (Nyugdíj megtakarítások ellopása) 
Mit tehet egy ilyen szarfaszú proli mint én. Például választhatunk. Szabad akaratunkból megválaszthatjuk hogy négyévente melyik faszt cseréljék ki a szánkban egy másikra. Meg aztán két bránercsere között élhetünk olyan szánalmas kisstílű dolgokkal hogy a szólásszabadság nevében kritizálhatjuk az éppen aktuális kormányt. Pedig isten lássa lelkemet nem vagyok telhetetlen. Itt ugyanazért a munkáért négyszeres bért kapok otthon MAGYARORSZÁGON megelégedtem volna a felével is. A rendszerváltástól idáig nem tudtunk eljutni arra a szintre hogy a négyszeres szorzó a felére csökkenjen. 
Aztán ha betelik a pohár akkor kivándorlunk. Egy becsületesen dolgozó szakmunkás úgy ítélte meg hogy az az ország nem tudja eltartani, az az ország számára élhetetlenné vált és az az ország cserbenhagyta. Ne gondolja senki hogy ez nem fáj. Nagyon fáj. Negyven hét év után egy életet kidobni. A semmiből újrakezdeni. Mindezek után azért maradjon bennem egy alapvető tisztelet Magyarország iránt? Mit tiszteljek? Azt az egyet mondja meg valaki hogy mit tiszteljek és miért? 
Egy tízmilliomodik senki vagyok Magyarországról aki időnként megírja nem túl hízelgő véleményét a Hazájáról. 

Ezt az írást akár vitaindítónak is tekintheti mindenki. Várom a véleményeket. 

Ott tartottunk hogy október utolsó hetében  ittlétem alatt először hazamentem. Az egy hét alatt gyakorlatilag ügyeket intéztem nagyrészt hiába. A TB-ből való kijelentkezésre nem maradt időm. A magánnyugdíj pénztári megtakarításomat próbáltam megmenteni állítólag az utolsó pillanatban voltam és át tudom vinni az ERSTE-hez voltam is náluk át is vettek volna e később kiderült hogy néhány nappal kicsúsztam az időből és az AEGON már nem adta át nekik így az én három milliómat is ellopta pártunk és kormányunk.

Közben családlátogatás mindenhol élménybeszámolók stb…

Mit láttam közel másfél év után?

Egy belefásult letargiába taszított országot. Ökölbe szorított arcokat túlélésre játszó embereket. Elképesztő drágaságot a boltokban. Mindenki próbál megélni ahogy tud spórolni amin lehet. Például a fűtésen. Feltűnt hogy szinte minden udvarban farakások állnak és a közlekedő autók nagy része vagy utánfutón vagy a csomagtartóban fát szállít. Lényegesen kevesebb autó az utakon kevesebb vevő a boltokban. Rájöttem hogy túl csóró vagyok én ahhoz hogy abban az országban éljek.

Mivé lettél mit tettek veled Magyarország?

November 4.-én jöttem vissza. Várt a lutoni munkaajánlat és 1700 font plusz a számlámon. Ugyanis megkaptam az adóvisszatérítést. Mivel az előző adó évben csak fél évet dolgoztam 2011 szeptember végétől 2012 április 5-ig az adóév végéig viszont úgy adóztam mintha egész évben dolgoztam volna így ennyi járt vissza. Gyakorlatilag felfogható ez az összeg annak a fél évnek a megtakarításának is amíg minden segély nélkül egyedül tartottam el a családot havi ezer font rezsiköltség mellett és nem éltünk rosszul.

Szóval gyorsan elkezdtem autót keresni. Három nap után egy erdélyi magyartól vettem egy Nissan Primera 2,2 dízelt. Csak összehasonlításképpen mondom hogy otthon van egy 2005-ben egymillió forintért vásárolt Nissan Primera-m. Az egy első generációs Primera 70 lóerővel minden extra nélkül. Tíz évesen vettem 200ezer kilométerrel . Most van benne 400ezer. Gondolkodok rajta hogy levizsgáztatom még egyszer hogy ha hazamegyek legyen mivel járni.

Ez a Primera ami itt van 130 lóerős full extrás kombi. Tíz éves 180ezer kilométerrel. Magyar pénzben 560ezer forintért vettem. Kevesebb mint egyhavi fizetésem. Elképesztő iramban rothad itt a kapitalizmusJ

Megvettem az autót a lutoni meló elúszott és a november hónap ittlétem legsötétebb hónapja lett. Egyszerűen nem találtam munkát. Nem tudom miért de se hirdetéseket nem raktak fel sem ajánlatokat nem kaptam. Mást se csináltam minden nap mint ügynökségekhez regisztráltam és SMS-eket küldözgettem munkáért és semmi. Az hogy két munka között eltelik egy max másfél hét az normális de egy hónap az sok. Máig nem értem. Pedig mindent megtettem van regisztrációm több mint száz ügynökségnél kétszáz munkatársuk elérhetőségével.

Végül december 5.-én kaptam munkát Wimbledonban. Ugyan csak 10,5 fontot fizetett de azonnal elfogadtam. A kevés órabért kompenzálta hogy minden szombaton dolgoztunk.

Egy régi házat kellett lebontani majd az új ház alapozását megcsinálni. Az egész munkaterületen ketten voltunk egy lengyel sráccal Grzemekkel. Egy hétig tartott a nevét megjegyezni. Néha megjelent a művezető kimért ezt-azt, megmondta mit csináljunk és elment. Jó meló volt. Két és fél hónapig tartott.

Ezután megint belefutottam egy egynapos munkába Vauxhall-ban.

Ezután jött az a meló amivel tegnap végeztem. Moor Park-ban kellett dolgozni  egy nagyon híres magán főiskolában a Taylor’s Merchant School-ban. Az iskola nagyságára jellemző hogy csak focipályából 12 van és még ugyanekkora területen művelik a különböző ilyen-olyan idióta angol mezőnyjátékokat. Mikor beléptem az iskola kapuján negyed órát gyalogoltam a munkahelyig. Hatalmas terület de minden sövény élére vágva minden fűszál a megfelelő irányba fésülve A madaraknak külön légi irányítás légifolyosókkal kijelölve. Ez egy nagyon régi patinás kereskedelmi iskola csak fiúknak. Állítólag 19ezer font az éves tagdíj.

 Utat építettünk parkolót bővítettünk buszmegállókat csináltunk. Itt főként angolokkal dolgoztam de volt egy román egy litván és egy albán is.

Nagyon jó munkahely volt sokat kellett dolgozni volt hogy reggel héttől este nyolcig. Viszont kiváló társaság kellemes légkör.

Közben annyi változás történt az életünkben hogy A feleségem cégénél leépítések voltak és Ő is beleesett. Elküldték a munkahelyéről. Most ott tartunk hogy beadtunk minden papírt Hausing benefit-re meg Tax credit-re meg Child Tax Creditre. Meglátjuk mennyit kapunk utána keres valami állást.

Csak mellékesen jegyzem meg hogy az utóbbi két hónapban nem volt olyan nap hogy ne kaptam volna legalább 5 munkaajánlatot különböző ügynökségektől.

Na szóval tegnap volt az utolsó nap reggel kérdem Simont hogy a telefonszámát megadhatom e referenciának ha kérik ügynökségek. Mondta hogy persze természetesen. Az ügynökségek írásos referenciát nem fogadnak el csak művezető telefonszámát és azonnal fel is hívják őket.

Lényeg a lényeg hogy délután egy ügynökség írt hogy van meló Wimbledonban. Mindjárt válaszoltam hogy hétfőtől elérhető vagyok. Azonnal felhívtak és kérgezték hogy milyen cégeknél dolgoztam meg milyen referenciáim vannak? Mondom hogy Dolgoztam a SKANSKA-nak a BRAUN-nak a BRENNAN-nak most pedig a BREHENY-nek.

Mondja hogy meg tudom e adni a művezető számát. Mondom elküldöm SMS-ben. Egyszer csak látom hogy Simon telefonál és nézeget felém. Beszéltek vagy három percig. Mikor befejezte mutatja felém a felfelé tartott hüvelykujját hogy minden rendben. Egy perc múlva megkaptam a címet. Hétfőn megyek aztán majd meglátjuk

Még annyi történt hogy múlt szombaton vittem az autót műszaki vizsgára. Tartottam tőle mert nem tudtam milyen állapotban van. Bár mindent megnéztek rajta majdnem egy óráig vizsgálták minden gond nélkül átment. Kezdem elhinni hogy jó autót vettem.